Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24 / 300. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. december 24., szerda Disznóölések hava Hol van már a tavalyi hó, meg az azelőtti? A falusi disznóölések hangulata, amikor kisüstivel fogadtak mindenkit, aki betért a por­tára... A városba költözők köré­ben garázsban zajló hurka-kolbász-töltéssé si­lányult, ám falun — a hideg és a megterhelő munka elle­nére — még megvan a jó­kedv. Talán itt—ott még nyársot is dugnak, jó sze­rencsét, gazdagságot kí­vánva a házigazdának. Úgy, mint huszonöt éve, amikor a téli szünetet kis srácként a nagyszülői ház­ban töltöttem Rinyaková- csiban. Akkor még szalmá­val pörköltük a disznót, — a gáz csak később jött divatba — s mi, gyerekek, ott tüs­ténkedtünk a mészáros kö­rül. Lestük, hogyan teperik le a szegény párát, hogyan fogják fel a hurkába szánt vért, s a zimankóban alig vártuk, hogy ujjainkra húz­zuk a disznókörömről lerán­tott forró „gyűszűket”. A fülből kihasított darabért is hárman kaptunk. Nekünk, városi gyere­keknek minden élményt je­lentett, hiszen soha nem lát­tuk addig, hogyan lesz az ólban röfögő disznóból svártli, vagy májashurka, sonka; diós lekvárral töltött hájaskráfli, ami anyám jó­voltából már az esti disznó­torra elkészült, és vaníliás porcukorral meghintve ott illatozott a terített asztal kö­zepén. A vacsorára har­minc-negyven falubeli jött el. Ott voltak a rokonok,' s mindazok, akik segítettek a bélpucolásban, a hurka-kolbász-töltésben. A hangulatot nem adha­tom vissza, csak mesélni tu­dok róla fiaimnak. Mint ahogy dédapjukról, dédany­jukról is, akik már végleg elköltöztek a rinyakovácsi portáról. Ezért nehéz belépni a kiskapun. Főleg most, a ka­rácsonyi gyertyafényben. (Lőrincz) Ha mégis maradnak, elszigetelten élnek a kis településeken / Értelmiségiek vándorbatyuval Gabriellát és Marcellt egyelőre még Csökölyben nevelik szülei A hatéves Jakab Csongor már korán reggel ott tüstén­kedik gazdajegyző apja mel­let az istállóban. Almozza az állatokat, zabot ad a lovak­nak. A világ minden kincséért sem maradna le az etetésről. Jakab Zoltán csökölyi gazda­jegyző és családja mégis azon töri a fejét, miként lehetne kényelmesebb, a taníttatás szempontjából jobb körül­ményeket biztosítani a tizen­hét hónapos ikerpárral im­már négyre szaporodott gye­rekeiknek. A. városba költözés azonban a családi kötődés és pénz híján — legalábbis egyelőre — csak álom marad. így a település sem veszíti el gazdajegyzőjét. Mert manapság egyre gyako­ribb, hogy az értelmiségi el­hagyja a falut. Vagy ha mégis marad, a többitől elszigetelten, magányosan él. A hagyomá­nyos — orvos, pap, pedagógus, gyógyszerész — kör felbom­lott. Nincsenek igazi lámpásai a falvaknak. Dr. Jakab Pál, csökölyi ál­latorvos 1952 óta kíséri figye­lemmel a környező települések szellemi elitjének életútját. — Akkoriban még volt élet a faluban. Eljártunk egymáshoz és Kaposvárról is jöttek tájolni a színházból. Én is gyakran tar­tottam ismeretterjesztő előadá­sokat. Az ezüstkalászos tanfo­lyamokon sok hasznos tanácsot kaptak a gazdák. Az iskola és a kultúrház mindig nyitva állt előttük. Most van ugyan egy nyugdíjas színdarabírónk, aki­nek a Bölcsőtől a koporsóig című művét még Kaposváron is bemutatták, de más hagyomány nincs. A népviseletet is csak hárman-négyen őrzik. A mos­tani középosztályt semmi sem érdekli. Nem is értenek a me­zőgazdasághoz. Mindent meg­kaptak a szülőktől, nem hajtotta őket a megismerés vágya. Most aztán a mezőgazdaságban és a városban sem boldogulnak. Még egymással sem igen be­szélnek, nem ám, hogy össze­jöjjenek valahol a diszkón kí­vül. Az öregek meg kihalnak lassan. Csáké szalmája lett a szövetkezet vagyona is. Pedig rá fognak kényszerülni a közös munkára! Legnagyobb baj, hogy nem bíznak egymásban. Még köszönni is alig tudnak. Nemrégiben elhunyt dr. Kő­szegi István katolikus papunk. Nagy ember volt, kétszeres doktor. Értett az emberek nyelvén. Azóta sincs utódja. A tanárok egy része, a gyógysze­rész ingázik. Nem élnek a te­lepülésen. Ritkán, csak az is­kolai bálokon jönnek össze. Csököly gondja halmozot­tan él a környék kis falvaiban. Rinyakovácsiban a polgármes­terasszony az egyetlen értel­miségi. Gigében csak hajdan volt iskola. Az ott élő egyetlen pedagógus pedig Csökölybe jár tanítani. Úgy tűnik: az ér­telmiség csak az ágyát veti fa­lujában. Van olyan, ahol a pe­dagógusok délután két óra táj­ban „leteszik a lantot” és ma­guk mögött hagyják az iskolát. Nem csoda, hogy nem, vagy csak alig ismerik a szülőket, s azt sem tudják, hogy Zoliká­nak reggel nem a kötőhártya­gyulladástól, hanem az éjsza­kai perpatvaroktól piros a szeme. Várnai Ágnes Megrögzött ateista volt, most pedig református lelkipásztor Keserű és boldog karácsony Az embereken eluralkodott a fogyasztói szemlélet és ez a kará­csonyra is rányomja a bélyegét. Mindenki rohan bevásárolni, s ideges, ha nem kapja meg az elképzelt ajándékot, amelyről úgy érzi, csak akkor „igazi”, ha drága, csillogó, luxusholmi. Ha nem adatik meg a csábos portéka, keserűség keríti hatalmába. A karácsony igazi lényege Jé­zus Krisztus szeretete. Az hogy ezzel megajándékozza az em­bert, láthatatlan marad. Hu­szonegy éves koromig templom közelében sem jártam. Materia­lista, megrögzött ateista vol­tam. Most lelkipásztor vagyok. Úgy gondolom ez mindent megmagyaráz. Bakay László Pál, csökölyi református lelkipásztor most 33 évesen, kisfiával és feleségével él egy szerény szolgálati lakás­ban. Havi járandósága huszon­egyezer forint. A „nyája”, az utóbbi évtizedekben alaposan megfogyatkozott. Mindössze kétszáz református él a telepü­lésen. 1897-ben még ezeregy- százkilencvenen voltak, Most Csököly lélekszáma sincs eny- nyi. A lakosságnak mintegy a fele az etnikumhoz tartozik, ők pedig a katolikus vallást gyako­rolják. A mostani karácsonyok­ról szólva mondta: — Hiányzik az emberekből az Istenbe vetett hit. Nem a vakhit, hanem az Is­tenhez való természetes oda- fordulás. Mint a Botcsinálta angyal című filmben, ahol a bankrablóból lett angyal. Egy­fajta deizmus, istentisztelet él csak bennük. Ez nagyon kevés. Személyes Istenhitre van szük­ség. Karácsonykor mi is meg­ajándékozzuk egymást. De nem vásárolt, hanem a magunk ké­szítette ajándékokkal. S amíg dolgozunk rajta, arra gondo­lunk, akit szeretünk. Ettől válik igazi értékké. (Várnai) Horvátországba és Olaszországba szállítják Búza a vagon gyomrában Javában tart az év végi hajrá a MÁV Rt kiskorpádi állomásán. A korábbi va­gonhiány miatt ugyanis je­lentősen lelassult a szállítás, ám az utóbbi időben több kocsi állt rendelkezésre. A szállítási kedv érezhetően nőtt: most elsősorban gabo­nát visznek külföldre. Mégpedig elsősorban Horvát- és Ölaszországba. Mint Vukk Attila állomásfőnök elmondta, a kikötőből tengerentúlra szál­lítják az értékes rakományt. Az utóbbi néhány nap alatt főként búza és kukorica került a va­gonok gyomrába. Az állomá­son 25 vasutas dolgozik, s a hozzájuk tartozó Jákóban pe­dig 15 dolgozót foglalkoztat­nak. A személyforgalom is enyhén nőtt. Korpádon na­ponta 60-80 utas vált jegyet, a szomszédos településen ennek akár négy-ötszöröse is. A vas­utasok már készülnek a kö­zelgő év végére. Ez - egyebek mellett - azt jelenti, hogy drá­gul a vonatjegy. Az utasok kö­rében persze ez nem okoz kü­lönösebb meglepetést. Január­tól átlagosan mintegy 15 szá­zalékkal fizetnek többet. Az árazást egyébként az év végén, az utolsó órában végzik. A pénztárt lezárják, s éjfél után már az új áron adnak jegyet. (Harsányi) Álom maradt a két utca lekövezése Óvatosan tervez Jákó — Kevés volt a 138 ezer fo­rint, amit a gyermekvédelmi támogatásra kaptunk két hó­napra. Legalább kétszázezer forint kellett volna. Már bead­tuk a pótigényünket. Bakó László jákói polgár- mester mondta ezt. A forrás­hiányt kompenzálták, sőt, némi pénzt tartalékoltak jö­vőre is. A testület fél az inflá­ciótól, hiszen az intézmények működtetése viszi el a legtöbb pénzt. Az emelkedő energiaá­rak miatt csak óvatosan mer­tek tervezni. A polgármester elégedett az óvoda és az iskola műkö­désével, az egészségügyi ellá­tással, és annak is örül, hogy fiataljaikat tanévkezdéskor támogatni tudták ebben az évben is. Az idős jákóiak ka­rácsonyfája alá azonban nem tudott még csak jelképes ajándékot sem tenni az ön- kormányzat. A 735 lelkes te­lepülés első embere abban bí­zik: talán majd a tavasszal... Két utcát szerettek volna leköveztetni. A terveket 200 Bakó László polgármester ezer forintért készíttették el, ám ahogy haladt az idő, egyre nagyobb önrészt kellett volna letenniük. A tervezett 1,5 mil­lióból ötmillió forint lett, amit képtelen kifizetni az önkor­mányzat. S hogy mit vár a jövőtől Bakó László? Sok sikeres pá­lyázatot. (Lőrincz) Technikaterem az iskolában A polgármester és a képvise­lők hordták szét Csökölyben a karácsonyra szánt ezer forin­tos vásárlási utalványokat. 215, hatvan év feletti személy vette át az ajándékot. A minap minden óvodás és iskolás egy háromszáz forint értékű aján­dékcsomagot kapott. Rinya­kovácsi és Gige önkormány­zata is letette forintját, s egy karácsonyi műsor után közö­sen adták át a csökölyi isko­lában. Az önkormányzat sze­retné befejezni a Kossuth La­jos utca útját. A kövezés már megvan, de a felső bitumenré­teg még hiányzik. Talán a ta­vasszal elkészülnek vele. Az önkormányzat jövőre bővíti a könyvtárat. A régi ka­tolikus iskolában még egy termet szeretnének hozzácsa­tolni, mert meglehetősen szű­kös a hely. Az idősek klubjá­ban — vagy valamelyik ön- kormányzati épületben — pe­dig egy technika tantermet is létrehoznak. L. S. Nyugdíjasokat köszöntöttek Nyugdíjastalálkozót rendeztek Szentbalázson. Az önkormányzati képviselők az iskolásokkal együtt köszöntötték a faluban élő idős embere­ket. Az önkormányzattól minden nyugdíjas há­romezer ötszáz forintot kapott. Ünnepváró Nagybajomban Karácsonyi hangversenyt rendeztek a nagyba­jomi református templomban tegnap este. A koncerten a nagybajomi vegyeskar, valamint a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola gyer­mekkórusa lépett fel. Házhoz vitték a szeretetet Házhoz vitték a szeretetet a bárdudvamoki óvodások. Az óvónők egy betlehemes műsort állítottak össze, amit betaníttattak a gyerekek­kel, s azzal járták a falu házait. Meglátogatták idős embereket; egy-egy családnál többen is összegyűltek, hogy megnézzék a kicsik kará­csonyra betanult betlehemes játékát. A bárdud- vamokiak szeretettel fogadták a régi hagyo­mányt felelevenítő betlehemezést, amelynek jelmezeit, kellékeit az óvónők készítették. Az óvodásokat a falugondnoki szolgálatra nyert gépkocsi szállította Bárdudvarnok különböző településrészeire. Öngyilkosság a vadászházban Öngyilkosságot követett el a jutái vadászház­ban egy somogysárdi lakos — engedéllyel tar­tott — sörétes vadászfegyverével. A halott- szemle és a rendelkezésre álló adatok alapján a szakértők kizárnak minden idegenkezűségre utaló körülményt. * Élelmiszert lopott a boltból Egy ismeretlen tettes levágta minap a nagyberki vegyesbolt ajtaján lévő lakatot. Az üzletben megtalálta a páncélkazettát. Abban csaknem ti­zennyolcezer forint készpénzt volt. A tolvaj azonban ezzel a zsákmánnyal nem elégedett meg, ezért még összepakolt a polcokról mint­egy száz ezer forintnyi élelmiszert, és dolga vé­geztével távozott a vegyesüzletből. A rendőrség nyomoz az ügyben. Időben bevásároltak az ünnepekre a kiskorpádi háziasszonyok Rántott hús az asztalon A Kiskorpádon élők többsége otthon tölti a karácsonyt. Az ün­nepi készülődést időben elkezdték, és szentestére várhatóan az összes tennivalót befejezik. Hogyan várja a karácsonyt? — ezt kérdeztük a kiskorpádiaktól. A kiskorpádi postán csaknem egy hónapja érzékelik az ünne­pek közeledtét. Dóra Zoltánná hivatalvezető már megszokta, hogy ez idő tájt a szokásosnál jóval több képeslap, kalendá­rium fogy. Akárcsak munkahe­lyén, otthon is készül a kará­csonyra. Munka után a sütés­főzés köti le, hiszen a két napos ünnepre számos finomsággal lepi meg a családot. A menüből nem maradhat ki a ha! és a jól bevált recept alapján készült beigli, másnap pedig a rántott hús. A házimunkában segít a család; a nagy fiú díszíti a kará­csonyfát. Kálmán László kis­korpádi vasutas szenteste ugyan dolgozik, ám amint más­nap reggel véget ér a szolgálat, vonatra ül, és meg sem áll ha­záig. Somogyszobon élnek. Fe­lesége, és három gyermeke — akárcsak a családfő —- már alig várja, hogy közösen ünnepelje­nek. — A háziasszonyok időben bevásároltak — mondta Vank Lajosné vegyesbolti eladó. Erre már csak azért is szükség volt, mivel az ünnepek alatt általá­ban több ennivaló fogy otthon, mint máskor. Örül, ha családjá­nak minél finomabb ételt ké­szíthet. Az ünnepi asztalra hús­leves, rántott és göngyölt hús is kerül. Kalmár István kiskorpádi telepvezető az utóbbi hónapok­ban gyakran dolgozott szom­bat-vasárnap, s így bizony már alig várja az ünnepet. Feleségé­vel, két lányával közösen töltik el a karácsonyt. Pikier József polgármester rövid sétát tervez. Mint mondta, nem árt a test­mozgás. — A két napos ünnep alatt az ember hajlamos arra, hogy csak pihenjen. A kényelmes mozgás viszont felfrissíti. Csodálatos a környékünkön található erdő­mező, amit néhány óra alatt be­barangolunk. Főiskolás és gim­nazista gyermekem itthon lesz. (Harsányi)

Next

/
Thumbnails
Contents