Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-21 / 17. szám

1998. január 21., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 7 Klubot alapítottak a mezőcsokonyai ifjak Erőt és tartást ad a hit Gyánó László mezőcsoko­nyai lelkész azt tartja: a hit életcélt, tartalmat, tartás és erőt ad a mindennapokhoz. Fiatalnak és öregnek egy­aránt. Olyan fogódzó, amelyre ha valaki rátalál, nehezen tudná „elengedni”. S talán nem is akarja... Az Evangéliumi Pünkösdi Gyülekezet lelkésze Somogy- sárdon született, de kisgyerek kora óta Mezőcsokonyán él. Úgy ismeri az ott élőket, mint a tenyerét. Azt tapasztalta, amióta másfél éve átadták az új közösségi házat, azóta egyre többen járnak ide, s nemcsak a helybeliek, hanem az érdeklődő környékbeliek is. A társegyházakkal is in­tenzívebb a kapcsolata; szombaton például a katoli­kus templomban tartanak egy istentiszteletet.a keresztények egységéért. Ezen a hetesi ka­tolikus plébános mond szent­beszédet és a kaposmérői re­formátus lelkész és ő is igét hirdet. A lelkész vasárnaponként tartja az istentiszteletet, ame­lyen 80-90-en is részt vesz­nek. A vótapusztaiakkal is rendszeresen találkozik. He­tente lát el lelkipásztori fel­adatokat a szeretetotthonban. Gyánó László azt mondta: örül, hogy sikerül összetartani a fiatalokat. Az új közösségi házban klubfoglalkozásokat rendeznek. A faluban nincs különösebb program a fiata­lok számára, ezért vonzók az általuk rendezettek. L. S. Gyűlik a tűzifa az újvárfalvai fészerben Kovász helyett fűrész — Bőven van időm, az ösz- szes ház körüli munkát el­végzem. Nem mondhatja senki, hogy tétlenül üldögé­lek egész nap — mondta az újvárfalvai Orsós István. A 26 éves fiatalember pék volt huzamos időn keresztül. Jó szakma, sokáig biztos ke­nyérnek tűnt. Csakhogy a leé­pítéskor először a vidéki bejá­róknak köszönték meg az ad­dig végzett munkát. Később egy magánpékségben próbál­kozott, rövid ideig Fonyódon dolgozott. Most munkanél­küli, felesége a megyeszékhe­lyen talált állást. Bár ő is vál­lalná a bejárást, próbálkozása sovány eredménnyel járt ed­dig. Akadt olyan állásajánlat, ahol minimális összeget fizet­tek volna. Csakhogy egy buszjegy oda-vissza több mint 400 forint, naponta. A kereset jelentős részét a bejá­rás vitte volna el. Családos ember ilyet nem vállalhat, hi­szen akkor alig maradna a mindennapi betevőre. Két gyermeke óvodás, az ő jövő- jükre gyakran gondol. — Tibort és Istvánt tisztes­ségesen akarjuk felnevelni. Bár minden fillér kiadást két­szer is meggondolunk, igyek­szünk játékot és ruhát vásá­rolni nekik. Azt akarjuk, hogy szép gyerekkoruk legyen. Orsósék beosztóan élnek. A családfő találkozásunkkor fát vágott, télre készült. A munkában szomszédja, Benke János segített. Bár nem iga­zán várják a fogcsikorgató te­let, tapasztalatból tudja: a ja­nuár ritkán múlik el hó nélkül. Ők bizony nem dideregnek majd, a méretre vágott tüzelő már ott sorakozik a fészerben. Egyszerű munkásruhában szaporán emelgette a karvas­tagságú fadarabokat. Persze órákon át fárasztó, a jó fizi­kumú fiatalembert is megiz- zasztja. Harsányi Miklós A munkához segítség is akad FOTÓ: KELEMEN Naponta harminc-negyven beteg keresi fel a jutái háziorvost Náthával jött az új év Vércukorszint-mérés közben a jutái háziorvos FOTÓ: KELEMEN TÜNDE Naponta 30-40 beteg keresi fel dr. Vincze Erika jutái háziorvost, akinek mindenkihez van egy kedves szava. — A doktornő alaposan kikér­dezi a beteget, s ügyel arra, hogy a páciense értse a terápia lénye­gét. Találkozásunkkor egy idős férfit jelentkezett ellenőrzésre, s a vérnyomás- és vércukor vizs­gálatot pillanatok alatt elvégez­ték. A munkában Tóthné Túri Mária ápolónő segített. A rende­lőben nincs megállás; különösen most, az enyhe januárban. A leg­több beteg megfázással bajlódik. A háziorvoshoz 860 helybeli jár. Nyomon követi mindenki egész­ségi állapotát. Jól ismeri ajutaia- kat, ő is itt él családjával. Aki napközben dolgozik, az délután a háztájiban folytatja. Sok fiatal agyon hajtja magát, s ez rövid időn belül visszaüt. A harminca­sok között is sok a magas vér­nyomásos. A megelőzésre na­gyobb gondot kell fordí­tani. (Harsányi) Asztalosnak, rendőrnek áll a gyerek - Az alma mater visszavár Délibábot kergetnek a szülők Szülők, gyerekek és tanárok egyezkednek, egyeztetnek ezekben a napokban. A továbbtanulás a tét. Általában reálisak az el­képzelések, de az sem ritka, amikor a szülők bejelentik: szerin­tük a középiskolában is megállja majd a helyét a gyerek. A somogysárdi általános isko­lában egy tizenöt fős osztály végez. Sólymos Istvánná igaz­gató-helyettes korábbi statiszti­kái azt igazolják: 99-100 száza­lékos a továbbtanulók száma. A legjobbak a Munkácsy és a Táncsics gimnáziumban tanul­nak tovább; a leggyengébbek a 9-10. osztályos szakiskolát vá­lasztják. Most az átlagnál töb­ben készülnek gépszerelőnek, mert nagyszüleik visszaigé­nyelt földjén szeretnének gaz­dálkodni. A hetesi Somssich Imre Álta­lános Iskola végzősei a szakkö­zépiskolákat részesítik előny­ben. A kereskedelmi és a gép­ipari a legkedveltebb; a lányok közül többen készülnek fel­szolgálónak, cukrásznak, míg a fiúknál a lakatos, az autófé­nyező, és a karosszérialakatos a divatos szakma. Rónai Csilla nyolcadikos osztályfőnök ha­marosan nyakába veszi a falut, és minden családhoz ellátogat, hogy közösen beszéljenek a hogyan tovább?-ról. A tanárnő irreális elképzelésekkel is szembesül; ha eredménytelen a beszélgetés, azt tanácsolja: első helyen a szakközépisko­lát, másodikon pedig a szak­munkásképzőt jelöljék be. Ró­nai Csilla szerint a tőlük kike­rülőkkel egy idő után elszalad a ló. Nem elég szorgalmasak új iskolájukban, és így gyakori a visszaesés. Mindegyik vég­zősüknek felajánlják: ezután is segítik őket, ha megszorulnak. Ezzel élnek is jó páran, hiszen dolgozatírás vagy javítás előtt rendre megjelennek. Igaz, olyanok is jönnek, akik csak azért kopogtatnak, hogy el­mondják: mi történt velük. — Népszerű az Eötvös Lo­ránd Műszaki Középiskola rendőrképzője a nagybajomi nyolcadikosok között — tud­tuk meg Fazekasné Zsobrák Ilona igazgatóhelyettestől. A Munkácsy és a Táncsics gim­názium mellett néhányan a Toldi drámatagozatos osztá­lyába jelentkeznek, de sza­kácsnak és asztalosnak is so­kan állnak. A félévi bizonyít­vány-osztás után töltik ki a je­lentkezési lapokat. Az ács és az asztalos szakma viszi a prímet Mező­csokonyán. Mikola Ferenc nyolcadikos osztályfőnök sze­rint azért, mert az Építőipariban helyben van munkalehetőség, s a szülőknek nem kell gyakorlati helyet keresni. A kereskedelmi, a közlekedési és a gépipari szakközépiskolába is jelent­keznek Mezőcsokonyáról. Az osztályfőnök szerint tavaly jó pár diák kettessel, hármassal a bizonyítványában jelentkezett szakközépiskolába, ahova — mivel kevés a gyerek — fel is vették őket. Lőrincz Sándor Óvatosan tervez Somogysárd Somogysárd biztonságo­san gazdálkodik. Az in­tézményhálózat fennaka­dás nélkül működik, s a gondos tervezésnek kö­szönhetően várhatóan az idén is így lesz. Vancsura Miklós somogy­sárdi polgármester nem tit­kolja, hogy mindig a kiszá­míthatóságra törekedett. 1990 óta nem vettek fel hi­telt, ésszerű beruházásba kezdtek. Mielőtt bármiről döntöttek volna, feltérké­pezték a lehetőségeket. A falu első embere szerint a visszafogott fejlesztési program igazolta döntésük helyességét. Ha lépésenként is, de sikerült megvalósítani a legfontosabb elképzelése­ket. Az elmúlt évben felújí­tották a járdát, ami félmillió forintba került. Az általános iskolában kicserélték az ab­lakokat, s a konyhát is kor­szerűsítették. Az idén sem hagyják abba a fejlesztést: járdát építenek a Fő utcá­ban. Ez a szakasz még a hatvanas években készült, s mára elengedhetetlenné vált a korszerűsítés. Az építke­zés 4,8 millió forintba kerül; felét az önkormányzat állja, a többit pályázaton nyerték. Vancsura Miklós Minden lehetőséget megra­gadnak ahhoz, hogy telepü­lésüket csinosítsák. Pályáza­tokat böngésznek, s amelyi­ken csak lehet, részt vesz­nek. — A költségvetés véges, az idén várhatóan 77 millió forint