Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

FOTÓK: FEB/GAMMA K islány a vadonban Tippi, Maugli mai hugicája Namíbiában született 1990. június 4-én. Azt, hogy a francia kislány Afrika gyermeke lett, annak kö­szönheti, hogy szülei filme­sek, akik csaknem másfél év­tizede járják a fekete konti­nens legvadregényesebb tájait. Tippi alig töltötte be a tizedik hó napot, amikor magabiztosan elin­dult későbbi barátja, a hatalmas Abu felé. A sokmázsás elefánt vi­szonozta a kislány bizalmát, s ha­marosan legfőbb kísérője, sőt, ját­szótársa lett. A szülők először el- szörnyedve nézték, ahogyan Abu megragadja ormányával Tippit és az agyarára ülteti, de nyomban kiderült, hogy a gyerek ezen remekül szóra­kozik. Es még azt sem veszi zo­kon, ha az elefánt kissé durván a bokorba röpíti. Az afrikai bozótban egy gyerek nehe­zen talál magához hasonló pajtást; ma­radtak hát az állatok: a nagy fekete száz­lábúak, a manguszták és - nem utolsó sorban - a leopárdok. Tippi megtanulta, hogy a vadon lakói más „nyelven” beszél­nek és más-más jelekből értenek. A man- gusztákkal nyugodtan lehet a földi lyu­kakban bújócskázni, de például Jébé a le­opárd állandó figyelmet kíván, s nem sza­bad neki hátat fordítani. Az állatok is megtanulták, hogy a kislány közéjük va­ló, s komolyan kell venni őt. Egy európai kisfiú épp ez utóbbinak köszönheti éle­tét. Történt ugyanis, hogy hancúrozás közben Jébé megsértette a vendéggyerek nyakát. A vér szagára a ragadozó azonnal ugrani készült, s egy pillanat alatt végez is áldozatával, ha Tippi rá nem kiált: „Jébé, megállni!” A bozótlakó afrikai bennszülöttek ugyancsak megtanulták tisztelni a kis­lányt. Mert míg ők csak a legritkábban másznak fára, Tippi fürgén felkapaszko­dik akár a csúcsra is, hogy leszedje az ízes gyümölcsöket. Tippi ma már tud csapdát állítani, ismeri az ehető tojáso­kat, s tisztában van a dzsungel összes törvényével. Tarzan azonban soha nem válik belőle. Erre vigyáznak a szülei, akik szintén a természet szerelmesei. A HÉT KARIKATÚRÁJA A falu rendőrei A rendőrség hároméves fejlesztési programjának egyik alappillére a rend­őrőrsprogram. A koncep­ció szerint 1998-tól 2002- ig hat új rendőrkapitány­ságot és 88 új rendőrőr­söt kell létesíteni. A múlt hagyományaira is építke­ző fejlesztésről dr. Bánfi Ferenc dandártábornok, az ORFK közbiztonsági főigazgatója adott tájé­koztatást lapunknak. Magyarországon az egységes állami rendőrség a századfor­duló időszakában jött létre, a rendőrség mellett a csendőr­ség látta el a falvak és a ki­sebb települések rendvédel­mét. A szolgálat 6-12 fős őr­sökből állt. 1929-ben falun 5277 gyalogos és 1157 lovas csendőr teljesített szolgálatot. A második világháború után a megszüntetett csend­őrség helyett rendőrőrsöket alakítottak ki. Ezek száma azonban fokozatosan csök­kent és helyettük kialakult a körzeti megbízotti szolgálat. A központosító törekvések a rendőrséget is érintették: megkezdődött a községi rendőrőrsök fokozatos felszá­molása. 1962-ben egyetlen paranccsal 12 megyében 48 községi őrs szűnt meg. Ennek következtében 1971-re mind­össze 29 rendőrőrs maradt, és a községek egyre inkább rendőri ellenőrzés nélkül ma­radtak. Mindez nem vált a közbiz­tonság hasznára, nem szol­gálta a felderítések eredmé­nyességét, s a rendőrség la­kossági kapcsolatai is megla­zultak. A rendszerváltás és az önkormányzatok kialakulása meggyorsította a rendőrőrsök újjászervezésének folyama­tát. Az önkormányzatok je­lentős része anyagi áldozatot is vállal az új szervezet kiala­kítása érdekében. Az 1996-ban kinevezett rendőri vezetés rendőrőrs­programja összhangban áll a közösségi rendőrség kon­cepciójával. E szerint az év­ezred fordulójára 92 őrsön 1300 új rendőr áll szolgálat­ba, s tovább bővítik a már meglévő 248 őrsöt is. A fej­lesztésben kiemelt szerepet játszik a főváros mellett Pest, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Békés megye közbiztonsági hely­zetének javítása. A 2002-ig tartó fejlesztések évente mintegy 12 milliárd fo­rintba kerülnek; a befekteté­sek legkorábban 1999-re érez­tethetik hatásukat, mert a már beiskolázott „rendőrta­nulók” akkorra állnak szol­gálatba. kimondatlanul is igyekszik tudatni a külvilággal: ha valakinek pénze van, annak még nem feltétlenül kell drága kutyakölyköt vásárolni. Az egyik leg­nevesebb amerikai család fia, a legif­jabb John F. Kennedy például jószeri­vel sohasem mutatkozik fekete-fehér keverék kutyája nélkül. Pedig neki is futná másra, ha akarná. Aki angol buldogot választ, több­nyire gyerekpótlékot keres