Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-10 / 58. szám

II SOMOGYI HÍRLAP TERÜLETFEJLESZTÉS 1998. március 10., kedd Vállalkozásokat segítő források A piacgazdaságra való átme­net során - számos elemzés szerint - a kilencvenes évek második felére a magyar vál­lalkozói szféra jelentős válto­zásokon ment keresztül. A vál­lalkozók javára történt jövede­lemátcsoportosulás egyenetlen elosztásúnak bizonyult: a nagy, tőkeerős külföldi vagy vegyes vállalati formában működő cégeket kedvezmé­nyezte, azokat, amelyek képe­sek voltak exportjuk bővíté­sére. Velük szemben kedve­zőtlen helyzetbe kerültek azok a kis- és közepes méretű cé­gek, amelyek csak a szűkülő hazai piacot tudták elérni. Társadalompolitikai oldal­ról nézve mára éppen azok a kis- és közepes vállalkozók kerültek veszélyeztetett hely­zetbe, akik az átalakulás kie­melt címzettjei voltak, s akik ez ideig a józan közvélemény hordozóinak bizonyultak, a progresszív változások politi­kai, gazdasági támogatóiként. Mindezeket érzékelve, a kormány több határozatával rendelkezett a kis- és közép- vállalkozások fejlesztéséről. Ezek közé tartozik a támoga­tások részbeni decentralizá­lása és azok koordinált fel- használása. A vállalkozásokat segítő forráselosztás átalakítására ki­dolgozott reformjavaslataink megfogalmazásánál a követ­kező nemzetgazdaságilag re­leváns célok teljesítésének szükségességéből indultunk ki:- Az allokáció során az adott időben minden rendel­kezésre álló forrás felhaszná­lásra kerüljön, vagy ami ennek pandantja: ne maradjanak be­fagyott pénzek.- A vissza nem térítendő forrásokat is olyan gondos­sággal kell kihelyezni s értéke­lésüket nyomon követni, mintha azok visszterhesek lennének.- A rendelkezésre álló fi­nanszírozási lehetőségekről a megcélzott vállalkozók a le­hető legszélesebb körű infor­mációkkal rendelkezzenek.- A decentralizált pályáza­tok kiírását piackutatásoknak kell megelőznie.- A decentralizált egysé­geknek az optimális forrás- kombináció elkészítéséhez rendelkezniük kell az aktuáli­san érvényes forrástérképpel.- Egy-egy program megva­lósulásánál a legjobb forrás- kombináció kialakítására kell törekedni.- Az eredményes forrás- kombináció létrehozásában a programok gondozóit érde­keltté kell tenni a vállalkozá­sok jövedelméből való része­sedés révén.- A reformprogram vala­mennyi érintett szereplőjének szoros együttműködésre, gyors és rugalmas ügyinté­zésre kell törekednie.- A kihelyezéseknek, támo­gatásoknak pártpolitikai érde­kektől függetleneknek és át: láthatóaknak kell lennie. 1998 tavaszán vizsgázik ez az új támogatási rendszer, amelynek néhány új elemére szeretném felhívni a figyel­met:- A támogatási források rendelkezésre állásáról, azok pályázati feltételeiről elkészí­tettünk egy - folyamatosan ak­tualizált - forrástérképet. Ez segít eligazodni, hogy milyen eljárási rend, határidő és felté­telek betartásával lehet hozzá­jutni a nemzetközi, az orszá­gos és megyei támogatások­hoz, kedvezményes banki for­rásokhoz. .Ezek az elsődleges infor­mációk az Internetről az alábbi számon hívhatók le: http://www.ikm.iif.hu/eco- nomy/forrasterk/ Március végéig Somogybán több mint 100 településen épül ki az Internet megyei önkor­mányzati segítséggel, és a Somogy Megyei Vállalkozói Központ nyolc területi irodá­jában is adnak erről személyes felvilágosítást (Balatonboglár, Balatonföldvár, Barcs, Csurgó, Kaposvár, Marcali, Nagyatád, Tab). A forrástérkép segítségével arról tájékozódhatnak a gaz­daság aktorai, hogy a fejlesz­tési céljaik élvezik-e a prefe­renciát.- Tudjuk, hogy a megvaló­síthatósági tanulmányok, üz­leti tervek, pályázatok, hitel- kérelmek készítése komplex tudást igényel, éppen ezért a Somogy Megyei Vállalkozói Központ Alapítvány (Kapos­vár, Csokonai u. 3.) erre a munkára kiválasztotta azokat a szakértőket, akik kedvezmé­nyes díjazás mellett nyújtanak segítséget. Kérelem esetén ezeket a szakértőket kiközve­títjük.- Célunk: egyes projektek­hez a lehető legtöbb támogatás megszerzésének elősegítése. Tapasztalataink szerint az op­timális forráskombináció elő­állítása soklépcsős folyamat, mely több elemből áll (például saját erő + beruházás támoga­tása + munkahelyteremtés tá­mogatása + kockázati tőke + kedvezményes hitel + garan­cia kiegészítés). Ezt a folya­matot csak profi szakértők ké­pesek jól menedzselni. A hatékony forráskoordiná­ció megvalósítása érdekében a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány országos hálózati egységei többféle szerepben több irányú feladatot látnak el.- Aktív szerepkörében fel­tárja az adott terület piaci ko­ordinációjának zavarait, vé­lelmezi a piac zavartalan mű­ködését akadályozó szűk ke­resztmetszeteket, és ezek fel­oldására forrásokat koordinál. Ezzel erősíti a vállalkozók ko­operációját, térségi integráció­ját, továbbá ösztönzi a bedol­gozói, beszállítói és termelte­tési rendszerbe való bekapcso­lódást. A piackutatások (termék- és munkaerőpiac) révén nyert in­formációkat továbbítja az ál­lamháztartás azon alrendszerei felé, amelyek a vállalkozások támogatására szolgáló pénz­alapokkal rendelkeznek. Egy­részt azért, hogy megkönnyí­tése számukra a valóságos pi­aci igények szerinti pályázati tartalmak megfogalmazását, másrészt - éppen ezáltal - mérsékelje a különféle finan­szírozási csatornákban fel­használatlanul maradt, elfekvő pénzeket.- Passzív befogadói szerep­körében a Magyar Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány ösz- szegyűjti a beérkezett pályáza­tokat, azokat értékeli és meg­keresi a forrástérkép ismereté­ben az optimális finanszíro­zási konstrukciót. Végül szeretném megemlí­teni, hogy a különböző intéz­ményi szereplők (kamarák, te­rületfejlesztési tanács, vállal­kozói központ stb.) - a Somogy Megyei Területfejlesztési Ta­nács elnökének irányításával - közösen és koordináltan mun­kálkodnak azon, hogy a me­gyében fejleszteni kívánó vál­lalkozások forráshoz jussanak. Közös érdek, hogy bővüljenek a beruházások, új piacok, mun­kahelyek jöjjenek létre, és mindennek multiplikátor hatá­saként javuljon a megye gazda­ságának jövedelemtermelő ké­pessége. Jákli Péter megyei főjegyző Alulról építkező, a régióban megfogalmazott programok Igény és érdekeltség A társadalmi és gazdasági átalakulás kapcsán felerősödtek a területi egyenlőtlenségek, sőt az utóbbi időben ezek a folyama­tok felgyorsultak. A központi eszközök, a helyi erőforrások és a jelentős megvalósult fejlesztések sem voltak azonban képesek érdemben befolyásolni a kedvezőtlen változásokat. Majdnem két éve annak, hogy 1996. március 19-én az Or­szággyűlés elfogadta a terület- fejlesztésről és rendezésről szóló törvényt. Ennek feladata, hogy hosszú távra meghatá­rozza Magyarországon a terü­leti folyamatokat, új utat nyis­son a regionális politikában. A törvény intézményes keretet biztosít a területfejlesztés és - rendezés feladatainak ellátásá­hoz. Szabályozottá, átláthatóvá vált a területfejlesztés és rende­zés folyamata, a különböző sze­replők - állam, önkormányza­tok, területfejlesztési tanácsok, kistérségi fejlesztési társulatok stb. - feladata és felelőssége. Elkészült az országos terület- fejlesztési koncepció, amely csokorba gyűjti a területfejlesz­tési célkitűzéseket. Ezzel pár­huzamosan megkezdődött a koncepciók kidolgozása regio­nális, megyei és kistérségi szin­ten. A területi tervezési folya­matnak ez a legkritikusabb ré­sze. Az alulról építkező, de két irányból - alulról és felülről - való közelítés és a folyamatos egyeztetés. Ez újszerű, a ha­gyományostól eltérő tervezési mentalitást igényel, amelynek az elsajátítása sem könnyű, hi­szen elméleti alapjai még nem kiforrottak, a gyakorlat révén nyert tapasztalatok még nem elegendőek. Figyelni kell „fél szemmel” még egy harmadik irányba is: az Európai Unió területfejlesz­tési politikájának modelljére. Ez sem könnyű, hiszen tapasz­talatok nélkül kell a folyamatos változásból azokra a tendenci­ákra következtetni, amelyek a hőn áhított csatlakozás időpont­jában éppen aktuálisak lesznek, hogy beilleszkedésünk zökke­nőit tompítsuk. A mai magyarországi terület- fejlesztési politika súlyponti kérdésként főleg a válságjelen­ségekre összpontosít. Ezzel szemben a fejlett európai piac- gazdaságokban az „önerőre tá­maszkodás” modellje működik a leghatékonyabban. Ez is ki­egyenlítő politika: az állam ott avatkozik be és támogat, ahol az önerő kevésnek bizonyul. Az állam alulról építkező és e cél­nak, feladatnak megfelelő mér­tékű, régióban megfogalmazott fejlesztési programokat támo­gat. Az ilyen decentralizált rendszerekben is kormányzati döntés, hogy kíván-e az állam egy helyben megfogalmazott fejlesztési célt támogatni, de a fejlesztési terveket ott kellene megfogalmazni, ahol az igény és az érdekeltség találkozik. Ezek nemcsak szükségesek, de elengedhetetlen alapfeltételei az eredményes fejlesztési poli­tikának. A területfejlesztési politiká­nak igen sok szereplős, haté­kony eszközrendszerű és mű­ködőképes intézményrendszer­rel rendelkező, a sokszínű vál­tozásokat folyamatosan érz­ékelő, értékelő, feldolgozó rendszerben kell érvényesülnie. A területfejlesztés sokrétű te­vékenység, bonyolult társa­dalmi, gazdasági folyamatokba avatkozik bele. A beavatkozások hatásai nagyrészt kiszámíthatóak, ter­vezhetőek. Szükséges tehát a körültekintő, alapos felkészü­lés, a gondos tervezés. A tervezés megnövekedett jelentőségének időbeni felisme­rése lépés 'ínyt jelent a fejlesz­tési forrásokért folytatott igen kiélezett küzdelemben. Most a tervezés jelentőségét kell hang­súlyozni, nem a tervét. Nem elég egy tervvel rendelkezni, mert ebből származik az a téves következtetés, hogy tervekkel tele van már az asztalfiók, a szekrény, hanem a tervezést fo­lyamatos tevékenységgé kell alakítani. A területi tervezés ha­tékonyságát, annak összetett­sége mellett tovább rontja, hogy a különböző típusú tervek közti hierarchiát nem ismerik és a fogalmakat még a szakem­berek sem használják követke­zetesen. Sokszor keveredik a koncepció a program fogalmá­val, és gyakran tapasztalni, hogy az ezekkel szemben tá­masztott követelmények és tar­talmi kérdések megjelenítési szintje a terv. Még bonyolul­tabbá válik a helyzet, ha mindez keveredik a települési és területi szinteken. Alapelvként követendő lehet a következő metódus. Akinek van jövőképe, az készítsen an­nak megvalósítására koncep- ciót;dolgozza ki azokat a prog­ramokat, melyek az elérendő cél megvalósulásához vezet­nek, és végül részletes tervek­kel támassza alá a konkrét lépé­seket. Frank Rezső Több mint 50 millió forint támogatásból készült a somogyvári iskola konyhája is fotó: kovács A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 1997. évi tevékenysége • • Összefogott négy megye A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács az országban másodikként 1997. február 20-án alakult meg Baranya, So­mogy, Tolna megye részvételével. Egy hónap elteltével Zala megye is csatlakozott. Két éve dolgozik a somogyi tanács A területfejlesztésben új helyzetet teremtett a tavaly előtt, azaz 1996-ban elfo­gadott területfejlesztési és területrendezési törvény. Ez meghatározta a terület- fejlesztés és területrende­zés célját, feladatát, szerep­lőit, intézményrendszerét, valamint a teljesítéshez szükséges eszközrendszert. A törvényi szabályozás alapján kialakult a terület- fejlesztés országos intéz­ményrendszere, közte me­gyénkben a Somogy Me­gyei Területfejlesztési Ta­nács. A tanács 1996. július huszonegyedikén alakult meg, tagjainak száma ti­zenhét fő. A regionális fejlesztési tanács alakítása előtt a résztvevők megállapodtak a vezető tisztsé­gek rotációban való ellátásáról, a képviselet nagyságáról és el­veiről; nyilatkozatot írtak alá, hogy a tanács létrehozása nem irányul közjogi régió létrehozá­sára. A tanács 23 taggal alakult; a teljes körű működéssel 27 ta­gúvá vált. A regionális fejlesz­tési tanács alakuló ülésén elfo­gadta alapszabályát, meghatá­rozta feladatait, szervezeti mű­ködési rendjét és a működési költségviselés szabályait. A regionális fejlesztési tanács elnökének dr. Kolber Istvánt, a Somogy Megyei Területfejlesz­tési Tanács elnökét, alelnökei- nek pedig Varga Lászlót, a Zala Megyei Területfejlesztési Ta­nács elnökét (mint soron követ­kező elnököt), a kistérségek képviseletében Fodor Miklóst (Tolna), a gazdasági kamarák képviseletében Higi Gyulát (Ba­ranya) választották meg. 1997- ben öt alkalommal tartottak ülést, két alkalommal Kaposvá­ron, egy alkalommal Pécsen, Szekszárdon és Zalaegerszegen. Országos és regionális területfej­lesztési koncepciókat vitatott meg, programozásról tárgyalt, pályázatokat véleményezett. A regionális fejlesztési tanács a térségfejlesztési stratégiájában a saját erőforrásokra épülő előre­lépést, az infrastruktúrafejlesz­tést, a belső együttműködés erő­sítését, az exportpotenciái növe­lését, a hatékony üzleti és humán infrastruktúra fejlesztését, a partnerséget, az intézmény- és szervezetépítést határozta meg. A működés egyéves tapaszta­latai kedvezőek, az együttgon­dolkodás csírái kialakultak. A jövőben szükségessé válik az érdekharmonizáció megterem­tése. Baloghné Molnár Ida főosztályvezető-helyettes Kétféle alapból lehetett pályázni 5,5 milliárdot kértek A decentralizált pályáztatásra ez ideig kétféle alapból került sor. A területi kiegyenlítést szolgáló forrásból, amelyet az önkormányzatok pályázhattak és a területfejlesztési célelő­irányzatból, melyre a gazdasá­gi élet valamennyi szereplője nyújthatott be igényt. A terü­letfejlesztési tanács 1996-ban a 107 pályázatból 52-t támoga­tott. A megítélt 361 161 ezer forint támogatással több mint 1,6 milliárd forint értékű beru­házás valósult meg. Tavaly a célerőirányzatra beérkezett 64 pályázatból 22, a 115 területi kiegyenlítő támogatásra be­nyújtottból 52 nyert támoga­tást. A támogatási összeg kö­zel 650 millió forintot tett ki. A benyújtott 179 pályázattal több mint 5,5 milliárd forint értékű fejlesztést kívántak megvalósítani a pályázók. A területfejlesztési tanács működésekor széles körű együttműködésre törekszik. Jó a kapcsolata a gazdasági ka­marákkal, a kistérségi terület- fejlesztési társulásokkal, a munkaügyi tanáccsal, a terü­letfejlesztés szereplőivel. Idén a területfejlesztési ta­nács tevékenysége szélesedik, új pályázati forma: a decentra­lizált célelőirányzat működte­tése kezdődik. így már három alapból, közel 900 MD forint­ról dönt a területfejlesztési ta­nács. Baloghné Molnár Ida főosztályvezető-helyettes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents