Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
Dr. Boda Lászlónak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem erkölcsteoló- gia-professzorának sikerült Jézus Krisztus Torinóban őrzött halotti leple alapján rekonstruálnia a Megváltó arcmását és testének fényképszerű másolatát. Több mint kétéves kutatómunkája során a legkorszerűbb technikát hívta segítségül, és a páratlan dokumentumokat 1998-ban, a lepel éve alkalmából, szeretné a nemzetközi nyilvánosság elé tárni. A 4,36 méter hosszú és 1,10 méter széles, halszálkamintás lenvászon leplet a torinói Szent Já- nos-székesegyházban őrzik. Hosszú, kalandos út után került Jeruzsálemből oda. A hagyomány szerint a keresztfáról történt levétel után arimateai József ebbe a gyolcsba göngyölte Jézus Krisztus holttestét, és az immáron csaknem 2000 éves anyag azóta is őrzi, igaz elmosódottan, halványan, hiányosan, az arc, a test főbb vonásait. Az elmúlt évszázadok során többen megkísérelték a lepel alapján az élő Krisztus, az Ember arcát, alakját rekonstruálni. Boda professzor a korszerű fénymásoló technika alkalmazásával és úgynevezett kapará- sos módszerrel látott munkához. Lefejtette a lepel fotóiról készült fénymásolatokról a zavaró foltokat, a „fedéseket”, mérésekkel meghatározta az arc és a test főbb tájékozódási pontjait, és nagy beleérzéssel kiegészítette a képeket. Valójában tehát úgy restaurálta a halotti leplet, hogy az eredetihez nem nyúlt hozzá. Erre módja sem lehetett. És úgy rekonstruálta az arcot és a tesBoda professzor világon egyedülálló ereklyekutatásai Jézus Krisztus, a Lepel Embere A halott arca, a lepel alapján tét, hogy nem változtatott a korabeli lenyomat kontúrjain. Munkája - az ő megfogalmazásában - egyfajta reintegráció, életre keltés volt. Boda László teológusként hallott először a torinói lepelről, ám behatóbban csak 1995- ben kezdhetett foglalkozni vele. Akkor már tizennégy éves egyházművészeti múltat is maga mögött tudhatott, és úgy érezte, e téren önmagával szemben tartozása van. A könyvkultúra válságát tapasztalva arra a következtetésre jutott, hogy az evangelizáció, és annak lényege, Jézus Krisztus közel vitele az emberekhez, vizuális eszközök, képek, akár a tévéképernyő segítségével válhat teljesebbé. Az idő tájt fejezte be A makkabeusi kortól Heródesig, kumráni közjátékkal című könyvének kéziratát, amelyben történelmi rejtvényekre próbált megfejtéseket találni. A legfanA nyitott szemű Jézus tasztikusabb rejtvény pedig a torinói lepel, amelyről neki is volt mondanivalója. A keresztény hívők ugyanis kétezer éve teszik fel a kérdést: milyen volt a maga testi valójában Jézus Krisztus, az ember? Nos, a válaszra a leghivatottabb a „tanú”, a lepel lehet, ameny- nyiben elfogadjuk hitelesnek. Márpedig a tudomány - amely különben mindig a Lepel Emberéről beszél - ez idáig még nem tudott megfelelő cáfolatot adni, pedig a kutatók csupán a XX. század második felében 150 ezer munkaórát szántak a titkok megfejtésére. Boda professzor sajátos kutatásainak lendületet adott a közelgő 1998. Jövőre, „a lepel évében” lesz éppen száz éve, hogy egy Secondo Pia nevű torinói ügyvéd, amatőr fotós lefényképezte az ereklyét, és a lemez előhívásakor a legnagyobb megdöbbenésére váratlan jelenséget tapasztalt. A lemezen, várakozása ellenére, a negatív kép helyett a lepel pozitív képe jelent meg, mégpedig a lepelnél kontrasztosabban, világosabban, valóság-hűbben. E fotókról készített fénymásolatokat a magyar kutató, és azokon dolgozott. Torinóban a centenárium évében a kivételes értéket a nyilvánosságnak, a hívőknek, a zarándokoknak ismét bemutatják. 1978 óta a megtekintésére nem volt mód. Boda professzor ebből az alkalomból küldött el egy életnagyságú testképet Torinó- ba. Ugyancsak alkalmat kínál a lepel bemutatására, Jézus születésének 2000. évfordulója is. Végül is: milyen volt Jézus Krisztus emberalakja? Boda László a szakemberek megállapításai alapján egy 178 centiméter magas, 30-35 éves, nagyon finom, nemes karakterű, fenséges megjelenésű férfit ábrázolt. Hajviselete, szakálla, arca sémi eredetre utal, tesfén látszanak a római ostorcsapások helyei, oldalán a lándzsa sebe, fején a töviskoszorú nyomai. A halotti leplen, a Megváltó szemén az újabb kutatások kimutatták Pilátus pénzérméinek nyomait. Boda professzor hosz- szan tartó arctanulmányai befejező állomásaként megkísérelte a szemek „kinyitását”, elkészítette Jézus Krisztus nyitott szemű arcmását is. A magyar kutató kizárólag a maga erejéből, jelentős anyagi áldozatokat hozva, kéttucatnyi színes és fekete-fehér fénymásolaton foglalta össze egyedülálló tanulmányait, és több kiállításon bocsátotta azokat nyilvánosság elé. Napjainkban megbeszéléseket folytat újabb bemutatókról, határainkon túli, szabadkai, kassai, kolozsvári kiállításokról, és tervezi a képek videofelvételeit. Albumban is szeretné közreadni munkájának eredményeit. Deregán Gábor Az első karácsony szólóban Soha nem írják többé közönséghívogató plakátra együtt ezt a két nevet: Záray Márta és Vámosi János. A több mint hárommillió lemezen, CD-n, valamint megszámlálhatatlan koncerten együtt éneklő művészházaspár tenorja szeptemberben örökre elhallgatott. Majd fél évszázad közös karácsonyai után Záray Márta első „szóló” ünnepére készül.- Ha ilyen legendás pár kevés volt is, mint az Önöké, sok özvegy van, akire hasonlóan szomorú karácsony vár. Mivel vigasztalná őket?- Amióta Jani örökre elaludt - ahogy a gyászének mondja -, körülvett a fájdalom, és nem ereszt. Hogy tudnék én másokat vigasztalni?- Amikor telefonon hívtam, akkor is az „örökre elaludt" kifejezést használta, mintha szándékosan kerülné a halál szót.- Nem szeretem ezt a szót, és számomra nem is halt meg a férjem. Ő nekem van, létezik, továbbra is része az életemnek. Még nem olyan intenzív a kapcsolatunk, mint az édesanyámmal, de tudom, hogy ez csak idő kérdése.- Úgy érti, hogy amíg gondolunk szeretteinkre, addig élnek az emlékeinkben?- Én ennél többre gondolok. Tizennégy éves voltam, amikor anyukám rákban meghalt. Azóta bármi jó vagy bármi rossz történik velem az életben, mindig elutazom Tatabányára, kimegyek a temetőbe, a szó szoros értelmében átölelem a márványkeresztet és hangosan beszélek anyukámhoz. Megköszönöm neki a szerencsémet, a sikeremet, mert meg vagyok győződve róla, hogy ő segít nekem. Ha bánat vagy kudarc ér, toporzékolok, szemrehányást teszek neki, miért hagyott el, miért nem segített.- Talán azért alakult ki a halálban ez a mély kapcsolat, mert nagyon korán elvesztette az édesanyját.- A férjemmel majd fél évszázadig éltünk és énekeltünk együtt, s ő ugyanúgy hiányzik, bár hozzá most még nem tudok beszélni. Tudja, mikor kaptam életem első szerződését? Anyukám temetése napján. Mintha gondoskodni akart volna rólam. Véletlenek sorozata történt, amíg egészen váratlanul aláírhattam a szerződésemet az Emkében. Azon a napon. Számtalan példát tudnék mondani a csodás véletlenekre.- Milyenek voltak a régi karácsonyaik, s milyen lesz ez a mostani?- Minden évben földíszítjük a családi sírokat fenyőgallyakkal, tobozokkal, színes szalagokkal. Az év során elteszem az összes kapott virágcsokor szalagját, hisz harminckét helyre kell jutni a karácsonyi díszekből.- Hogyan ajándékozták meg egymást Vámosi Jánossal? Volt-e valami különös szokásuk?- Titkolóztunk, de ebben nincs semmi különös. A legemlékezetesebb egy születésnapi ajándék volt, ami majd fél évvel később, karácsonyi ajándékként érkezett meg. Születésnapom előtt faggattam Janit, mit kapok? Azt felelte, titok. Kértem, hadd barkochbázzam ki. Addig eljutottunk, hogy szőrme, de nem hordhatom. Többet nem volt hajlandó elárulni. Teltek a hónapok, sehol semmi. Aztán karácsony előtt egy kis dobozzal jött haza, benne egy sárga barkójú cerkófmajom ült. Soha életemben ajándéknak úgy nem örültem, mint Mukinak. Tíz csodálatos évet töltöttünk együtt, s bár én kaptam, teljesen egyértelmű volt, hogy Janit szerette jobban.- Mikor kezdődött a közös pályájuk?- Ő ‘48 márciusában debütált a Rádióban, én ‘50 májusában kezdtem énekelni az Emkében. Ott találkoztunk. Úgy kezdődött, hogy meghallottam egy gyönyörű, tiszta és meleg hangot. Két és fél év múlva összeházasodtunk. Aztán még évekig koncerteztünk együtt, anélkül, hogy duettet énekeltünk volna.- Pedig ez innen nézve elég kézenfekvő lett volna.- Szepesi Gyuri kérdezte meg, amikor egyszer külföldről hazajött: miért nem énekeltek ti együtt? Hoztam nektek egy számot, garantálom, hogy nagy sikeretek lesz vele...- És igaza lett?- Döntse el maga. A szám címe ez volt: Úgy koppan az eső.- Azt mondta, a halottakkal nem szűnik meg teljesen a kapcsolata. És a közönséggel?- Nézze ezt a rengeteg karácsonyi lapot! Kétszázra már válaszoltam, de van még hátra legalább ötven.- Még nem mondta el, milyen lesz az idei karácsonya.- Ezt ne kérdezze. Csak azt tudom, hogy kimegyek a tatabányai temetőbe; Jani sírja az anyukámé mellett van. Az enyém is ott lesz, ha meghalok. A nevem még nincs ráírva a kőre, de már föl van vésve mottónak egy régi dalunk címe: Ketten az úton, örökké. Sz. L. Tudomány Ádám apánk busman volt Az ősemberkutatás már több menetben jutott ugyanarra az eredményre, nevezetesen, hogy az ember bölcsője Afrikában ringott. A fekete kontinensen fejlődött ki először a két lábon, felegyenesedve járó, szerszámokat készítő előember őse. Azt is mondhatnánk, hogy Ádám apánk busman volt. Michael Hammer, az arizonai egyetem tanára genetikai ismérvek alapján állítja, hogy ma az afrikai khoisan törzsben élők Y-kromoszó- mái a leghasonlatosabbak az eredeti ősemberéhez. Ez a jellegzetes khoisan Y-kromo- szóma például az európai embereknél nem mutatható ki, más afrikai kultúrkörökben is csak 2-3 százalékban. A standfordi Peter Oefner szintén bizonyította a hasonlatosságot az afrikai előember és a ma élő khoisanok Y- kromoszómája között. A busmanok ősei kelet-afrikaiak, a homo sapiens kifejlődése felé induló afrikai előember földijei voltak tehát. Azt persze egyik génkutató sem állítja, hogy volt valaha Kelet-Afrikában egy Edénkért, ahol egyetlen férfiember, Ádám élt volna. Rengeteg férfi, pontosabban hímnemű egyed lehetett ott, s ezek közül egyszer az egyik fiúban kialakult egy sajátos génmutáció. Tőle indult ki az öröklődés új vonala.
