Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-13 / 111. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 1998. május 13. SOMOGYI TERÜLET­FEJLESZTÉS A Somogy Megyei Önkormányzat és a Területfejlesztési Tanács melléklete A TARTALOMBÓL • Kormányrendelet a szabályokról • Barcs: vállalkozási övezet »• • Vállalkozási övezet és fejlődés • A privatizáció hatása • „Tananyagunk”: a programozás • Barcs kistérségi fejlesztési programja • Phare-program a Dél-Dunántúlon A régiók a fejlődésért harcolnak Baja Ferenc: A megye feladata, hogy segítse a kistérségeket is Mi azt ígértük a választópolgároknak, hogy a társadalmi párbe­széd kormánya leszünk. Ennek az elemeit a jogi keretek közé is beillesztettük. Nagyon sok olyan intézményt hoztunk létre, ame­lyik ennek a szakmai párbeszédnek a keretét erősíti — mondta Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. — Az átfogó értékeléshez természe­tesen szükség van arra, hogy az érintettek is elmondják a vélemé­nyüket. Ezért járjuk körbe az orszá­got. Adunk tájékoztatást, hogy ho­gyan láttuk az elmúlt négy év erős­ségeit és gyengeségeit. Arra va­gyunk kíváncsiak: az érintettek, akik benne éltek ebben a folyamat­ban - környezet- és műemlékvéde­lem, területfejlesztés -, ezt hogyan látják. Somogy megyének rendkívül jelentős szerepe volt a területfejlesz­tési törvény modellezésében és el­fogadásában. Egy szakmai konfe­rencia szervezésével is szakmai élesztője volt ennek a folyamatnak és meghatározó személyekkel kép­viselteti magát az országos terület- fejlesztési politikában is. Akár dr. Kolber Istvánra, a megyei közgyűlés elnökére vagy Lamperth Mónikára, akár Jákli Péterre gondolunk: a me­gyén túlnyúló szerepük volt a terü­letfejlesztésben. Erősségnek tekin­tem, hogy egységes szemléletet ala­kítottunk ki a tárcánál. Az előző négy évben lényegében egyetlenegy törvényt sem fogadott el a parla­ment. Mi tizenegy, e terület érintő törvényt fogadtunk el, több mint 96 kormányrendeletet hoztunk. Ez azt jelenti, hogy egy történelmi léptékű jogalkotás keretében Magyarorszá­gon ma a környezet-természetvéde­lem, a területfejlesztés, a műemlék- védelem - az értékek védelme - sokkal kiforrottabb; törvény és sza­bályok írják elő a teendőket. Ez azért fontos, mert hiába beszélünk az értékrendszer fontosságáról, ha ezt a törvények nem védik. Az is vi­lágos, hogy a törvények csak keretet adnak, de ezeken a területeken kon­cepciókat is elfogadtattunk a T. Házzal. A parlament elfogadta az országos környezetvédelmi prog­ramot, elfogadta az országos terület- fejlesztési koncepciót. Ezek már az Európai Unióhoz kötődően fogal­mazzák meg a feladatot. A többi társtárcával együtt kidolgoztuk, hogy mi az, amit meg kell valósítani.- Nyilvánvaló fontos a források kérdése...- Lényegében tízmilliárd forintról ötvenmilliárd forintra nőttek a lehe­tőségek a tárcához kötődően. Ez rendkívül dinamikus fejlődés. A gond az, hogy a feladatok megoldásához nem elegendő. De ennek az intéz­ményrendszernek kiépítésével együtt nőttek a források, abban az időszak­ban, mikor stabilizálódott a gazda­ság. S ez egyértelműen mutatja a kormány elkötelezettségét. S nem­csak a törvényalkotásban, hanem konkrét források megjelenítésében is.- Milyen változásokat hozott ez a pénz? Mert nem kevés. A törvényi feltételek biztosítva voltak, s többé kevésbé az igényeket megismerték az elmúlt években. Milyen változá­sok következtek be ebben az ország­ban a tárcához tartozó területeken?- A területfejlesztésben kiépült egy teljesen új intézményi rendszer. Mert eddig legföljebb csak elvileg beszéltünk a területfejlesztésről. Az elmúlt négy év alatt kiépült az in­tézményrendszer és jórészt decent­ralizáltak a források. A jogszabály kimondja, hogy a forrásoknak leg­alább az ötven százalékát kell de­centralizálni. Ezt messze meghalad­tuk, tehát valóban decentralizált in­tézményrendszer épült ki, mert erre van szükség. A forrásoknak csak mintegy egyharmada a központi el­osztású keret. Rendkívül fontos, hogy a környezetvédelemhez kötő­dően elindultak az ágazati progra­mok a problémák föltárására. Van egy szennyvízkezelési program, van egy levegőminőségi program. S megkezdődött az örökölt káros szennyezések fölszámolása. S ott van a védett területek rendkívül je­lentős növekedése. Egyáltalán: a védettség kiterjesztése egyik olda­lon, másrészt pedig jelentős állami visszavásárlások a természetvé­delmi területen. Ebben is rendkívül fontosnak tartom az intézményesí­tést. Négy nemzeti parkot avattunk az elmúlt négy évben, s ezáltal kor­szerűsítettük az intézményi rend­szer és a természetvédelemhez kö­tődő hatósági munkát. Megtörtént a feladat társadalmasítása; van orszá­gos környezetvédelmi tanács, ahol az ipar szereplői, a tudomány sze­replői és a zöldek vesznek részt a fo­lyamatok irányításában, s van or­szágos területfejlesztési tanács, ahol a megyei területfejlesztési tanácsok és a kamarák vesznek részt. Ez azt jelenti, hogy olyan forrásmegosztást és forráselosztási rendszert alakítot­tunk ki - mind a területfejlesztés, mind a környezetvédelem területén -, ahol elsősorban szakmai és a tár­sadalmi igények határozzák meg, hogy hogyan éljünk ezekkel a lehe­tőségekkel. Mi az, amit negatív, amit nem tudtunk meg megoldani? Megítélésem szerint különösen a környezetvédelem, s a közszolgálta­tások területén regionális szintben kell gondolkodni, s nem települé­sekben. Nem sikerült az önkor­mányzati törvényt és az önkor­mányzat finanszírozását teljesen harmonizálni. Azt, hogy szakmailag ellátási oldalról finanszírozzunk egy beruházást. A lakosságot ezekkel a szolgáltatásokkal a legolcsóbban, a leghatékonyabban tudjuk kiszol­gálni. Ez már a következő ciklus időszakára esik, amikor már mű­ködni fog az, hogy elfogadtuk az or­szágos területfejlesztési koncepciót, a megye elfogadja a megyei és a kis­térségi fejlesztési koncepciókat, rendezési tervben rögzíti ezeknek a beruházásoknak a helyét. A rende­zési tervben nem szereplő fejlesz­tést pedig nem finanszírozza a rendszer. Sehonnan, semmilyen alapból. Ez jelenti azt, hogy termé­szetesen megmarad a sokcsatornás finanszírozási rendszer - azért, hogy növelje a versenyhelyzetet -, de kiszűrjük azokat a helyeket, ame­lyek nem alkalmasak arra, hogy ott különféle beruházásokba kezdje­nek. Például egy hulladéklerakónak a költségei kétszeres-háromszoros lehetnek - attól függően, hogy mi­lyen területre viszik, milyen a talaj adottságai, ideális léptéke, mondjuk egy ilyen beruházásnak 80-tól 150 ezer lakossal számolva, mert többet nem lehetne oda tenni. Ez tehát még a következő időszak feladata.- Régiók harcolnak a fejlesztése­kért, ez nyilvánvaló. S az is, hogy ez fölértékeli a régiókat, illetve törekvé­seiket, hogy belátható távolságba kerül az Európai Unió. A régiók fej­lődni akarnak. Milyen lehetősége van a minisztériumnak arra, hogy ezeket a szerves fejlődés útján segítse és ne mesterséges tápot adjon?