Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-05 / 30. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. február 5., csütörtök Kevesebb már a teher Adót emeltek Betegben Hét éve nem emeltek helyi adót Betegben. Átlagosan 1300 forintot fizetett a la­kosság évente építmény- és telekadóként és a szemét- szállításért. Ezenkívül há­romezer forint terhelte még - tíz éven át - a csalá­dokat, mert fizetniük kel­lett a vízközmű-fejlesztési hozzájárulást. Ez utóbbi most lejárt, és a képviselő-testület egysége­sen háromezer forintos kommunális adó bevezeté­sét rendelte el. A megemelt adó ellenére csökkent a csa­ládok terhe. Eddig ugyanis 4300 forintot fizettek ház­tartásonként, most - a megnövelt adó ellenére is - kevesebbet kell leszurkol­niuk. Az önkormányzatnak adókból mindössze 600 ezer forint az évi bevétele.- Jelentős pénzt tartalé­koltunk az új kút fúrására; évekig gyűjtöttük hozzá a forintokat - mondta Cse­csei János polgármester. - Megvalósult, és maradt be­lőle még csaknem ötmillió forint. Ezt a pénzt is a falu fejlesztésére fordíthatjuk. Nőtt a gyerekek száma is, így jövőre már ötven- négy-ötvenöt diák tanul itthon az alsótagozaton. Hozzájuk fel kell venni egy pedagógust is. A képviselő-testület tag­jai most nagy dilemma előtt állnak. Dönteniük kell a jövő héten arról is, hogy megvalósítsák-e amit a la­kosság javasolt: a Petőfi utca aszfaltozását. Ez a be­ruházás ugyanis csaknem hárommillió forintba ke­rülne az önkormányzatnak. Száz százalék fölötti áron sikerült eladniuk a Dédász- részvényeiket, s ebből 1,7 millió forinthoz jut a falu. Ez is segít nekik az idei el­képzelések valóra váltásá­ban. N. I. Folytatásra vár a segesdi krónika A páter, aki követ lett Bozsóky Gerő Pál mindig tanárnak készült fotó: nagy A páter hazajött. Igaz, megint csak néhány napra, mert várta a kiadója, konzultált a lektor­ral, tárgyalt újabb könyvek­ről, aztán repülőre ült, mert Párizsban olyan konferenciát tartottak, amelyről rendfő­nöke szerint nem hiányozha­tott. Közben azért jutott ide­je — ha csak néhány órára is —, hogy hazaugorjon szülőfa­lujába Segesdre, oda ahol si­keres könyve után Bozsóky Pál Gerő ferences pátert dísz­polgárra választották. Bozsóky Gerő Pál a megyehá­zán esküt tett, hogy a megye követeként is hírünket vigye. Meglepett hogy mennyi min­dent programjába tudott sűrí­teni. Pedig már elmúlt hetvenöt esztendős. Nem az évek foglal­koztatják, inkább a munka. — Karácsonyra megjelenik a legújabb magyar nyelvű mun­kám. A címe: A magyarok útja a pogányságtól a kereszténysé­gig. Párizsban vár a Kapisztrán Szent Jánosról szóló könyv kéziratának gépelése. A francia kiadó sürget, mint ahogy sür­getnek az olaszok is, mert sze­retnék lefordítani. Aztán meg kellene írnom Mindszenty éle­tét franciául. És ne feledjem, most beszéltem egy fiatal nö­vendékkel; ő fordítja magyarra, mert eredetileg franciául írtam, az Elnyomástól a szabadságig című munkámat, amely a ma­gyar egyház történetét dolgozza fel az elmúlt évtizedekből. Pá­rizsban nagyon jó kritikát ka­pott... A rendfőnököm azt mondta, hogy most már ne kezdjek új munkába, mert végre rendezni kellene a jegy­zeteimet. Szerinte azok között csak én tudok eligazodni. A segesdi fiúcska, aki tanult Segesden, Csurgón, Nagyatá­don, Pannonhalmán és Eszter­gomban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, éppen ötven éve lett a Sorbonne di­ákja, hogy két év múlva, a szer­zetes rendek feloszlatását köve­tően durván közöljék vele Ma­gyarország nem tart igényt a szolgálatára. Évtizedekig nem jöhetett haza. Mégis írt magya­rul is, és leginkább a magyarok­ról. — Mindig bántott, hogy ke­veset és főleg valótlant tudnak Magyarországról. Emlékszem megjelent Párizsban az is hogy megérdemelte ez az ország a büntetését, mert polgárainak nyolcvan százaléka fasiszta volt. Ha nyugaton ma megkér­dezünk valakit, akkor a cigány­zenét meg a tokaji bort ismeri. Ezért nem jöttem még haza. Ezt az országot, ezt a megyét és a rendemet ma Párizsban jobban tudom szolgálni, mint itthon. Sok még a tennivalónk. Tornyos Kálmán, a ferences tartomány főnöke mindig azt mondja neki, hogy Párizsból Budapestre fizeti az útját, de vissza soha. Tudom, csak tré­fálkoznak. — Páter, van még egy nagy adóssága - figyelmeztetem. — A Segesdi krónika? Hát igen, meg kellene írnom a má­sodik kötetét. De ahhoz tény­leg haza kellene jönni. Nem tudom, hogy hogyan lesz. Én nem akartam Párizsban ma­radni... Előfordulhat, hogy egyszer itt nagyobb szükség lesz rám. Ha többet tudok tenni itt, mint máshol, akkor hazajövök. Nem zárkózom el előle, nekem nem a siker és a karrier fontos. Nekem az a dolgom, hogy szolgáljam a rendemet, amely felnevelt, és visszaadjam a családomnak és a megyémnek amit kaptam tőle. Nagy Jenő Növekvő bevételek, tervek - Több millió forint jut felújításra is Gáz felé kacsint Nagykorpád Elfogadta költségvetését a nagykorpád! képviselő-testület. Negy­venhétmillió forinttal gazdálkodhat az idén. Jelentős pénztarta­léka van, merit minden évben tettek félre a gázbevezetésre. A nagykorpádi önkormányzat korábban elvetette a gáz beve­zetésének, a vezeték kiépítésé­nek tervét. Tóth Tibor polgár- mester most azt mondta:- A bevezetés lehetőségét fenntartjuk. Igaz, tavaly már hetvenmillió forintba került volna a vezetékes földgáz kié­pítése. Lábod bekötésével azonban közelebb került hoz­zánk a gerincvezeték is, és erő­södtek az anyagi forrásaink is. A lakosság összetétele miatt je­lenthet gondot az igénylők - a szükséges hetven százalék - beszervezése. Több felújítást is tervez az idén az önkormányzat. Készek a tervek a kultúrház tetőszerkeze­tének javítására és a nagyterem szükséges munkáinak az elvég­zésére. Erre mintegy 1,5-2 mil­lió forintot költenek. Amint ki­tavaszodik, elkezdik ezt a mun­kát. Már csak a simítások van­nak hátra a ravatalozónál: a lak­kozás, a cserepek beszabása. Az önkormányzat intézményeinek a felújítására is csaknem kétmillió forintot terveztek. Csinosítják is ezeket a középületeket. Szüksé­ges több helyen is a közúti jelző­táblák cseréje.- Tervbe vettük a járdaépítést és más felújításokat is. Ezek kö­zött legjelentősebb a Kossuth utcai, ahol négyszáz méter hosz- szon épülne egymillió forintért új járda - tette hozzá a polgár- mester. - Erre is pályázunk. A régi aszfaltjárdákat is sze­retnék megjavíttatni, a Petőfi utca mindkét oldalán. Ez a munka is egymillió forintba ke­rül. Németh István ÁRAK, GONDOK SOMOGYSZOBON Megkérdeztük somogyszobi olvasóinkat: mi a véleményük a következő napok, hetek kenyér- és húsár-emeléséről? Azt is kérdeztük: hogyan érinti ez a családi kasszát? Horváth István: - Jelentős többletkiadást okoz, hiszen a bérek nem emelkednek olyan mértékben, mint az árak. A család asztalára mindig kell kenyér és tej. Az emberek - köztük mi is - nem tudnak tartalékolni. Csökkentenünk kell a tartós beruházá­sokat, így kevesebb ruhát, műszaki cikket vásárolunk. Most így lehet csak a családi kassza egyensúlyát fenntartani. Futó János: - Most vágtunk egy disznót, a sonkát tettük félre és kolbászt nem töltöttünk. Ennek az ára most hatszázöt­ven forint, ami lehet, hogy egy hét múlva ezer lesz. Az árak emelkedése nem lepett meg, hiszen szinte mindennap emelke­dik valaminek az ára. A kenyér kell a családnak, de szerencsére nem szenvedünk hiányt. Ami kell, azt igyekszünk magunk is megtermelni, de hát ez sok többletmunkával jár. Hóka Sándor: - Az áremelések keményen érintenek ben­nünket. Az egészségügyben dolgozom, ahol a béremelés még ígéret, az áremelések viszont tények. A húst előállítjuk ma­gunknak, mert tartunk háziállatokat, de közvetve ránk is hat a takarmányárak emelkedése. A baromfit, a zöldséget, a bort megtermeljük, de mindezt nyolc óra munka után. Az energiaá­rak emelése pedig mindent visz maga után. Kovács János: - Nem ért váratlanul a bejelentett áreme­lés, de a mértéke nagy érvágás a kisnyugdíjasoknak. Sajnos, tu­domásul kell venni. Lehet, hogy ezentúl húsoscsontot sem ve­szünk. A kenyér- és energia-áremelés nálunk is „húsbavágó” kérdés. Baromfi van az udvarba, de disznót már régen nem vág­tunk. Nekünk erre futja, másra nem. Szép Imre: - Ez már egy kicsit sok. Az energiaár emelése után nem kellene tovább feszíteni a húrt. Hónapról hónapra élünk, sok kenyér fogy. Száz forint helyett lesz 120-130 is, ezért ott vesszük meg, ahol olcsóbb lesz. Nem jöttek be tavaly a bogyós gyümölcsök, ezeknek az ára is kiesett a család költség- vetéséből. Ha így megy tovább, katasztrofális lesz a a helyzet. Eller János: - A mi negyvenéves korosztályunkat érintik az áremelések a legjobban. Tizenhét és tizennyolc éves gyere­keim még tanulnak, az iskoláztatással ilyenkor minden emelke­dik legalább havi húsz százalékkal. Ezt a családi költségvetés­ben nem tudjuk kompenzálni, a feleségem most munkanélküli. A nettó béremelésünk tavaly sem érte el a tíz százalékot. A csa­lád megélhetését a méhészkedés segíti. Nem ért váratlanul ben­nünket az emelés. Tóth János: - Nem tartom indokoltnak az emeléseket, hi­szen a raktárakban eladatlan búzakészletek vannak. Úgy látom, az emelésből befolyó pénz a nagy cégek magas beosztású veze­tőinek prémiumára, 13. havi fizetésre kell. Baromfit vágunk in­kább, kevés disznóhúst veszünk ezután is. Megérezzük az ár­emeléseket, de átrendezzük fogyasztási szokásainkat. Teperlcs Lajos: - A falu egyetlen húsboltját üzemeltetem, de ebben a hónapban egyharmadára esett vissza a forgalom. Ez már a rezsiköltségeket sem fedezi. Legutóbb vissza kellett kül­deni a húst, pedig árat régóta nem emeltünk. Most sem fogunk, mert ellenkező esetben bezárhatunk. Nem viszik a karajt és drágább húsokat az intézmények, a kis keresetűek a csontot, körmöt és a fejhúst keresik. Háté István: - Nem fogom jelentősen észre venni az ár­emeléseket, mert csökkentjük a húsvásárlást. Nem voltam soha sem nagy húsevő, de ezentúl több zöldséget termelünk a kert­ben. Azért veszünk egy fél disznót, inkább a harminc-negyven baromfiból vágunk le. Ezektől a tojást is el tudjuk adni, amiből egy kis bevétel is van. Házhoz jönnek érte, mert 13 forintért odaadjuk darabját. Pintér László: - A kenyéráremelés drasztikusan érint bennünket, mert sok fogy belőle, Nagy a család. A száz forintot is elég volt kifizetni kilójáért. A húsról meg ne is beszéljünk. Egy kiló karaj ezer forint lesz? Egy vasárnapi ebédhez egy kiló nem elég. A 13 és 19 gyerekeim is jó evők. Nagy segítség, hogy a Nagyatádon élő anyósom minden évben nevel disznót, így nem kell sorba állni a hentesüzletben. Szép mesterség, nehéz kezdet, és utána nagyon sok türelem Hajó helyett macsukákkal Türelem is kell ehhez, nemcsak ügyes kéz Ügyes kezű lányok, asszo­nyok tanulták a szövés forté­lyait Görgetegen. Hat hétig Búzási Gyuláné vezette a tanfolyamot, melyet a könyv­tárban rendeztek. Jó két éve sajátította el a szövést, s az­óta megtanulta a mesterség nagyon sok fortélyát.- Először el sem tudtam kép­zelni, hogy milyen munka ez - idézte föl az eseményeket. - Beállították a szövőfákat, s en­gem mindjárt egy ötvenegy szá­las felvetés elé ültettek. Iván Jánosné tanított bennünket; nehéz volt a kezdet, de nagyon megszerettem a szövést. Már az első télen húsz ta­risznyát szőtt a ballagó gyere­keknek. S azóta már Búzási Gyuláné vezette a tanfolyamo­kat. Mindig van egyéni tanítvá­nya is. Azt mondja, hogy aki a szövést meg akaija tanulni, an­nak nemcsak ügyességre, ha­nem munkaszeretetre és sok tü­relemre is szüksége van. Köz­ben megmutatja a szövőállvány legfontosabb részeit:- A gépen függőlegesen dol­gozunk. A váltó az állványnak a lelke - mondta. - S nem hajóval dolgozunk az állványon, hanem macsukákat készítünk. Ez az uj- jainkra csavart fonalcsomó, amit színenként fűzünk be, so­ronként és minta szerint. Volt olyan faliszőnyeg is, amit tizen­hét macsukával szőttem meg. Az ügyes kezű asszony már ismeri a sima, a vízfolyásos, a befűzős, a mákos és a torontáli mintákat. Mint mondta, sze­retné megtanulni még a ba­rackmagosat is. Az első télen ti­zenöt felvetésen dolgozott. Már akkor megkereste a szövőáll­vány árát. Fejből és papírról ké­szíti a mintát, és gyorsan dolgo­zik. Több mint száz munkát ké­szített már az óvodásoknak is. Panaszolta, hogy manapság drága a fonal; ezért még régi pu­lóvereket is elbont, s felhasz­nálja annak az anyagát is. Fona­lért is dolgozott már.- Legkeresettebbek a tarisz­nyák, ezeket a fiatal lányok kedvelik - tette hozzá. - Szere­tem a komplikált mintákat. Legközelebb keresztszemest vagy torontálit szövök, még nem döntöttem el. Ezekhez már előkészítette ­ötven dobozba - a sokszínű fo­nalakat. Előre elkészíti a ma­csukákat is. így könnyebb a munka - mondta, s addig foly­tatja, amíg egészsége engedi. Németh István Taranyi vidámság és tácossiker Kétszötvenen vettek részt Ta- ranyban a műsoros rendezvé­nyen, a művelődési házban. A farsangi vidámság a falu apraját- nagyját megmozgatta. Szom­szédolás címmel szervezték ezt az estet. Műsort adtak a kultúr- házban a nyugdíjasklub tajai és a község általános iskolásai. Az est fénypontja volt a somogyud- varhelyi hagyományőrző nép­táncegyüttes színpadra lépése; a híres udvarhelyi lakodalmast ad­ták elő, és igen nagy sikert ara­tott vele. Az idősebbek emlékez­tek rá: ez fellépés egy huszonhá­rom évvel ezelőtti viszontlátoga- tás volt. A két település polgár- mestere ezúttal abban is megál­lapodott, hogy ezentúl sűrűbben fölkeresik egymást, nemcsak huszonhárom évenként. N. I.

Next

/
Thumbnails
Contents