benne. Jane Birkin énekesnő elárulta: kutyá­ja a kisbabákra emlékezteti. A jelző­kutyákat és a házőrzőket a félénk emberek részesítik előny­ben. A pszichológusok sze­rint az eb segítségével szeretnének feltűn­ni. Hugh Grant színész felesége, Liz asszony ép­pen ezért testőréül juhászkutyát „szerződ­tetett”. John F. Kennedy kedvenc korcsával Kutyát gazdájáról Caroline hercegnőtől Hugh Grant feleségéig res díva például törpeuszkárjáért ra­jong. Madonnának chihuahuája van. A kiskutya - gazdájához hasonlóan - meglehetősen féltékeny természetű, és ha kell, méretét meghazudtolóan erő­szakos és támadó is tud lenni. Johnny Hollyday felesége, Laetitia, ritkán látható bozontos szőrű kísérő­je, a máltai pincsi nélkül. A szemre- való tulajdonosnőben és a kutyában egy dolog szemmel láthatóan közös: mindkettőjüknek dús bozont van a fején. A megfigyelések szerint azok, akik keverék kutyára esküsznek, általában robbanékony jelleműek. Ha a kiváló­ság kertjében korcs a kutya, az akár tu­lajdonosa sajátos sznobságára is utal­hat. A milliomos a négylábúja révén A kutya sokat elárul gazdája jel­leméről - állítja a francia Voici című folyóirat. íme néhány érde­kes példa. Caroline monacói hercegnőnek labradorja van. A kutya - fajtájához il­lően - természetesen játékos, ugyan­akkor gazdájához hasonlóan jó társa­sági lény. Vanessa Paradis énekesnőnek szin­tén a labrador a kedvence, ha más ok­ból is. Ez a kutyafajta ugyanis manap­ság egyszerűen divatos. A művésznő is elismerésre vágyik és igyekszik lépést tartani a divattal. Aki apró termetű kutyát vásárol ma­gának, azt szeretné, hogy a hűséges négylábú divatos ruhatára nélkülözhe­tetlen része legyen. Sharon Stone, a hí­Jó reklámhoz szól a nóta Amerikai szakemberek ma­napság egyre inkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy a reklámfilmecskékhez fő­ként régi slágereket kell hasz­nálni, s nem külön e célra szerzett zenedarabokat. Ez a felfogás ugyan tönkreteszi az ilyen zenék komponálásából eddig nagyszerűen profitáló szerzőket, és a tévé is egyre inkább úgy szól, mint a nagyi kedvenc rádióadója, de a rek­lámok így állítólag sokkal ha­tásosabbak. Márpedig ez több bevételt jelent, ami a legfontosabb szempont. Az Intel komputercég leg­újabb reklámjához John Travolta hetvenes évekbeli diszkósikerét, az Életben ma­radni című nótát „emelte át”. A Burger King megvált nagy műgonddal kicsipkézett salá­tadalától, és mostanság az Everly Brothers Ébredj fel kicsi Zsuzsi című száma zizeg a hamburgerpogácsa szeletei között. Az ATT telefontársa­ság Patsy Cline-i hozta vissza a néma feledésből, a Senokot hashajtót viszont James Brown „Jól érzem magam” kezdetű örökzöldjével nép­szerűsítik... A szakemberek szerint a ré­gi dalok többféle előnnyel rendelkeznek, például nem kell őket „megtanítani” a fo­gyasztónak. A szürkeállo­mány homályos zugaiból az első taktusra előbukkannak, és a szép emlékek hullám­hosszán ismét kedvező (ma­gyarán: vásárlásra ösztönző) hatást váltanak ki. Mármint azt, hogy ha jó a dal, a termék is biztosan az. S noha egy-egy híres popszám licencjogainak megszerzése nem olcsó mu­latság, hiszen egy Beatles-dal akár egymillió dollárba is ke­rülhet, a reklámozók úgy vé­lik, még mindig olcsóbb meg­oldás tízszer leadni egy ilyen reklámfilmet, mint százszor egy új kompozíciót. A Microsoftnál az a határo­zott vélemény, hogy nem is választhattak volna jobbat a Rolling Stones Start Me Up cí­mű dalánál a Windows ‘95 program befuttatásához. A cég a dallal azt a tudat alatti üzenetet sugározta, hogy a termékük izgalmas, ugyanak­kor a mindennapi élet részét is képezi. Na persze, Jaggerék dalának „bérleti díja” még csak nem is tizenkétmillió dollárnyit kóstált, ahogy an­nak idején a lapok hüiedezve megírták, hanem annál is jó­val többet! De - állítólag - megérte. Hamisítók reszkessetek! Egy komputerizált toll nyerte el a Brüsszelben ren­dezett Európai Hírközlési Technológia című kiállítás nagydíját. Az intelligens penna ugyanis nem egysze­rűen arra való, hogy számí­tógépre vigye a kézírást, hanem egy gyakorlott gra­fológus biztonságával meg is állapítja, hogy a kézjegy hiteles-e. Az apró szerkezet megjegyzi az aláírást, és a toll dőlésszögéből, az írás gyorsulásából, erősségéből csalhatatlanul megállapítja, hogy a szignó valódi-e, így kizárja a hamisítás lehető­ségét. A szakemberek sze­rint a komputerizált toll ha­marosan nélkülözhetetlen eszközzé válik az Interneten kötött szerződé­sek és pénzügyi tranzakci­ók hitelesítésében. I Öleb Madonna karjaiban

Next

/
Thumbnails
Contents