Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
A szurkoló is érez Hülye vagy! Hülye vagy!! - avagy csak úgy anyázok és a tudatos ultrák a lelátókon A szurkolói lelkűiét sokféle embert hevít: van köztük ártatlan... van aztán kritikus isFOTÓ: KOVÁCS TIBOR A lakótelepi „presszó” reggeli dohányfüstködébe ácskapcsot lehetne verni. Az egyik leghangosabb kaposvári szurkoló most igen visszafogott, egy éjszakai műszak van mögötte, az amiknál dolgozik. Amíg tart a fehér hosszúlépés, beszélgetünk Szondi Györggyel:- Igaz-e, hogy volt időszak, amikor nem járhatott a Rákóczi pályára, mert ki volt tiltva?- Nem volt ilyen. Olyan igen, hogy nem jártam.- Négy-öt fős, mondhatni állandó társaságban szurkol, gyakran igen hangosan. Szokta-e „bántani” a játékosokat?- Nem. A bírókat igen. Múltkor is az Érd ellen, amit az a játékvezető művelt... Uram, én miért bántsam a mieinket, hiszen ezzel a csapattal, még az is csoda, hogy első tízben vagyunk!- Akkor ki vagy kik azok, akik rendszeresen megtalálják például a Mioveczet?- Na, az azért tény, hogy a Zoli, meg néha a Horváth Zoli nem azt nyújtja, amit tud. De a Mioveczet, azt egy traktoros szidja. Ott ül, néhány sorra lejjebb. Szoktuk is neki mondani, menj haza, traktoros! Azt tartja a fáma, azok ordítoznak a meccseken akik otthon „papucs alatt nyögnek”, vagyis tulajdonképpen a felesleges energiáikat vezetik le egy-egy ,,....-a anyád!” vagy más össznépi rigmus segítségével. Kertész Gyula, a legfelső sorból ezt kapásból cáfolja. Mint mondja, sokszor csak „diliből” harsog a Rákóczi- meccsen. Merthogy kiabálhatna ő otthon is, csak hát ott nincs miért... Perák József nem tagadja, hogy elég gyakran „pöröl a bírókkal”, mert hiszen rendszeresen a Rákóczi ellen vezetik a meccseket. De a játékost, ráadásul kaposvárit, ő még nem bántott.- Volt ugyan a környékünkön néhány ember, akik hát nem mondom... de mi tettünk arról, hogy azok onnan elkotródjanak. Igaz, mintha újabban visszaszállingóztak volna. Kaposváron is megjelentek ám az „ultrák”. Vigyázat, nem a „hooligan- ok”, mert az egészen mást jelent — tudtuk meg Merics Norberttől, aki viszont Laukó Kornéltól vette át az akkor még Arany Horda elnevezésű Rákóczi-B közepet.- Az ultra stílus - életforma, azt jelenti: a csapatért mindent. Ez már régen nem az, amit az öregek képviselnek B-közép néven. Ez utazást jelent, a vidéki meccsekre, zászlókat, transzparenseket, pirotechnikát és tomboló szurkolást. Ez nem vandalizmus - magyarázza az ultravezér, akinek néhány dolog azért nem esik túl jól. Az egyik, hogy hiába dicsérte meg a szaksajtó a gárda csepeli előadását - s abban benne volt, hogy ők tízen megverték volna szükség esetén a csepeli drukkereket is -, sem azért, sem az egész évi teljesítményükért nem kaptak egyetlen dicsérő szót sem. Vagyis a klub nem támogatja az ultrákat, holott ennek a mozgalomnak saját lapja van, s a kaposi ultráknak jól fejlettek a testvér-kapcsolataik más ultrákkal. De még a vállalkozók sem vevők arra, hogy anyagi ellenszolgáltatást adjanak, pedig ha az „Ultra” kiteszi mondjuk az X kft nevével fémjelzet ultrazászlót, akkor azt élete árán megvédelmezi a rendezők, a „huligánsz” és a rendőrök ellenében, még akár Tiszaújvárosban is, pedig ott kemény a helyzet. A szurkolói lelkűiét sokféle embert hevít. Van köztük ártalmatlan, mint a „Tira-ri-ra Tamás” vagy a poénos, aki egy „bíró, te úgy meg vagy zavarodva, mint vasorrú bába a mágneses mezőben! - beszólással derűt csempész a szürke hétköznapok szürkébb labdarúgásába. Van aztán a kritikus, mint például Sebők József, aki Kántor Sanyinak is beszólt, hogy játsz- szon és ne magyarázzon! A röplabdakirály nagyapja, Gyula bácsi sem fukarkodik a kritikával és bár igen szereti a három hosszút, a Pásztort, a Tomanóczyt, meg a Dömötört, azt nem bírja elviselni, amikor a Demeter edző nem cserél, csak billegeti a bajszát. Mindenki Karcsi bácsija - akit ugyan tévedésből vezettek ki a csepeli csarnokból, mert nem ő köpött - mindig megtalálja azt a pár, síri csendes másodpercet, amikor el tudja harsogni a Vedd vissza pont nélkül! című monológját, amitől Mészáros Petiéknek már pörsenés nő a hátukon. Kekele is sztentori hangon buzdítja még mindig a Hajrá, Izzót, pedig hát hol van már a tavalyi Tungi? Van aztán, aki mindent jobban tud, akinek alacsony a feladás, nem-játék- az-ejtés és természetesen hülye a bíró, s ráadásul igen rossz életű volt az édesanyja, mert lám, a postás volt az apuka, s a síposon már csak a Kopa professzor agyműtétje tudna segíteni. De mert az éremnek és a drukkernek is legalább két oldala van, tessék csak megkérdezni néhány klubvezetőt, hány szál hajuk meredt az égnek vagy hullott ki, amikor például a Paksra indított szurkolói autóbusz utasainak több mint a fele már Hő- gyésznél olyan merev részegre „drukkolta magát”, hogy tűzszer- számmal közeledni feléjük robbanásveszélyes volt. S ráadásul olyan ügybuzgalommal és szisztematikusan kezdték lebontani a bérelt autóbuszt, mint az NDK-sok a berlini falat. Mert a szurkoló, nem csak a hatodik, hetedik vagy tizenkettedik játékosként segíti csapatát, de gyakran az álnok, csaló bíróknál is jobban sújtja kedvenceit. Nem csupán a Fradi tábor hívja magára a külországok kommandósait, s Magyarország jó hírét beszennyező balhéikkal nem pusztán a zöld-fehér hívek veszik ki kedvenc egyesületük kasszájából a büntetéspénzt. Az egyik legnépszerűbb kaposvári kosárlabdacsapat nemrég százhúszezer forinttal lett „könnyebb” mert a végső indoklás szerint á nézők igen sportszerűtlenül viselkedtek. A történetet sok megkérdezett mind máshogy mesélte, még arról is beszéltek, hogy az egyik törzsszurkoló a saját zsebébe is nyúlt a bírság miatt. Igaz, azt is mondják tevékeny része volt a játékvezető sértegetésében. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem ejtenénk néhány szót a sípmesterek ténykedéséről. Az objektivitás megköveteli A játékvezető nem rúghat gólt vagy dobhat kosarat kezdetű közhelyet, ami úgy folytatódik, nem a bíró nyeri meg vagy veszíti el a meccset. Ami azért így ebben a formában nem mindig igaz. Láttunk mi már rosszindulatú bírót, aki Szolnokon vagy Zalaegerszegen alapos verés nélkül nem üríthette volna ki a sportcsarnok B-közép lelátóját. Ráadásul kétszer, mint Kaposváron. Ott persze meg sem próbálják... Elég három lépést befújni vagy kiélezett helyzetben támadót ítélni, esetleg csak úgy elvenni a labdát. S akkor még a végén kikezdhetetlen a bírókettős, mert a házigazdáknál esetleg kevesebb személyi hibát mutat a jegyzőkönyv. A meccs meg elment... Házi kapus orrát betörték, a csapat meg gólt kapott belőle. Hiába tiltakozott mindenki, a játékvezető megadta a gólt, a partjelző - bocsánat asszisztens - pedig azt mondta, ha ő vezette volna a meccset, akkor az nem gól... Ilyenkor aztán az igazi drukker valamit mond, és nemcsak csendben, a bajusza alatt, miként tette azt a toronyház alján gomolygó reggeli piaszagban az örök újjászületést, a tavaszi rajtot váró szurkoló, no meg az újságíró. Csorba András Hírek Izraelben az ifiválogatott Tóth Balázs, a Rákó- czi-Kaposcukor FC tehetséges játékosa is tagja a magyar ifjúsági-válogatottnak. Szombaton délelőtt Budapesten a Népligetben