Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-03 / 79. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1998. április 3., péntek Sok pénzt hozott az általános iskolának a gárdonyi kislány rajza Mónika díja, és hét éhes száj Horváth Mónika: Ez minden, ami a díjból maradt fotó: nagy Válogatnak vállalkozóból Fölértékelődött Drávatamási Ma dönt az üdülőövezet ki­alakítására szánt területek eladásáról a drávatamási képviselő-testület. Ha létre­jön az adásvétel a falu s va­lamelyik vállalkozó között, rövid időn belül megkez­dődhet az üdülőövezet ki­alakítása Drávatamásiban. Két vállalkozó jelentkezett az önkormányzatnál, az üdülő­övezet kialakítására. Mind­kettő nagyobb területet vásá­rolna. S közművesítené, tel­keket alakítana ki, és nyara­lókat építene, aztán értékesí­tené. Csak annyi a különb­ség, hogy az egyik azonnal fizetne, de kevesebbet, a má­sik csak az telekértékesítés­sel párhuzamosan, de többet.- Az új falurész tervei ké­szek. Új utcát nyitunk, egy meglévőt is továbbépítünk - mondta Csamári József pol­gármester. - Húsz lakótelket, parkot és játszóteret terve­zünk ezen a területen. Remél­jük, hogy körülbelül két év alatt sikerül kialakítani a drá­vatamási üdülőövezetet. Az eldugott, alig 400 lelkes község számára az üdülőfalu kialakítása nagy előrelépés volna. Munkaalkalmakat re­mélnek a helybeliek, s új jö­vedelemforrást az önkor­mányzat. Az ötletet az adta: sokan fölfedezték már Drá- vatamásit. - Pécsi, barcsi, szigetvári családok, amelyek itt vásároltak telket vagy há­zat - mondta a polgármester. - Az üdülőfalu építése még el sem kezdődött, de már er­ről is sokan érdeklődnek. A Dráva-parti kis falunak minden adottsága megvan, hogy vonzza a pihenni vá­gyókat. Ezzel párhuzamosan megoldódni látszik a sorsa a község majdnem-műemléké- nek, a Mária Terézia korabeli postaállomásnak. Le akarták bontani, de a műemlékvéde­lem idejében leállította a bon­tást. Szerencsére egy barcsi vállalkozó vállalta: megvásá­rolja és felújíttatja. N. L. Kétszázezer forintot nyert az iskolájának a Dow Egberts Omnia pályázatán egy dráva- gárdonyi kislány. A 24 legjobb közé választották rajzát, és ezt jutalmazták a kerek összeggel. A darányi iskolának jókor jött a pénz: magnetofont, cd-t, erősítőket, számítástechnikai eszközöket vettek belőle.- Hét-nyolc rajzzal nevezett be az iskolám, az egész országból pedig több mint 3000 rajzot küldtek be. Közülük választot­ták ki a legjobb 24-et - mesélte az ötödikes Horváth Mónika. - A győztes rajzokért nagyon sok pénz járt, s volt olyan iskola, amelyiknek több tanulója is nyert. A szerencsésebb intéz­ménynek egymillió forintot is hazavittek. A diákokat a 200 ezer forintból tízezer forint ér­tékű könyvutalvány illette meg. Kemény mezőny volt, és szinte alig jutott be a döntőbe vidéki iskola. Főleg a nagyvárosi mű­vészeti iskolák növendékei nyer­tek. Somogyból talán még egy díjazott volt rajtam kívül. A kérdésre, hogy milyen könyveket vett a pénzből, a le­ány sokáig nem válaszol. - Apu eladta, és amit kaptunk érte, azt felélte a család. Öt édestestvé­rem van, és most születik a mos­tohatestvérem. Apunak pedig most nincs munkája - bökte ki végül. Hogy ha megtarthatta volna a pénzt, mit vett volna rajta? A barátnőinek gyűrűt a búcsúban, s régóta szeretne egy Mountain Bike biciklit is... Mónika hosszan hallgat, ami­Tíztagú roma közhasznú brigád dolgozik már a kisebbségi ön- kormányzat foglalkoztatásában. Dolguk a közterületek rendben tartása, vízfolyások, árkok tisztí­tása, szemétgyűjtés. Szeretne a kisebbség újabb munkahelyeket is teremteni. Ötletük is van. - A faluban üresen álló magtárépület hasznosításával akár húsz új munkahelyet is létesíthetnénk - mondta Károlyi János, a cigány­önkormányzat vezetője. - Ennek a pincéjében gombát is ter­meszthetnének a romák, a felső szintjeit pedig cirokkötésre, gyógynövény felvásárlására le­hetne berendezni. S az efféle kor a szegénységük kerül szóba. Közben azt sem tudja, hová néz­zen. Csak akkor oldódik fel,mi­kor a fővárosi pazar szállodára, drága ételekre emlékezhet. Bár­mim kiderült - enni nem nagyon tudott a megilletődöttségtől...- A legizgalmasabb az egész­ben a díjátadás volt - emlékezik a kislány. - Egy szép szállodá­ban tartották Budapesten, ahol nagyon finom ételeket szolgál­tranzitfoglalkoztatásra támoga­tást is lehetne szerezni. A dolog azonban nemcsak raj­tuk áll, a települési önkormány­zat közreműködése is kellene. Az pedig késik, hiába jó a kap­csolatuk. - Igyekeznek segíteni, épp csak ügyetlenül. A segélyért kuncsorgók sose jönnek el tőlük üres kézzel, de a munkahelyte­remtésnél körülményeskednek. Nem értik, hogy a feltétel nélküli segéllyel még inkább leszoktat­ják a munkáról a fajtámat. Pedig hamar megkapjuk ám: a cigány bezzeg nem is akar dolgozni. A kisebbség jól kezdte idei munkáját. A Máltai Szolgálat tak fel, és valamennyiünknek gratulált a holland nagykövet. Ez a nap volt minden, ami a díj­ból az enyém maradt... Hazatértekor édesapja várta a darányi vasútállomáson. Persze neki is meg kellett hallgatnia az élményeket. Idő bőven volt rá, amíg az esti fagyban - vé­kony dzsekiben - lassan hazake­rekeztek Darányból Drávagár- donyba. Nagy László ruhaadományát oszthatták szét, amelyet a lelkész közreműködé­sével kaptak. Az adományból minden rászoruló kapott. Siker­rel pályáztak a Magyarországi Cigányokért közalapítványhoz, amely a kiskerti művelés elő­segítéséhez adott támogatást. - Ezáltal 28 istvándi család jutott kedvezményes áron vetőburgo­nyához és kerti vetőmaghoz. A pályázathoz szükséges önrész felét mi vállaltuk magunkra - mondta Károlyi János. A folytatás a cigány iskolások - 31 gyerekből 28 - felzárkóz­tató programjának elkészítése volt, együttműködve a pedagó­gusokkal. Ezzel a települést egymillió 250 ezer forint többlet támogatáshoz juttatták a romák'. Most dolgozzák ki az óvoda készségfejlesztő programját, amely hasonló összegű támoga­tást hozhat. Nagy László Nemcsak ruhaneműt, hanem vetőmagot is osztottak Istvándiban a Nagy ruhaadomány szétosztásával nyitott s vetőmag-prog­rammal folytatta idén a munkát az istvándi cigányönkormány­zat. Ezenkívül munkahelyteremtéssel próbálkozik, illetve olyan munkacsoport létrehozásával, amely árgus szemekkel fi­gyelné a pályázatokat s megragadna minden alkalmat, amely- lyel pénzt szerezhetne a falu előbbre mozdításához. Csalók jártak Pogányszentpéteren Két csaló egy idős asszonyt lopott meg Pogányszentpéteren. A két fiatalember azzal állított be az asszonyhoz, hogy a nyugdíjin­tézettől jöttek, és pénzt hoztak. Azt állították, hogy az asszonynak emelik a nyugdíját, és a különbözetet velük küldte el az intézet. Az idős nő gyanút fogott, nem fogadott el egy fillért sem, hanem elküldte a férfiakat. Azonban annak ellenére, hogy végig figyelte őket, mégis sikerült ellopniuk az asszony 60 ezer forintját. Nevelővágások a lakócsai erdőkben A nevelő vágások elvégzése, a gyérítés és tisztítás időszerű fel­adat a Lakócsa környéki erdőkben. A körzethez 780 hektár er­dőterület tartozik, a gerendái erdőrésszel és a Lugi-erdővel. A munkát a környékbeli falusiak végzik el, akik ennek fejében kedvezményes áron vásárolhatják meg a kitermelt fát. 300 000 forintot nyert az istvándi klub Sikerrel pályázott az istvándi cigány közösségi klub az ország- gyűlés emberjogi, vallásügyi és kisebbségi bizottsága támogatá­sáért. Működési célokra 300 ezer forint támogatást sikerült el­nyernie a 60 százalékban romák lakta falu cigányszervezetének. Lopják az inkei vízmű vaselemeit Másodszor jártak tolvajok az inkei vízműnél. Nemrég az önt­vény aknatetőket lopták el a vízmű területéről, ezek az újabb hívatlan látogatók pedig a vízmű vaskapuit emelték le és vitték magukkal. A kár ezúttal mintegy ötvenezer forint. Ismeretlen tettesek ellen nyomozást rendelt el a csurgói rendőrség. Könyvek a református gimnáziumnak Keszthely és Csurgó kapcsolata erősödött a Festetics-napok ren­dezvénysorával, s illeszkedik egy hosszabb távú kulturális prog­ramba is. Keszthelyről a Festetics családról írt ritka mű fénymá­solt példányát kapta ajándékul a református gimnázium, Hévíz adománya pedig a múlt század elején Richard Bright angol orvos útleírása; Osváth Miklós hévízi festőművésznek a csurgói iskolá­ról festett képe díszíti a gimnáziumot. Bontják a barcsi kereskedőudvart Fogy a barcsi kereskedőudvar, az eredetileg 23 pavilonból már csak 19 áll, a többit lebontatták a tulajdonosok. Az újpiac fo­gyásának oka: kétéves fennállása alatt sem sikerült ide szok­tatni a horvát vásárlókat. Bár a barcsi sportpályák szomszédsá­gában kialakított piac közel van a határhoz, mégsem esik a be­vásárlók útvonalába. Képünkön: a pénzváltó pavilont bontják a barcsi kereskedőudvarban. fotó: nagy Kevesebb területen gazdálkodnak Befejeződtek a földbérleti szerződés-kötések a szántóterületekre a Drávamenti szövetkezetnél. Nyilvánvalóvá vált: a korábbinál kevesebb területen gazdálkodhat az idei évtől a négy horvát ajkú falu szövetkezete. Többen úgy döntöttek, hogy önállóan művelik meg a földjeiket, s egyesek inkább megszabadulnak birtokuktól. Eddig 2000-2200 hektáron gazdálkodhatott a szövetkezet, 700 hektáron kalászosokat, hétszázon kukoricát a többin napraforgót, szóját, illetve némi takarmánykiegészítőt termelve. A rehabilitáció része a munka a Dráva Kastély kastélyos- dombói otthonában. Ötvenki­lenc kevésbé súlyos fogyaté­kos él itt jelenleg, s hasznos foglalkoztatásukban jelentős szerepe van a munkának is. Többféle elfoglaltság közül is választhatnak. Munkát persze - az egészséges munkavállalók­hoz hasonlóan - ők is egyre ne­hezebben kapnak, de a buda­pesti kézműipari vállalat máig rendszeres foglalkoztatójuk. Rongyszőnyeget készítenek, varrnak, drótot mentenek, min­dig amire megrendelés érkezik. Emellett a jó idő elérkeztével a kerti munkákba is besegíthet­nek. A kertben termesztett zöld­séget és gyümölcsöt az intéz­mény konyháján hasznosítják. Rongyszőnyeget készítenek a dombói gondozottak fotó: nagy Régi mesterség - A szomszéd falvakból is jártak Szentborbásra Nehéz kenyér vesszőkosárból Kolarics József 23 évesen tanulta meg a kosárfonást. Font a fe-. lesége, és fontak a helybeliek is. Ez persze régen volt, akkor, amikor kosárfonóüzem működött Szentborbáson. Az ötvenes években sok embernek adott kenyeret ez a mesterség. A közeli településekről is töb­ben átjártak dolgozni Szent­borbásra. Mintegy negyven embernek adott munkát akko­riban a szentborbási üzem. Szépek a vesszőből fonott és különleges kosarak. Kolarics József elmondta azt is, hogyan készül egy-egy darab.- A fonáshoz a fűzfavessző a legjobb, de fonás előtt még főzni is kell - avatott be a ti­tokba, mindjárt a beszélgetés kezdetén. - Ügy lesz csak haj­lékony a vessző. Azután le­hántolják és szántják. Készí­tettünk mi régen kosarakat, székeket, és műbőrrel díszített előszoba falakat is. Még kül­földre is vitték a munkánkat. Kosárból naponta megcsinál­tam tíz darabot. Legszíveseb­ben azonban székeket fontam, mert több pénzt kaptunk érte, ugyanakkor kevesebb vesszőt használtam fel hozzá. Előfor­dult többször is, hogy túlóráz­tunk. Még éjjel is dolgoztunk; ennek ellenére igen keveset kerestünk. Tíz évi munka után Kolarics József úgy döntött, hogy otthagyja az üzemet.- Nem volt olyan egyszerű, mert szerettem ezt a szép munkát, és itthon, a falu végén volt a munkahelyem. Pécsre a közúti építővállalathoz men­tem dolgozni, és mindennap hazajártam. S ami nem volt mellékes: a dupláját kerestem annak, mint amit a kosárfonó­üzemben. Kolarics József azt mondta, még mindig vannak itt a falu­ban Olyanok, akik értenek eh­hez a régi mesterséghez. Neki egyébként is a kisujjában van mindez. Tavaly font utoljára: a gyerekeknek, unokáknak készí­tett kosarat, kisszékeket. Ma­radt azonban egy kevés vesz- sző; ha ideje engedi, még fel­használja. Gamos Adrienn

Next

/
Thumbnails
Contents