Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-12 / 36. szám
1998. február 12., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 13 A kecsketejről Érdeklődéssel olvastam a Somogyi Hírlap február 4-i számában megjelent Lehetetlen kecskehelyzet című cikket, melyben a kecsketenyésztés és -tejtermelés nehézségeiről számolnak be. Azt hiszem, hogy csak tisztelettel lehet beszélni egy olyan kistermelőről, aki felkarolta ezt az állatfajt, és próbálja felhívni a figyelmet a kecsketej és a kecskehús kiváló minőségére. Jómagam már több mint 15 éve foglalkozom gazdasági állataink koloszt- rum és a tejösszetételének meghatározásával, köztük a kecskék (szánentáli, alpesi, magyar fehér és magyar parlagi) tejösszetételének elemzésével. Vizsgálataim során megállapítottam, hogy a kecsketej a zsírgolyócskák és a fehérje micellák kisebb mérete miatt kiváló tápláléka lehet elsősorban kisgyermekeknek és emésztőszervi megbetegedésben szenvedőknek, hisz a kisebb méret miatt a kecsketej lényegesen könnyebben emészthető, mint a tehéntej. A kecsketej fehérje némileg több savófehéijét és kevesebb kazeint tartalmaz, mint a tehéntej, ennek megfelelően előnyösebb annak aminósav összetétele az ember számára, így biológiai értéke is lényegesen magasabb, mint a tehéntejé. Kedvező makro- és mikroelemtartalma, vitamintartalma és jó íze miatt csak üdvözölni lehet az emberi fogyasztásba történő minél nagyobb arányú bevonását. Vitatkoznom kell azonban az említett cikk azon megállapításával, hogy „ösz- szetevőiben nagyon hasonlít az anyatejre, akár pótolni is lehetne vele az amúgy hiánycikknek számító tápanyagot”. A kecsketej sajnos, összetevőiben egyáltalán nem hasonlít az anyatejre. A kecsketej az úgynevezett kazeintejek csoportjába tartozik nagy kazein és viszonylag alacsony savófehérje tartalommal. Az anyatejben viszont lényegesen nagyobb a savófehérje aránya, mint a kazeiné, igen magas albumin- és globulintarta- lommal. Az anyatej összetételéhez lényegesen jobban hasonlít a kancatej, de még inkább a kocatej, hisz ezeknél a savófehérje és a kazein aránya körülbelül 50-50 százalék. A fentiekkel kívántam kiegészíteni a Somogyi Hírlapban megjelent írást. Ameny- nyiben a cikkben szereplő Csordás Ferenc kistermelőnek vagy a megyénkben élő hasonló gondokkal küzdő tenyésztőknek tej analízisekkel segíthetnék, bármikor szívesen állok rendelkezésükre. Dr. Csapó János egyetemi tanár PATE, Kaposvár Megalapozott volt a kártérítési igény elutasítása Érdeklődéssel olvastam Müller Zsolt február 9-én a Somogyi Hírlapban megjelent levelét, amelyben társaságunk, a Providencia Biztosító Részvénytársaság ügyintézése kapcsán nyert tapasztalatát teszi közzé. A sérelmezett szélvédőkárigényének elbírálásához rendelkezésre álló iratanyag áttanulmányozása során megállapítottam, hogy az ügyfél által csatolt „Baleseti bejelentő” 15. pontja a károkozó által nem került aláírásra, vagyis hiányzik biztosítottunk felelősségi nyilatkozata. E nyilatkozat beszerzése érdekében adatlapot küldtünk biztosítottunknak, aki válaszában a káreseményért nem vállalta a felelősséget. (Megjegyzem: kárbejelentőjében Müller Zsolt sem a „balesetben” résztvevő másik felet teszi felelőssé a káreseményért.) Társaságunk akkor köteles egy biztosítottunk által okozott kárt megtéríteni, ha annak okozásáért minden kétséget kizáróan ő tehető felelőssé. Müller Zsolt esetében - a rendelkezésre álló adatok alapján - ez a felelősség nem kellően bizonyított. Számunkra fizetési kötelezettséget ilyenkor csak egy jogerős bírósági ítélet hozhat. A fentiek alapján nem tartom megalapozatlannak, hogy az 5900 forintos kárt - bizonyítottság hiányában - nem fizettük ki. Álláspontunkon nem kívánunk változtatni. Szászi János ügyviteli igazgató Providencia Biztosító Pécsi Területi Igazgatóság „Közellenségeink” A Somogyi Hírlap 1997. december 29-i. számában olvastam a Bírságszigor horgászoknak című cikket. Az írás tartalma komoly visszatetszést és bizalmatlanságot keltett bennem. Eddig is úgy tűnt, hogy van rendszerünknek egy-két közellensége, mint a vállalkozó vagy az autós, persze csak így, kis betűkkel. Ők azok, akiket ki lehet zárni a gyesből, a vásárlási hitelekből, a személyi kölcsönből stb. Az autós már differenciáltabb és régebbi ellenség. Ellene harcolnak a hivatalos szervek a legintenzívebben. A harc egyoldalú eszközei a súlyadó, benzinadók, áfa, indokolt és indokolatlan benzináremelés, helyszínbírság és szabálysértés bírósági fellebbezési lehetőség nélkül. A biztosítási díjak ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen emelése, az autópályadíj, a traffipax, a hol szabályozott, hol áttekinthetetlen táblaerdők, és így sorolhatnánk még szépen a fegyvereket. Am Kaposváron van még egy külön eszköz is, a felesleges és drága szigetek, amelyeket méltán nevezhetünk az antidemokrácia szigeteinek. Egyet ezekkel a szigetekkel kapcsolatban azért a kivitelezést megrendelő kht javára kell írni. Nem rakták ki a már megszokott szövegüket, mely szerint ez a munka a mi érdekünkben történt, a mi pénzünkért. Most pedig itt van az új közellenség, a horgász. Ő a felelős a Deseda körüli áldatlan állapotokért. Nem is lehet az az önkormányzat a felelős, a környezetszennyezésért, amelyik nem képes a mezőgazdasági területek gazdáit rábírni a tó környezetében a műtrágyák és a permet- szerek kialakítására, védőtávolságok, erdők telepítésére, amelyek óvnák a tó vízét. A rendeletalkotáson kívül nem sokat tett ez az önkormányzat annak érdekében, hogy az allergiát okozó gazokat kaszálják és irtsák, mert ezek nemcsak a tónál felüdülést vágyóknak, hanem a nem messze levő város lakóit is irritálják. Ez az önkormányzat először a tó fölé lakótelepet engedett, csatornázás nélkül, nem rendezte a falunak a Deseda miatt megemelkedett talajvízszint problémáját, majd a tó köré pincéknek és szerszámoskamráknak álcázott nyaralók sorát engedte a legelemibb közművek nélkül. Ezek után megpróbálta Toponár népével saját pénzen kiépíttetni a csatornát. A Deseda tulajdonosa persze a város. Talán nem túlzó az a megállapítás, hogy a fentiek alapján nem a rendezetlen horgászhelyektől lett fürdésre alkalmatlan a tó, nem attól lett kékalgás a víz, és így nem is ezek miatt maradtak el a külföldiek. Érdekes lesz a jogi szempontokat is figyelembe venni, a jegyző úr által a horgászok ellen irányuló fenyegetőzésből. Nem a szemetelőt akaija ugyanis büntetni, hanem az eldobott szeméthez legközelebb álló horgászt. Szemetelt, nem szemetelt, fizet. Tehát horgásztársaim, figyelem, aki a most már borsos árú engedélyt megveszi, és hét számra lesi, hogy harap vagy nem harap a hal, az ezentúl megvette a takarítási kötelezettséget is! Nos, ami a két fent írt dolgokban mármint a szigetekben és a horgászok ellen tervezett intézkedésekben azonos, az az antidemokrácia. Önkormányzatunk megteremti vele a kollektív felelősségen alapuló horgász bűnösséget. Sajnos, Magyarországon ennek a kollektív bűnösség szemléletnek komoly hagyománya van. Úgy tűnik, hiába hittük azt, hogy a rendszerváltással ez is letűnik! Úgy gondolom, hogy az önkormányzatnak egészen más lenne a dolga, de ha már ilyenben is szerepet kíván vállalni, akkor mindenképpen az állampolgárbarát, szervező-szolgáltató jellegnek kellene kidomborodni, és nem a hatalmi-büntetőnek. A törvény ilyen kemény érvényesítésével inkább az orvhalászok ellen kellene fellépni. Az természetes, hogy a tisztaság nagyon fontos követelmény. Ha a terület bérlője egy horgászegyesület, a bérleti szerződés feltételéül lehet például szabni a fokozott tisztasági követelményeket. Ebben az esetben, ha a társaság netán nem tudna kellően hatni tagjaira, a legrosszabb esetben saját pénzéből fogadna takarító munkásokat. Biztos, hogy a horgászközösség erre érzékenyen és pozitívan reagálna. Ha pedig nem, hát lehetne más a horgászbérlő. Igaz viszont az is, hogy az emelt szintű elvárásokhoz illik ilyen szolgáltatást is nyújtani, például kulturált autóparkolók, több és rendszeresen ürített szeméttároló stb. Az az igazság: én a forgalomszabályozó szigeteket is örömmel üdvözöltem volna, ha azokat a várost elkerülő úttal egyszerre adják át. Ha a minden tiltakozás ellenére a szigeteket megépíttető cégnek ara is jutott volna a szakértelméből, hogy felülvizsgálja a már meglevő lámpákat, akár két szempontból is: legyenek láthatóak, ha az autós szabályosan alájuk áll és akkor is, ha a nap süt. Ha felülvizsgálták volna a balra kanyarodás kérdését, is és lehetne sorolni a dolgokat. Úgy tűnik azonban, hogy még hosszú ideig csak vágyálom marad ebben az országban, hogy a törvény őre, a jegyző a törvényesség érdekében lépjen fel, akár az olyan törvénnyel szemben is, amelyik újra a kollektív bűnösséget akarná érvényesíteni, az önkormányzat pedig ura lehessen saját városának. Zárdái István Kaposvár A fénysorompó még nem tökéletes A Somogyi Hírlap január 22-i számában Fénysorompó Kutason címmel megjelent írásra érkezett a következő észrevétel. Magyarországon egy meglévő közút-vasút kereszteződés biztosítási módjának megváltoztatását vagy egy új fénysorompó létesítését a 20/1984. (XII. 21.) közlekedési miniszteri rendelet írja elő. E rendelet rögzíti azoknak a körét is, akik hivatottak az új biztosítási módot meghatározni. A kutasi fénysorompó létesítése során - mint ahogy a polgármester úr tájékoztatott bennünket - az előtervezés időszakában valóban kérték a félsorompóval történő kiegészítést. A konkrét, a biztosítási mód megváltoztatására összehívott köz- igazgatási bejáráson, tavaly október 3-án a kutasi polgármesteri hivatal képviselője egyetértve a Somogy Megyei Közlekedési Felügyelet nyilatkozatával - amely elegendőnek tartotta és elfogadta a vonat által vezérelt fénysorompó létesítését - más észrevételt nem tett. A bejáráson jelen volt még és nyilatkozott a Somogy Megyei Állami Közútkezelő Kht, a nagyatádi rendőr- kapitányság és a MÁV Pécsi Területi Igazgatóságának képviselője. A fénysorompó a vasúti megállóhellyel átellenes oldalon a jobb láthatóság érdekében ismétlőjelzővel lett kiegészítve, ennek megfelelően a sávos távolságjelző táblák, a fénysorompóra figyelmeztető és a vasúti átjáró kezdetét jelző táblák fényvissza- verős kivitelben a közút menetirány szerinti bal oldalán is megismétlésre kerültek. A fénysorompó üzemkészsége még nem éri el az elválható szintet. A MÁV illetékes fenntartó személyzete rövid időn belül ki fogja küszöbölni az új berendezés gyártásból-szerelésből adódó hibalehetőségeit. Sárdi Gyula a MÁV Rt pécsi igazgatója Köszönet a buszvezetőnek Manapság a tömegközlekedést sok bírálat éri: a magas közlekedési tarifa, az utasokkal szembeni bánásmód stb. Nemrég én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Január 29-én a 6-os autóbusszal - amely 17.10-kor indult a Benedek Elek utcából a végállomás felé - utaztam. Barátaimmal beszélgetésbe merültem, s leszálláskor a csomagjaim közül a diplomatatáskámat a buszon felejtettem. Azonnal hívtam a végállomást, és közöltem a történteket. Az ügyeletes diszpécser együttérző udvariassággal jelezte, hogy intézkedik, és azonnal értesít az eredményről. Körülbelül 10 perc múlva csengett a telefon, s közölte, hogy valóban találtak egy diplomata- táskát a jelzett buszon. Azt gondolom, megérdemli Farkas János autó- buszvezető, hogy külön megköszönjem becsületességét s azt, hogy a diszpécser közreműködésével még aznap este futárpostával eljuttatták hozzám a táskát, mivel határidős anyag volt benne egyéb értékekkel együtt. Simon Miklós Kaposvár, Füredi út 69. Csekk helyett számla A Kögáz dolgozója szerint takarékossági okokból vezették be az új díj- beszedési formát, hogy csekket dobnak be a postaládába, és ezen kell a gázdíjat befizetni. Ez rendben is volna, de számlát csak akkor adnak róla, ha kimegyek a központba, és visszük a befizetést igazoló csekket. Ha én le szeretném ellenőrizni a gázóra állást a számlázotthoz képest, nincs más teendőm, mint kivenni egy nap szabadságot, négy buszjegyet 260 forintért, és kiutazni a számláért. Kíváncsi volnék, ha több száz fogyasztó egy napon állítana be hozzájuk, mit csinálnának az ügyintézők? Az APEH számlaadás elmulasztása miatt záratott már be trafikot. Ez a Kögáz-ra nem vonatkozik? Major Sándorné Kaposvár, Gönczi F. u. 5. Zamárdi prémiumok Nem hibázott a polgármester, mégis lemondatták: Zamárdi jogosan fizetett címmel január 16-i lapunkban jelent meg tudósítás. Erre érkezett a Kaposvári Munkaügyi Bíróság határozatát ismertetve a következő levél. Nem szeretünk utólagosan magyarázkodni, most mégis azt hisszük, a teljesebb kép érdekében kötelességünk írni Kardos Lajosnak, a Zakóm Kft volt ügyvezetőjének prémium ügyében. Kéijük, véleményünknek nyilvánosságot biztosítani szíveskedjen. Az előzményekhez tartozik, hogy hosszú éveken keresztül Zamárdi község területén a kommunális jellegű feladatokat az önkormányzat gamesz szervezete látta el többé-kevésbé közmegelégedésre. Ezt a munkát 1993-tól új szervezeti formában közel ugyanolyan színvonalon a cikkben említett Zakóm Kft végezte gyakorlatilag a korábbi munkaerőállománnyal, de új vezetővel Kardos Lajos személyében. A község lakosságának igazságérzetét bántotta, hogy az elvégzett munka minősége nem javult, ennek ellenére az éves munkateljesítmény után a szervezet első számú vezetője pusztán a gazdálkodási forma változása következtében több százezer forintos prémiumot vett fel több éven keresztül (az 1993-as és 1994-es év után). Megjegyzendő, hogy ez a munkakör - összehasonlítva a község egyéb intézményeiben végzett munkával - egyáltalán nem indokolta a kiugróan magas prémium ösz- szegét. Példaként említhető, hogy 1993- ban a zamárdi általános iskola 13 tanárának éves jutalma bruttó 390 ezer forint volt, és ez nem érte el a Zakóm kft volt ügyvezetőjének prémiumát. Ezen a helyzeten kívánt a képviselő- testület változtatni, amikor meghozta azt az egyéni érdeket sértő döntését, hogy a kft ügyvezetőjének 1995-re szóló prémiumfeltételeit előre meghatározza és egyúttal felső korlátot épít be az ügyvezető éves bérének bizonyos arányában. A fenti határozatot meghozó testületi ülésen egyébként személyesen jelen volt mindhárom érintett fél: a kft ügyvezetője, Kiss Zoltán polgármester és a képviselő-testület. A döntési folyamat teljes írásos dokumentációja rendelkezésre áll (előterjesztés, jegyzőkönyv, kivonat a határozatról stb.) Áz itt leírtak után egy évvel 1996 márciusában a polgármester engedélye alapján kifizetésre került az ominózus bruttó 920 ezer forintos prémium. Erről a képviselő-testület utólag szerzett tudomást. A kifizetés ellentétes volt a testület döntésével. Felmerül a kérdés: a testületi határozatot a polgár- mester és a jegyző miért nem hajtotta végre, és miért nem módosították a testületi döntés alapján Kardos Lajos munka- szerződését? Igaz ugyan, hogy a munka- szerződés akkor sem lett módosítva, amikor az ügyvezető havi munkabérét 60 ezer forintról 70 ezer forintra emelte a testület, mégis a határozat meghozatala után a magasabb munkabér került számfejtésre az ügyvezető részére (érdekes módon Kardos úr ekkor nem vetett fel ezt kizáró jogszabályi aggályokat). Ami pedig a kft vagyonának alakulását illeti, tudni kell, hogy a képviselő-testület úgy döntött: a kft-t 1996. december 31-i hatállyal jogutód nélkül megszünteti, tevékenységét saját hatáskörbe vonja, és önkormányzati intézményként (a korábbi gamesz szervezeti formában) működteti. Ennek ellenére a kft a végelszámolás elhatározásától függetlenül az 1996-os évben tevékenységét az előző évekhez hasonlóan folytatta, kommunális feladatait ellátta, így működési költségei is változatlanul jelentkeztek. Tevékenységének ellenértékét azonban nem számlázta tovább az önkormányzatnak, tehát bevételei nem keletkeztek, működésére mobilizálható vagyona nyújtott fedezetet. A végelszámoláskor készített záró mérlegből azonban megállapítható, hogy az alapításkor átadott, illetve később beszerzett tartós vagyonelemek (gépek, járművek, berendezések) az egy évvel korábbi állapothoz viszonyítva is maradéktalanul rendelkezésre állnak. Azt még ráadásul külön eredménynek tartom, hogy a zamárdi polgár a kft körüli huzavonából, illetve az egész vissza- alakulásból nem vett észre semmit, a községben az ellátási feladatok biztosítása mindvégig folyamatos volt. A képviselő-testület által előre megállapított korlátnál nagyobb prémium felvételének a jogi vonatkozáson túl erkölcsi, etikai súlya is van. Sajnálattal - de nem tudomásul véve - megállapítható: jog és igazság nem mindig esik egybe. A határozat végrehajtásáért felelős polgár- mester mulasztása miatt a testület akarata ezúttal nem érvényesülhetett, de hogy a zamárdi választó polgárok többségének igazságérzetét bántó kérdésben szállt síkra, a felől biztosak vagyunk. Perjési János dr. Halmos Gábor alpolgármester települési képviselő i t
