Somogyi Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-09 / 33. szám
1998. február 9., hétfő SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 11 Még egyszer egy alapítványról Nem régen került kezembe a legutóbbi Fonyódi Tükör, és a benne közölt Megszüntetik a közalapítványt című cikk hangvétele és több állítása meglepett. Mit ér a föld, haszentgyörgyi A balatonszentgyörgyi önkormányzat új utca nyitását tervezi, illetve ezzel kapcsolatban már a szükséges szántók kisajátítását is megkezdte. E kitűnő' földterületek négyzetméterenkénti árát az ön- kormányzat által megbízott szakember 100-125 forintban állapította meg. A Balaton partjától 2,5 kilométerre irreális ilyen keveset fizetni bármilyen területért. A kisajátítás említésére már sok tulajdonos ezen a diktált áron kénytelennek látta eladni a birtokát. Akik makacskodnak, és legalább 300 forint négyzetméterenkénti áron akarják eladni a földjüket, azoknak nem sok esélyük van, mivel az önkormányzat tudja, hogy a törvények neki kedveznek. Ez sokakat emlékeztet arra, amikor az 50-60-as években a téeszesítések idején elvették, illetve a valós érték töredékéért vásárolták meg az emberektől a megélhetést jelentő kicsiny földjüket. Azóta állítólag rendszerváltás történt. Félreértés ne essék, nem az utcanyitást akarják egyesek - köztük az após'om is - megakadályozni, hanem a tisztességes árat kiharcolni. Az önkormányzat megígérte, hogy az apósomtól megvenni szándékozó területeket visszaigényelheti, miután azt közművestették. Valószínű többszörös felárral, mivel a községünkben ingatlant vásárló külföldiek felverték az ingatlanok értékét. Apósom kárpótlásként kapta vissza földjeit, melyen kukoricát termelt nyugíjki- egészítésként. A kapálásba már kissé belefáradt 67 évesen, így az eladástól nem tiltakozna, ha tisztességes árat kínálnának. Másik lehetőségként abba is belemenne, ha az önkormányzat nem sajátítaná ki a szántóját, hanem csak a szükséges kiméréseket végeztetné el, illetve csak az útnak való részt vásárolnák meg tőle. Ami az övé, azt miért kell elvenni? Hogy drágábban lehessen újra az övé? Önök szerint mi a megoldás? A telkek eladásából csak az önkormányzat járhat jól? Úgy érzem, az esetből kitűnik, hogy országunkban még szép számban vannak törvénybe foglalt igazságtalanságok. Székács József Balatonszentgyörgy Berzsenyi u. 51. A képviselő-testület a kuratórium tagjainak lemondása után a Rászorulók Megsegítéséért Alapítvány megszüntetéséről döntött, nem pedig a Rászorulókért Közalapítványról. Az alapítványt valóban 1992-ben a képviselő-testület döntése alapján hozta létre a Fonyód Város Önkormányzata, így „örökséggé” vált. Kérem, ítéljék meg, talán mégsem olyan rossz örökség volt. Célja: Fonyód hátrányos helyzetű lakosainak segítése, sorsuk jobbítása, gondjaik enyhítése volt. Úgy érzem, ezt a kitűzött célt az alapítvány - lehetőségeihez képest - megvalósította, még ha nem is volt a jótékonysági mozgalomban, „sok évtizedes tapasztalata”. Az alapítvány fennállása alatt 861 123 forintból természetbeni juttatásokkal segített olyan embereket, akik szociálisan rászorultak voltak. A teljesség igénye nélkül: többek között egy súlyosan mozgássérült fiatalember az alapítvány segítségével (villanyírógépvásárlás) tudott leérettségizni, majd számítógép adományozása után jelenleg már munkát tud vállalni. Az alapítvány segítségével több család tudta Sok változásnak kell még megtörténni, mire helyére kerül a lopás, mint cselekmény, a lopó, de különösen a megbízó! Ehhez kéne a társadalomban kialakulnia egy más értékrendnek, másféle viszonyításnak. Szeretném, ha helyt adna lapjuk a mi példánknak, hadd okuljanak belőle más tulajdonosok, de a bűnüldöző szervek is. 1996 tél végén s a tavasszal két ütemben kezdték az erdő szélén a fakitermelést. Feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen, majd magunk is megfogtuk a kitermelőt és a megbízót. A helyszínelő rendőrök, hatósági tanúk megállapították a kitermelt mennyiséget, azonosították az elszállítást végző járművet, de nem foglalták le sem a még helyszínen talált kivágott fát, sem a megbízó által elszállíttatott készletet. Meglepetésünkre a rendőrség rendezni villany-, gázdíj- és lakbérhátralékát, tudott téli tüzelőt vásárolni. Az alapítvány vállalta át például a beteg gyermekét egyedül nevelő édesanya önkormányzati bérlakásának megvásárlásához befizetendő induló tőkét is. De a teljesen mozgásképtelen - két gyermekét egyedül nevelő - fiatalasszony részére vásárolt automata mosógép és gáztűzhely is úgy vélem jó helyre került. Az igazsághoz tartozik, hogy Fonyód Város Önkormányzata a kezdeti alapító tőkén kívül 1996-ban és 1997- ben jelentős összeggel segítette az alapítványt, de a támogatásra fordítható összeg több mint fele így is „az adakozni szándékozó polgárok” támogatásából származott és azt az alapítvány „képes” volt „eljuttatni azokhoz, akiknek erre szüksége” volt. Úgy gondolom, a kiemelkedő támogatást nyújtóknak nyilvánosan is illik köszönetét mondani. így elsősorban köszönjük Síkos Pál és Fehér Ernő volt önkormányzati képviselőknek, egyben bizottsági elnököknek, akik az alapítvány létrehozását szorgalmazták, azzal zárta az ügyet: mivel az erdő nem volt kimérve, nem lehet megállapítani, hogy kinek a területéről történt fakivágás. Pedig a mi erdőnk melletti területek szántók, és nem is voltak még magántulajdonba adva. Az ügyészség felülbírálta a rendőrség határozatát, és büntető bíróság elé vitte az ügyet. A bíróság első fokon lopás bűntettében elmarasztalta a megbízót. A másodfokon dr. Pap Árpád tanácsa azonban felmentő ítéletet hozott. ítéletét annak a tanúnak a vallomására alapozta, aki a kérdéses időben a megbízónak alkalmi segítője, dolgozója volt, egyébként pedig munkanélküli. Az ügyészi eljárásban elsikkadt az a körülmény is, hogy a megbízónak nem volt területe. Később is csak szántója, és nem kért fakitermelési engedélyt. Sem a rendőrség, sem a hogy tiszteletdíjukkal mandátumuk alatt azt támogatták. Köszönjük továbbá a gyógyszertár, a rendelőintézet, a polgármester hivatal dolgozóinak, dr. Fauszt Teréz orvosnak, Fáró Lászlóné szociális bizottsági tagnak, dr. Strasszer István és dr. Fújsz János ön- kormányzati képviselőknek, a Magyar Bálint Általános Iskola pedagógusainak, a Lions Klubnak, az öregfiúk focicsapatának, valamint a múlt évi jövedelemadójuk 1 százalékát az alapítványnak utaltató személyeknek az adományait. Végül a kuratórium tagjai - néhai Doma Pálné, Fáró Lászlóné, Fehér Ernő', dr. Fújsz János, dr. Metz József, dr. Mézes Éva, Óh Ferencné és Sikos Pál - is említést érdemelnének, akik minden ellenszolgáltatás nélkül végezték az alapítvány működését biztosító adminisztratív és operatív munkát. Önkéntes segítőik nem voltak, minden feladat e pár emberre hárult. A kezdeti lelkesedés az évek során megcsappant ugyan, és a sokszor szélmalom-harcnak tűnő munkában megfáradtak, végül lemondtak. Azért úgy érzem, munkájukért legalább köszönet jár, amit az alapító helyett itt és most megteszek. Máté Ferencné a kuratórium volt elnöke többi szervezet nem tartotta fontosnak, hogy az engedély nélküli fakitermelést a vonatkozó erdőtörvény előírása szerint rendezze! A történetnek más vetülete is van. Amíg tartott a nyomozás, a bírósági eljárás, nagyobb mértékű falopás nem volt a területen. Az ítélet megszületése után máris megjelentek illetéktelenek, s jelentősebb mennyiséget vittek el - igaz, most nem a mi területünkről. Csáky szalmájának tekintik sokan az erdőt, ahonnan következmény nélkül lehet vinni kocsiszám a fát. Bízom abban, hogy a Somogyi Hírlap hozzá akar és hozzá tud járulni ahhoz, hogy kedvezően változzon a társadalmi értékrend. A közreadott negatív és pozitív példák bizonyosan orientálják az embereket a cselekedeteikben. Ezért kérem ismételten, hogy a lopások és következményeik jelenjenek meg rendszeresen lapjukban. Herner Endre Fehérpárt Erdőgazdálkodási Szövetkezet, Kaposvár Vigyázzanak az erdőre Társaimmal együtt nagyon örültem az Üzletág lett a falopás című cikknek (Somogyi Hírlap december 27. szám). Kérem, folytassák a témát, érdemes lenne a figyelmet erre irányítani. Pedagógus etika - etikus pedagógus A Somogyi Hírlap 1998. január 20-án megjelent Diáksport: kizárásos alapon című írásához kívánok néhány gondolatot fűzni. A cikkben arról írnak, hogy kizártak két kaposvári iskola csapatát túlkoros gyerekek szerepeltetése miatt. Magam is pedagógus vagyok, és pedagógus kollégával küzdők. Hiszem, hogy ez mind elkerülhető lett volna, ha a pedagógus etikusan áll hozzá a dolgokhoz. Győzni minden áron? Akár csalással is? Nem hiszem, hogy igaz örömöt érez, aki így cselekszik. Mégis megtörtént. De emberek vagyunk, gyarlók. Hibázunk. (Igaz, talán ekkorát nem kellene!) De ha hibáztunk, miért nem ismerjük el? Ahhoz kell, kellene az igazi bátorság. Kiállni mindenki elé és bevallani: HIBÁZTAM. Ez az egyetlen módja, hogy nyugodt lélekkel hajtsa valaki álomra a fejét. Én ezt próbáltam meg elérni még a verseny előtt, mikor kértem, mondják meg, hogy a kisgyerek nem akkor született, amikori dátum a diákigazolványában áll. Pedagógus, szülő - egyik sem ezt az utat választotta. Inkább folytatták a „játékot”. Tán bíztak benne, hogy a rokoni szív meglágyul. De én elsősorban pedagógus vagyok, aki felesküdött, hogy a gyermekek testi-lelki egészségét szolgálja, erkölcsét fejleszti. Ez a bűn? Ezt majd mindenki maga dönti el. A várost, a megyét csak becsülettel lehet képviselni. Remélem, az illetékesek megvizsgálják az összes résztvevő adatait és több ilyent nem találnak. Farkas Jánosné pedagógus Itt vannak már az új utazási utalványok A Somogyi Hírlap január 9-i számában Mire jó az új utazási utalvány címmel Tóth Ferenc nyugdíjas gépkocsivezető, siófoki lakos leírta a véleményét a hitelezett utazási utalvány felhasználása körüli rossz tapasztalatairól. Sajnos, nemcsak a cikk írójával fordult elő ez az eset, hanem több állampolgár is hasonlóan megjárta. A megyei egészségbiztosítási pénztár a Kapos Volán Rt-vei már november 1-jétől megállapodott, hogy a MÁV-ra szóló hitelezett utazási utalványt elfogadja az autóbuszra is mindaddig, amíg az új utazási utalvány elkészül. Mivel nem készült el az új utalvány, a többi dunántúli megyében az egészségbiztosítási pénztárak csak decembertől állapodtak meg, hogy a MÁV-ra szóló utalványok felhasználhatók, de sajnos, még akkor is előfordulhatott, ha másik megyei Volán által üzemeltetett autóbuszra Somogy megyében szálltak fel, a sofőr nem fogadta el az utalványt. Feltehetően ez történt a cikk írójával is. A Kapos Volán Rt december 31-ig közel tízezer utalványt fogadott el, és panasz nem érkezett. Ezekről az esetekről tudomást szereztünk, mert az állampolgár megkereste a pénztárunkat, csatolta a fel nem használt „hiteleztet utazási utalványt”, és ha igazolta, hogy megjelent a szak- rendelésen, vagy ahová az orvos utalta, minden esetben utólag kifizettük az utazási költséget. Sajnáljuk, hogy Tóth Ferenc nem kereste meg intézményünket, mert az ő problémáját is hasonlóan orvosoltuk volna. Természetesen ez még mindig nem késő. Ha a „hitelezett utazási utalványokat” megküldi, amelyeket a sofőrök nem fogadtak el, a felmerült utazási költségét megtérítjük. Remélhetőleg hasonló eset nem fordul elő, mivel megérkeztek az új utalványok - amelyek már autóbuszra és vonatra egyaránt érvényesek -, a háziorvosokat és az egészségügyi intézményeket rövid időn belül ellátjuk. Geicz Gézáné a MEP betegségi ellátási és családi pótlék osztály vezetője „Providencia = egyenesbe jön” Vagy mégsem? 1997. december 11-én egy előttem haladó jármű kerekéről felpattanó kavics betörte a gépkocsim szélvédőjét. A jármű vezetője megállt, majd kitöltöttük a baleseti kárbejelentőt. Ezzel az irattal felkerestem a Providencia biztosító kaposvári irodáját, mivel az okozó gépjármű náluk kötött kötelező felelősségbiztosítást. Itt a szélvédőt lefényképezték, és kitöltötték a szükséges iratokat. Miután mondtam, hogy a gépkocsi a munkaeszközöm, Szabó Ákos kárszakértő azt javasolta, hogy nyugodtan cseréltessem ki az üveget, és a számlát az általa adott borítékban küldjem el a részére. Én mindezt meg is tettem, csak a számláról több fénymásolatot készítettem. Körülbelül egy hónap elteltével kaptam egy levelet a Providencia Biztosító pécsi fiókjától, melyben károm kifizetését elutasítják azzal az indokkal, hogy szerintük biztosítottuk károkozása nem egyértelműen bizonyítható. Ez esetben mi szükség van a Providencia biztosítóra, ha egy ilyen egyszerű esetben sem képes korrekt módon eljárni? Csak arra képes a biztosító, hogy a kötelező biztosítások összegét beszedje? Azért ragadtam tollat, hogy sorstársaimat értesítsem: a Providencia Biztosítóval szemben semmi nemű kapcsolat tartása nem célszerű, hiszen nem korrekt, és kihasználja a helyzete adta előnyeit. Mellékesen megjegyzem, hogy a fent említett számlával, illetve a Providencia Biztosító által adott okmányokkal a mai napig rendelkezem, és bárkinek szívesen odaadom megnézésre, mielőtt a Providencia Biztosítóhoz fordulna bármilyen biztosításkötés céljából. Ézek ismeretében már természetesen rá bízom, hogy érdemesnek tartja-e ezt a biztosítót arra, hogy vele biztosítást kössön. Müller Zsolt Nagybajom, Fő u. 44. Temetőszarkák Tisztelettel kérdezem a temetkezési vállalat vezetőjétől és gondnokától: mit tesznek annak érdekében, hogy a temető szarkái ne tudjanak lopni? Tudom, nem lehet minden sír mellé őrt állítani, de jó lenne valami megoldást találni. Már többször előfordult, hogy ha- lottaink sírjáról csokor vagy koszorú eltűnt, az is felbosz- szantott, de a mostani eset igen elgondolkodtatott, milyen mélyre süllyednek emberek azért, hogy pénzhez juthassanak. Más értelmes dologra nem tudok gondolni, csak azért csinálhatják. Január 12-én temettük édesapámat. Kétnaponként mentünk a sírjához. Vasárnap (18-án) földbe gyökerezett a lábunk, mikor a sírhoz értünk. A kisebb csokrok szétszórva, a koszorúk megforgatva, és hat koszorúból ki voltak tépve a szép művirágok. Azokat a csokrokat és koszorúkat kegyeletből helyezték oda, nem azért, hogy mások pénzzé tegyék. Biztos vagyok benne, hogy nem azért csinálják ezeket a lopásokat, mert saját célra fordítják, ha csak nem koszorúkészítő az illető. Inkább átadják ezeket a virágokat, olyannak, akinek ez megéri és valamennyivel honorálják „áldozatos” munkájukat. így kéz kezet mos. Persze, tisztelet a kivételnek, tőlük elnézést is kérek indulatos soraimért. Mi készteti az ilyen embert (embereket) arra, hogy nem törődve mások fájdalmával, meggyaláznak friss sírhalmokat? Gondolnak-e arra, hogy holnap talán ők fakadnak sírva hozzátartozójuk sírjánál, aztán másnap idegen kezek szégyenítik meg a sírt? Jó lenne, ha végre megszűnnének a temetőkben oly gyakran előforduló sírgyalázások és több gondot fordítanának arra, ami a kötelességük! Tarjányi Józsefné Kaposvár
