Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-04 / 29. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. február 4., szerda Félmillió előleget már befizettek Kasszahizlaló őstermelők Forradalmi lépésre szánta el magát a somogyszili ön- kormányzat, amikor 1997- ben bevezette az ősterme­lők vállalkozói-iparűzési adóját. Mint azt Berta Lajosné adóügyi előadó elmondta: megértették, hogy a telepü­lés működőképességének fönntartásához nekik is hozzá kell járulni, és eddig 122-en adták le bevallásu­kat. Adóelőlegként mint­egy félmillió forinttal gya­rapították a bevételt. A tel­jes összeget május 31-ig kell befizetniük. A helyben hozott rendelet személyen­ként 250 ezer forintig biz­tosít adómentességet. Az adóból fedezik azt az 5 mil­lió forint hiányt, amivel a 68 százalékos kihasznált­ságé iskola tanulóinak ál­lami támogatását kell ki­egészíteniük. Somogyszilban és Gadá- cson egyébként közel fél­száz vállalkozó fizet ipar­űzési és kommunális adót. Huszonhatan vállalkozói igazolvánnyal tevékeny­kednek. Legtöbben, 16-an mezőgazdasági vállalko­zók, 8-an a kereskedelem­ben dolgoznak. Egy gadá- csi erdőművelésből, a pol­gármester növénytermesz­tésből szerzi jövedelmét. Van még egy jól működő építési vállalkozó, egy or­gona építő, egy munkahe­lyi vendéglátó, és két biz­tosítási ügynök. Az önkormányzat idén emelte az ipariűzési adó mér­tékét is; a kereskedők 1,4, a mezőgazdasági vállalkozók 1 százalékot fizetnek. A kommunális, a helyi és a vál­lalkozási iparűzési adóból összesen 4 millió 261 ezer forint folyik az önkormány­zati kasszába. Ennek mint­egy kétharmadát teszi ki az iparűzési adó. (Várnai) Menedék a boltívek alatt — Önmagába visszatérő út Feltételes megálló Igáiban A játék öröme feledteti a nyomorúságot fotó: kovács Tibor — Nagyon elhanyagoltam ma­gamat, nem igen foglalkoztam a tanulással. Azt gondoltam, min­denkinél jobb vagyok. Azért ke­rültem ide. Ha nem látnám Robit, ezt a vékonydongájú, rebbenő tekin­tetű kamaszfiút, azt hinném, hogy egy profi sportoló, vagy elkényeztetett művészpalánta beszél így magáról. Robi tiszta, de nyűtt ruhájában a legszeren­csétlenebbek közül való. Olyan, aki reszket, hogy egyszer el kell hagynia új otthonát az igali spe­ciális általános iskolát és diák­otthont. A tagolt szép beszédű fiú igyekszik elrejteni a nyomort és a kínt, ahonnan érkezett. A külön élő szülők nemtörődöm­ségét, apja alkoholizmusát. Aki a szép szóra is csak ütleggel fe­lelt, hogy a bántalmazástól leg­utóbb is keze tört. Robi nem tudja pontosan há­nyán vannak testvérek: öten, ha­tan, netán heten..? Azt mondja az mindig változik, mert most is börtönben van kettő, javító-ne­velő intézetben a harmadik, a legkisebb. Bűnük, hogy loptak, mert éheztek. — Nem tudtam jól tanulni, koncentrálni — mondja koravén megfontoltsággal. — Szeretnék itt maradni, mert nagyon jó he­lyem van a kollégiumban. Fog­lalkoznak velem, játszhatok, ta­nulhatok. Mert nekem most az a legfontosabb. Robi csak egy a 78 enyhén ér­telmi fogyatékos, rossz családi körülmények között élő gyer­mek közül, aki itt kapott mene­déket. Ám vannak még nála is számkivetettebbek. Egy büssüi istállóból érkezett az a három testvér, akiknek füléről majd hogy nem vésővel kellett leka­parni a megkeményedett koszt, s akik szinte beszélni sem tudnak. Hajukból hetente kell irtani az élősködőket, s mint mondják: családjukból minden héten meghal valaki. A Mária Terézia korabeh, volt Ulánus laktanya, majd börtön, raktár és ki tudja még mi min­dennek helyet nem adó, vastag falú épület most 13 környékbeli település enyhén és középsúlyo­sán értelmi fogyatékos gyerme­kének nyújt menedéket. Az igazgatónő szerint, amióta önál­lóan működnek, rohamosan fej­lődik az intézmény. S ami talán a legfontosabb, naponta ötször is ehetnek kis lakói. Legtöbbjük nem győz jóllakni. Egy