Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25 / 97. szám
Közelről SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK HÍREK Betörések Kaposho- mokról és környékéről jelentették eddig a legtöbb pincefeltörést. A kaposvári rendőrök ezért az ellenőrzések szigorításán túl a nyomozásokba is egyre nagyobb erőket vonnak be, hogy a sorozatbetöréssel gyanúsítható tetteseket mielőbb kézre kerítsék. Kelendő a csiperke Böhönyén az egykori uradalmi kastély borospincéiben az Aero Plus Kft termeszt gombát. A friss csiperke országszerte keresett termék a felhasználók és viszonteladók körében is. A cég most konzervgyártósort állít üzembe, hogy termelékenységét tovább fokozhassa. Égett a Polski Egy Polski Fiat 126-os motortere gyulladt ki tegnapra virradóan Kaposváron, a Margit- templomnál. A vezetékek feltehetően elektromos zárlat miatt kaptak lángra. A tüzet végül a kaposvári tűzoltók oltották el, a keletkezett kár mintegy 20 ezer forint. Fejleszt a Metallux Pályázati pénzből fejlesztenek a csurgói Metallux Kft-nél. A cégnek bővült a piaca, és ma már az ország minden részébe szállítanak termékeket. A csurgóiak pályázaton nyert összegekből modernizálták a fűtőrendszert és a gyár- Jási technológiátis. Gyógyítás, politika Félezer falusi körzeti orvos tanácskozik a siófoki Ezüstpart hotelben a hetedik országos konferencián. Dr. Selmeczy Kamill elnök mondta: a gyógyítás mellett a közéletben is szerepet kell vállalnia az orvosoknak. A háziorvoslás rangját, erejét a jelenlegi politika nem értékeli eléggé. Nagy utazás az ígéret földjén a választási pártok idegenvezetésével címmel meghallgatták a parlamenti választáson indult pártok képviselőinek elképzeléseit az ágazat sorsával .kapcsolatban. mmmm VASÁRNAPI mmmm SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Fürdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató Olga, a majdnem topmodell — Két éve az országos versenyről kizártak, azzal az indokkal, hogy a világversenyig nem töltöm be a 17. életévemet: vagyis, ha megnyerném az országos versenyt, nem nevezhetnének be a folytatásra — mondta a Vasárnapi Somogyi Hírlapnak a barcsi Pandur Olga, aki a szépiparban már ismert személyiség. — Megkeresett viszont a fővárosi Attractive modellügynökség. Szerződést kötöttem velük, és ezzel belecsöppentem a szakmába. Nem tanultam a modellkedést és ennek máig érzem a hátrányát. Épp ezért bemutatókat csak ritkán csinálok, inkább fotózást és néha reklámokat. A kifutón az is hátrányt jelent, hogy 169 centi vagyok, épp 6 centiméterrel alacsonyabb, mint a minimum. Sok munka került el amiatt, hogy nem vagyok elég magas, ennek ellenére nem pa- naszkodhatom. Egyre több külföldi feladatot kapok, gyakran hívnak Olaszországba, Németországba, a nyáron pedig Japánba megyek. Milánóban az Elite ügynökséggel vagyok kapcsolatban. Az utolsó olasz és izraeli munkáról épp két hete jöttem meg.- Nem félt nekivágni a világnak egymagában 16 évesen? Hiszen a modellszakmá- ról sok rosszat hallani, és a külföldre jutó lányok nem mindig kerülnek jó helyre. — Rosszabb híre van ennek a szakmának, mint amilyen valójában. Nekem nagyon kevés a rossz tapasztalatom. A szakmában dolgozó férfiaktól egyáltalán nem kell tartani. Odakint legalábbis a 90 százalékuk homokos. A fotósok szinte mind azok, a modellfiúk között már kevesebben, azonban ők többnyire nagyon kedves, normális srácok. Persze van rossz emlékű utam is. Másfél éve Münchenbe hívtak dolgozni. Amikor megérkeztem, majdnem azonnal indultam is haza. A szállásom egy ócska lyuk, az ügynökség hatodrangú, a lányok csúnyák. Csupa lengyel és cseh lány volt ráadásul, ezért először azt hittem, hogy az ügynökség csak a látszat és valójában futtatják őket. Aztán kiderült: szabályos minden, csak éppen kezdők. Ennek ellenére mindössze egy hétig bírtam, aztán elköszöntem. — Mondják: a modellszak- mában is sok munka sorsa dől el a szereposztó díványon. — Lefeküdni egy munkáért, ez odakint nem jellemző. Sokszor nem is látom a megrendelőt. A válogatásokon nem személyes, hanem szakmai szempontok alapján döntenek, hiszen sok pénzről, a megrendelő pénzéről van szó. Persze lehet, hogy itthon nagyobb szerepet kap a dívány, én azonban még nem tapasztaltam. — Aktfotói készültek? — Sosem engedtem maA modellszakmában kevesen tudják megalapozni a jövőjüket gamról meztelen fotókat csináltatni. Még a melleimet sem fotóztatom. Úgy gondolom, ez intim szféra, nem tartozik idegenekre. Már csak azért sem engedem, mert tudom, hogyan készülnek ezek a fotók. Ott állsz anyaszült meztelenül, és legalább húszán jönnek- mennek körülötted. — Sokfelé hívják, keresett modell lett mára. Ezek szerint 18 évesen már megalapozta a jövőjét? — A modellszakmában csak kevesen tudják megalapozni a jövőjüket. Ahhoz el kell jutni a csúcsra. Például Milánóban — itt fizetnek a legrosszabbul mert nagy a verseny — jó, ha a gázsiból kifutják a kiadásaim. Azonban szakmailag szükséges, hogy az ember itt is megmutassa magát. Ugyanis minden modellnek van egy könyvecskéje, amelyben szerepel, hogy milyen cégekkel, tervezőkkel, fotósokkal dolgozott. Minél nevesebbek, annál jobb munkákra van a továbbiakban kilátása.- Ránézésre szerencsés alkat, nem kell aggódnia a fölös kilók miatt. — Ebben a szakmában nehéz megfelelni, mert mindenütt más alkat a divat. Milánóban azt kívánják a modelltől, hogy csont és bőr 1998. április 26., vasárnap legyen, ott most az alultápláltság a sláger. Hamburgban ugyanakkor a kerekebb idomokat szeretik, Japánban pedig megint csak nagyon vékonynak kell lenni. Itt végre a magasságom sem lesz gond, hiszen a japánok mind alacsonyak. Az a klasszikus típus, amilyen én vagyok, most nem divat, a tévéreklámokban viszont nagyon szeretik. Most csináltam éppen egy német reklámot. A SAT 1-en adják hamarosan. — Tetszik saját magának? — Tisztában vagyok magammal. Ismerem az előnyeimet és a hátrányaimat is. Vannak dolgok, amiket szívesen kicserélnék magamon. Jó lenne nőni egy kicsit, a kezem is szebb lehetne, a bőrömmel sem mindig vagyok kibékülve... — A barátja hogyan viseli, hogy ritkán látja, és sokszor azt sem tudja, hogy merre jár a kedvese? — Cegléden lakik a barátom, jól kijövünk egymással, és már megszokta ezt a szokatlan életmódot.-Mi a célja az életével, mit akar elérni? — Érettségi után szeretnék mindenképpen tovább tanulni: leginkább a pszichológia érdekel. Gondolkodom azon is, hogy megpályázok egy ösztöndíjat Amerikában. A nyelvtudásomat is szeretném tovább erősíteni. Angolul már jól beszélek, németül is meg tudok szólalni, és — barcsi lévén — alapszinten horvátul is megértetem magam. A modellszakmában igyekszem magas szintre eljutni. Majdnem-topmodell szeretnék lenni, aki már rengeteget keres, de a privát szféráját még megtarthatja. Nagy László A somogyi települések fele megterveztette már címerét, zászlaját A jelkép: összeköt, elválaszt--------------*■------------WH£-------'W r f&í « üRé Címerek a címerteremben Küszködjön bármilyen nehéz gondokkal is egy település, látsszék bármilyen kilátástalannak a jövője, igyekszik megőrizni önállóságát, méltóságát és emlékeit. Amikor az óriás konszernekről a megyerendszer foszla- dozásáról és a határok nélküli világról szól minden, a települések szeretnének büszkék lenni arra, amit saját maguk értek el és ragaszkodnak önállóságukhoz. 1990, az önkormányzatok megalakulása óta a településeknek joguk van megalkotni saját jelképeiket. A zászló, a címer összeköt és megkülönböztet: jelzi, hogy annak a településnek a lakói valahová tartoznak, és hogy egymáshoz tartoznak. És elválasztja őket mindattól, ami nem az ő FOTO: TOROK ANETT falujuk, városuk. Identitást jelent, felidézi a múltat. és megmutatja a jövőt. A közös sors jelképe. Somogy 245 önkormányzatának — a becslések szerint — 40-45 százaléka készíttette el vagy újíttatta meg a település címerét az elmúlt nyolc évben. Hogy pontosan mennyi, nem lehet tudni, mert a településeknek nincs bejelentési kötelezettségük. A külföldi, testvérvárosi kapcsolatok kialakulásával még inkább felerősödött ez a folyamat, hiszen nyugaton a címernek, a település címerével díszített emléktárgyaknak hagyományai vannak. A címer megtervezése, elkészítése hosszú folyamat, és külön szakma. Komoly tervezőmunka, levéltári kutatás előzi meg. Mindez alkalmat ad arra is, hogy egy település vezetői, lakói számvetést készítsenek eredményeikről, múltjukról: mi is jelképezné leginkább falujukat, városukat. Hogy a címer ne cégtábla legyen, mégis hűen jelenítse meg a település legjellemzőbb vonásait. Sokszor több százezer forintot is szánnak erre az önkormányzatok. A megyeháza címertermében eddig 12 város és negyvenhét község helyezte el címerét a megyecímer mellé, ez azonban nem kötelező. A díszterem címereit mindig ugyanaz a mester készíti el, azonos méretben, azonos technikával. Ez természetesen plusz kiadás, de felét a megyei önkormányzat átvállalja. Évente tíz-tizenöt új címer kerül a terem falára, az idén eddig már nyolcán jelezték: hamarosan az övék is várható. Kényszer a kötelező? Olvasmány és élmény A diákok egy része előítélettel veszi kezébe a kötelező irodalmat, mert ha kötelező, csak unalmas lehet. Ráadásul még meg is kell tanulni a szereplők jellemétől kezdve a történetig minden, mert számon fogják kérni. Vajon így van vele mindenki? Horváth Zsolt (főiskolás): - A középiskolai kötelező olvasmányok közül mindet elolvastam. Igaz, mindig az utolsó előtti nap kezdtem el. A teljesítményem óránként ötven oldal. Furcsa módon, mindenre emlékeztem, de muszáj is volt, mert másnap dolgozatot írtunk belőle. Gond csak akkor volt, amikor véletlenül már hónapokkal előtte elolvastam... Az általános iskolásban nem voltam ilyen szorgalmas. Az Egri csillagoknak háromszor rugaszkodtam neki. Mindig csak a harmadik fejezetig jutottam. Szeles Linda (középiskolás): - Ami kötelező volt, el sem olvastam. Az osztálytársaim mesélték el a tartalmát, vagy megnéztem filmen. Amikor már nem kellett kötelezően elolvasni, általában a kezembe került, sőt el is olvastam, mert az órán felkeltették az érdeklődésemet. Polgár Krisztina (általános iskolás): - Eddig csak a Vuk- ot, a Bambit, a Tüskevárat kellett elolvasni. De ezeket már előtte is ismertem, később többször is elolvastam. Matesz Éva (középiskolás): - Ha nagyon muszáj, elolvasom. Mivel dolgozatot írunk belőle, így ismernem kell a történetet. A kötelező olvasmányok nagy része unalmas, mert vontatott, így megesik, hogy csak a rövidített változatot olvasom el, vagy megnézem videón. Volt olyan eset is - igaz, általános iskolában -, amikor egy kötelező olvasmány elnyerte a tetszésemet. A két Lottit kétszer is elolvastam. Égi Vera (főiskolás): - Ami kötelező, az kényszer. Nem szeretem, ha kényszerítenek. De mindig a lelldismere- temre hallgattam, és az utolsó pillanatban elolvastam. Kedvencemet, a Légy jó mindhalálig-ot akkor is elolvastam volna, ha nem kötelező. Gayer Katalin (középiskolás): - Ha jó kedvem van, elolvasom a teljes olvasmányt. Ha nem, akkor csak az olvasónaplóját. A legtöbbjük tetszett, de A kőszívű ember fiai-t még nem tudtam elolvasni. Andrics Lívia j