találkoztak egymással a válogatott tagjai, akik ma kora reggel repülnek el Izraelbe a hagyományos téli tornára. Tel-Avivban először hétfőn a házigazda Izrael, kedden Ciprus, Szilveszter napján pedig Belgium lesz Ziegler János szövetségi kapitány csapatának az ellenfele. Ötödik lett a Pini KSE Hagyomány már, hogy a röplabdásoknál az ifjúságiak fejezik be legkésőbb az évet. A Kecskeméten rendezett országos ifjúsági kupa hatos döntőjében a Pini Kaposvár SE csapata — amely legyőzte a Győri Dózsát, viszont a Nyíregyházától, a Zalaegerszegtől, a Dunaferr SE-től és a házigazda Kecskeméti RC-től vereséget szenvedett — az ötödik helyen végzett. Gáspár István edző csapatában Hegyi Gábor, Bognár Endre, Zsoldos Róbert, Dávid Zoltán, Körtési Péter, Lakos Tivadar, Fáth Balázs, Vígh József, Laszczik Iván, Lénárt Attila, Giczi Balázs és Giczi Tamás kapott helyet. Fehérvári tornagyőzelem Tizenkét csapat lépett pályára tegnap Bala- tonlellén a Karácsony Kupa kispályás teremlabdarúgó-tornán. Végül a Süni és barátai elnevezésű székesfehérvári együttes diadalmaskodott, megelőzve a balatonlellei Ho- liday-boys és a Gól Büfé társulatát. A Karácsony Kupa legjobb mezőnyjátékosának Varga Gábort (Süni és barátai), a legjobb kapusnak pedig Kötél Zoltánt (Holiday-boys) választották meg, míg a gólkirály Kalmár Péter (Gól Büfé) lett. Tv-ért gurítanak Az esélyesek közé sorolt Szántó István az első nap után a harmadik helyről várja a folytatást fotó: kovács tibor Tegnap kezdődött, s hétfőn este zárul a kaposvári évzáró tekeverseny. A fődíj egy színes Daewoo televízió. A vállalkozó kedvűek húszat guríthatnak, a legjobbak értékes tárgyjutalomra számíthatnak. Tegnap közel félszázan — nagyrészt kaposváriak — léptek dobóállásba, az igazi nagy „forgalmat” azonban mára és holnapra várják: a vidéki tekemesterek ekkor jönnek be a megyeszékhelyre szerencsét próbálni. Asztalitenisz-évzáró Kaposváron Koszorú a régi játékosoknak A kaposvári Kovács Márton nyerte az alsó tagozatos fiúk versenyét fotó: kovács tibor Kaposváron a Kaposplast asztalitenisz-csarnokában a hagyományos évzáró emlékversennyel búcsúztak el az idei bajnoki szezontól a somogyi kau- csuklabda-zsonglőrök. Délelőtt a fiatalok voltak a főszereplők: a 24 induló négy kategóriában mérte össze egymással a tudását. A végeredmény. Alsó tagozatos általános iskolások. Leányok: 1. Körmendi Orsolya (Kaposvár), 2. Pintér Boglárka (Sásd), 3. Vány a Gabriella (Kaposvár). Fiúk: 1. Kovács Márton (Kaposvár), 2. Matolcsy Gusztáv (Kaposvár), 3. Biczó Dávid (Kaposvár) és Kovács András (Kaposvár). Felső tagozatos általános iskolások. Leányok: 1. Csuti Éva (Kaposvár), 2. Kalocsa Adriána (Kaposvár), 3. Ra- docsai Diána (Kaposvár) és Czinkóczi Csilla (Kaposvár). Fiúk: 1. Körmendi Gábor (Kaposvár), 2. Medereczky Zoltán (Kaposvár), 3. Lehoczky Dávid (Kaposvár) és Takács Péter (Kaposvár). A délután az emlékezésé volt. A hagyományoknak megfelelően a résztvevők előbb közösen megkoszorúzták egykori sporttársaik — Balogh József, Limbek Pál, Horváth Sándor és Androsits Imre — sírját, majd a felnőttek léptek asztalhoz. Itt a nőknél heten voltak érdekeltek, míg a férfiaknál két kategóriában avattak győztest: az amatőröknél nem kevesebben, mint 41-en, az elit kategóriában, azaz a „profiknál” pedig 34-en neveztek. Nemcsak a megye asztalitenisz-fellegváraiból érkeztek résztvevők, hanem más megyékből is, mint például Baranyából és Veszprémből. így már könnyen érthető a meglehetősen népes mezőny, s a sok mérkőzés miatt az eredményhirdetésére — csakúgy, mint tavaly — késő este került csak sor. (Fenyő)