áll rendelkezésünkre — tette hozzá. — A döntő hányadot intézményrend­szerünk működtetésére költ­jük. Egy meghatározott ösz- szeget elkülönítünk fejlesz­tésre. Azonban további for­rásra is szükség van, hiszen ez az összeg kevés egy ki­sebb építkezésre. Ha kell, többször megpályázunk egy-egy kiírást. (Harsányi) Még mindig fehér folt az úszásoktatás — Az asszonyok nem rúgnak labdába — Személyenként 20 forint Tehetség és tömegsport a Kapós-mentén A nagybajomi Nagy Zoltán szerint a vidéki emberek sokkal többet beszélnek a sportról, mint amekkora a híre. Pedig a kis­települések egyéni és tömegsportja jó szervező segítségével me­legágya a tehetséges utánpótlásnak, hasznos időtöltés, és segít az egészség megőrzésében. Könyvet írt a plébános Dóber Viktor somogysárdi plébános helytörténeti kuta­tásairól is ismert. Korábban megírta Somogysárd és Nagybajom történetét; most arra vár, hogy kikerüljön a nyomdából legújabb, a pro­testantizmus történetéről szóló kötete. A papot — akinek 50 hittanosa van — 26 éve helyezték Somogy- sárdra. Nadaloson és Újvár- falván is miséz, de fájlalja, hogy Sörnyepusztára 1990 óta nem mehet. A kápolnát ugyanis kirabolták; még a műemlékharangot is elvit­ték. A tolvajok most, üresen is feltörik a kápolnát, ahol egykor sokan kulcsolták imára a kezüket. L. S. Példa erre a Nagybajom, So­mogysárd, Osztopán, Edde, Várda, Csombárd, Kutas és Jákó összefogása nyomán föl­lendülő sportélet. Nagybajom vezetésével — ahol Nagy Zol­tán közalkalmazotti munkája mellett sportreferensként is dolgozik — megalakították a sportszervezési körzetet. A Ka­pos mentén Taszár és Baté tér­ségében pedig a másikat. — MB II-es röplabdás és edzőként Kaposvárról csábítot­tak a településre. A polgármes­teri hivatalon keresztül tartom a kapcsolatot a sport iránt érdek­lődőkkel. Azokkal akik ver­senyszerűen és azokkal is akik csak hobbi-szinten művelik. Programokat, versenyeket szervezek nekik. — Valamikor a foci volt a falusi ember egyetlen sportja, szórakozása. — Lehetőséget kell adni az embereknek arra, hogy ne csak focizzanak. Boldizsár Natalia segítségével például a ritmikus sportgimnaszjika is hamar nép­szerűvé vált. Folyamatosan ok­tatjuk a kislányokat. A tehetség hamar megmutatkozik, nemré­giben ki is emeltek egy jó moz­gású fiatalt. Az atlétika klubon belül megalakult a cselgáncs szakosztály, melyet egy taszári edző vezet sikerrel. A hagyo­mányos sportágak élnek ugyan, de mindig van egy „sportőrült”, egy mozgató aki fölfrissíti a re­pertoárt, sikerre visz egy új sportágat. Ilyen az asztaliteniszt oktató nagybajomi Pirka János, a sakkozó famíliából származó Czebei Gyula. Újabban nép­szerű a lábtenisz. Somogyjádon Ress Antal és felesége a megyei bajnokságig vitte kosárlabda csapatát, s már egy szakosztályt is létrehoztak. Balogh Zoltán tanár Osztopánban a foci mel­lett a kézilabdát is népszerűsíti. Kutason Mód János iskolaigaz­gató segíti a sportszervezői munkát. A települések sportolói egymással szemben is megmé­rettetnek. — A sport nem olcsó mulat­ság. Miből fedezik a költsége­ket? — A társult községek évente és személyenként 20 forintot áldoznak erre a célra, amit a megyei sporthivatal kezel. Eb­ből álljuk a kiadásokat. A na­pokban pályázaton is nyertünk 90 ezer forintot. Somogy me­gye önkormányzata ugyancsak támogat bennünket. — Úszásoktatásra van mód? — Ez a vidéki sportélet fehér foltja. Bár a nagybajomi fürdőn nyaranta szervezünk úszásokta­tást, de ez költséges. Nagy hát­rányban vagyunk a városiakkal szemben, pedig az úszás látvá­nyosan javítja a kondíciót, amely alapja a teljesítmény nö­velésének. A jövő feladata lesz ennek a megszervezése. — Az idősebb korosztályt meg lehet mozgatni? — Nagyon nehezen. A fér­fiak még csak-csak részt vesz­nek egy öregfiúk kispályás mérkőzésen, lábtenisz verse­nyen. A nők azonban anyagi helyzetüknél fogva és szégyen­érzetből egyáltalán nem moz­gathatók. Még a kihívás napján sem lehetett őket „táncba vinni”. Várnai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents