Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

Egy autó matuzsálem több tíz millió forintba kerülhet Újjá varázsolt veteránok A szobakutyaszeretők mániája Szélsőségektől mentes állatvédelmet! Uj korában luxusautó volt FOTO: KELEMEN TÜNDE. Az állatvédőket sokan ne­vezik - tévesen - szobaku- tya-szeretőknek, mániás ál­latjogvédőknek.- Mondhatjuk-e, hogy azok akarata győzött, akik az állat jólétének biztosítá­sát akarták törvénybe fog­lalni?- Az állatok kiszolgálta­tottak: az ember olyan mér­tékben igázta le alacso­nyabb rendű „társait”, hogy a védekezés már szinte le­hetetlen - mondta dr. Házas József országgyűlési képvi­selő (MSZP), aki pártjának vezérszónoka volt, amikor a parlament tárgyalt az állat- védelmi törvényről. - Pusz­tán a törvény nem elég a helyzet megváltoztatására: szükség van annak az etikai parancsnak a betartására is, amely azt várja az embertől, hogy saját érdekében job­ban bánjon az állatokkal. Aki gazdája az állatnak, az megbecsüli, gondozza és nem kínozza.- Az állatvédők a vadá­szokat sem az állatbarátok közé sorolják.- A vadászaton elejtett ál­latok a táplálkozási lánc ré­szei. Az igazi vadász óvja, védi, neveli a vadat és nem kínozza! Megadja a mene­külés lehetőségét is. Az el­múlást pedig egy jól célzott lövés jelenti. De megfi­gyelte-e már valaki, hogy amikor vágóhídra viszik az állatokat, akkor hogyan bánnak velük? Akkor ki­szolgáltatott igazából az ál­lat, ha nem tud védekezni, és az ember ezzel visszaél. A haszonállatoknak és a kedvtelésből tartott állatok­nak valóban nincs lehető­sége erre. Az utóbbiakról pedig még a törvényben sincs szó.- Állatbarát az, aki össze­szedi a környék összes ku­tyáját, bezsúfolja azokat egy telepre. A másfélszobás pa­nellakásba zárt németju­hász otthon érzi magát?- Az állatbarátság köny- nyen csap át kínzásba. Ez a kínzó szeretet.- Az állatkínzást nem bünteti a törvény?- A törvényből ez hiány­zik. Igaz, nehéz is bizonyí­tani, de amikor nyilvánvaló dologról van szó, akkor szükség lenne a szankcióra.- S ha oktatnák az állat­barátságot?- A gyermekvers úgy kezdődik: Csiga-biga told ki szarvadat, ha nem tolod összetöröm házadat... Nem az összetörést, hanem az ál­latszeretet kellene súly- kolni. Az állatok gyakran az aggresszivitás levezetésé­nek is szenvedő alanyai. Németországban évente ké­szítenek felmérést az álla­tok helyzetéről és ennek alapján meghatározzák a legfontosabb teendőket. Ná­lunk is rendszeressé kellene ezt tenni és kihasználni az oktatásban rejlő lehetősé­geket. Nem elég a családi nevelés. Szélsőségektől mentes állatvédelemre van szükség. Az elképzelhetet­len, hogy egyáltalán ne együnk húst és ne járjunk állati prémben. Ha például étkezésre levágnak egy bir­kát, akkor dobják el az irhá­ját? Vagy a rókák veszettség elleni védelme azt is ered­ményezi, hogy megnő a számuk, többet lőnek ki a vadászok. Ne használják fel a rókabőröket?- S a kutyaviadalok, ame­lyeknek úgy látszik divatja jön?- Ezeket határozottan til­tani és tüntetni kell, hiszen alantas ösztönök kiélését szolgálják, amire ráadásul fogadást is kötnek.- A kísérleti állatok sin­csenek jó helyzetben.- Több levelet is kaptam ebben az ügyben. Volt, aki azt kérte, hogy a kóbor álla­tokat lehessen felhasználni olyan kísérletekhez, ame­lyeket embereken nem le­het elvégezni. A törvény szigorúbb. Azt mondja: kí­sérleti célra kifejezetten csak erre kitenyésztett álla­tok használhatók fel. Ege­rekről, patkányokról van szó.- Mit vár ettől a törvény­től?- Hosszú távon alapvető változást. Az állatok védel­méről szóló törvény nem fogadja el a szélsőséges ál­latvédők követelését, de az állatok jóléte érdekében korlátozza a gazdasági okokból állatokkal foglal­kozó társaságokat és a szer­vezeteket. Lengyel János 70-80 ezer márkát (mintegy 7,5-8 millió forintot) ér az a Mercedes kupé, amelyet Lucz Miklós kaposvári műhelyében újítanak fel. Létezik ennél is drágább veterán autó — mondta a szakember a Vasár­napi Somogyi Hírlapnak. Van amelyik ennek a háromszoro- sát-négyszeresét is megéri. A gyűjtők körében külön tábort alkotnak a régiség iránt érdek­lődők. Többségük megszállot­tan kutat különlegesség után: nem sajnálnak sem pénzt, sem fáradságot. Gyakran ár­verésen cserél gazdát egy nagy múltú autó, de előfor­dult, hogy garázs mélyén ta­láltak a porosodó különleges­ségre. A mostani Mercedes az előkelő típusok közé tartozik. A kocsi ugyanis 1959-ben ké­szült, és néhány ezer darabot adtak el ebből a sorozatból. — A 2300 köbcentis, hat hengeres autó korát megha- zudtolóan sportos — állítja Lucz Miklós. — A Stuttgartban készült jármű hengerenkéntí befecskendezésű, ami abban az időben korszerű megoldás volt. Egy amerikai szárma­zású férfi vette Németország­ban, s évtizedek óta gondozta. Az idő a luxus autókat is megviseli. Ennek a Mercedes­nek például kicserélték a hátsó sárvédő-, valamint a Fehér Ferencé Törökkop- pányban évtizedeken át ke­reste tojáskarcolással a kenye­ret. Ötvenhat a Népi Iparmű­vészeti Tanács által zsűrizett tyúktojás, illetve 18 lúdtojás mintája van. Valamennyi vé­dett. Azt jelenti ez, hogy en­gedélye nélkül senki sem használhatja a mintákat. Legutóbb két éve zsűrizte­doblemez peremeket. A mos­tani felújítást alapos felkészü­lés előzte meg: tanulmányoz­ták a korabeli leírásokat, az adott típus pontos felépítését. A színezés és a fényezés az egyik leglátványosabb, ám egyben legnehezebb fázisa a munkának. A felújítás alatt álló Mercedes később vissza­nyeri eredeti színét. Ezüst lesz, akárcsak 1959-ben volt, amikor megvették. Abban az Tojásba tett. Most beadta az ipart, megszüntette tevékenységét. Csak ismerősöknek, roko­noknak dolgozik... — 1966-ban kezdtem — em­lékezik. — Nővérem a Györki Józsi bácsitól tanulta a mun­kát. Az öreg eredeti koppányi mintákat „varázsolt” a ‘ tojá­sokra. A technológiát én les­tem el a nővéremtől. De a megvalósításhoz különös adottság — kézügyesség — is kellett. Hogy ezt kitől örököl­tem, azt nem tudom. A három évtized alatt 30 ezer tojást készített, s ezt rendszeresen keresték. Aján­déknak vették; februárban is úgy, mint nyáron vagy de­cemberben. Fehérné úgy bánt (bánik) a karcolókéssel, mint zsonglőr a labdákkal. — Nincs ebben semmi kü­lönös. Először a hypós-ultrás vízben megmosott tojásokat időben ez volt az egyik legdi­vatosabb kupé, s ehhez ter­mészetesen a sportos szín dukált. Egy jármű értéket nagyban befolyásolja, meny­nyire hasonlít korabeli önma­gához. A gyűjtők rendkívül kényesek arra, hogy minél korhűbb állapotban legyen. Nem csak a külső megjele­nésre vagy a motor állapotára vigyáznak, hanem a kárpito­zást, sőt a csavarozás minősé­tisztára öblítem, majd szárí­tom. Ezután színre festem. Ál­talában a piros, a kék, a zöld, és a sötétkék a menő. Legtöb­bet ebből kértek exportra. A festés után jön a karcolás és a lakkozás. Ezután átfúrom a tojást és az üres héjat fertőtle­nítem. A végén szalagot hú­zok át és masnit kötök a vé­gére. Volt olyan tyúktojás amivel 25-30 perc alatt végez­tem, de általában egy-másfél órát vett igénybe a karcolás.- A mintákat előre elkép­zeli, vagy megálmodja? — Nincs előre elkészített tematika, vagy vázlat. Az öt­let, az elképzelés magától jön. Amint kézbe veszem a tojást már előttem is a minta. Van­nak makk-koszorús, csokros, szív-koszorús, búzakalászos, pávás, életfás, nyúlás, névvel ellátott mintám is. Persze extra igényt is kielégítettem. gét is szemügyre veszik. Ismét megnőtt az érdeklődés az autó matuzsálemek iránt. Főként a nyugat-európai ál­lamokban keresik a háború előtti gyártmányokat. Nem olcsó hobbi ez, több száz ezer márkát is elkérnek egy-egy példányért. S hogy miért ér­demes egy régi autót venni? A ritkaságok hosszú éveken, év­tizedeken át őrzik értéküket. Harsányi Miklós Volt, hogy traktort karcoltam a tojáshéjra. Ezt kérték. — A Ferroform Kft közvetí­tésével vitték a minőségi árút külföldre: Ausztriába, Né­metországba, Hollandiába, Franciaországba stb. Megtör­tént, hogy — gyűjtéssel foglal­kozó hollandok — itthon ke­restek meg. Az általuk elkép­zelt és lerajzolt, vagy fényké­pen mutatott mintát kellett a tojásra karcolnom. Csak bá­multák, ahogy dolgoztam. Nem hittek a szemüknek... Fehér Ferencné mégis úgy döntött: befejezi a karcolást. Csak ismerősnek, barátoknak dolgozik. A piacon ugyanis megjelent a kontárok által ké­szített „bóvli”. Ez jelentősen rontotta a profi munka értéke­sítését. Hogy a 47 éves Fehér Ferencné ezután mihez kezd, azt még nem tudta megmon­dani... (Krutek) karcolt álmok Távolba tekintő álmok Csak a munka maradt Apránként rakosgatják össze megélhetésük darabkáit fotó: török Még tíz éve is csaknem köte­lező volt munkásportrét írni ünnepekkor. Azóta sok fény­cső jött le az egykori Tungs­ram gyártószalagján, amely mellett 29 éve dolgozik Ré- vészné Kéri Anna (képün­kön), aki 1969-ben műsze­részként kezdett az Egyesült Izzóban, azóta el sem ment onnét, mégis dolgozott a Tungsramban, majd a General Elektric gyárában, aztán az MBKE-ben, egy éve pedig a Videoton MBKE-ben. Vezeté­sével az idén alakult meg a he­lyi MSZOSZ csoport, amely­nek már 130 tagja van. Egy másik szakszervezet is műkö­dik az üzemben, de ezt egész­séges dolognak tartja. — A nyolc óra munkából 10- 12 óra lett, a nyolc óra szóra­kozásból pedig némi esti tévé­zés — utal az egykori jelmon­datra. — Főleg a férfiak vállal­nak másodállást, de több nő is, ők takarítani járnak. Most csoportvezető vagyok, a fér­jem igazgatóhelyettes egy szakközépiskolában, mégis elmegy mindenünk az egye­temista és a középiskolás lá­nyom taníttatására. Pedig a Videoton az országos átlagnál még jobban is fizet. Általában a munkások és a köztisztvise­lők, de főleg a vezetők között többszörösére nőtt az anyagi különbség néhány év alatt. Közülünk alig jutottak be a polgári középrétegbe, viszont sokan lecsúsztak. Aki eddig nem szedte meg magát, az már legfeljebb csak kapasz­kodni tud. Tapasztalatai szerint a munkáscsaládoknak szinte mindenről le kellett mondani. Gyakran úgy kell elzavarni őket orvoshoz, a rendszeresen drága gyógyszerre kényszerü­lőknek még nehezebb, a kór­házi kezelés pedig felér egy csapással. A régi közösségi életnek, a kluboknak, kirándu­lásoknak híre hamva sincs. A kedvezményes, 20-30 ezer fo­rintos üdülésekre alig jelent­kezik valaki. A gyárban vi­szont hosszú idő után idén először nőtt a létszám. — Sok fiatal munkanélkülit vettek fel hozzánk, néhánynak még a buszbérletre is mi ad­tunk támogatást. A régi mun­kások közül szinte mindenki­nek két gyereke van, most már inkább csak egyre vállalkoz­nak, már akik egyáltalán ösz- szeházasodnak. Talán húsz dolgozónk gyereke jár főisko­lára, ismét terjed a harmincas évek szokása: az egyik gyerek kapja a lakást, a másikat kita­níttatják. Ha némileg javulnak is a bérek, a folyamatosan emelkedő árakat nem követik. Amíg a munkás a zsebében nem érzi a javulást, nem hiszi, hogy kikecmereghet ebből a helyzetből. Egyelőre csak a messzi jövőben látjuk a válto­zást. Katona József Védett minták tulajdonosa­FOTÓ: KOVÁCS TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents