Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-16 / 89. szám

SOMOGYI HÍRLAP 12 Nyugdíjasok 1998. április 16., csütörtök HÍREK A kaposvári országgyű­lési képviselő-jelöltek többsége elfogadta a meg­hívást az április 24-i nyug­díjas fórumra, így legalább tíz jelölt ismerteti prog­ramját és válaszol a hallga­tóság kérdéseire a délután 4 órakor a pártok háza nagytermében sorra kerülő rendezvényen. A Munkás­párt és a Vállalkozók Pártja eddig még nem válaszolt az egyesület levelére. Teadélutánt rendez hét­főn, április 20-án a Tájak, Korok, Múzeumok klubja a szokott helyen, a Tán­csics Gimnáziumban. A közeljövő kirándulási ter­veit beszélik meg a délután 4-kor kezdődő kötetlen programú klubdélutánon. Dalos találkozóra ké­szülnek Kőröshegyen. A jövő héten Balaton-körüli kirándulásra mennek a kő­röshegyi nyugdíjasok, hét végén, 25-én pedig dalkö­röket, kórusokat látnak vendégül a faluházban. Meghívták a találkozóra látrányi, táskái, szóládi, hantosi, sásdi és török- koppányi dalosokat, s ter­mészetesen bemutatkoz­nak a kőröshegyiek is. Elmarad a kaposvári egyesület ma délutáni klu­bösszejövetele a budapesti, parlamenti kirándulás mi­att. Dr. Bősze Sándor fől­evéltáros Somogy a mille- niumi kiállításon című elő­adását az őszi program első klubdélutánján hall­gathatják meg. Mozgásszervi betegek diétája címmel április 22- én, szerdán folytatódik a kaposvári helyőrségi klub­ban megkezdett egészség- ügyi felvilágosító előadás- sorozat. Csontritkulásban, köszvényben szenvedők hallhatnak hasznos táplál­kozási tanácsokat Matos Istvánné és Felde Katalin dietetikustól. A délután 6- kor kezdődő előadásra minden érdeklődőt szere­tettel várnak. Tizenkettedszer Ópusz­taszerre. Május 12-én, kedden, immár a tizenket­tedik kirándulócsoport in­dul Kaposvárról az ópusz­taszeri nemzeti emlékpark és a Feszty-körkép megte­kintésére. Jelentkezést kor­látozott számban az egye­sület Szent Imre utcai iro­dájában még elfogadnak. Az Idősekért Alapítvány emelhetné az ellátás színvonalát Kilencszáz adag ebéd naponta A menü: Raguleves és parajfőzelék főtt hússal fotó: török anett A hetvenezres lélek­számú megyeszékhe­lyen bizony sok olyan idős ember van, akit kora vagy betegsége gátol mindennapi gond­jainak megoldásában. A Szociális Gondozási Központ szakemberei nekik nyújtanak segít­séget. Kaposvár- Tulajdonképpen mi egy­szerű, hétköznapi feladatok elvégzését vállaljuk el azok helyett, akik erre képtelenek - kezdi tevékenységük ismerte­tését Szanyi Jánosné, a köz­pont vezetője. - Ilyen alapfe­ladatunk az étkeztetés, a házi szociális gondozás, ezen kívül négy idősek klubját működte­tünk, ahol napjaikat eltölthe- tik az öregek. Két konyhánk­ban naponta kilencszáz ebé­det készítünk, innen szállítják a klubokba és házhoz azok­nak, akik mozgáskorlátozott­ságuk miatt erre igényt tarta­nak. A teljes térítési díj - már­cius elsején kellett megemel­nünk - 179 forint, de a nyugdíj függvényében ez jóval alacso­nyabb is lehet. Emellet mód van méltányossági okokból a térítési díj mérséklésére, idén körülbelül kétszázötvenen ad­tak be ilyen kérelmet, jó ré­szüket kedvezően bírálta el a polgármester úr.- Kaposváron hányán szo­rulnak házi gondozásra?- Általában nyolcvan-ki- lencven ágyban fekvő beteg embert lát el tizenkét főhiva­tású gondozónőnk, de bizo­nyára többen vannak, akik erre rászorulnának. Ez a szol­gáltatásunk a házi munkák szinte teljes körére kiterjed, a takarítástól a bevásárlásig, a fürdetéstől a számlák befize­téséig, de a beszélgetés, a kül­világgal való rendszeres napi kapcsolat is sokat jelent ezek­nek az ágyhoz kötött embe­reknek. Elkerülhető így az in­tézeti, vagy kórházi elhelyezés - ez utóbbira egyébként ma már alig van mód -, saját ott­honukban, megszokott kör­nyezetükben élhetnek, ez lel­kileg sem mellőzhető szem­pont. Kitűnő a kapcsolatunk a háziorvosokkal és a kórházzal is, jelzik, ha valakinek ilyen segítségre van szüksége. Az óradíj ezért a szolgáltatásért 150 forint, de méltányossági szempontokat itt is figye­lembe veszünk.- Népszerűek városszerte az idősek klubjai. Mennyien lá­togatják rendszeresen?- A négy nappali intézmé­nyünkben száznegyven idős ember számára tudunk helyet biztosítani, de örömmel mon­dom, hogy jóval többen láto­gatják a klubokat. Napi há­romszori étkezésért mindösz- sze 268 forintot kell fizetni, de van, aki csak száz forinttal já­rul hozzá a költségeinkhez. Nemrég automata mosógépe­ket vásároltunk, a gondozott reggel beviszi a szennyesét és este tisztán, vasalva viheti haza, ez nagy segítség azok­nak, akik albérletben élnek, nekik a mosás is gondot okoz. Fürdési, tisztálkodási lehető­séget is biztosítunk ezekben az intézetekben. Sok klubta­gunk étkezést nem igényel, csak a rendszeres kulturális programjainkon vesz részt, szívesen látjuk őket, tudjuk, hogy magányukat enyhítik ezeken a találkozókon.- Január végén létrehozták az Idősekért Alapítványt. Mi­lyen sikerrel?- Az alapítás óta már meg­történt a bírósági bejegyzés, így az adományozók igénybe vehetik a kedvezményeket - mondja Simon Lászlóné, a központ helyettes vezetője, aki az alapítvány ügyeit in­tézi. - Pillanatnyilag 92 ezer forint van a számlánkon, az induló összeghez a Klimavill adott 30 ezer forintot a So- mogyért Egyesület közremű­ködésével. A Soros-alapít­vány sajnos megtagadta tő­lünk a támogatást. Legalább egymillió forintra lenne szük­ségünk, hogy a szolgáltatá­sunk minőségét érezhetően javítani tudjuk. A gondozási hálózat fejlesztésére gondo­lunk elsősorban, hogy éjsza­kai, esetleg napi 24 órás fel­ügyeletre is képesek legyünk. Most a helyi vállalkozókat ke­ressük meg levélben, hogy 11743002-20163752-es szám­lánkra adományokat gyűjt- sünk, jótékonysági rendez­vényeket tervezünk az elesett idős kaposvári emberek meg­segítésére. Katona Csongor Dobos torta a falu kedvence A faluban mindenki el­ismeri, hogy a legíze- sebb, legszebb tortákat Gadár Ferencné készíti. Szülök- Régen, legalább hétvégén, minden háznál készítettek sü­teményt, tortát, ma már csak kevesen vesződnek vele - me­séli Gadár Ferencné, aki éppen egy gesztenyetorta formázá­sán ügyeskedik. - Megveszik inkább a cukrászdában, de ro­konok, ismerősök engem is gyakran megkérnek egy-egy alkalmi torta készítésére. Jeles névnapok, lakodalmak, ke­resztelők előtt akad dolgom bőven, de szívesen csinálom. Egyedül élek, ráérek szép csendesen elkészíteni. Mert a jó tortához türelem, figyelem szükséges. Fontos a friss tojás, a kiváló nyersanyag, a tűzre is ügyelni kell, meg ne égjen, ne maradjon nyers a tészta. A dí­szítés meg kézügyességet, le­leményt igényel. A szulokiak kedvence a dobos torta. Hasz­nosan telik így az időm, és örömet szerez nekem, ha megdicsérik, amit készítettem. Gamos Adrienn Egészségügyi nyugdíjas klub alakult Huszonnyolc Aranykörös Aranykor néven tag­nap délután Nagyatá­don egészségügyi nyugdíjas klub alakult. Nagyatád A szervezésben nagy segítsé­get adott a helyi kórház szak- szervezete és az ápolási egyesület. Elnöküknek dr. Borcsek Istvánnét választot­ták meg a tagok, s rögtön hozzáláttak a munkaterv el­készítéséhez. A kiránduláso­kon, ismeretszerző, szóra­koztató előadásokon túl kari­tatív szolgálatra, beteglátoga­tásra, ápolásra, segítség- nyújtó rendezvények szerve­zésére is vállalkoznak. Az új klub havi egyszeri összejöve­teleihez a művelődési ház biztosít termet, a kórház is felajánlotta, hogy alkalmi rendezvényeiket az épület­ben tarthatják. A tagsági díjat évi négyszáz forintban állapí­tották meg. A szervezet min­denki előtt nyitott, várják az új jelentkezőket. Az alakuló ülésen részt vett Gergő Sándomé, a Nagy­atádi Őszi Napfény Nyugdí­jas Egyesület vezetője is, és megosztotta tapasztalatait az új ldub tagságával. (Németh) Erősödő határmenti nyugdíjas kapcsolatok Havonta egy kirándulás Legutóbbi gradinai fellépésén a barcsi nyugdíjas kórus Ma ülésezik a Dráva- parti város klubjának vezetősége, hogy meg­tárgyalják a tavaszi és nyári programjaikat. Barcs Az már biztos: minden hónapra esik egy kirándulásuk, és rend­szeresen találkoznak majd a horvátországi idősek szervezete­ivel is. — Az elmúlt hónapok­ban nagyon jó kapcsolat alakult ki a barcsi és több horvát telepü­lés nyugdíjascsoportja között. Ennek a további erősítésére tö­rekszünk — mondta Virgoncz Lajosné, a klub vezetője. — A jövő héten Verőcére vagyunk hivatalosak, ahol négy horvát település — Verőce, Eszék, Be- lovar és Gradina — időseinek találkozóján veszünk részt. Ezt követően májusban gradinai vendégek érkeznek hozzánk, a tavaly év végi látogatásunkat viszonozzák. Ugyanebben a hónapban egyébként még egy gradinai találkozóra is el kell menjünk, ahol négy közeli hor­vát község nyugdíjasai jönnek össze. Verőcén is, Gradinán is fellép a nyugdíjas kórusunk, úgyhogy most javában készü­lünk a műsorra. Ahogy megérkezik az igazi jó idő, • a barcsi nyugdíjasok buszra ülnek. — A cél: minden hónapban egy kirándulás. Sorra látogatjuk a közelebb fellelhető gyógyfürdőket: Magyarherte- lendet, Harkányt, Zalakarost... Távolabbra is utazunk: tervben van egy zsámbéki és budapesti kirándulás, amelybe múzeum- látogatás, és a fővárosi Pólus Center meglátogatása is bele kell férjen. Drágább kirándulá­sokra idén nem futja, jövőre vi­szont nagyon szeretnénk egy adriai kirándulást nyélbe ütni. Szombaton a városi nyugdí­jasklub családi estjével veszi kezdetét a tavaszi programso­rozat. Itt a hajnalig tartó bálo­zás mellett a nyugdíjbiztosítás­ról hallgatnak meg előadást a barcsi idősek. N. L. A remetepusztai iskolaalapító Májusban aranydiplo­más lesz Halmos László kaposvári tanár, aki öt­ven éve, 1948-ban sze­rezte tanítói, kántori, hi­toktatói és hitelszövet­kezeti oklevelét a sze­gedi Katolikus Tanító­képző Intézetben.- Száznegyven jelentkező közül negyvenen nyertünk felvételt 1943-ban a szegedi intézetbe - idézi fel Halmos László egyáltalán nem szok­ványos képzős éveinek törté­netét. Megkönnyíti az emlé­kezést „Hogyan lettem ta­nító?” című, kitüntetett ta­nulmánya, amelyet két éve írt a pedagógus szakszervezet pályázatára. - Felvettek az in­ternátusba is, atléta pályafu­tásomat testnevelő tanárom egyengette. Aztán elért ben­nünket is a háború, 1944 márciusában német katonák költöztek a kollégiumba, a diákok a tornaterembe szo­rultak, később, a front köze­ledtére az iskolát is bezárták. November végén indultam haza iskolatársammal Sze­gedről - még 18 éves sem vol­tam akkor -, s csak 1945. má­jus 15-én érkeztem meg Ka­posvárra. A fővárosban kato­nák, csendőrök vették körül a vonatot, a Margit körúti fog­házba kísértek, s amikor el­engedtek, csak nyugat felé indultak vonatok, Nagyba­jomnál már állt a front. Sü­megen a tűzoltószertárban húztuk meg magunkat egy ideig, soha annyit nem éhez­tem, fagyoskodtam, mint 1944 telén. Karácsonykor vézna kis fenyőág mellett könnyezve gondoltam itthoni szeretteimre, abban sem vol­tam biztos, hogy látom őket valaha. Egy katonai alakulat szedett össze ezután ben­nünket, zalaegerszegi, majd maribori kitérő után a Graz melletti, nestelbachi fogoly­táborban ért véget vándorlá­sunk. Május 9-én, a háború befejezésének napján hatun­kat elengedtek, egy rozzant gebe vonta szekérrel öt nap alatt értünk Somogyba. Nyár közepén a vonat tete­jén utaztam vissza Szegedre. Megszabadulva a borzalmak­tól, óriási kedvvel vetettük magunkat a tanulmányokba, rengeteg volt a bepótolni való. Kiváló tanáraink buz­gón folytatták alapos, nemes hagyományokra támaszkodó, nemzeti és keresztény érté­keket ápoló oktató munkás­ságukat. Ma is kitörölhetetle­nül él bennem az a sok szép és jó, amit szegedi tanáraim­tól kaptam. Világmegváltó tervekkel hagytam el az iskolát, s kine­veztek Somogyvámos Reme­tepusztára tanítónak. Frissen földhöz juttatott újgazda te­lepülés volt, ahol iskolát kel­lett teremteni. Tizenhárom gyereket tanítottam a négy alsó tagozatos osztályban, tantermünk kezdetben a domboldal, lakásom egy cse­lédszoba volt, egerekkel társ­bérletben, "sorkosztosként" mindennap más-más háznál ebédeltem. Januárra aztán már tábla és kréta, sőt egy harmónium is segítette az ok­tatást. 1949-ben a nevelők munkaversenyében elért eredményünkről a Somogyi Újság azt írta: „Olyan kis is­kola, mint a remetepusztai, budapesti gimnáziumot elő­zött meg”. Még ez év őszén a kaposvári Pécsi utcai, majd egy évvel később egykori elemi iskolámba, a Bartók Béla utcaiba kerültem, innen vonultam nyugalomba. Pá­lyám során az a kitörölhetet­len útravaló vezérelt végig, amit a szegedi képzőben kap­Halmos László tam, s a diákjaimba is ezt a szellemet igyekeztem beol­tani. Örömmel látom, hogy legtöbb tanítványom kiválóan érvényesül az életben. A gye­rekek sikere a pedagógus igazi éltetője. Minden más el­törpül mellette. (Katona Cs.) >

Next

/
Thumbnails
Contents