Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17 / 14. szám

1998. január 18., vasárnap Statisztikus-szerencse Ha jön a biztos Dr. Forró Ilona FOTÓ: TÖRÖK ANETT Dr. Forró Ilona, a KSH me­gyei igazgatóságának ve­zető helyettese és szülőfa­luja, a 140 lelkes Kapós- gyarmat alpolgármestere. Azt mondja: mindig von­zotta a számok világa. Most gazdasági statisztikával foglalkozik és bábáskodik az adatgyűjtéseknél. Egye­bek mellett a gazdasági szervezeteknél kopogtat­nak kollégái, de végeznek reprezentatív felméréseket a lakosság körében is. Pél­dául arról, hogy ki, mire fordítja a havi jövedelmét, miért vált munkahelyet, si­kerül-e elhelyezkednie. — Ön mire költi a pénzét? — Élelmiszerre, lakásre­zsire, könyvekre, benzinre és a nővérem gyerekeire. Szeretem az útleírásokat és a romantikus szerelmes történeteket, de lexikono­kat is vásárolok. Egyébként már nálunk is járt kérdező­biztos. Egyik este, amikor hazamentem, azzal fogad­tak a szüleim: kiket küldtél te a nyakunkra? A KSH-tól jöttek, s mindenről faggat­tak bennünket. Másnap tudtam meg: a mi csalá­dunk is belekerült a „szó­rásba”. — Mi van akkor, ha va­laki nem akar válaszolni a KSH kérdéseire? — A kötelező statisztikák esetén válaszolni kell a kérdéseinkre. Kérdezőbiz­tosaink találkoznak ugyan adatmegtagadókkal, de fel­hívják az illető figyelmét: szabálysértési eljárást kez­deményeznek ellenük, s ez akár 50 ezer forintos pénzbírsággal is végződhet.- Melyik adatok titkosak? — Az egyediek. Legalább három cég adata szükséges ahhoz, hogy összegzésük ne minősüljön egyedi adatnak, így megjelenhet­nek különféle elemzések­ben, kimutatásokban is.- Negyedévenként kiad­ják tájékoztatójukat. Kik használják ezeket az össze­sítéseket? — Többnyire az önkor­mányzatok, a megyei veze­tők, az országgyűlési kép­viselők, a biztosító társasá­gok, de a pénzintézetek is érdeklődnek a somogyi cé­gek iránt.- Hány gazdasági szerve­zet van a megyében? — Negyvennégyezer volt tavaly, de ez nem azt je­lenti, hogy valamennyi működik. Ennyi cégnek van adószáma. A fizető­vendéglátók is ebbe a körbe tartoznak. Dr. Forró Ilona nem hisz a számmisztikában, s ked­venc számai sincsenek, ám legutóbb, amikor kitöltötte a lottóját, a tizenhármast is beikszelte. Eddig egyszer, öt éve nyert tombolán. A cserénfai motocross verse­nyen egy Cagiva 125 köb­centis enduro motort. A vá­ratlan nyeremény egyik csa­ládtag szívét sem dobog­tatta meg, ezért néhány kör után úgy döntöttek, inkább visszaadják a díj felajánló­jának, aki visszavásárolta a járművet. Forróék motor helyett a pénzzel robogtak el. Lőrincz Sándor „Megnéztem mit csinál a mester. Ennyi volt a tanulás” A harangok orvosa Évente 100 ezer kilométert utazik. Van úgy, hogy na­ponta 600-800 kilométert is megtesz, de estére mindig hazatér. Vezetés közben — mint mondja — agyában ké­szíti a „grafikát”, azaz tervez. Harangzúgásra válaszoló óraütés jelzi útját. A kaposfü- redi Kormon Géza a templo­mok harangjait és toronyóráit újítja meg, kelti életre. Kocsi­jában ezernyi, a halandó számára furcsa, ismeretlen gép, szerszám. Valamennyit maga ötlötte ki és gyártotta le. Akárcsak a technikát, amivel villamosítja a mechanikus szerkezeteket. Maga sem tudja miként jött rá a forté­lyára, hiszen ilyen mestersé­get nem tanítanak az iskolá­ban. Tudományának híre már a határainkon is túljutott. Őt dicsérik a szépen zengő harangok, órák. — Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi lehettem az előző életemben? Elég egy pillantást veti valamely szer­kezetre, máris tudom mi a baja, hogyan kell megcsi­nálni. Először minden a fe­jemben születik meg. Ezt ne­vezem grafikának. Ha ott „tö­kéletes” a megálmodott szer­kezet, akkor a valóságban már gyerekjáték megcsinálni. Még a statikai problémákat is megoldom egy szempillantás alatt. A szakember csak cso­dálkozik és utólag tűnődik: vajon honnan tudhattam? A választ én sem tudom. Az csak úgy jön magától. Na­gyon jó tanuló voltam az is­kolában, s amiben volt logika, arra azonnal rájöttem. A tör­ténelmet és a magyar azon­ban nem állhattam. Csak ol­vasni szerettem. Ha anyám lekapcsolta a villanyt, a ta­karó alatt, zseblámpa fényé­nél faltam a könyveket. Min­dent ami nem volt kötelező. A kányái születésű mester­ember édesapja kádár volt, g mert osztályidegennek szá­mított, a tehetséges fiút nem taníttathatta tovább. Kádár lett hát ő is, de valójában csak az elektromosság izgatta. Ka­landos fiatal évei alatt zenélt bárokban, s ha kellett, nagy­apjával az elhunyt kántort is helyettesítették. Az öreg éne­kelt, ő meg harmóniumon ki-; sérte. A kaposvári faipari ká- téesz taníttatta. Konstruktőr­ként megjárta Németorszá­got. Ott ismerkedett meg a to­ronyóra-készítés technikájá­val. — Megnéztem mit csinál a mester. Ennyi volt a tanulás... A faiparinál volt egy reformá­tus bácsi. Ő kért meg, hogy villamosítsam a templomjuk harangját, mert a harangozó már nagyon öreg, nem bírja a húzni a köteleket. Azóta hat­száz faluban mintegy kétezer harangot villamosítottam. Ahogy kiöregszenek a haran- gozók, szaporodik a megren­delés. A háromfai plébános meg a hajdan szépen „sétáló” toronyóráját sírta vissza. Mondtam: mechanikus szer­kezetet nem vállalok, csak elektromosát... Több mint nyolcvan követte a sikeres próbálkozást. Egy központi digitális óra szabályozza, hogy a harang és az óra egy­mást követve szólaljon meg. Tíz évre be tudom progra­mozni, hogy hiba nélkül mű­ködjenek. Kormon Géza szerint a to­ronyórák lelke, hogy nem szabad nagyon precíz mun­kát végezni. — Kell némi „lau­fet” hagyni a szerkezetnek, hogy legyen egy kis szabad játéka. Akkor ugyanis önma­gát korrigálja. — Miről ismerni meg a Kormon toronyórát? — A számlapjáról. Hu­szonöt éve ugyanazzal a tí­pusú római számmal és mu­tatóval készítem. Harangjaim márkának számítanak egy­házi berkekben. — Mitől egyedi a hangzá­suk? — A nagyságuktól. A 30 ki­logrammostól a 100 mázsá­sig, szinte minden méretben készítettem már. Szerkezetük azonban mindig ugyanaz. Tíz éves garanciát vállalok rájuk. Minél bonyolultabb egy szer­kezet, annál nagyobb a kihí­vás. Olyan nincs, hogy nem tudom megcsinálni, s az is ritka, hogy még egyszer hozzá kell nyúlni. A harang és toronyóraké­szítés veszélyes foglalkozás. Kormon Géza úgy érzi, ebből a szempontból is kiválasztott. Baleseteit nemcsak megál­modja, de hihetetlen módon meg is ússza. — Megálmodtam, hogy egy Balaton-parti településen a villámcsapás miatt megolvadt a mérő óra mögötti vezeték. Két nap múlva jött a távirat, hogy megtörtént a baj. Más­kor a plébános figyelmezte­tett: vigyázzak, mert rosszat álmodott. A templomuk tor­nyából négy méteres zsalu esett a lábamra. Eltörött. Ak­kora áramütés is ért már, hogy ráragadtam az óra alatti berendezésre, s az ionizált térben csonttá éget az egyik kezem. Két totálkáros autóm volt, ám — csodával határos módon — a balesetben csak a kabátgombom szakadt le. Nemrégiben Felsőmocsolád elaggott, korhadt tornyából zuhantam 16 métert. Nem maradt ép csontom, de egy hónap múlva már dolgoztam. A portás szokta mondani: „Kormon úr! Az Isten vigyáz magára, azért él. S azért vi­gyáz, mert neki dolgozik”. A veszélyt növeli, hogy a tornyok elöregedtek, faszer­kezetük korhadt. Átsüvít raj­tuk a szél, az eső, s tele van­nak galamb ürülékkel. A nagykónyi Márton István plébános mondta is: föl kell újítani a tornyot, mert akkor legalább felpillantanak az emberek. Kányán, a szülőfa­lumban most gyűjtik a pénzt a templom fűtéséhez. A pa­dok alá vezetem a meleget, ne fázzanak az asszonyok. Kormon Gézának nincs párja, s egyelőre utódja sem. Bár tudni véli: két éves Éva lánya kezét az Isten is harang és toronyórakészítőnek for­málta. Állítja : apró ujjaival éppen olyan ügyesen bánik a tárgyakkal, mint édesapja. Várnai Agnes A szóvivő az az ember, akitől mindent lehet kérdezni, s aki mindig úgy tesz, mintha felelne. Pókos Attila, a megyei közigazgatási hivatal sajtóreferense először a szó szoros értelmében a vakvilágba beszélt. Szó a vakvilágba- Úgy debültáltam, hogy Márkus Kata, a Somogy Rádió riportere felhívott, s kérte, vá­laszoljak a jegyzői konferenci­ával kapcsolatos kérdéseire. Hallom a kagylóban, hogy most!, és elkezdtem beszélni a rendezvényről. Beszéltem már két perce, kérdés meg sehol. Gondoltam, élő adás, hát nem mertem abbahagyni a szöve­get. Egyszer csak hallom ám a másik szobából: most telefo­náltak a rádióból, hogy nem ment át semmi a vonalon. Újra, meg kellett ismételni az egé­szet. Egy éve végzi ezt a munkát.- Még az elején elkövettem egy nagy bakit. Más elfoglalt­ságom miatt úgy estem be egy sajtótájékoztatóra. Akkor de­rült ki, hogy a két meghívott in­terjúalany helyett hatan jöttek el, s várták, hogy bemutassam őket. A kezemben lévő név­jegykártyákból próbáltam bea­zonosítani az urakat, de pe- chemre egyiket sem találtam el. Azóta sem felejtem, ahogy csendesen rázták a fejüket. Pókos Attila nemcsak a saj­tóval próbálkozott.- Sokáig a sport volt a min­denem. Már 15 éves koromban NB III felnőtt csapatban fociz­tam. Emiatt a gimiben matek­ból majdnem megbuktam. Súlyemelésben országos ifjú­sági bajnok voltam, kézüab- dáztam, tornáztam, s mellbe vágott, amikor helyhiány miatt nem vettek fel a testnevelési fő­iskolára. Földrajz-testnevelés szakos diplomát szereztem, s KISZ-ben és a sporthivatalban is rengeteg versenyt szervez­tem. Rövid vállalkozói pályafu­tásom is a sporttal kapcsolatos: kitaláltam egy olimpiai varázs nevű logikai-ügyességi játékot, amelyet magam gyártottam - az egész család szerelte otthon a műanyag karikákat -, s ma­gam is forgalmaztam az or­szágban. Egy év után rengeteg talpalással helyrebillentettem a családi kassza egyensúlyát. Akkor döntöttem úgy, hogy in­kább a szervezés, a kommuni­káció terén szerzett tapasztala­taimat hasznosítom. A közigazgatási hivatalban kezdetben az IFOR referense voltam, majd dr. Németh Jenő megbízott a hivatalvezetői re­ferensi és a sajtóreferensi fel­adatokkal. (S. Pap) Mi legyen adónk 1%-ának sorsa? Az olvasóink elöntésének megkönnyítéséhez kívánunk segítséget nyújtani a SOMOGYI HÍRLAP hasábjain január 21-én megjelenő címjegyzékünkkel. A címjegyzékben mindazok a lehetséges kedvezményezettek, támogatásban részesíthető intézmények, szervezetek közzé tehetik adataikat, akik a közvélemény tájékoztatásának ezt a pénzdíjas, de mégis kedvezményes és hatásos módját választják. Jelentkezési határidő: január 19. További információ a 82/311-506 telefonszámon kapható. Várjuk jelentkezésüket! • • (69095' A kaposvári Nagyboldogasszony Székesegyház harangját is Kormon Géza villamosította FOTÓ: LANG RÓBERT

Next

/
Thumbnails
Contents