Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-27 / 22. szám

1998. január 27., kedd SOMOGYI HÍRLAP KAPOSVÁR 5 Fenekes István vendégköre a baráti társasága is A fodrász, az igazi Fenekes István: Szeretem az emberekét fotó: török anett Ösztöndíj a cigány diákoknak A korábbi évekhez hasonlóan a kaposvári cigány kisebbségi önkormányzat az idén is ösz­töndíjban részesíti a nappali képzésben résztvevő, állandó kaposvári lakhellyel rendelkező cigány tanulókat. A pénzössze­gek odaítélésénél a tanulmányi eredményt, a jó magatartást és a szociális helyzetet veszik figye­lembe. Az általános iskolások 1200-2300, a középfokú okta­tási intézményben tanulók 1200-3000, a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói 3800- 6000 forint ösztöndíjban része­sülhetnek havonta, tanulmányi eredményüktől függően. Az igénylőlapokat már most lehet kérni az iskolákban, a kisebb­ségi önkormányzatnál és a Mű­velődési Igazgatóság oktatási irodájában. Fenekes István kaposvári fod­rász mester a város napja al­kalmából Kaposvár város szolgálatáért kitüntetést kapott. 76 évesen már hatvankét éve „mesterkedik” azon, hogy vendégkörének megelégedé­sére nyírja, igazítsa a férfiak haját. Ha soha nem beszélgettünk volna, csak idegenként látom az utcán, akkor is szinte megele­venedik a kiskoromtól elképzelt borbély: finom vonalú kis ba­jusszal, udvariasan és választé­kos megjelenéssel, érzékeny, mások gondjai iránt fogékony lélekkel. Mintha gondosan fé­sült ősz haja alatt a homlokán viselné a láthatatlan feliratot: fodrász vagyok. Én még hozzá­tenném: „Az” igazi... A Fenekes név fogalom a fodrász szakmában. Idegen hi­ába is próbálkozik beférkőzni a vendégei közé, leültetni sem tudja az utcáról betévedt em­bert, hiszen hozzá még a törzs­kuncsaftok is bejelentkeznek. Üzletében a szilvesztert idéző színesen kanyargó szerpentinek erdejében beszélgettünk. Mint mondja: 1980-tól minden év utolsó napjának délutánján a legkedvesebb vendégeivel vö­rösboros pezsgővel és pogácsá­val búcsúztatják az óévet. Ez olyan hagyomány, amit még sokáig szeretne megőrizni. 1936-ban tanoncként kezdte a pályát, s bár kitanulta a női' fodrászat fogásait is, a férfiak „hajkoronáját” jobban szerette nyírni. A hosszú évek alatt 20- 25 tanulója volt, ám amellett, hogy átadta tudását a fiatalok­nak, arra is büszke: ezt ingyen, a mesterség iránti alázattal tette. — Szeretem az embereket és engem is szeretnek a vendégek, akiknek túlnyomó többsége a barátom is. Mindezt ennek a szakmának köszönhetem. Van­nak olyan vendégeim, akik 30- 40 éve hozzám járnak, s ide hozzák gyermekeiket, sőt uno­káikat is. Ennek főként azért örülök, mert a legkisebbek a leghálásabb kuncsaftok. Teljes boldogságához semmi mást nem kíván, mint békessé­get és egészséget. Minderre hamarosan dédunokájának szü­letése teszi föl a koronát. Ami­kor a város napján átvett kitün­tetésről kérdeztem, elérzéke- nyült, megeredő könnyei „le­győzték” az erős, jó kedélyű férfit: — Meglepődtem. Nagyon jól esett, hogy 76 évesen gondoltak rám, hiszen 62 évnyi munka nagyon sok napból áll. Tamási Rita MIT SZÓL HOZZÁ? Februártól a somogyi pékségek többsége drágábban adja a kenyeret. (Hír a Somogyi Hírlapból) Már így is drága a kenyér Simon Gyula nyugdíjas: — Indokolatlannak tartom az ár­emelést. Az ebből hasznot húzók alig várják, hogy vala­milyen okot találjanak rá. Ez ebben az esetben az energia áremelés. Ugyanakkor a ga­bonát csak minimális áron vá­sárolják meg a termelőktől, holott az energia árának emelkedése az ő költségeiket is emeli. A Somogyi Hírlap­ban is megjelent, hogy a pé­kek még most is 85 forintért tudnak kenyeret sütni tisztes­séges haszonnal. Az, hogy a kenyér árát nem a többivel együtt január 1-jétől emelték, szerintem csupán taktika. Krahov Márton nyugdíjas: — A 3,60-as kenyérre emlék­szem, mivel abban az időben — az 1970-es években —- elég hosszú ideig nem emel­ték az árát. Azóta a harminc- szorosát kell fizetni egy kiló kenyérért, az átlagfizetés vi­szont nem igazán emelkedett a harmincszorosára, nem be­szélve a „hatalmas” nyugdíj­emelés(ek)ről. A drágább ke­nyér az energia árának növe­lésével együtt szaporítani fogja a létminimum alatt élő emberek számát. Glós Marika, fogászati asz- szisztens: — Már most is na­gyon drága a kenyér. A ma­szek pékségek olcsóbban ad­ják a kenyeret és a péksüte­ményt is, mint a boltok. A ké­szülő áremelést pedig nagyon magasnak tartom. A három­tagú családom étkezéséhez naponta legalább egy kiló ke­nyér és hat zsemle kell. Ser­dülő gyerekeim vannak... Erdélyi Zsolt őrmester, a kaposvári kapitányság forga­lomellenőrző járőre: — Fél kiló kenyeret szoktunk fo­gyasztani naponta, tehát a menyasszonyommal közös költségvetést ez nem terheli meg túlzottan. Mi még vala­hogy megélünk, ám aki 18-20 ezer forintos nyugdíjból él, azt nyilván nagyon érzékenyen érinti ez az áremelés (is). VÁROSLAKÓK KÉRDEZTÉK Név nélkül: — Az év elején megjelent nálam egy kémény­seprő és az 1998-as kéménydíjat kérte. A nyugdíjamat ja­nuár 15-e körül kaptam meg, de a kéményseprő már az év elején az egész évre behajtaná a díjat. Nem lenne mód arra, hogy negyedévente kelljen fizetni? Minden más költséget is ki kell fizetni, élelemre nem marad pénzünk. Keresztúri János a Kapos kéményseprő Kft. ügyvezetője: — Évente egyszer ellenőrizzük a kéményeket és a kéményenkénti 414 forintot is ekkor szedjük be. A nyugdíjasok kérhetnek tő­lünk egy másik időpontot a díj beszedésére, ha az ellenőrzéskor ezt nem tudják megtenni, az összeget sajnos nincs módunkban részekre bontani. Név nélkül: — A Bárczi Gusztáv Általános Iskola környéke nagyon csúnyán néz ki. A kerítésen belül pedáns rend van, de a kerítésen kívül rengeteg a műanyagpohár, az összetört sörösüvegek, az elhasznált papírzsebkendők, szalvéták. Rettentő nagy az elszáradt gaz. Ez kinek a hatáskörébe tar­tozik, hogy itt rend legyen? Hartner Rudolf a városgondnokság vezetője: — Az önkor­mányzati rendelet szerint az ingatlan tulajdonosa köteles a telken kívüli közterületet, valamint az ingatlan előtti járdát is rendben tartani. A helyszínt meg fogjuk nézni, ha az úton van a szemét akkor a mi feladatunk azt elszállítani és azt meg is tesszük. Jöjjön el egy halászlére vagy valami más finomságra- ^ W A többit a helyszínen, a Piroska halászcsárdában Kaposváron, a Füredi úti pavilonsoron Várja: Wolf János vendéglős, az első Farkas, aki halászlét főz Nyitva: 1/2 12-22-ig, vasárnapot kivéve Asztalfoglalás - akár 40 személyes rendezvényre is: 82/314—565 Az elsőszámú szaktekintély készítette a szakmai programot Pénzkérdés a drogambulancia Öt nagyvárossal együtt Kaposváron is elkezdődött hónapokkal ezelőtt a drogambulancia létrehozásának szervezése. Az ügy újabb fázisához érkezett: elkészült az intézmény szakmai programja. Egy kérdés azonban még maradt, a legnagyobb: a tárca betartja-e ígéretét, ad-e pénzt. Miközben néhányan még min­dig azt hangoztatják, hogy Ka­posváron nincs drogveszély, már több iskola környékén is ta­láltak egyszerhasználatos fecs­kendőket, a diszkókban pedig tucatjával fogynak a tabletták. A hepatitisz és az Aids terjedésé­nek megakadályozására Pécsen már elkezdődött a tűcsere-prog­ram. A kaposvári közgyűlés is elfogadta a drogambulancia lét­rehozását, ha a központi finan­szírozást a tárca biztosítja. A szakmai program most elké­Birtalan Zsoltban és Nagy And­rásban annyi a közös, hogy mindketten művészi módon látnak és fotóznak. És mindket­ten Znamenák István legjobb barátai. Sosem találkoztak azonban még egymással, s talán így lett volna ez még sokáig, ha a ka­posvári színész-rendezőnek nem jut eszébe: kiállítást szervez ne­kik. Tegnapelőtt megtörtént a ta­lálkozás, s tegnap a kiállítás is megnyílt. Az Együd Árpád Mű­velődési Központban családias, közvetlen légkör köszöntötte az alkotókat. Birtalan Zsolt 31 éves fotóriportert, a Népszabadság volt munkatársát, akinek munkái Amerikát mutatják be fekete-fe­hérben. Képein nemcsak a szí­nek, a tartalom is kontrasztos. Optikája érzékeny, különösen az ellenpontra exponál. Nagy And­rás a színifőiskola operatőr sza­kán diplomázott, a 26 éves fia­talember ma is kamerával dol­Nyolcvannyolc idős kaposvári ember írta alá tegnap este azt az okmányt, amely az Idősekért Alapítvány létrejöttét hitelesí­tette. A reszketeg, szálkás be­tűk bölcs előrelátásról és nemes nagylelkűségről tanúskodnak: megtakarított néhány száz fo­rintjaikból és a Szociális Gon­dozási Központ munkatársai­nak adományaiból jött össze az 58 ezer 550 forint összegű alap­tőke. Dr. Klausz László ügy­véd, az okirat szerkesztője, csodáról beszélt, amelyek min­szült: dr. Gerevich József, a Drogmegelőzési Módszertani Központ és Ambulancia veze­tője dolgozta ki. — A Pszichiátriai Szakmai Kollégium fogja véleményezni — mondta dr. Szili Mária, az önkormányzat népjóléti igaz­gatója. — Bízunk benne, hogy a tárca időközben nem gon­dolja meg magát. Reméljük, hogy legkésőbb májusban a közgyűlés elé kerülhet az elő­terjesztés, és augusztusban megkezdheti működését a gozik. Kiállított képei a világot többnyire színesben látják, kí- sérletezőek, játékosak, olykor sejtelmesen elmosódottak és könnyedek. Lírai alkat, több dig csendben, csinnadratta nél­kül születnek. Az alapítvány­tevő idős emberek felismerték, hogy az állami gondoskodás lehetőségei végesek, egyre szű­külnek, s a szociális biztonság, az emberhez méltó élet megtar­tásáért önmaguk is tehetnek va­lamit. Megtették az első lépést, s remélhetőleg lesznek olyan tehetős magánemberek és cé­gek is, akikben segítségkérő szavuk visszhangra talál. Hét­tagú kuratóriumot választottak ezután, elnökké dr. Gyenesei drogambulancia. A szakmai program szerint a drogambu­lancia leendő pácienseinek egy része hétvégi, „parti” drogos, a többiek rendszeres napi fo­gyasztók. Egyre több a keze­lésre szoruló kiskorú, minden ötödik beteget a családja tart el. Többségük gyerekkorától súlyos lelki problémákat hur­col magával, az iskolában ta­nulási nehézségekkel küzdött, és gyakran vándorló családban él, illetve nőtt föl. A koncepció a tárgyi feltételek között nyolc helyiséget említ. Két pszichiá­ter, egy pszichológus, három diplomás szociális munkás és gyógypedagógus látná el a szakmai feladatokat. Katona József képe a magány csendjében fo­gant. A tárlat, melyet Znamenák István nyitott meg, február 4-ig látható. B. T. Istvánt, a Somogyért Egyesület elnökét, tagjai: dr. Lampert Mónika országgyűlési képvi­selő (MSZP), Ikafalvi-Far- kasné Kisdeák Mária, a megyei nyugdíjbiztosító igazgatónője, Szanyi Jánosné, a gondozási központ intézményvezetője és helyettese Simon Lászlóné, Szilvási József a Kaposplast igazgatója és Jaczó Győző', a közútkezelő kht igazgatója. A kurátorok az erkölcsi mellett anyagi támogatásra is ígéretet tettek. K. Cs. Zászlólevonás a Kossuth téren Befejeződött Kaposvár ren­dezett tanácsú várossá nyil­vánításának 125. évfordu­lója alkalmából szervezett ünnepi hét rendezvénysoro­zata. Tegnap délelőtt a Kos­suth téren katonai tisztelet- adással levonták a város zászlaját. Kiállítás a turizmusról Kaposvár, illetve a városi tourinform iroda is képvisel­teti magát azon a turisztikai kiállításon, mely február fi­án nyílik a Táncsics gimná­zium sportcsarnokában. A standon Kaposvár és kör­nyéke turisztikai létesítmé­nyeit szeretnék bemutatni, tájékoztatást adni a külön­féle programokról, esemé­nyekről. A szervezők, vál­lalkozók még eljuttathatják reklám- és propaganda anyagaikat az Fő utcai tou­rinform irodába. Betörők jártak az óvodában Porszívót, élelmiszert és más használati eszközöket lopott el ismeretlen tettes Kaposváron, a Füredi utcai óvodából. A nyomozást végző rendőrök eddigi meg­állapításai szerint a tettesek az éj leple alatt hatoltak be az intézménybe és nem vá­logattak: vittek mindent ami kezük ügyébe került. Felte­hetően a pénzt sem vetették volna meg, ám hiába keres­ték egyetlen fillért sem talál­tak az óvodában. PROGRAMAJÁNLÓ Ma délután 14 órakor szá­razvirág-kötészeti kézmű­vesműhely lesz a Béke utcai óvodában. A program szer­vezője a Magyar Óvodape­dagógiai Egyesület kapos­vári területi köre. Kérdezzen: ■S- 316-165 Ezen a kaposvári telefon­számon a szerkesztőségünk jelentkezik. Ha kérdése van Kaposvár bármely vezető­jéhez, polgárához, azt mi továbbítjuk, a választ pedig lapunkban közöljük. Hívá­saikat üzenetrögzítő fo­gadja. Kérjük, hogy a kér­dés előtt mondják rá nevü­ket, címüket, illetve telefon­számukat. A fényképező érzékenysége A kiállítók; Nagy András és Birtalan Zsolt fotó: török anett Kaposvári kisnyugdíjasok megtakarított százforintjaiból Alapítvány az idősekért i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents