Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06 / 285. szám
Az akciófilmek ma már üresek SZy, az újdonsült antihős Sylvester Stallonénak elege van abból, hogy mindig ő a rettenthetetlen hős. Zsaruföld című új filmjében már kövérkés, letargikus, magányos seriffet alakít egy kisvárosban, ahol állig felfegyverzett zsaruk csinálják a törvényt.- Miért ez az antihősszerep?- Visszatérek a kezdetekhez. Színészi karrieremet ugyanis drámai szerepekkel kezdtem. Később, az akciófilmekben mindig én testesítettem meg a fizikai erőt. Életem felezővonalán most személyiséget változtatok. A szívem mindig a drámai filmekért dobogott, még ha a pénzemet az akciófilmekkel kerestem is. Most viszont úgy döntöttem, hogy nem törődöm a pénzzel.- Mennyi a gázsija?- Húszmillió dollár egy akciófilmért.- Ötvenegy éves. Ez a jó pillanat a mérleg elkészítésére?- Igen. Tíz évvel ezelőtt még képtelen lettem volna ilyen döntésre. Intellektuálisan nem voltam kész a nagy ugrásra. Az akciófilm rutinja biztonságot adott. Most abbahagyom az izommunkát és talán kilókat is felszedek. Viszont Robert de Niróval és Harvey Keitellel dolgozom, ami- szerintem - jó elhatározás volt.- De fog-e tetszeni a közönségnek?- Nagy a kockázat. Nyilvánvaló, hogy az akciófilmek kedvelőinek kemény magja nem megy el megnézni a Zsarufilmet. Nem érjük el vele a Rocky- és a Rambó- filmek nézettségi szintjét. De nem bánom. Végre megtaláltam a helyem. Ha megbukom, akkor is ebbe az irányba megyek tovább.- Nem fogja sajnálni?- Egyáltalán nem. Az akciófilmek ma már üresek. Tizenöt évvel ezelőtt még új irányzatot képviseltek. Izgalmasak voltak, s meglepőek a különleges effektusok. Olyan volt, mint amikor egy kisfiú új játékot kap.- Nehéz lehet De Niróval és Keitellel együtt játszani.- Olyan, mint amikor az ember profi sakkozókkal játszik. Végtelenül felkészült játékosok. A tekintetükből ki tudtam olvasni, jó vagyok-e vagy rossz. A forgatási szünetekben sem volt semmi lazítás, viccelődés, mint az megszokott volt az akciófilmek forgatásán. Mindenki bevonult a saját kuckójába, hogy érzelmileg felkészüljön a következő jelenetre.- Mintha mindig azt akarná az életben is bizonyítani, hogy Ön a legjobb.- Mindez a gyerekkoromban gyökerezik. Teljes szeretethiányban nőttem fel. A szüleim nem értették meg egymást, állandóan veszekedtek. Nem álltak közel hozzám és testvéremhez sem. Nem kaptunk semmiféle érzelmi vagy intellektuális ösztönzést tőlük. Én a hőskultuszban kerestem kompenzációt, elképzelt világban éltem. Ez nem egészséges, senkinek sem ajánlom.- Ön milyen apa?- A nagyobbik fiammal nem foglalkoztam eleget. Ezt rettenetesen sajnálom. Sohasem voltam otthon, túlságosan el voltam foglalva a jövőm építésével. A biztonságérzet hiányát intenzív munkával próbáltam ellensúlyozni. így van ez, ha az ember morális szegénységben nőtt fel. Most viszont a kislányommal, Sophiával teljesen másként élek. Születése előtt a magánéletem totális katasztrófa volt. Mint egy valódi akciófilm. Több akció volt benne, mint a Rambóban. Amikor megtudtam, hogy a kisbabámat a szívével kell operálni, és lehet, hogy meghal, fogadalmat tettem: ha túléli, nem leszek többé szuperember, csak EMBER. így, egyszerűen. És olyan dolgokat viszek véghez, amelyekre büszke lesz.- Két babaetetés között azért marad ideje festeni?- Igen, de számomra festeni annyit tesz, mint szóhoz engedni a tudatalattimat. Az alkotás állandó forrása ez. Figu- ratív műveket készítek a mai hősiesség témájára, vagyis „egyszer használatos” hősökről. Ugyanakkor festeni frusztráló érzés is, mert az ember sohasem tudja elérni a tökéletességet. Csak egy virág lehet tökéletes.- Jó áron kelnek el a képei?- Némelyik százezer dollárért. Göbölyös N. László Bolond, pap bölcsességei Mint falu bolond pappal... címmel egybegyűjtve jelent meg Moldova György öt aforizmakötete: A Kis aljasságok lányaimnak; Az ideális hadifogoly; Akit a múzsa | fenéken csókolt...; A rövid élet titka; a » Lámpaláz és egy kötetre való új, szellemes <5 bölcsesség.- Engedje meg, hogy köteteinek címével kérdezzek. Megfogadták-e lányai azokat a bizonyos kis aljasságokat?- Ha elolvasták, azt remélem, nem fogadták meg a tanácsaimat. Egy bölcs ember szerint: az illúziók személyes elvesztéséhez való jog elemi szabadságjog.- Hadifogolynak érzi-e magát a saját hazájában, s ha igen, ideálisnak-e?- Az vagyok. Méghozzá a legrosszabb helyzetű hadifogoly, mert én vagyok a magam őre. Ideálisnak mondhatom magam, mert gyűlölök utazni. Egyedül azzal tudom rákényszeríteni magam, ha tudom, a munkámhoz szükséges. Most voltam nemrég repülővel a szigetközi Duna fölött. Tudtam, hogy borzasztó lesz, hogy hányingerem lesz, de azt is tudtam, muszáj fölülről megnéznem. Mert azért föntről sokkal több, mint térkép a táj. És fölmentem, és szenvedtem, de lehoztam az anyagot.- Önt hol csókolta meg a múzsa?- Ha valakit, hát engem biztosan fenéken. Minden más, dicsekvésnek hangzana. A tehetség adott dolog. Egy másik bölcs ember azt mondta: testünk, lelkünk a kert, akaratunk a kertész. Az én kertem nem különleges, de igen jó a kertésze.-Most 63 éves. Ez rövid életnek számít vagy hosszúnak?- Volt, amikor rövidnek tűnt, volt amikor hosszúnak. Megjegyzem: ha valamit nem tudunk megmagyarázni, akkor jövünk azzal, hogy relatív. Fiúkoromban azt gondoltam, legfeljebb harminc évig élek. Negyvennél csodálkoztam: jé, negyven év csak eny- nyi. Ötvennél ugyanezt éreztem. Szeretnék még nyolcvannál is meglepődni.-A lámpaláz a közönség elé lépő művészeké, közszereplőké, vagy elfogja az írót is írás előtt?- A beiratlan fehér papír mindig zavarba hoz. Sose hiszem, még ennyi év és hatvan kötet után sem, hogy amit írok majd, annak van, lesz értelme. Tudom, mennyi munka áll előttem, s hogy micsoda felelősség elkezdeni írni egy üres papírra.- S ha kész a mű, a közönség elé lépéskor van-e lámpaláz?- Amikor túl vagyok rajta, már nem érdekel többé. Azt mondom: tessék, vigyétek, a többi az olvasó dolga.- Mit jelent az új aforizmák elé írt cím: Éjféli napsütés.- Semmit. Kellett egy jó cím. Ebben feszültség van az abszurd ellentét miatt, erre az olvasó felkapja a fejét. Ez a cím dolga.- A kis zsebkönyveknek nagy erénye volt, hogy bárhol elővehettük, buszon, vonaton olvashattak. Most az öt kis kötetből lett egy vastag könyv, ez már nem fér a zsebbe. Ez a sok kicsi nem ment túl sokra?- Szeretem egyben látni a dolgaimat, most ez a mintegy kétezer aforizma együtt van, s aligha írok több ilyet. A vastag könyv nem hátrány, amíg lesznek hosszú, téli esték, addig érdemes hosszú könyveket írni. Sz. L. Tudomány A virtuális lapát Az archeológusok a jövőben megtakaríthatják az ásást, elfelejthetik a fanyelű, tenyér- gyilkos szerszámokat, helyette ott van a virtuális lapát, egy magnetométer és egy talajradar sajátos kombinációja. Az új szerkezet segítségével folynak például a legrégibb római kori település feltárási munkálatai Nagy-Britanniában. Eközben egy ujjal sem kell hozzányúlni az ókori Viroconium helyén található Wroxeter faluhoz és a környező dús füvű legelőkhöz. Viroconium annak idején Britannia Secunda provincia tartományi székhelye volt. Mintegy 1500 éven át legelő temette be a várost. A virtuális ásatáskor a magnetométer a mágneses ellenállás legkisebb változásait is rögzíti, különösen érzékeny azonban régi vályogrétegekre, tűzhelymaradványokra, kerámiákra. Az új szupereszköz egyébként kiválóan letette a kriminalisztikai szakvizsgát is. Annak idején ezzel állapították meg, hova ásta el áldozatainak széttrancsírozott tagjait Fred West, a glocesteri rém. Mire tudnánk mi hasznosítani ezt a különös talajröntgent? Folytathatnánk vele a reménytelen kutatásokat Attila legendabeli hármas koporsója után, s közben nem kellene elterelnünk a Tiszát vagy fölásnunk a medrét Szolnoktól Szegedig... Az advent üzenetéről nyilatkozik a dogmatikatanár Rorátéra hívnak a harangok Még él a régi vallási szokás: adventkor országszerte sokfelé rorátéra sietnek az emberek. Kevesen tudják azonban, hogy a hajnali mise az ájtatosságban szereplő szöveg kezdő szaváról kapta nevét: rorate caeli - azaz: harmatozzatok, egek.- Évszázadok óta Jézus születésének a megünneplésére advent időszakában nem csupán csendes meditációval, hanem szertartásszerűen is készülnek a hívők - mondja dr. Fila Béla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dogmatikatanára. - Századunkban a készülődésnek a kívülállók számára is leginkább érzékelhető megnyilvánulásai mindenekelőtt a kora reggeli misék, a rorá- ték voltak, amelyekre nálunk jószerével csak az idősebbek emlékeznek. Ezeken az istentiszteleteken a hívek egyházi énekeket énekelve, prédikációt hallgatva imádkoznak, és így készülnek a Megváltó eljövetelének, Jézus születésének ünnepére. Az adventről a köztudatban az él, hogy az elsősorban a keresztények karácsonyi előkészületi ideje, és ez igaz is - mondja a teológus. - A várakozás valami szebbre, jobbra azonban örök emberi tulajdonság. Ám az advent kultúrhistóriai tartalmat is takar: a Messiás várása végigvonul az emberiség történetén. Visszavezethető ez a várakozás már az Ószövetségben feltűnő első emberpárig, akinek - a Szentírás szerint - bűne miatt megszakadt a kapcsolata Istennel. De ígéretet kapott, hogy a Teremtő nem feledkezik el róla, alkalmas időpontban az emberiség életében ismét megjelenik majd. Felbukkan a várakozás, a reménykedés motívuma a zsidóság történetében is. Náthán próféta jövendölése szerint Dávid házából származik majd a Nagy Király, a Mesiah, a Messiás, Isten fölkentje. Más kultúrákban - görögül Chrisz- tosz -, az Üdvözítő, aki majd az egész emberiség sorsát rendezi. És itt van „napjaink” története: a názáreti Jézus megszületett, megalapította az Isten országát, egyházát itt, a Földön. Amikor visszatért az Atyához, megígérte, hogy újra el fog jönni. Ez a keresztényeknek alapvető hittétele, a hívők bizakodása. Adventus domini. Várakozás az Úrra. Az idők során az advent naptári ideje is változott. Az időszámítás utáni IV. századtól, december 16-tól január 6-ig, azaz Vízkeresztig tartott, és a megkeresztelkedésre való felkészülés állt az előtérben. Az V. században negyven napig tartották az adventét, Szent Márton napjától, azaz november 11-től december 21- ig. Mai idejét a VI. században nyerte el, amikor a karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik a várakozás. Napjainkra a hagyomány tartalma is tovább gazdagodott: advent nemcsak a várakozás, hanem az emlékezés, a bűnbánat és az öröm, az örömszerzés ideje is. Ez utóbbi motívummal kapcsolódik a hívők ünnepe a néphagyományokhoz, a nem hívőkhöz, és válik ezáltal még teljesebbé, egyetemesebbé. Az adventi koszorúhoz, a bronz-, az ezüst-, az aranyvasárnapi vásárokhoz nincs az egyháznak köze, ám nem ítéli el az ilyen megnyilvánulásokat, ha azok célja embertársaink boldogsága, öröme. A családi ajándékozások pedig ilyenek. (deregán)