- A régiók tulajdonképpen nem a forrásokért, hanem a fejlődésükért harcolnak. A mi forrásrendszerünk a fejlettség szintjéhez kötődik. Rendkívül jelentős az, hogy a kor­mányra kerülés után a statisztikai hivatallal együtt elindítottuk a terü­leti GDP-mérésnek folyamatát, ez tárgyszerűbbé teszi a régiók fejlett­ségi mérését. Ennek alapján lehet a forrásokat visszaosztani; a források egy részét természetesen, mert más területekre pedig más forrásokat kell vinni. Nyilvánvalóan a GFC (gazdasági-fejlesztési előirányzat) elsősorban a gazdaságot kell támo­gassa. Nyilvánvaló az is, hogy az igazán komoly gazdaságtervezést maga a működő tőke tudja teljesí­teni. Ezért az elkövetkezendő idő­szakban a versenyt a programfinan­szírozás intézményrendszere fogja megnyerni, már csak azért is, mert ma a területfejlesztés finanszírozási rendszere az összfinanszírozás, az összfejlesztési finanszírozásnak kö­rülbelül a 10 százalékát teszi ki. 220-250 millió forint között van az a fejlesztés, amely a területeken meg­valósul, és durván 20 milliárd forint az, amely közvetlenül a területfej­lesztési intézményrendszerben. Ez egy többcsatornás finanszírozási rendszer, s ebben is harmonizálni kell. Egyrészt csökkenteni kell a csa­tornák számát, másrészt a program­finanszírozás felé kell elvinni a rendszert. S az egyik legfontosabb dolog: Magyarország is abban érde­kelt, hogy ezek a régiók területfej­lesztési forrásszerző régiók legye­nek és a területfejlesztésre forrást szerezzenek az EU rendszerében. Hiszen a következő hat évben az Európai Unió költségvetésében - ez 2000-től 2006-ig terjed - már számol úgynevezett előcsatlakozási forrá­sokkal. A régiók tehát az országos területfejlesztési koncepció alapján statisztikai értelemben körülhatá­roltak, de tervezési és dinamikus ré­gióként bizonyos értelemben már körvonalazódtak, hiszen már van­nak regionális fejlesztési tanácsú alakulatok Magyarországon. Ezek funkcióinak a körülhatárolását pe­dig a következő négy évben kell megtenni.- Nagyon fontosnak tartom, hogy a régióban elsősorban kormányzati feladatokat telepítsenek; nem me­gyei feladatokat kell a régióba föl vinni, hanem kormányzati és ága zatközi integrációs feladatokat kell a régióba telepíteni. A megye feladata, hogy területén erősítse a kistérsége­ket. Tehát a rendszerbe mindig fö­lülről érkezzenek a feladatok, s nem alulról kell feladatokat fölszipkázni. Ennek jó példája volt például a cél-, címzett támogatásban az úgyneve­zett 200 millió forint alatti források­nak, önhibájukon kívüli források­nak a megyei fejlesztési tanácshoz való rendelése. Hasonlóképpen pél­dául az ágazatok közötti fejleszté­sek integrálását lehet majd a régió­ban megteremteni. E tekintetben azonban hátra van egy szakmai-tár­sadalompolitikai vita. Ez szintén a következő ciklusra maradt. Az ér­demi megegyezés, hogy milyen ré­gióban értenek egyet az érintettek, hiszen ezt a régiót az érintettekkel együtt kell létrehozni. S ennek eu­rópai uniós strukturális alapokból való forrásszerzési feladata lesz, azon túl, hogy - még egyszer mon­dom -, indokolatlan térségi felada­tok vannak ma ágazati kormányzati szinteken, és a kormánynak nem annyira a térbeli folyamatokkal, ha­nem a kormány és az EU kapcsolat- rendszerével kell foglalkoznia a kö­vetkező időben.- Dél-Dunántúl is fejlődni szeretne. Milyen lehetőségei vannak? Ennek egy nagyon fontos szeletét, Somogy megyét képviseljük, és az itt élőket az érdekli elsősorban, hogy a területfej­lesztéstől mi az, ami jó nekik?- Ez a régió fejlődő régió, így látja az itt élő lakosságnak jelentős több­sége; ezt mutatják a Szonda Ipsos felmérései. S azt is egyértelműen bi­zonyítják, hogy hogyan gondolkod­nak a területfejlesztésről az emberek. A térség számára is az a kulcs - és ez jól halad -, hogy a megyei fejlesztési koncepció-finanszírozására szerez­zen forrásokat mindenhonnét: mű­ködő tőkéből is, állami finanszíro­zásból is, s természetesen az állami alapokból is. Ennek az eszközrend­szere világos a területfejlesztési és a környezetvédelem területén. Az el­múlt négy évben is sikeresen pályá­zott a megye, jelentős forrásokat tu­dott szerezni a decentralizált terület- fejlesztésből és a központi környe­zetvédelmi alapból is. Ennek ered­ménye, hogy a megyében a környe­zetvédelemhez kötődő levegőminő­ségi, talaj- és vízminőségi állapotok nem romlottak, sőt bizonyos érte­lemben javultak. Ezt is visszaigazolja egyébként a közvéleménykutatás. A munkahelyteremtés kérdése az, amelyben a megye átlagos helyzet­ben van. így érzik az itt élő emberek is. Mégis azt lehet mondani: annak el­lenére, hogy a GDP alapján a megye közepesnél jobban fejlett, ugyanak­kor az állami fejlesztési forrásoknak az ide érkezésében ezt meghaladó forrásokat tudott megszerezni. Ez azért fontos, mert azt mutatja: a me­Baja Ferenc gyének a fölzárkózókhoz, tehát a gyorsan fejlődőkhöz kell csatlakoz­nia. Ebben a közlekedés az egyik stratégiai kérdés. Az idegenforgalmi fejlesztések és az ehhez kötődő for­rások rendelkezésre fognak állni a következő időszakban is. Elsősorban azért, mert a fejlesztési koncepciók, a rendezési tervek ügyében előrehala­dott helyzetben van a megye. Phare- forrásokból 8 millió ECU áll rendel­kezésre, ez valamelyest ki tudja vál­tani azt, hogy maga a területfejlesz­tési finanszírozási rendszer hátrá­nyosabb helyzetű térségeket jeleníti meg. Úgy gondolom, hogy az ellátási rendszer is sokat fejlődött. E tekin­tetben a telefonszolgáltatás a leg­szembeötlőbb. Még hátra van a tö­megközlekedés dinamikusabb fejlő­dése, bár ez sem tekinthető elmara­dottnak, illetve az innovációs térsé­gekben kell erősíteni. Barcs vállalko­zási övezeté vált, és a megye igyek­szik a modernizációs centrumait és a közlekedési hátrányokat csökken­teni. Ismert az is, hogy innen indult el a kezdeményezés, hogy a repülőtér polgári hasznosítása folytán föl tudja nyitni e nagy infrastruktúrával ezt a területet. Egészen világos, hogy az M7-esnek a továbbépítése nagy len­dületet adhat a működőtőke tekinte­tében. Be kell vonni a balatoni ide­genforgalmat a megye belső területre is, mert ez valódi fejlesztési lehetőség a megye számára. Ez jelzi azt is: nem látványos, nagy fejlődésekre gondol­nak a megye lakosai és elfogadják a mostani helyzetet, hogy ne nagy ug­rásokkal fejlődjenek; nem a beruhá­zásokat preferálnák, hanem - a köz­véleménykutatás szerint - a jól mű­ködő kis- és középvállalkozások felé szeretne nyitni a megye. Nagyjából ezt tartalmazza a megye stratégiai terve is. Erre azt tudom mondani: ez egy megalapozott és szerves, az egész megyére vonatkozó fejlődést jelenít meg.'- Miben kellene javítani?- A megyén belüli szolidaritást kell megítélésem szerint erősíteni, azzal együtt, hogy egyetértek azzal, hogy kis- és középvállalkozások te­rületén és szervesen kell építeni a megyét. Néhány jelentős nagyobb céget azért ide kell kötni, tehát egy­két zászlóshajót kell szerezni a tér­ség számára. Olyat, amelyik a pro­filba illik, tehát nem a megyei fej­lesztési koncepciótól idegen profi­lút. De szükség van arra, hogy né­hány jelentős cég ebbe a régióba te­lepedjen. Ez a vállalkozási oldalon jelentheti a katalizációt. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents