Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-24 / 20. szám

Egy korsó sörtörténet Keserű jövő vékony habbal A jó sör titka: nagyon kell tudni takarítani FOTÓ: KOVÁCS A Bibliából tudjuk, bort elő­ször Noé ivott. Azt azonban kevesen tudják, hogy ősidők­től fogva sört is fogyaszt az emberiség, a borhoz hason­lóan. Hamurabbi törvény- könyvében már szabályozták a sörkimérés és sörkészítés tudományát és bár a mediter­rán vidéken a borfogyasztás terjedt el inkább, ám Európá­ban, főként az északi orszá­gokban a sörgyártásnak leg­alább olyan hagyománya és kultúrája van mint másutt a borkészítésnek. — Hazánkban sem kultúrája, sem hagyománya nincs a sör- fogyasztásnak — állítja Király Sándor, a balatonberényi Ki­rály sörfőző tulajdonosa. — Az emberek főként akkor isznak sört, ha szomjasak. Pedig ez az ital nem csak szomjoltó. Minden alkalom­hoz más sör illik és meghatá­rozhatja a választást az elfo­gyasztott étel is. A sör legnagyobb tradíció­val kétségtelenül Bajoror­szágban rendelkezik. Érthető tehát ha a világ összes sör­főzdéjének egyharmada, több mint 1000, bajor terüle­ten működik. Nem csak a gyártásban, a fogyasztásban is lepipálnak a bajorok min­denkit. Az egy lakosra jutó sörfogyasztás náluk 227 liter évente. Más notorikus sörfo­gyasztók mint az írek, a cse­hek vagy az angolok évente 120 litert isznak meg a habos italból. A magyar fogyasztás még ennél is szerényebb. Évente 60 liternyi, a hazai sörfőzők nem kis bánatára. Király Sándor és családja 7 éve foglalkozik sörfőzés­sel. Kellemesen keserű, ba­jor jellegű italukkal 1996- ban OMÉK díjat nyertek. — A jó sör titka: nagyon kell tudni takarítani — mondta a tulajdonos. — Fontos, hogy tiszta legyen az ital. Az alapanyagokat Németországból és Szlové­niából szerezzük be. A felesége hozzáteszi: — Bajor recept alapján dolgo­zunk, bár amikor mi ezt el­kezdtük még senkinek nem volt kisüzemi tapasztalata, úgyhogy mindent a saját bőrünkön és torkunkon ta­nulunk meg. Nem ördön­gösség. A malátát komló te­vével főzzük össze, ettől tesz keserű. A főzet erjesztő palackokba kerül, ahol az élesztő hatására a maláta­cukor alkoholra és szén- di- oxidra bomlik. Ezt az érlelés majd a palackozás követi. Persze azért mégsem olyan egyszerű. Főleg emiatt és a gazdasági kényszer hatá­sára már sokan abbahagy­ták. Az óriás gyárakkal lehe­tetlenség lépést tartani, még akkor is ha a sörünk sokkal jobb. Somogybán 3 éve még 12 házi sörfőzde működött, közülük négyen tartottak ki máig. Feltehetően rájuk is keserű jövő vár nagyon ke­vés habbal, így tehát bizto­san nem zárkózunk fel a ba­jorokhoz. Megmaradunk borivó nemzetnek. Fábos Erika Torma Sándor biogazdálkodással foglalkozik a jádi határban A tökös tanácsos Nyugat-Európában óriási a biotermékek felvevőpiaca. Torma Sándor, a megyei ag­rárkamara tanácsosa maga is biotermelő. — Minden szakmai újdonság érdekel — mondja. — Kísérle­tező kedvű vagyok, s emiatt foglalkozom bio-kertészke­déssel. A munka nehezebb, mint gondoltam, de nem adom fel: elhatároztam, hogy a somogyjádi birtokon meg­honosítom ezt a termelési kultúrát. Állítja: szerencsés, mert hi­vatása egyben a hobbija is. — Alig várom, hogy egy fá­rasztó nap után a szabadban dolgozhassak. Hivatali öltö­nyömből szívesen bújok munkásruhába. A biogazdál­kodást igazából három éve kezdtem, előtte sokat olvas­tam. Iszonyatosan nehéznek tartottam az elején. Egyesek szerint az előírások szinte be- tarthatatlanok, mások úgy vé­lekedtek, nehéz eladni a meg­termelt árut. Tény: a szakmai felkészültség mellé elkel a szerencse is. — Mit termelt eddig a so­mogyjádi határban? — Zöldborsót, mákot/, ku­koricát, gabonát. Az idén ta­vaszi árpát, kukoricát és tököt vetek. A tervezés persze már jóval korábban megkezdő­dött. Ellenőriztük a föld álla­potát, a vetőmag minőségét. A biogazdálkodás jellegzetes­sége, hogy a szokásosnál job­ban kell figyelni a termelés