Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-02 / 102. szám
A szükség találékonnyá tesz Isten ajándéka a sok gyerek A két nagyobb gyerekedet rövidíted meg azzal, ha megszülöd a harmadikat — próbált meggyőzni egy barátunk, amikor megtudta, tizenkét év után ismét terhes lettem. A negyedik érkezésekor már csúnyábbakat is mondtak — meséli nevetve a Siófokon élő Szalayné Iby Klára, magyar- német szakos középiskolai tanár, aki 44 évesen hat gyerek édesanyja. — Az biztos, hogy anyagilag kevesebbet tudunk adni nekik, de érzelmileg sokkal többet kapnak, mint az átlag családban élő társaik. Nehéz elmagyarázni ezt; amikor a négy kicsi összedugja a fejét és együtt játszik, vagy segítenek, meglepetést készítenek, odafigyelnek egymásra, várják haza a nagyobbakat, igazságosan, hat felé osztják el a csokit, a banánt. A két nagyobb többet veszekedett egymással, mint a négy kicsi. Most együtt játszanak, vigyáznak egymásra, én pedig nyugodtan dolgozom. Míg beszélgetünk, Ági all hónapos baba kiságyában alszik, a 3 éves Kriszti 4 éves testvérével, Andrással a szőnyegen játszik. Klári 19 éves, most éppen beteg. Miklós már 21 éves végzős főiskolás, hétvégeken jön haza. — Azt szeretem, amikor mindnyájan itthon vannak — mondja az anyuka. — Miklós is hiányzik. Ő most fejezi be a főiskolát. Anyagi okok miatt nem tudtuk vállalni egyszerre a két nagyobb iskoláztatását. Úgy döntöttünk, míg fiunk tanul, lányunk nyelvgyakorlás céljából bébiszitterként dolgozik majd. Nem kapott állást egy évre, így itthon készül a felvételire. Az édesapa agrármérnök, minden nap kiveszi a részét az otthoni munkából. Éjszaka fölkel a picihez, reggel tisztába teszi, elkészíti a reggelit, majd iskolába viszi a 7 éves Andit. Munka után leül játszani, ha kell a tanulásban is segít. — Isten ajándéka ez a sok gyerek, s nagyon jó tudni, hogy a férjem mellettem áll — mondta a ház még mindig csinos asszonya. — Szigorú voltam az iskolában és itthon is az vagyok. Engem is így neveltek. Meggyőződésem, hogy engedékenységgel többet ártunk a gyereknek, mint szigorral. A mi gyerekeink tévét sem nézhetnek. A mesék legtöbbje agresszivitásra nevel; nem mások, mint rajzfilm figurákba öltöztetett horror filmek. Ezért sok a szorongó gyerek, amit agresszivitással lepleznek. Sok szülő azt hiszi, csak akkor szereti igazán a gyerekét, ha készen ad neki mindent és a munkától is megóvja. Ezzel önzésre neveli őket. Nálunk már a piciknek is van dolga: rendet raknak a szobájukban, port törölget- nek, vagy a terítő összekuszált rojtjait fésülik ki. A jó munkáért dicséret jár, a felületesért szidás. Akkor is boldogok voltak, amikor a nagymamával együtt kilencen laktak a háromszobás siófoki Sorház utcai lakásban. Ma már meg- toldották az épületet egy garázzsal, annak tetőterében alakítottak ki a piciknek egy dolgozó és egy alvó-játszó szobát. Szalayék mindent megbecsülnek. Nem dobják ki a kinőtt ruhákat, cipőket, s örülnek az ajándékba kapott holmiknak is. A sok gyerek lemondással is jár. — Ha szeretetből tesz- szük ezt, akkor mindez öröm — mondta az anyuka. — Fodrásznál, kozmetikusnál már évtizedek óta nem voltam, a gyerekeim mosolya, puszijai a legjobb háziszerek a ráncaimra. Vigyázok az alakomra, hogy beleférjek a régebbi ruháimba. Ezzel sokat lehet spórolni. A hasunkon már nehezebb, de a szükség találékonnyá teszi az embert. Télen például sok vitaminkenyeret ettünk: a nyers céklát vékony csíkokra szeleteltem és a vajas kenyeret kidíszítettem vele, arra mindig került néhány karika vöröshagyma, fokhagyma. A nyers káposztát elneveztük nyúl ropinak. Csíkokra vágva vitamindús, ízletes ropogtatni valója a kicsiknek. Nem nélkülözünk, de azt már a legkisebbek is tudják, hogy vásárláskor nem kerül csoki a kosarunkba. Vizbor Margó Vigyázok az alakomra, ezzel sokat lehet spórolni Vörös rózsák a megcsalt menyasszonynak Házasodni szombaton illik Autódudák hasítanak bele a szombat délután csendjébe. Nem vészjelzés; azt hivatott közölni a város népével, hogy itt esküvői menet közeleg. A násznép nem gyalogosan sétál a házasságkötő teremig, hanem feldíszített kocsikonvojjal érkezik. Elvégre (jó esetben) egyszer van esküvő, s ezt a fél Kaposvárnak tudnia kell, ha másról nem, legalább a zajról és az utcán végigzúduló autókról. — Ez egy jó buli — állítja Fekete Zoltán, aki a násznagyi tisztet tölti be az ifjú pár mellett. — Minden épkézláb rokon kocsival jön. Végigmegyünk a városon az esküvő előtt is, meg utána is. Elvégre nem akármilyen eseményről van szó! A lagzi az lagzi! Alföldi László anyakönyvvezető szerint inkább a vidékiek robognak végig az utcákon dudálással, a kaposváriak többsége csendesebben érkezik a házasságkötő terembe. Az egyetemisták közül egyre többen jönnek lo- vashintóval az esküvőre. A környező falvakban lakók sokszor a helyi zenekar tagjait is magukkal hozzák, akik lakodalmas nótákat játszanak a városháza ablakai alatt. Fokozódik a hangulat, s az idő is jobban telik. Tavaszi szombatokon félóránként követik egymást a párok. A 22 éves Kállainé Horváth Zsuzsa alig pár napja férjes asszony: — Pesten egy körúti üzletben találtam olyan ruhát, amilyent elképzeltem: törtfehér hosszú selyem nagyestélyit, könyökig érő kesztyűvel. Három napra béreltem, 15 ezer forintért. Egyedi alkalmi ruhakompozíciók közül válogathattam, már ez is külön élmény volt. Leáldozott a fehér kálák ideje. A hagyományosnak számító fehér esküvői virágot kiszorították a színes csokrok. Rózsaszín szegfű, a sárga rózsa, a liliom vagy az orchidea lett a lányok kedvence. Volt olyan bűnbánó gavallér, aki ötven szál vörös rózsából köttetett csokrot megcsalt árája visszahódítá- sára, télvíz idején. Azt nem tudni, sikerült-e a frigy. Április utolsó szombatján 11 pár esküdött örök hűséget egymásnak a megyeszékhelyen, s a következő hét végék is legalább üyen forgalmasak lesznek. — Huszonkét szombat már foglalt — tekint az iratokba az anyakönyvvezető. — LegkéA hófehér ruhás főszakács személyesen tálal sőbb 30 nappal a tervezett időpont előtt be kell jelenteni az esküvőt, de aki biztosra akar menni, már hat hónappal előbb bejelentkezik. Praktikus szempontból különösen a 17-19 óra közti időpontok kelendőek. Ä házasságkötő teremből többnyire a Nagyboldogasz- szony vagy a Szent Imre templomba mennek a párok egyházi esküvőre. Aztán jöhet a vacsora. A Cser vendéglőben április 25-től szeptember végéig már minden szombatot lefoglaltak lakodalmi vacsorára. Ez már évek óta így van: ha szombat, akkor esküvő. Sok vidéki is szívesen tartja itt a lagzit, ilyenkor 120-130 vendégre főznek. Olyan ünnepi menüsort állítottak össze, amelyben mindenki talál kedvére valót. Hideg-meleg előétel után Újházy tyúkhúslevest kínálnak, majd sertés- pörkölt és húsostál következik ötféle módon elkészített hússal, salátákkal, s cukrász- sütemények zárják a sort. Éjfél után svédasztalról csemegézhetnek a vendégek. A köszöntőket Csapó István a Cser vendéglő üzletvezetője kezdi, aki apró ajándékkal is kedveskedik az ifjú párnak. A hófehér ruhás főszakács személyesen tálal a menyasszonynak és a vőlegénynek. Még mindig divatos a menyasszonytánc. A Cser vendéglőben ennek is külön koreográfiája van. Éjfélkor minden vendég egy szál gyertyával a kezében feláll, közöttük a keringő dallamára táncol ki az ifjú pár átöltözni a menyecsketánchoz. A vendégek aztán pénztárcájuk vastagsága szerint járulnak hozzá a fiatalok életének anyagi megalapozásához. Ezresek, tízezresek egyaránt hullanak a tálba. Akinek nem jön össze a kocsira való, azt vigasztalhatja, hogy pénzes párok házassága is végződött már válással. S. Pap Gitta Újkori rabszolgák, lefutott nemzedék Emberpiac A lovakat lelövik, ugye? - kérdezte egy férfi, miután elmesélte kudarcba fulladt álláskeresési kísérleteit. Sorstársai, akik évek óta küzdenek egy helyért az emberpiacon, egyelőre még nem törtek le a keserű tapasztalatoktól.- Negyven év fölött bezárulnak előtted a kapuk - állítja Éva. - Az állásajánlatok visz- szatérő mondata, hogy a korhatár 35 év. S az a legszomorúbb, hogy ezeket a hirdetéseket ötvenen felüli, képzetlen személyzetisek fogalmazzák, akik régebbi kapcsolataik révén, humán erőforrás vezetővé avanzsáltak. Ha kipoty- tyannának az ejtőernyőből, maguknak sem találnának állást, hiszen már ők is benne vannak a korban. Egy ilyen megrázkódtatásra volna szükség, hogy rájöjjenek: 62 év lett a nyugdíjkorhatár. Égy negyvenéves nőnek már kirepültek a gyerekei, nem megy gyesre, tele van ambícióval, tenni akarással. Mégis egy lefutott nemzedék itt maradt példányaként kezelik a munkaadók. Pedig az előtte álló huszonkét munkaév alatt nemcsak az eddig szerzett tapasztalatait hasznosíthatná, hanem akár egy új szakmában is bizonyíthatna. Mindezt meggátolja a munkaadók szűklátókörűsége, a nyereség hajszolása, mert nyilvánvaló, hogy a cégek azért keresnek huszonéveseket, hogy minimálbérrel kiszúrhassák a szemüket. Géza 22 éves, biztonsági- és vagyonőr-tanfolyamot végzett:- A munkaerőpiac igazából emberpiac. Folyamatos, minmuxinttíut . Hét bőrt Is lehúznának az emberről FOTÓ; TÖRÖK ANETT dennapos 12 órás munkáért 20 ezer forint havi fizetést ajánlott egy vagyonvédelmi bt, de csak akkor, ha kiváltom a vállalkozói igazolványt. így neki nem kell járulékot fizetni utánam, nekem viszont, ha csak a tébét kifizetem, tízezer forintom marad egy hónapra, s közben se szombatom, se vasárnapom nincs. Jelentkez- • tem felszolgálónak egy harmadosztályú csehóba. A tulaj közölte: itt borravalóra ne számítsak, ötszáz forintot tud adni naponta, de ezért nyitástól zárásig bent kell lenni, s a hét végén is nyitva vannak. Mikor a szabadnapra rákérdeztem, csak gúnyosan vigyorgott. Nevetséges pénzért rabszolgát vesznek maguknak a vállalkozók. Ahol a szülők nem szedték meg magukat és nem tudnak a gyereknek egy kis üzletet nyitni, sehol nem talál munkát. Esetleg hamburgersütő rabszolga lesz, s a napi kajára valót sem keresi meg.- Nem csak a fiatalokat akarják éhbérért kizsigerelni - replikázik Béla. - 42 éves mérnök vagyok, két nyelvvizsgával. Azt hittem leesek a székről, amikor meghallottam, hogy a magát szupernek, prosperálnak kikiáltott, exportra termelő cég humán erőforrás vezetője azt mondta: bruttó 30 ezer forintot tud adni, különben bérfeszültség lesz. (Ez nettó 20 ezer forint, ennyiért ücsörögnek a kifestett hölgyek a butikokban.) Azóta is hirdetik, hogy több nyelven beszélő műszakiakat, termelésirányítókat keresnek, s nem jönnek rá, miért nem találnak. Nemcsak a multik jönnek ide azért, mert megéri az olcsó munkaerő, a magyar gyárosok vagy vállalkozók sem különbek. Ha tudnának, hét bőrt is lehúznának az emberekről.- Még nem adtam fel - mondja Zsuzsa, a jövedelem- pótló támogatásból élő kaposvári külkereskedő. - Pedig több ezer forintom elment már a levelezésre, a bemutatkozó fényképekre. Mert az önéletrajz mellé fényképet is kérnek a cégek. Ma már egy igazolványkép készítése is több száz forint, nem beszélve a postaköltségekről. Arra egyik cég sem gondol, hogy ezt tízezer forint járadékból vagy jövedelempótlóból kell kifizetni a munkanélkülinek. Azt is felháborítónak tartom, hogy a legtöbb rt, kft még csak nem is válaszol a jelentkezőknek. Arra van pénzük a bankoknak, hogy márványlépcsőt és rézkorlátot építsenek a kiglancolt fiókjaikba, de arra már nincs, hogy a fényképet az önéletrajzzal együtt visszaküldjék. Milyen üzletpolitikája van az olyan cégnek, amely még annyi fáradságot sem vesz, hogy levélben értesítse a jelentkezőket, megfelelnek-e vagy sem? Az ügyfélnek legalább a fizetési felszólításokat postázzák. Aki dolgozni akar, azt még ügyfélnek sem tekintik, nem veszik emberszámba a munkaerőpiacon. S. Pap Gitta t t 1 l
