Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-24 / 20. szám

Kaposváriak a Titanicon Kasszasikert hozott Kaposváron is a világ legdrágább filmje, a Titanic. A héten már vetítették a kaposvári Szivárványban, s elővételben jónáhány napra előre el­kelt már minden jegy. A világ legdrágább luxushajó­jának tragédiája érthetően borzolja most is a kedélyeket. 1912. április 14-én, vasár­nap volt éjfél előtt 20 perccel a Titanic, a „White Star Line) társaság New Yorkban tartó, elsüllyeszthetetlennek hitt óriásgőzöse jégheggyel ütkö­zött az Atlanti-óceánon. Két és fél óra múlva a felszakított törzsű monstrum, a XX. szá­zadi technika szimbóluma végleg eltűnt a hullámsírban. A kor legnagyobb hajójának fedélzetén tartózkodó 2200 emberből csak 700-an mene­kültek meg. Kaposvárra a Somogyvár- megye című napilap révén április 17-én érkezett meg a tragédia híre. Az újság az 5. oldalon közölte egy New York-i távirat szövegét, Más­fél ezer ember pusztulása címmel. Nagyjából pontos adatokkal. Arról azonban nem írt az újság, hogy a hajó­töröttek segítségére siető Karpathia gőzösön egy niklai fiatalember is utazott, név szerint Ozváry Pál, aki kabin­jának ablaka mögül figyelve döbbent rá arra, hogy szemta­núja lett a szerencsétlenséget követő mentési munkálatok­nak. „A hajókolosszusból nem látszott már természetesen semmi, de roncsokkal volt bo­rítva a tenger. A roncsoknál csak az úszó holttestek nyúj­tottak szomorúbb látványt... A Karpathia valóságos sira­lomházzá alakult át” - me­sélte később Ozváry. Kabinjá­ból senki nem mehetett fel ad­dig, amíg a Titanic túlélői nem kerültek mind a hajó fedélze­tére. A fiatalember beszámo­lója szerint a Karpathia New York-i fogadtatása „egyenesen megdöbbentő" volt. Hozzátar­tozóikért aggódó ezrek tolong­tak a kikötőben halotti néma­ságban... A niklai utas aligha gondolhatta, hogy a katasztrófa átélői között is voltak somo­gyiak. 1913 márciusában szo­katlan tartalmú leirat érkezett Somogy vármegye alispánjá­hoz. A Vöröskereszt a New York-i osztrák-magyar főkon­zulátus és a Külügyminiszté­rium segítségével tudakozódott Klesvec Józsefné szül. Simo- nyi Gizella felől, aki férjével együtt a Titanicon utazott. Klesvec József a tengerbe ve­szett azon az áprilisi éjsza­kán, míg felesége szerencsé­sen megmenekült, az asz- szony tartózkodási helyét azonban nem ismerték azok, akik a kártérítést akarták neki kifizetni. A nyomok minden­esetre Somogyba vezettek, mivel a hölgy kaposvári volt. A tényleges vizsgálatot Kacskovics Lajos somogyi al­ispán folytatta le a kaposvári polgármester és a helyi rendőr­főnök segítségével. A Somogy Megyei Levéltár őrizetében levő alispáni iratok tanúsága szerint a nyomozás újra csak annak megállapításával zárult 1913. május 25-én, hogy a ke­resett személy, a Titanic egyet­len életben maradt kaposvári utasa „ismeretlen helyen tar­tózkodik”. Pedig ha megtalál­ják, bizonyára lett volna mit mesélnie. Dr. Kovács-Sebes- tény Gyula polgármester - a városfejlesztő Németh István utóda - már megkapta az uta­sítást, hogy amennyiben lehe­tőség lesz rá, hallgassa ki a hölgyet a tragédia körülmé­nyeire vonatkozóan. Azt is tervbe vették, hogy az édes­anyát, a Kaposváron élő özv. Simonyi Györgynét kérik fel: szerezzen információkat leá­nya megmeneküléséről. A számításokat azonban keresztülhúzta, hogy Klesvec Józsefné több hónapi nyomo­zás után sem került elő. Ezzel nemcsak ő esett el a kártérítés­től, hanem a somogyi história sem gazdagodhatott egy felte­hetően igen érdekes élmény- beszámolóval. Még arra a kér­désre sem adhatunk teljesen egyértelmű választ, hogy va­lóban volt-e a Titanic kataszt­rófájának kaposvári áldozata vagy túlélője. Az igazságra fény deríteni most már szinte kilátástalan. Hiszen egy évvel a vizsgálat lezárulta után a szálakat ösz- szekuszálta, az esetleg fel­bukkant újabb nyomokat vég­leg elmosta a Titanic tragédiá­jánál is több emberi szenve­dést hozó világháború... Nagy Zoltán Eltévedt az Európába vezető úton (Folytatás az első oldalról) Nincsenek különleges tró­feáim, ez a része nem is igazán érdekel: a vadászat számomra nem más, mint aratás - felelte a Vasárnapi Somogyi Hírlapnak Peter Harry Carstensen. - Vidé­ken nőttem fel, így tudom mekkora munkával jár megtermelni a gabonát, vagy éppen mekkora kö­rültekintést igénylő fel­adat a jó vadgazdálkodás megszervezése. A vadá­szat, csakúgy mint a beta­karítás, a megtermelt ja­vak learatása. Nem építet­tem föl ezzel kapcsolatban semmiféle kultuszt. Egy­szerűen, természetesen és egészségesen élek, és így is gondolkozom. A német szövetségi gyű­lés mezőgazdasági bizott­ságának elnökét a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karán Horn Péter akadé­mikus fogadta. Az intéz­mény rektora tájékoztatás adott a hazai agrárértelmi­ségi képzésről, s az egye­temnek az ebben betöltött szerepéről.- Egyetértettünk abban, hogy Magyarországon az agrároktatást és a kutatási tevékenységet ismét szo­rosabban a mezőgazda- sági tárcához kellen fűzni - mondta Horn Péter. - Beszéltünk a kaposvári kar kutatási programjairól is, amiről elnök úr koráb­ban is sokat hallott. Ezek részben a Közös Piachoz fűződő kutatásaink. Peter Carstensen meg­tekintette a CT humándi­agnosztikai és állatkísér­leti központot. Megálla­podtak abban, hogy fél éven belül visszatér magas szintű német szakértőkkel a PATE-ra, és egésznapos programon tájékozódik a kutatásokról. Ez közös program alapja is lehet. Szentgáloskéren az Ag- rária szövetkezetben Pász- tohy András elnök, or­szággyűlési képviselő, a mezőgazdasági bizottság alelnöke számolt be a ha­zai agrárszféra átalakításá­ról. A jelenlévők ezt köve­tően egyórás beszélgetést folytattak a mezőgazdaság mindennapjairól. A két or­szág agrárkapcsolatairól dr. Orosz Sándort, a par­lament mezőgazdasági bi­zottságának elnökét kér­deztük:- A magyar és a német mezőgazdasági kapcsola­tok kitűnőek, amelynek egyik eleme éppen a két bizottság kapcsolata. A ta­gok között baráti kapcso­latok szövődtek. Ezek se­gítenek abban, hogy ne csak hivatalos formaságok között tudjunk olyan in­formációkat cserélni, ame­lyek nélkül EU-törekvése- ink valószínűleg sikerte­lenek lennének. Támogat­ják azt a törekvésünket, hogy az államhatárokat közös tehervállalással fej­lesszük. Az Európai Unió keleti határországává vá­lunk, és nekünk kell gon­doskodni arról, hogy az unió országaiba irányuló állat- és növényegészség­ügyi forgalom rendben le­gyen. B. T. Fagyasztók aggregátorral A kábeleit jobban félti a Dédász Rt, mint az olvadó jégszekrényekben tárolt húst, ezért a szakemberek úgy döntöttek: tegnap éj­jelre nem hagyják az új ve­zetéket a földön, mert hátha ellopják. Új-Hedrehe- lyen tegnap már kigyúltak a fények, a visnyeiek még mindig gyertyákkal világí­tottak. A kadarkúti és a vis­nyei polgármester a Polgári Védelmi Parancsnokság­hoz fordult: szerezzenek aggregátorokat, nehogy tönkremenjen a hús. A ka­posvári BITT kft két áram­forrást felajánlott; a visnye­iek ezzel járnak házról- házra. A Dédász 20 munka­társa tegnap késő estig dol­gozott. Azt ígérték: ma este már lesz áram Visnyén. Somogyi újoncok bakaruhában (Folytatás az első oldalról) A honvédvezetés két éve ha­tározta el, hogy megújítja a kiképzés rendjét. Négy külön központot állított föl, ahol a bevonult újoncok három hó­nap alatt elsajátíthatják a ka­tonai alapismereteket. Sütő Tamás dandártábor­nok a különböző alakulatok kiképzését is sorra megnézte, és elégedetten összegezte ta­pasztalatait.- A katonák több lőszert kapnak, hogy gyakorolhassa­nak. Az akadálypályán vak­tölténnyel lőnek, hogy szok­ják a géppisztoly hangját, a műhelyekben pedig harcko­csi-szimulátorokon gyako­rolnak. A laktanyát úgy alakí­tottuk át, hogy egy újonc se mondhassa: három hónapig nem csináltam és nem tanul­tam semmit. Ebben az új rendben jóval keményebb, férfiasabb a kiképzés, ám közben csökkent a katonák kötöttsége. Az első három hónapban is rendre elhagy­hatják a laktanyát. A két ün­nep között például a többség otthon volt, és kimenőt is gyakran kapnak a városba. Szabadszállásra az ország minden részéből - Somogy- ból is - érkeztek fiatalok. Az irányvonatok iparvágányon a laktanya kapujáig, a külön- buszok pedig a szabadságo­lások idejére rögtönzött pá­lyaudvarrá váló alakulótérre futnak be. A parancsnokok szerint ennek köszönhetően mindenki egyszerűen haza­jut, még az ország távolabbi pontjaira is. Knipli Attila Kaposvárról jött Szabadszállásra. Az alap- kiképzést követően február­tól már a somogyi megye- székhelyen, a Táncsics-lakta- nyában teljesít szolgálatot.- Amikor megkaptam a be­hívót, azt sem tudtam, merre is Szabadszállás. Nem örül­tem, hogy ide hoznak, de most úgy érzem már: szeren­csém volt. Az alapkiképzés három hónapja hamar eltelt és közel sem volt annyira kel­lemetlen, mint amilyenre számítottam. A nagyatádi Simon Roland családi vállalkozásukat cse­rélte katonaruhára.- Sokat voltam otthon, mert a századunk jó közös­ség, és ezt parancsnokaink is jutalmazzák. Az elhelyezés jobb, mint amilyenre számí­tottam. A laktanyában pél­dául több helyen sört is kapni. A városba is gyakran kimentünk, és a kiképzés sem volt olyan kemény, mint ahogy idősebb ismerőseim mesélték. Szabadszállásról én is kellemes emlékekkel tá­vozom, de azért örülök, hogy a hátra levő fél évet lakóhe­lyem közelében szolgálhatom le. Barna Zsolt Szól a zene: kiképzés után szabadidő FOTÓ: LANG RÓBERT fmwmík ___.. __________ i A nyíl hangtalan fegyver, a gépkarabélyok mellett i használják ma is i Az önvédelmet gyakorolni kell I Sütő Tamás: Jóval keményebb, férfiasabb a kiképzés A Titanic roncsait 1985-ben találták meg

Next

/
Thumbnails
Contents