va­lamennyi részletére. A gyo­mot kizárólag mechanikai módszerrel tehet eltávolítani, s természetesen vegyszert sem használunk. Legalább három év kell ahhoz, hogy a biogazdálkodás alapjait meg­teremtsük. Ezalatt számos el­lenőrzést végeznek, hogy a termelő valóban betartja-e a biogazdálkodás szabályait. Nem szabad elfelejteni: a bio­termék jóval többe kerül a közönséges gyümölcsnél, zöldségnél. Sokan megpró­bálkoztak a termeléssel, ám nem mindenkinek sikerült el­sajátítani. Miután valaki meg­szerzi a hivatalos minősítést, később sem tehet nyugodt. Rendszeresen érdeklődnek a termelés körülményeiről. — Érthető, hiszen a bio­termékek árusítása időköz­ben világszerte óriási üzlet­ággá fejlődött. — így van. Amerikában a hetvenes évek végén terjedt el ez a termelési mód. Egyik hó­napról a másikra rohamosan megnőtt az igény a biotermé­kek iránt. Kezdetben csak élelmiszert készítettek, ké­sőbb italokat is. Nyugat-Eu­rópában a nyolcvanas évek­ben vált divattá. Először di­vattá, később sokaknál élet­formává. A testmozgás mel­lett az egészséges életmód egyik alappülére a bioétel. Hazánkban is sokan fogyasz­tanak ilyen terméket, ám az ára továbbra is borsos. A ha­gyományosan előállított élel­miszereknél általában 20-30 százalékkal kínálják drágáb­ban. Leginkább ez akadá­lyozza az elterjedését. Nyu­gat-Európában is főként a jó­módú államokban fogyaszt­ják a legtöbbet. Ebben éten járnak a skandináv-államok, Németország, Hollandia és Svájc.- Milyen jövőt jósol a bio­termelésnek Somogybán? — Sokan érdeklődnek, hi­szen csábító tehetőség rejlik ebben az ágazatban. So­mogybán jó példa a babócsai Határőr mezőgazdasági szö­vetkezet. Toldi János és munkatársai két éve honosí­tották meg a termelést, s ma már sikeresen dolgoznak. Tudomásul kell venni: a bio­termelés nem ördöngösség, ám a szakmailag alkalmatlan termelők előbb-utóbb meg­buknak. Szigorú, de betart­ható előírások szabályozzák a mindennapi munkát. So­mogybán több helyütt kedve­zőtlen szántóföldi körülmé­nyek között gazdálkodnak. Az ott élők nem versenyez­hetnek az alföldiekkel. Emiatt érdemes azon eltöprengem, hogy mi segítheti elő a to­vábbi fejlődést. Úgy vétem, a biotermelés tehet az egyik megoldás. Nem árt tudni: Nyugat-Európa óriási felvevő piac, ahol dollár milliárdok- ban mérhető az éves forga­lom. Célszerű tenne, ha minél több somogyi termelő felis­merné ezt. Harsányi Miklós A nevelés és a szadizmus határa Tiltsák be a pofonokat A gyermekek testi fenyítése ellen lépett fel nemrég az Európai Ombudsmanok a Gyermeki Jogokért elneve­zésű szervezet, amelynek tagjaként Polt Péter az em­beri jogok országgyűlési biztosának általános helyet­tese is aláírta a deklarációt. Ez alapján valamennyi országban törvénynek kell tiltani a túlzott apai szigort, a testi fenyítés minden formáját, amely sokszor káros lehet a gyermekek szellemi és testi fejlődésére. Nem a nevelő pofonokat akar­juk törvényesen is büntetni, csak szeretnénk meghúzni a határt a nevelés és a szadiz­mus között. Az utóbbinak családon belül is büntető jogi kategóriának kell tennie — mondta a Vasárnapi Somogyi Hírlapnak Polt Péter.- A törvény szükségességét a kaposvári családvédelmi konferencián is hangsúlyozta. Ennyire súlyos lenne a ma­gyargyermekek helyzete? — A nemzetközi felmérések szerint még a legfejlettebb nyugati országokban is a csa­ládok 60-70 százalékában megesik, hogy a gyermekek­kel szembeni túlzott szigorral lépnek fel a szülők és a verés már nem csak nevelés, hanem büntetés is. Ez elten védekez­nünk kell törvényi eszközök­kel is. A gyermekvédelmi tör­vényeink egyébként jól iga­zodnak a nemzetközi köve­telményekhez, itt az ideje, hogy testi fenyítés jogszabályi tiltásával is csatlakozzunk az európai országokhoz. — Ugye azt ön sem gondolja komolyan, hogy ezentúl a gyermekek mint vádlók lép­hetnek majd fel szüleikkel szemben. — Természetesen nem. De van egy működő családvé­delmi apparátus, amelynek feladata, hogy figyelje és je­lezze a problémákat. A tör­vény lényege szerintem az, hogy felelősségi szinteket kell felállítanunk. Ha ezt szabá­lyozni és nevesíteni tudjuk, már jó kiindulásként szolgál­hat a későbbi lépésekhez. — Harcosan küzd a gyer­mekek jogaiért. Ön szívesen lenne gyermek a mai magyar társadalomban?- Sajnos, egyre több a probléma és ez a családvéde­lemben, a gyámügyi ügyinté­zésben is érezteti hatását. Lé­teznek ugyan különböző sza­bályozó szintek, csakhogy ezek száma nem elegendő, hiszen ma hazánkban mint­egy 300 ezer veszélyeztetett szociális helyzetű gyermek él. A jogi szabályozás azonban úgy érzem, hogy az utóbbi években nagy utat tett meg. Ugyanakkor a mai rend hibá­jának érzem, hogy azt su­gallja: a gyermekeknek csak arra van joguk, hogy gondos­kodjanak róluk. Szerintem a jövőben sokkal jobban el kell ismerni a gyermekek önren­delkezési jogát, hogy életük boldogabb és gondtalanabb tehessen. Barna Zsolt Bevetési csoport Zamárdiban Fa Nándort az Egyenlítőnél hívták - Pakisztánba nem mehettek Korábban Zamárdi part­jai előtt történt a leg­több vízi baleset a Bala­tonon. Ott az a bizonyos árok — a tó vize egy ko­rábbi feltöltés nyomán hirtelen mélyül —, amelyre semmilyen fi­gyelmeztető tábla nem hívja fel a figyelmet. Amióta a zamárdi S.O.S. Re­gionális Rádiós Segélyhívó Alapítvány több emberrel fi­gyeli nyaranta a vizet, sokat javult a statisztika: az utóbbi három nyáron nem történt halálos vízibaleset Zamárdi- nál. Világszínvonalú rádiós hírközlő központ Zamárdiban; Bartha László ala­pítványi elnök talán éppen az Egyenlítővel keres kapcsolatot fotó: kasza- Engedélyünk továbbra sincs a kishajónk üzemelteté­sére — mondta Bartha László, az S.O.S. alapítvány elnöke. — A hatóságok továbbra is úgy ítélik meg: nincs szükség a tevékenységünkre. Az évről-évre fejlődő rá­diós segélyhívó rendszer már télen-nyáron szolgálatba ál­lítható. Az alapítvány nemrég tett tagja a polgári védetem országos parancsnoksága ál­tal létrehozott nemzetközi speciális bevetési csoportnak. Katasztrófa-helyzet esetén a zamárdi kis csapatot riadóz- tatják; nekik, az a feladatuk, hogy az összeköttetést, a kommunikációt biztosítsák egy-egy rendkívüli körül­mény bekövetkeztekor. Bartha László azt mondta: a világ bármely részén bevet­hető a polgári védetem akció­csoportja, melynek mostmár ők is részesei. — Legutóbb a tavaly nyári lengyelországi árvíz adott fel­adatot számunkra — mondta a zamárdi elnök. — Talán ép­pen ott figyeltek fel ránk a ha­tóságok, s azzal sikerült meg­alapoznunk helyünket az em­lített speciális egységben. Rádiós hírközlő rendsze­rünknek ez volt az első éles bevetése. Gyakorlatokon már előtte is jól vizsgázott: egy ljubljanai földrengés, és egy romániai repülőgép-kataszt­rófa gyakorlat során. Tavaly márciusban néhány órán mú­lott, hogy nem keltünk útra Pakisztánba; már indulásra készen várt bennünket a re­pülőgép, az ottani földrengés elvágta a kommunikációs vo­nalakat, s mi ehelyett építet­tük volna ki a saját rendsze­rünket. Egy papír hiányzott, ami szavatolta volna bizton­ságunkat, de végül nem adták meg az illetékesek... A zamárdi hírközpont per­sze állandó fejlesztésre szo­rul. Tudtak összeköttetést te­remteni Fa Nándoral is, ami­kor az Egyenlítő környékén hajózott, de egy komplex fo­gadóállomás még kialakításra vár. Az alapítvány technikája már ma is több, mint egymil­lió forintot ér, ám ma már egy igazán komoly antenna fél­millió forintba kerül. Évente egyébként ötszázezer forint­tal támogatja őket a zamárdi önkormányzat; nyáron kéthe­tes váltásokban segítették munkájukat orvosok az or­szág különböző pontjairól, valamint több helyi kocsmá- ros, vízirendőr, vízibicikli kölcsönző... Fónailmre FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Torma Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents