Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-22 / 94. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. április 22., szerda Aranyberakásos kardot visz a kiállításra A hölgyeket díszíteni kell Rónai Attila egy míves gyűrűvel fotó: kovács tibor Szobrásznak készült, de órás, később pedig ötvös lett. A kaposz- szerdahelyi Rónai At­tila több mint 3 évti­zede foglalkozik éksze­rekkel, drágakövekkel. Kaposszerdahely Egy társasházból költözött Kaposszerdahely legszebb részére. A ház udvarán száz­húsz örökzöld és díszfa. Sze­reti a szépet; s nemcsak gyű­rűben, nyakékben, hanem a környezetében is. Ezért vette körül ki az épületet egy park­kal. — A gimnáziumban meg­buktam — mondta —, hiába tudtam mindent, nekem menni kellett. A téeszelnök fia viszont maradhatott. De talán nem is baj, hiszen meg­tanultam az órásmesterséget. Id. Christ László pedig azt mutatta meg, hogyan kell vésni. Ez az alapja minden­nek. Aki nem tud vésni, az drágakövet sem tud foglalni. Laci bácsi egyébként min­denhez értett: intarziát készí­tett, és cseresznyemagból Krisztusfejet is tudott faragni. Akkor ugyan megdöbben­tem, hogy soha nem dicsért meg. Ma már tudom: nevelő szándék volt ebben, hiszen akit dicsérnek, az elhiszi, hogy nagyon tud és akkor nem fejlődik. A fiatalember édesapjától, Rónai Lajos bőrdíszművestől örökölte a kézügyességet, édesanyjától pedig — mint mondta — a precizitást. 1966-ban már gyűrűt készí­tett a családtagoknak.- Arannyal, ékszerekkel mióta foglalkozik? — Több mint harminc éve. Nyíltan nem lehetett éksze­reket javítani, de ha már az ember belekóstol a vésésbe... Egyébként külön engedéllyel tettem ötvösvizsgát; egy pe­csétgyűrűt, egy vésett dísz­dobozt, és egy elefántcsont­kitűzőt mutattam be a bizott­ságnak. Akkoriban még csak harminc ötvös dolgozott az országban. Rónai Attila nemcsak ék­szert javít, hanem tervez és készít is. A míves, háború előtti darabokat kedveli, s a különlegességeket. Úgy véli: a modernséggel palástolható a stílustalanság és ügyetlen­ség, ezért nem rajong értük. Azt mondja: az ötvös szakma sem nyugaton, sem pedig idehaza nem éri el az első vi­lágháború előtti színvonalat. A mester viszont szeretné visszahozni a rangját. Kiállí­tásokra jár, s pályázatokon is ' gyakran részt vesz. Most egy díszkard pengéjébe aranybe­rakással „írja ki”: 1848. Hol­nap viszi Esztergomba, ké­sőbb pedig Révfülöpön zsű­rizik női fejdíszét. — Egyre több férfi használ ékszert. Önön még csak jegygyűrű sincs. — Ha valaki kételkedik ab­ban, hogy teljes értékű, ak­kor teleaggatja magát min­dennel. Szerintem attól senki nem lesz több, ha mindenhol hivalkodó ékszer lóg rajta. A kisebbségi érzést ezzel nem lehet kompenzálni.-És a nők? Ők elképzelhe­tetlenek ékszer nélkül. — A hölgyeket díszíteni kell. Tudom, nekem is van három lányom. A nők régen is olyan darabokat hordtak szívesen, amelyeket máso­kon nem láttak. Ám amikor megkezdődött a sorozatgyár­tás, akkor a szegényebbek is viselhettek ékszert. — Ön igazságügyi szak­értő. Legutóbb mire kérték fel? — Azt kellett megbecsül­nöm, mennyit ér a válni ké­szülő házaspár aranykész­lete. Lőrincz Sándor Kihasználják a falusi vendéglátásban rejlő lehetőséget Luxusszálló helyett panzió Lakás lett a malomból Patca Somogy legkisebb települése Zsellckisfa- lud és Szenna között. Csupán félszázan élnek itt. Közülük többen mennének, de akit köt az ősi föld, az marad. A patcaiakat arról kérdez­tük: miért ragaszkodnak ehhez a településhez? Patca Ifj. Szászy Zoltán aszta­losmester: - Itt születtem Patcán, szüleim is itt laktak. Édesapám itt volt erdész több mint harminc évig. Két nagy fiam van, csak az egyik él ve­lünk. Ha lenne elég pénzem, és el tudnám adni a házamat elköltöznék innen. Bellái Endre: — 1953 január­jában születtem itt ebben a kis faluban. Szüleim is itt lak­tak, én is ide nősültem. Min­den ide köt. Van egy nyolca­dik osztályos kislányom és egy ötödikes kisfiam. Nehéz itt a faluban, mert nagyon kevés a fiatal. Ha tehetném, én is elmennék innen, de semmi esetre sem városba, mert azt a nyüzsgést nem tudnám megszokni. Inkább egy nagyobb faluban vennék tanyát. Buzsáki Gáborné erdőmér­nök: — Egy második emeled kaposvári lakásból hat éve költöztünk ide a régi malom­ban lakunk Szenna és Zselic- kisfalud között. A férjem is erdőmérnök, van három apró gyerekünk, a legnagyobb első osztályos Szennában, a legki­sebb pedig két esztendős. A malom eredetileg szolgálati lakás volt, amit két éve sike­rült megvennünk. Van ker­tünk és egy hatalmas telek, amin a gyerekek szépen el tudnak játszani. Mi kell még? Jó a buszközlekedés a vá­rosba és van autónk is. Jól érezzük magunkat és nem is akarunk innen elmenni. U. V. Vendéglátással is fog­lalkozik a szennai me­zőgazdasági szövetke­zet. A falusi turizmus­ban rejlő lehetőségeket akarják kiaknázni. Szenna Szennában több mint két éve rendezték be a panziót. Az egykori irodában és szolgálati lakásban kialakított apartma­nokban és szobákban helye­zik el a turistákat. Egy időben akár 50 főnek is biztosíthatnak szállást. Zóka Tibomé, a Zse­lici Táj szövetkezet főkönyve­lője elmondta: a falusi ven­déglátásnak van jövője. Mu­tatja ezt az a tény is, hogy vendégeik között több vissza­térő akad. Némelyik az or­szág másik szegletéből keresi föl a somogyi kistelepülést. Az árakat tudatosan úgy ala­kítják, hogy minél több em­ber legalább egy éjszakát el- tölthessen Szennában. — Nem luxus szállót építet­tünk, de a tiszta, házias pan­zióban bárki nyugodtan el- tölthet néhány éjszakát. Ké­sőbb korszerűsíteni akarjuk a helyiségeket. Azt szeretnénk, ha minél több turista jönne. Német és francia vendégek is megfordultak már a kis panzióban. Tisztában vannak azzal, hogy érdekes progra­mot kell szervezni a betérők­nek. Olyat, ami legalább egy­két napig ott marasztalja a ki­rándulót. (Harsányi) Zselickisfaludon vernek tanyát Könyv a születésnapra A szennai Fekete László Általános Iskola peda­gógiai programjában az informatika-oktatás is a kiemelt területek között van; csakúgy, mint az idegennyelv-ismeret. Szenna Az anyanyelvi felzárkóztatás meg azért fontos, mert az in­tézmény ü'z diákja közül há­rom cigány. A környezetvéde­lemre már kiskoruktól kezdve szoktatják tanítványaikat. Az elmúlt években a Sziágyi er­dőben töltöttek el néhány na­pot, most a megüresedett zse- lickisfaludi tagiskolában ver­nek tanyát. A végzősök közül csak egy mozgáskorlátozott diáknak nem sikerült megfelelő iskolát találni; a többieket felvették a középfokú intézményekbe. Bendi Tibomé igazgatónőt arról is kérdeztük: mi alapján osztják el a bérpótlékot. — A szakszervezet és a pe­dagógusok véleménye alap­ján összeállítottunk egy listát. Ebben azt rögzítettük, hogy milyen kritériumok alapján kaphatják meg a kollégák. A végső döntés a tanévzáró ér­tekezleten születik meg. El­sősorban a szakmai munkát honoráljuk. Hiába vezet va­laki sok szakkört, ha nem megfelelő szakmaisággal áll a katedrára, akkor nem beszél­hetünk minőségről. Megtudtuk: az iskola 10 éves. Május utolsó hetében egy színes programsorozattal készülnek erre, s addigra megjelentetnek egy ünnepi kiadványt is. (Lőrincz) A Ben Húr volt a kedvencük Céklát mér a mozigépész Vargáék tíz éve pakol­ják ki savanyúságaikat a kaposvári piacon. A kaposszerdahely! há­zaspár savanyú káposz­tát, répát, céklát és csa- lamádét kínál. A vásár­lók elégedettek; sok a törzsvevőjük. Kaposszerdahely Varga János dolgozott aszta­losként, de volt mozigépész is. Munkanélküli volt, amikor egyik, savanyítással foglal­kozó ismerősüktől megkapták a receptet, s a maguk termelte télre valót azóta rendszeresen hordják a piacra. — Van egy nagy pincénk — mondta a házigazda — ott tá­roljuk a magunk termelte sa­vanyítani valót, s folyamato­san dolgozzuk fel. Az öcsém barátjától megszerzett recept azért jó, mert nem kell kiön­teni a levet, megmarad tava­szig. Megszoktuk már a pia­cozást, de januártól minden­nek vége. Egy rendelet alapján csak üzemben előállított sa­vanyúságot lehet árusítani. — Nem fog hiányozni a pi­aci forgatag? — kérdem Varga Jánosáét. — Dehogynem, ha bele­gondolok, hogy egyik napról a másikra nem mehetünk... Vargáék mindketten rok­kantnyugdíjasok. A férjtől megtudtam: gondolkodott azon, hogy elvégzi a 70 ezer forintos savanyító tanfolya­A savanyúság a kenyerük fotó: király mot, ám az üzem létrehozá­sához nincsenek milliói. így letett a tervéről. Azt mondta: megpróbálnak megélni ab­ból, amijük van. Bár a barac­kos az idén elfagyott, de jö­vőre talán szép ára lesz a kaj­szinak. Kertjük is van, s nem­csak Szerdahelyen, hanem Csokonyavisontán is. Végül azért megjegyzik: bíznak ab­ban, hogy módosítják a ren­deletet, s ha mégsem, akkor beletörődnek. Legfeljebb több idejük jut majd egy­másra, s közösen elevenítik fel a mozis élményeket. Var- gáné is dolgozott mozigé­pészként; a Ben Húr a ked­venc filmjük. Volt olyan va­sárnap, amikor reggeltől éjjel 2-ig dolgoztak, mert ezrek nézték meg a szomorú-szép történetet. (Lőrincz) Ősi étkek Bárdudvarnokon. Gasztronómiai napot ren­deznek pénteken délután 5 órától Bárdudvarnokon. Az önkormányzat kezdeményezésére hirdették meg a sütő­főző bemutatót, amelyen a környék jellegzetes, régi ételeit készítik el az asszonyok. A hagyományteremtő ízmustrá­val az a cél: olcsón is elő lehet állítani ízletes étkeket. Rendelet a gyermekvédelemről. A gyermekvédelmi törvény kötelezi az önkormányzatokat, hogy alkossák meg rendeletüket. Zselicszentpálon a legutóbbi testületi ülésen fogadták el a képviselők a rendeletet, és a különböző pá­lyázati lehetőségekről is szó esett. Falusi színjátszók. Somogygesztiben tartják szombaton a kisiskolák színjátszócsoportjainak bemutatkozását. Az iskolai seregszemlén rövid műsorral lépnek fel a gyerekek. Falugyűlés Csornában. Közmeghallgatást tartottak Cso­rnában. Király Péter polgármester beszámolt a múlt évi költségvetés alakulásáról és az idei pénzügyi mutatókról is. Az 1998-as költségvetés forráshiányos lett. A hiányzó ösz- szeget pályázatokon nyert pénzekkel szeretnék kompen­zálni. A megvalósulni látszó gázprogramon kívül nagyobb beruházást nem terveznek, csak a ravatalozót újítják fel. Aki nem rest, igyekszik, bár kevés a munka Sok a szegény falun is Nehezen él a falusi em­ber, de nem kell félteni - állítja Lukács József. - Igyekszünk pótolni a szűkös keresetet. SZILVÁSSZENTMÁRTON- Ez a csend, nyugalom töb­bet ér a városi csillogásnál. Az ember, ha dolgozni akar, falun is meg kell találja a számítását - mondta Lukács József, bár hozzátette: ez ma­napság nem olyan egyszerű. Nehéz az elhelyezkedés, s ezért sok fiatal a városba megy. - Megértem őket, hi­szen családot akarnak alapí­tani, s ahhoz meg pénz kell. Errefelé viszont nehezen ta­lálnak munkát. Mégsem me­het el mindenki innét, szük­ség van a falura is. Ha én vol­nék ezek helyében - mutatott két arra ballagó legényre -, maradnék. Csak meg kellene fogni a munka végét. Elmondta: sok a szegény, de találékony a falusi ember. Igyekeznek pótolni a segélyt, a szűkös keresetet. - Aki szorgalmas, állatot tart, s a kertben is sok minden megte­rem. így kevesebbe kerül, mintha mindent a boltban vá­sárolna; olcsóbb a tojás, a hús, no meg a gyümölcs. Aki nem rest dolgozni, jószerivel csak kenyeret és tisztálkodási szert kell üzletben vennie. Lukács József: Nehezen él a falusi ember FOTÓ: KELEMEN TÜNDE No, meg cigarettát. Dohányt ugyanis egyelőre nem ter­mesztenek, bár - tűnődik - az sem ártana. Lukács József egyetlen szenvedélye a cigi.- Már azt is számolom, na­ponta hány szálat szívok. Mert drága ez, a nyugdíj meg véges. Minden fillér kiadást meggondolunk. H. M.

Next

/
Thumbnails
Contents