otthon töltött hétvége után csak falnak, falnak, falnak... — A gyerekek létszáma ugyan nem nőtt, de évről évre rosszabb testi, szellemi ás men­tális állapotban kerülnek ide. Legtöbbjük — elsősorban a csa­ládi héttér miatt — halmozottan sérült. Az utóbbi tíz évben mindössze két gyermeknek sike­rült a negyedik osztálytól átke­rülni a normál általános isko­lába. Legtöbbjük azonban igen alacsony, mindössze 40-es IQ-val érkezik, és magyarul sem tud beszélni. Ezért szeptember­től, egy fejlesztő óvodai foglal­kozás beindítását tervezzük. A végzősök legtöbbje a ka­posvári, a csurgói és a barcsi szakmunkásképzőben tanul to­vább. Szobafestőnek, traktoros­nak, pincérnek, péknek készül­nek. Bár 70 százalékuk el is végzi az iskolát, elhelyezkedni alig tudnak. Egy péktanulónak mégis sikerült: Olaszországban formázza a péksüteményeket. — Ha ránéznek a szegényes ruházatú, jobbára a kisebbség­hez tartozó gyermekeinkre, az már önmagában egy bélyeg — mondja az igazgatónő, amikor a gyógypedagógusok megítélésé­ről faggatom. — A mi mun­kánkat nem igazán ismeri el a szakma, lenézi a társadalom. Nekünk se orvos, se ügyvéd, se tanár nem mondja majd azt az utcán, hogy „Jó napot Tanár néni!” Szakadt, helyüket kereső felnőttek köszönnek csak visz- sza. Várnai Ágnes A hátránynak is lehet előnye A foglalkoztatási mutatók alap­ján január elsejétől hátrányos helyzetű településnek nyilvání­tották Somogyszilt. Áz alig ezer lélekszámú településen 14- en részesülnek munkanélküli járadékban, 10-en pedig az ön- kormányzattól kapják a jövede­lempótló támogatást. Ketten minden támogatásból kiestek már. Az új helyzet azonban némi előnnyel is jár: nagyobb esélyt ad a pályázatok elnyeréséhez és a személyi jövedelemadóból is nagyobb hányadot kap vissza a település. Az önkormányzat — kihasználva a pályázati lehető­ségeket — közmunkában kí­vánja megoldani a környék rendbetételét és a csapadékvíz elvezetését. A Kapós-Völgyi Víztársulat, Somogy és Tolna megye részére kiírt pályázatá­hoz csatlakozva remélik a fog­lalkoztatás megoldását, a kör­nyék rendezését. (Várnai) Márciusban már a dolgoznak a nyugdíjasok Tavaszváró szőlősgazdák A ráksi Karácsony Józsefné apró, megfontolt lépésekkel sétált a kora délutáni szürkü­letben. Hazafelé tartott, ahol 94 éves édesanyja várta. — Ketten élünk itt, a lányaim Kaposváron laknak — mondta a 71 éves asszony. — Gyakran felkeresnek, szinte nem telik el úgy hét, hogy ne látnánk egymást. Összetartó család a mienk. Ez a szeren­csém. Ha baj van, csak a gye­rekekhez fordulhatok. Meséli, az egészséggel nincs baj. Sokat dolgozik most is. Bár gyakran mond­ják ismerősei, hogy többet kéne pihenni. Ilyenkor jót nevet, ő még ahhoz a nem­zedékhez tartozik, amely megbecsülte a munkát. S ha egészséges, miért ne dol­gozna. Persze húsz éves ko­romban jobban bírtam a munkát — mondja moso­lyogva. Most hamarabb elfá­rad, igaz, kora reggeltől már a ház körül szorgoskodik. Huszonöt baromfija van, ezeket látja el. Olykor levág egyet. A tojást pedig szét­osztja a családban. Alig várja a tavaszt, s azt, hogy ismét a kertben dolgozhasson. A sző­lőben kezdi a munkát. — A nyomasztó tél után minden megújul. így vagyok ezzel én is. Az ismerősök per­sze jól tudják, hogy miért örü­lök a márciusnak. A kert vár, s a munka. Ha a szabadban dol­gozom, újjászületek. H. M. Pénzhiány vet gátat a gáznak Igáiban Fogyóban az adósság Ha minden az elképzelések szerint alakul, március végéig utolsó, mintegy 50 millió fo­rint tartozását fizeti ki az igali önkormányzat. Ezzel a múlt ciklusban megkezdett iskola és sportcsarnok építése nyo­mán fölhalmozódott 100 mil­lió forintos adósságcsomagot sikerülne fölszámolniuk. Dr. Jakab József polgármester szerint egy elhibázott döntés nyomán évi 25 millió forintot „dobtak ki az ablakon”. Az adósságkezelés négy évig tar­tott, s csak a következő cik­lusban van remény arra, hogy a különböző támogatások igénybe vételével befejezzék az iskola és a sportcsarnok építését. A pénzhiány volt a gátja többek között annak is, hogy nem sikerült egyezségre jutni a gáz bevezetésénél. Igái, Ráksival társulva építtette volna meg a Mennyéről leá­gazó vezetéket. S bár a Kögáz azóta jelentős kedvezménye­ket tett — közel 90 ezer fo­rintról, 75 ezerre csökkentette a lakossági hozzájárulást — a lakosságnak még a fele sem igényelte a bevezetését. Rák- siban is csak tíz százalékkal többen voksoltak mellette. A megvalósításhoz pedig a la­kosság legalább 70 százalé­kának beleegyezése szüksé­ges. A polgármester szerint ne­hezíti a helyzetet, hogy a mintegy 1100 leendő fogyasz­tónak közel a fele nyaraló. Csak idényben tartózkodnak a településen, ezért nehéz a meggyőzésük. Eddig mind­össze 25 százalékuk mondott igent a kényelmet nyújtó energiára. (Várnai) Naponta hatvan diák utazik Igalba Buszoznak a kazsokiak Naponta csaknem 60 óvodás és kisdiák buszozik Igalba. Kazsok tavaly 12,5 millió forintot nyert iskolabusz pá­lyázaton, amit a Kapos Vo­lán Rt egészített ki. Ebből vásároltak egy korsze­rűen felszerelt Ikarus autó­buszt. A jármű az önkor­mányzat tulajdona — s mint Boldog Géza polgármester elmondta —, a részvénytársa­sággal üzemeltetési szerző­dést kötöttek. A megállapodás öt évre szól. Úgy tűnik, hogy bevált a kezdeményezés. A gyerekek mellett a munkába járók is kulturált körülmé­nyek között utazhatnak. A mindennapos használat mel­lett egyébként kirándulásra is ezt veszik igénybe. Lassan összeáll az idei menetrend. Február végén az óvodásokat viszik a kaposvári színházba, s a helybeli focisták is ezzel utaznak. (Harsányi) A falusi vendéglátásra alapoz a testvérpár Prószát sütnek Ráksiban Ráksiban bíznak a falusi vendéglátásban. A falu szélén elké­szült egy új fogadó, most a bútorokat készítik javában. Stílu­suk a századforduló népi hagyományait idézik.-— Ráksiban nőttem fel, sokat köszönhetek a falunak — mondta Fonai Tibor, aki öccsé­vel, Lászlóval rövidesen ven­déglőt nyit. — Eveken át ter­vezgettünk. Nem kívántunk hi­valkodó éttermet, ez idegen et­től a környezettől. Azt akartuk, hogy a régi hagyomány fenn­maradjon. Az épület kialakítása mellett sokat foglalkoztam a berendezéssel is. Számos szak­könyvet olvastam, s a barátaim is rengeteget segítettek. Egy­szerű, faragott bútorok kapnak helyet az épületben. Ezeket helyben készítik. A környezet kialakításánál pedig azt tartot­tuk a legfontosabbnak, hogy az ide látogatók kényelmes kö­rülmények között töltsenek el néhány órát. A fogadót több száz négy­zetméternyi birtok öleli körül. A területen négy őshonos szür­kemarhát tartanak. Az egyik rövidesen ellik, a szaporulatot megtartják. Eddig is sokan áll­tak meg, és készítettek video­felvételt a jól megtermett álla­tokról. A külföldiek mellett sok hazai kiránduló is érdeklődve nézi ezeket. A vállalkozók ab­ban bíznak, hogy az egyedi kí­nálat felkelti a helybeliek fi­gyelmét. Hosszú távra tervez­nek. Remélik, hogy a falusi tu­rizmus megerősödik. Bár a bútorokat még készí­tik, a leendő menüt már össze­állították. A kemencében, nyílt lángon régi paraszti ételeket sütnek-főznek. Lesz - többek között - kukoricás- és krump­lis prósza. A házigazda szereti, s gyűjti is a környékre jel­lemző ínyencségeket. Idős asszonyok segítik a kutató munkában, eddig is számos jól használható ötletet kapott. Természetesen különféle hús­ételeket is készítenek, de eze­ket is a régi, századfordulós receptek alapján. (Harsányi) Farsangi fánk Németországba Nemcsak a hazai piacon kedvelt a somogyszili Ide­süss pékség süteménye. Jelenleg német megrendelésre fánkot sütnek. A farsangi időszakban, február végéig, hetente több mint 80 ezer darabot készítenek belőle fotó: kovács tibor

Next

/
Thumbnails
Contents