Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-10 / 288. szám
1997. december 10., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 7 / Étolajért Kaposvárra jár a hetvenéves asszony Robival a boltba Sofőr és utasai fotó: kovács A kazsoki domboldalon lefelé bogárszemű kamaszgyerek kormányozza Robit, a kerti traktort. A „sofőr” mellett fájós lábú, idős asz- szony ül. Megkérte a szomszéd gyereket, ugorjon már le vele a boltba. — Cukrot, lisztet akarok venni; tudja, jönnek az ünnepek — mondta özv. Sipos Istvánná. — Meg aztán itt vannak a keresztgyerekek, nekik is kell valami. Sokat nem kapnak tőlem, mert tizenötezer forintos özvegyi nyugdíjból élek. Egy hónapban háromezer forint marad kenyérre. Nemrég vettem három méter fát. 14100 forintot fizettem érte. A hetvenéves asszony végigdolgozta az életét. Napszámba járt, a téeszben kereste a kenyerét. Érzik is az Ízületei; régóta szenved a kórtól. Igáiban születtem, ott is éltünk a férjemmel, de a nagyobb házért eljöttünk Ka- zsokba — meséli. — Igáiban csak egy szobánk volt, itt azonban 1970 óta nagyobb telken gazdálkodhattunk. Ezért maradtunk Kazsokban. Van itt mindennap tej, kenyér, gázpalackot is cserélhetünk, s akinek táp kell, azt is kiszolgálják. Csak az élelmiszer lenne olcsóbb! Étolajért Kaposvárrajá- rok, mert ott jobb az ára, meg aztán megnézem azt is, hogyan fejlődik a város. Az ötödikes Szilágyi László már indítaná a motort. A szűkszavú fiúból azért sikerül kihúzni: szívesen hozza az idős asszonyt. Az igali iskolába jár, s esztergályosnak készül. Azt mondja: az jó szakma, és pénz is van benne. A motor felzúg, a fiatal sofőr elrobog utasával. (Lőrincz) Együtt kel a nappal Szíjártó Józsefné mindennap fél 4-kor kel fotó: kovács tibor Huszonöt éve kel hajnalban a kazsoki Szíjártó Józsefné. Ha esik, ha fúj, gyalog megy a fejőházba. A középkorú asszony a szövetkezet teheneit feji. Reggel nyolcra végeznek, délután 4-kor újra a gép mellé áll, s mire felmosnak, fél nyolc van. Szijártóné Pitvarosról került a kisközségbe, s mint mondta: örül, hogy van munkája. Iskola nélkül máshol nem tudna elhelyezkedni. Ezért aztán nehezen válaszol, amikor arról faggatom: mi adja a munka örömét. — Szeretem az állatokat, s már könnyebb a dolgunk, hogy korszerűbb gépekkel fejünk. Az asszony nem kívánkozik innen el. Két gyereke van; a családi pótlékkal együtt 32-33 ezer forintot hoz haza. A férje — aki állatetető volt — rokkantnyugdíjas. Két tehén áll az istállóban. Úgy bérlik a földeket. Kaszálnak, hogy legyen széna, s kukoricát termelnek. — Keserű lesz az idei karácsony — mondta szomorúan. — Az uramat hamarosan műtik Pesten; most várjuk, mikorra kell mennie. L. S. Mosóczkiék makacs hűsége — Egymást verik a fiatalok Kenyéradó kazsoki tehenek Az idén már érdemes leadni a kazsoki tejet FOTÓ. KOVÁCS TIBOR Milka, Nutella és Rozi. Nevük alapján akár már az Unió állatai is lehetnének a kazsoki Mo- sóczki Istvánék üszőborjúi. Piros, Hattyú és Lujza, a gazdák tejelő tehenei, no meg Róbert a bika azonban még a hagyományos magyar állattartást idézik. Mosócziék arról híresültek el a településen, hogy még akkor is tartottak állatot, amikor a kutyának sem kellett, sőt fizettek érte, ha levágták a jámborokat. — Három tehénnél kevesebbet sosem fejtünk — mondja az asszony. — 1978-ban már alig volt állat a faluban. Nekünk akkor is 4-5 állt az istállóban. Lábán sártűrő csizma, haja feszesen simul gondokkal elgyötört arcára. Szeméből melegség sugárzik, ahogy „kenyéradóiról” beszél. Mert — mint mondta — nekik köszönheti, hogy a legsanyarúbb időkben is jutott falat a családnak. Ezért a makacs hűség. — 1991 óta munkanélküli vagyok. A férjem már akkor beteges volt, amikor összekerültünk. Azóta csak rosszabb lett a helyzete. Nem bírja a fizikai munkát. A tejet mindig el lehetett adni. Még akkor is, amikor nem érte meg, mert csak 23-26 forintot adtak érte. Három gyereket taníttattam. Éhenhaltunk volna, amikor a férjem nyugdíjazása miatt hónapokig nem kaptunk egy fillért sem. A tehenek mentettek meg bennünket. Most három fejősét nevelünk, mert a múlt hónapban leadtam egyet. Nagyon sajnáltam. Régi kis tehenem volt, kilencet borjadzott. De amikor a doktor úr azt mondta Asszonyom értsen szót! Olyan ez már, mint amikor egy hölgy megöregszik” engedtem a kérésnek. Férje gyógyszereiért gyakran kell a városba utaznia, ami sok pénzbe kerül. A három tehén 1000-1500 liter tejjel ajándékozza meg őket havonta. Mint mondják 3,9 százalékos zsírtartalmúnál rosszabbat még sosem adtak le. A helyben működő Oláh Lászlóné, az Igái és Vidéke Takarékszövetkezet göllei kirendeltségvezetője mondta ezt. Huszonöt éve dolgozik a takarékszövetkezetben, tíz éve vezető. Mint megjegyezte: a legnagyobb összeg egymillió forint volt, amit egy személy elhelyezett. Az emberek Bős Frucht Szövetkezet — miután eleget tesznek a közegészségügyi előírásoknak — immár 40 forintért veszi át literjét. A tamási Dámtej sajtot készít a zsíros alapanyagból. Gondot az jelent, hogy az inflációval nem csak a tej, de a takarmány és a gázolaj ára is megemelkedett. — Már két éve kijárás sincs, annyira megcsappant az állomány. Ha mégis elvállalná valaki, 1000-1500 forintot kellene fizetni gazdánként. így inkább behordjuk a zöld takarmányt. Itatáskor kint vannak egy kicsit — mondja a férfi. — Mi lesz, ha a gyerekeknek nem fűlik a foguk a tehéntartáshoz? — Aáá — nyújtja el az asz- szony. — Én attól nem félek. Nagyon ügyesek. Amíg a féregyébként több pénzintézetben, kisebb összegekben szeretik kamatoztatni forintjukat. Az idén például hétszázezer forint volt a legmagasabb betéti ösz- szeg Göllében. A kirendeltségvezető szerint most a negyedévre lekötött takarékszelvény a sláger. A körjem kórházban volt, mindent megcsináltak helyette. Tünde, a nagylány jókora kenyeret szel a füstölt kolbászhoz. Huncut mosollyal hallgatja anyja dicsérő szavait. Gazdaasszonyképzőben végzett, de nem kapott állást. Amikor a szórakozásról kérdezem elhúzza a száját: — Néha van itt bál, meg a tévé. — A diszkóba jobb, ha be se mennek. Hol a gyalániak verik össze a gölleieket, hol meg fordítva — tódítja — az apja. — Különben is, jobbára csak lányok élnek Kazsokon. Mosóczkiékat nyáron hajnali négykor, télen ötkor csörömpöli föl a vekker. Ha hívják őket, segítenek is. Az asszony szerint kézzel lábbal próbálkoznak megélni. Várnai Ágnes nyező falvakban élők rohamára számítanak a következő hónapokban, ugyanis hamarosan vezetik a gázt, s a takarékszövetkezet abban bízik: tőlük kémek majd hitelt a háztulajdonosok. Göllét gazdag faluként tartja számon a köztudat. A kirendeltség-vezető szerint ez a jelző inkább már a múlté. Bár — mint megjegyzi — a környék településein élők közül senkiről sem lehet tudni, hogy ki milliomos. (Lőrincz) Megmentik a göllei iskolát Annak is van némi előnye, ha egy települést hátrányos helyzetűnek nyilvánítanak. Külön kasszából, több állami támogatást remélhetnek az infrastruktúra hiányosságai és az Apeh által kimutatott személyi jövedelemadó csekélysége miatt. Ugyanakkor a területfejlesztési pályázatoknál is feltétel a hátrányos helyzet. Göllének idén „sikerült” bekerülni ebbe a körbe. Céltámogatás révén tízmillió forintot nyertek a két éve élet- veszélyessé vált iskolájuk felújításához. Hiányzott az elektromos hálózat szabványosítása, tönkrement a tető- szerkezet. A pályázati pénzt azonban nem kapták ingyen. Mint azt Tóbiás Emó'né jegyzőtől megtudtuk, az ön- kormányzat a 20 millió forintos beruházás 55 százalékát önerőből teremtette elő. A kisgyaláni, büssüi és fonói gyermekeket fogadó göllei iskola újjászületéséhez a három település önkormányzata gyermekarányosan járult hozzá. Büssü 1 millió 520 ezer forintot nyert a terület- fejlesztési tanácstól, így ösz- szesen 900 ezer forinttal egészítették ki a beruházáshoz szükséges összeget. Már megkezdték az előkészületeket; a tetőfelújítás tavasszal indul. A tervek szerint augusztus húszadikán adják át a nagy múltú település megfiatalodott iskoláját. (Várnai) Kályhasuviksz, franciakrémes Hitel nincs — hirdeti az öles felirat a kisgyaláni vegyesboltban. Dumik Zoltánná üzletvezető kénytelen volt kirakni a táblát, mert főleg az etnikum szeretett volna később fizetni a portékáért. A legalapvetőbb élelmiszereket kaphatók itt, de van kályhasuviksz is. — Kenyérből, tejből, lecsókolbászból fogy a legtöbb — jegyezte meg. — Sokan bejárnak a városba, a diszkontokban vásárolnak. A pulton ötven sima, és franciakrémes vár gazdára. Ez minden héten elfogy. A boltos szerint édesszájú nép lakja Kisgyalánt, de akkor jobban örülne, ha kétszer ennyi süteményt kellene rendelnie. L. S. Néhány éve több volt a betétesünk, mint most. A januári, februári földjáradék-fizetéskor általában nagyobb a forgalmunk; a gazdák itt helyezik el pénzüket. Ősszel, a tanévkezdéskor pedig megugrik a fogyasztási hitelt kérők száma. Huszonöt disznó az ólban — A bevételből jut parabolaantennára, takarítógépre is Karon ülő gyerekét dajkálja a nagymama Karon ülő gyermekét altatja Rácz Sára. Vivien anyja vállára hajtja a fejét, s laposakat pislantva várja az Álommanót, ám az késik egy kicsit; főleg, hogy a kisgyaláni utcán szóba elegyedve az édesanyjával, megzavarjuk a kicsi nyugalmát. Az asszony még innen van a negyvenen, de 21 éves lányánál már az unoka is megszületett. Első házasságának vége, most élettársával él boldogan. Azért is várta oly nagy örömmel Vivient. Párja tehertaxis, sokat van távol, de ha teheti, siet haza. Várja a felesége, és másfél éves kislánya. És az állatok az ólban. Most ugyan csak. 25 disznót tartanak, de volt idő, amikor negyven várta az eledelt. Szerencsére az idén egy százassal drágábban veszik át a hízók kilóját, s bár a táp ára emelkedik, a kukorica mázsája a tavalyinál jóval olcsóbb. A polgármester szondázza a piacot, s azzal a céggel köt szerződést, amelyik többet kínál az élősertés kilójáért. — Most érdemes disznókkal foglalkozni — mondta a feleség. — Van velük munka bőven, de a szüleim is besegítenek. Jó, hogy itt laknak a faluban, így gyakran megetetik az állatokat. Most három anyadisznónk van, a tavasszal mala- coznak. A többi állatot a hízósúlyig tartjuk, aztán leadjuk. S hogy mi lesz a bevétellel? Jelentős részéből tápot, takarmányt vesznek, de a nyereségből jut parabolaantennára, takarítógépre, s vélhetően hamarosan gázzal főznek és fűtenek majd. A településen a tervek szerint jövőre vezetik a gázt. A kisgyalániaknak százharmincezer forintot kell fizetniük a csonkért. Az asszonytól tudom: a közeljövőben szeretnék rendbe tenni a házat is; tizenhat éve tatarozták, már újra ráfér a felújítás. Rácz Sára gyesen van. Húsz éven át járt be naponta a Somogy Áruházba. Az élelmiszer* osztály eladója, s visszavágyik a vevők és a kollégák közé. Itt született, tanúja volt a falu fejlődésének, de sajnálja, hogy ma kevesebb a fiatal. Ákad ugyan néhány betelepülő, akik életet hoznak a pusztulásra ítélt portákra, de több fiatal is ideköltözhetne. Hajdanán több bál, diszkó várta az ifjakat, ám most — mint mondta —, szinte semmi nincs. Legfeljebb az iskolások karácsonyi műsora, ahova ők is elmennek majd. Miközben gyerekekről, pénzről, rendezvényekről, Kis- gyalán dolgos embereiről folyik a szó, Vivien álomba szendéiül. Anyja a teraszon lévő kocsiba emeli, s jól bebugyolálja. A kislány mindennap itt, a teraszon, a friss levegőn alszik el. Álommanó vigyáz rá. Lőrincz Sándor A faluban még nem uralkodik a városi szemlélet Fonói jószomszédság Huszonöt éve él Fonóban Bálizs Péterné. Vegyesboltot vezet, így gyakran vált szót az emberekkel, s azt érzi: eléggé kedvetlenek. — Annyira leterheljük magunkat, hogy nem jut idő a beszélgetésre — mondta. — Szinte mindenki belefásult a munkába. Legalábbis az, akinek van kenyere, mert sok az állástalan. Ha nem adnék hitelbe, lehet, hogy nem tud- nánka mit enni. Most jön a gáz, de félő, hogy kevesen tudják beköttetni. Decemberben 70, márciusban újabb 65 ezer forintot kell befizetni. Fonai Sándomé 21 éve költözött Fonóba. Két gyereke már felnőtt, a legkisebb óvodás. Sajnálja, hogy nincs a faluban óvoda és iskola. így a hároméves lurkókat is utaztatni kell. — Már 15 éve meg akartuk szervezni az óvodát — mondta az asszony, aki a szövetkezet energetikusa volt, de most felmondási idejét tölti. — Az önkormányzat megszüntette az alsó tagozatot is, mert nem volt napközi. A szülők dolgoztak, nem tudtak a gyerekükkel lenni délután. Fonainé szereti Fonót. Főleg az idősek várják, hogy beszélgessenek velük a fiatalok. Itt még — mint megjegyezte — nem a városi szemlélet uralkodik; a szomszédokkal nemcsak köszönőviszonyban vannak az emberek. L. S.
