Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-31 / 304. szám
1997. december 31., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 9 A vendégvárás jelentheti csak a fellendülést Turizmusra alapoz Patca Bellái József polgármester A falusi turizmustól vár fellendülést Patca, a legkisebb somogyi falu. Alig hetvenen lakják most, ám a településnek van jövője — állította Bellái József polgármester. Az idén beépítették a polgár- mesteri hivatal tetőterét. A munka 700 ezer forintba került, s az utóbbi időben ez volt az egyik legjelentősebb fejlesztés. Az ízlésesen kiépített szobákban családok, baráti társaságok kényelmesen eltölthetnek néhány napot. A falu joggal alapoz a vendéglátásra, s közel van a városhoz. — Nem számítunk arra, hogy hetente több százan keresik fel a falut. Megelégszünk azzal is, ha rendszeresen eljön néhány család, vagy diákcsapat. Ha beindul a turista idény, elképzelhető, hogy néhány helybeli család is követi példánkat — mondta a polgármester. — Ezt szeretnénk, hiszen némi ráfordítással bevételre tehetnek szert az itt élők. Persze, nem lehet egyik hónapról a másikra meggazdagodni, de a nyugdíj mellé jól jön a kiegészítés. Hazánkban egyébként számos helyen virágzik a falusi turizmus. Ehhez nem szükséges óriási beruházás, apránként is lehet fejleszteni. Példaként említette, hogy még az ősszel egy budapesti család járt a faluban. Sátrat vertek, s megtetszett nekik a környék, a vendégszerető patca- iak. (Harsányi) Nyolcvan liter szilvapálinka egy rakodásból Törköly az üstben Lengyel Ferenc, a mester és Hampuk Ferenc fotó: kelemen Nagyüzem van a szennai pálinkafőzőben. A gazdák törkölyt hoznak, hiszen az idén kevesebb gyümölcs termett, de már az is elfogyott. Lengyel Ferenc 1991 óta üzemelteti a pálinkafőzőt, s mint mondta: többnyire a környékbeli falvakból, illetve Kaposvárról hozzák a pálinkának valót. Hat-hét hónapon át tart nyitva, és szinte éjjel-nappal dolgozik. — Valamiből meg kell élni — jegyezte meg. — Elvégeztem a tanfolyamot, mert úgy gondoltam: ezzel a munkával jól lehet keresni. Az ember meg arra törekszik: kevesebb energiával több pénzt keressen. Az idén egy rakodásból 80 liter szilvapálinka lett. A legkevesebb pedig 12 liter volt törkölyből. A kaposvári Hampuk Ferenc négy éve hordja ide az „anyagot”, s mivel elégedett, ezután sem viszi máshova. 20-22 literre számít. A szennai Jakab Ferenc 15 literrel is kibékülne. Ő egyszer, karácsony táján főzet, s pálinkája egész évre kitart. Cimborája nevetve jegyzi meg: ha kétszer ennyi lenne, az is elfogyna. Erre koccintanak. L. S. „Gyertek gyorsan, vadkan alatt van a tanító!” A vaddisznókirály Ölbei Miklós három legkedvesebb trófeája fotó: kelemen tünde A vadat nemcsak a lábosban kell szeretni, hanem az erdőn- mezőn is. Milyen lenne a zselici erdőrengeteg vad nélkül? A zselickisfaludi Ölbei Miklós intelmeit minden kezdő vadász megfogadja. A Zselici Vadásztársaság vadászmestere szakirodalomként Fekete István, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond könyveit nyomja a fiatal kollégák kezébe. Ölbei Miklóst sokan nevezik a Zselic tanítójának; vadászberkekben pedig a vaddisznókirály cím jár neki, hiszen az elmúlt negyven év alatt 424 vaddisznót ejtett el. Zselickisfaludon 1963 óta tanított, s már van olyan tanítványa, akinek a nagyanyja is hozzá járt. Két éve, amikor lakatot tettek kis iskolájára, elszorult a szíve, de mégis emelt fejjel vállalta el a szennai iskola napközis csoportját. Délelőtti tanításra már nem vágyott, hiszen az évtizedek alatt mindig összevont osztályban tanított. — Ez az én Zselicem, s nem a világ vége, hanem a világ közepe — mondta. — Hívtak több helyre, városban is taníthattam volna, de a szívem itt tartott. Néhány napja elmentem Margi- tapusztára — ott kezdtem a pályát 1958-ban —, hogy megnézzem, mi lett belőle. A hajdani huszonhárom ház és az iskola helyén kukoricaföldet találtam... A Zselic tanítója úgy véli: negyven éve békésebb természetű lurkók ültek az iskolapadban, mint most. A mai gyerek agresszív, s ha valami nem tetszik neki, rögtön üt. Ezt látják a tévében, videón, hiszen olyan filmet már alig adnak, amiben ne bunyóznának. Ölbei Miklós mindig szót értett fiaival, lányaival. Ha nem esik az eső, már tereli is ki tanítványait az udvarra; hadd mozogjanak, és játsszanak — s ne csak irányítottan, hanem önfeledten élvezzék a szabadságukat. Ilyenkor némelyik olyan, mint a megzabolázhatatlan kiscsikó. Vadászszenvedélye egyidős tanítói diplomájával. Apja is gyakran felkerekedett puskájával, így volt kitől megtanulnia, mikor érdemes felmenni a magaslesre, hogyan kell bekeríteni a vadat. A tanítás után vette nyakába az erdőt. Ez pihentette. A nagyvadak közül leginkább vaddisznóra szeret célozni. Talán azért, mert rejtőzködve él, és bekerítéséhez sok türelem kell. Holdvilágban is örömmel ment négykézláb, vagy hason csúszva, hogy elejtse zsákmányát. Egyszer majdnem Zrínyi sorsára jutott. A rohaszliki területen fácánra vadászott sörétes puskájával, amikor vizslája elkezdett csaholni. Egy 3-4 éves, előző éjjel megsebzett vadkannal nézett farkasszemet. A vadász túl közel merészkedett, s a disznó nyomban támadott. Hiába találta el az orra fölött, agyarával majdnem felszakította a vadász hasát. Töltényövébe fúrta agyarát, s ennek köszönheti, hogy nem lett komolyabb baja. Félig fekve elkapta ugyan a vadkan fülét, és kutyája hátulról belemart a disznóba, de ismét feléje fordult, s már döntötte volna fel, amikor öt lépésről a fülébe lőtt. A disznó vére áztatta arcát, ruháját, nem csoda, hogy az egyik vadászcimborája halálsápadtan hívta a többieket: gyertek gyorsan, a tanító a vadkan alatt van! A Nimród-érmes vadász napokig mesélhetné élményeit — remélhetőleg ezt mielőbb megteszi majd egy könyvben —; trófeái közül három szarvasagancsra a legbüszkébb. Mindegyik szarvast sebzetten, kínok között kapta csővégre. így fájdalmától szabadította meg őket. Az irgalom a vadásznak is erénye. Lőrincz Sándor Első a család, majd a jóérzésű emberek Zseliciek az új év küszöbén Közeledvén a szilveszter úton- útfélen Boldog új évet kívánunk. Sokszor kicsit megkopot- tan, még a köszönés helyett is ezt „daráljuk”. Mindenkinek van azonban az életében egy vagy két olyan ember, aki iránt megnyílik a szíve. Azt kérdeztük a Zselic néhány lakójától: kinek és miért kívánnának tiszta szívből Boldog új évet? Lukics Józsefné, Szenna: — Az Édesanyámnak. Nekem ő a legkedvesebb, a legdrágább a világon. Somogygesztiben él édesapámmal. Havonta egyszer meglátogatjuk, de a szilvesztert most nem együtt töltjük. Negyvenhárom évesen is még hozzá fűz a legbensőségesebb viszony. Ifj. Domokos Béla, Szilvász- szentmárton: — Mindenek előtt a családomnak, a szüleimnek és a barátaimnak. Mert nekem első a család. Van egy öt és fél éves kislányom, s ez csak erősíti ezt az érzést. Józsa Józsefné, Patca: — A toponári Gulyás Évának. Több mint tíz évig voltunk szomszédok, egy munkahelyen dolgoztunk. Mindig mindenben számíthattunk egymásra. És ez így van ma is. Amikor elköltöztünk sem felejtet el, megkeresett. Ha a szeretet működik, akkor minden él. Éjfélkor telefonon keressük egymást. Gueth Péter, szennai református lelkész: — Minden becsületes, keresztény magyar embernek, aki a szívén viseli a haza sorsát és példás családi életet él. Azt is kívánom —, mint ahogy a Jelenések könyvében is vagyon —, legyenek hívek mindhalálig. Zselickisfalud komfortja Zóka Tibor zselickisfaludi polgármester szerint nagyban hátráltatja a település fejlődését, hogy a portákra nem tudják bevezettetni a gázt. A háromszáztíz lelkes faluban sok az idős, kisnyugdíjas, a munkanélküli. Többüknek nemhogy gázra, még fára sincs pénzük. — A község ezután is az elmaradott térségbe tartozik — mondta Zóka Tibor polgármester. — Önerőből nem valósulhat meg a gázvezeték; pályázni nem lehet ilyen célokra. Az volna jó, ha a lakossági hozzájárulást is támogatni tudná az ön- kormányzat, ám erre semmi reményünk nincs. A családok jövedelmét ismerve, a polgármester szerint még a megfelelő igénylői szám se gyűlne össze, s emiatt a település további komfortosítására még várni kell. Vezetékes ivóvízzel már korábban ellátták a portákat, s a telefont is sok helyre bekötötték. A zsáktelepülés első emberét arról faggattam: a köz- igazgatási munkában mi okozta a legnagyobb meglepetést. Elmondta: mint derült égből a villámcsapás, úgy érte őket a rendelet, miszerint az állam előírta a gyermekvédelmi támogatás folyósítását a rászorulóknak, ám nem biztosított kielégítő anyagi hátteret mindehhez. Zselickisfaludon egyébként harminchárom lurkó után kell fizetni gyermekvédelmi támogatást. A képviselőtestület tagjai még nem tudják, vajon hogyan tesznek eleget jövőre a rendeletnek, hiszen így is a költségvetésük jelentős hányadát — sok kis faluhoz hasonlóan — a szociálpolitikai támogatások emésztik fel. Beruházásra gondolni sem mernek, pedig Zselickisfaludon az utakat is rendbe kellene tenni. L. S. Új jegyzőasszony Csornában A csornai képviselő-testület közös megegyezéssel felbontotta a szerződést a korábbi jegyzővel. A megüresedett székre pályázatot írtak ki, amire két személy jelentkezett. A testület határozatlan időre az alsóhetényi Gáborné Göndöcs Edinát bízta meg a jegyzői feladatokkal, aki január elsejétől lesz a törvényesség őre a kis településen. Zenekedvelők taszári koncertje A kaposvári Zenekedvelők Baráti Köre adott sikeres hangversenyt Taszáron a katolikus templomban. Nemcsak a vegyeskar műsorát hallgatta a közönség, hanem Balás Béla kaposvári megyéspüspök gondolatait is az ünnep üzenetéről. Tavaszra készülnek Szilban Január elején megkezdik a géppark fölújítását a somogyszili Petőfi Agrár Szövetkezetben. Idén új gépeket nem vásárolnak, de a régiek fölújítása is tetemes munkát és pénzt igényel. A könnyű tárcsák, kombinátorok, vetőgépek rendbetétele mintegy hárommillió forintba kerül. Az őszi mélyszántás lezárásával kezdik a tavaszi munkát; a 900 hektáron kukoricát, őszi árpát, búzát termesztenek. További 350-400 hektárt integrációban a gazdáknak művelnek meg. A gazdag kukoricatermést nyomot áron ugyan, de értékesítették; 140 vagon lelt gazdára a Kitén keresztül és a pályázat segítségével. A szövetkezet 30 millió forintot nyert az agrártámogatás második fordulójában és további pályázati pénzre is számítanak. Szilveszteri koccintás Patalomban Pogácsával és szendvicsekkel terített asztal mellett koccintottak az új esztendőre a patalomi Park Szociális Otthon lakói. A százharminc idős ember karácsonyát is az otthonban töltötte, csak né- hányuknak adatott meg, hogy rokonaik társaságában ünnepeljenek. Az intézet karácsonyfája alatt ajándék várta őket; a dolgozók és gyermekeik műsorral kedveskedtek. Új tető a magyaregresi tékán Bramac cseréppel fedték le a magyaregresi klubkönyvtárat; új linóleumborítást kapott a terem. Fölújították az ülőbútorokat és a világító'testeket is kicserélték. Mindezt a gázközmű privatizációjából nyert összeg segítségével végezték. A főzőkanál nem csak a nők kezében áll jól Szilveszterre kocsonya A hófehér falú, felújított ház „kilóg” a patcai utcasorból. Mint a takaros porta gazdája, Fekete Géza a falubeliek közül. A középkorú, elvált férfi Győrből, fiával települt át a kis településre. Az illetékhivatal főelőadója tizenegy éve él itt. A meglehetősen elhanyagolt házból és kertből még portát varázsolt. Asszony nem lévén, ő főzi a szilveszteri kocsonyát. Nem ijed meg a konyhától; bármikor szívesen elkészíti az egyszerűbb ételeket. Amikor a faluról kérdezem, pesszimistán válaszol: — Ez a falu nem fogadja be az idegeneket. Én megpróbáltam beilleszkedni, de eléggé tartózkodóak az itt élők, így én sem keresem velük a kapcsolatot. Nekik más az életformájuk, és más az értékrendjük. Nekem nem a kocsmai traccs- parti a mindenem. Lehet, hogy ezért tartanak különcnek, s ezért oly távolságtartók velem. Elcserélhettem volna a házat kaposvári lakásra, de maradtam. Szeretem a patcai csendet, meg a fűtés is olcsóbb itt, mint egy panelban. Állatokat nem tartok — nem is értek hozzá —, csak a kertet gondozom. S hogy álmából mi rázhatná fel a falut? Fekete Géza szerint az, ha — Bányához hasonlóan — hétvégi telkeket parcelláznának, sokan érdeklődnének a falu iránt, s a városiak új színt vinriének Patca életébe. — Hol tölti a szilvesztert? — Itthon, a televízió előtt, a fiammal. — Ilyenkor mindenki egy kicsit magába néz, fogadkozik, s talán reménytelibben látja a világot. Ön optimista a jövó't illetően? — Nem, mert nem látom a fellendülés jeleit. Szerintem még tíz év is kell ahhoz, hogy érzékeljük: jobb és könnyebb az életünk. (Lőrincz)
