Somogyi Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-19 / 270. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1997. november 19., szerda Somogygeszti az öregekért Somogygesztiben minden évben megrendezik Advent közeledtével az idősek nap­ját, mert a falu vezetői tud­ják: a szerény ajándéknak és a néhány jó szónak min­dennél jobban örülnek a munkában megfáradt, öreg emberek. A kultűrházban legutóbb a falu legidősebb asszonyát, a kilencvenkét esztendős Csapó Józsefnél is köszöntötték, valamint azt a négy házaspárt, akik több mint 50 éve fogadtak egymásnak örök hűséget. Az óvodások és az iskolá­sok műsorral köszöntötték a falu öregjeit, akiknek öt­száz forintos vásárlási utal­ványokat nyújtottak át. Marton Rudolf polgármes­ter elmondta: az önkor­mányzat szeretné minden évben méltó módon meg­rendezni az idősek napját. A mostanin nemcsak a régi emlékeket idézték fel a va­csora mellett, hanem jó pá­ran táncra is perdültek. A meghitt ünnepségen Pász- tohy András országgyűlési képviselő (MSZP) is elbe­szélgetett az idős somogy- gesztiekkel. L. S. Tüzelő télre az út mellől A téli tüzelő beszerzése jó pár családnak gondot okoz Somogygesztiben is. A kis település önkormányzata úgy döntött, hogy a rászo­rulóknak — ha már pénz­beli segítséget nem tud adni tüzelőhozzájárulás címén —, lehetővé teszi, hogy a kijelölt területeken maguk gyűjtsék össze a kályhába való fát. A fel­ajánlott útmenti tisztítá­sokkal már egy tucatnyian éltek Somogygesztiben. A további jelentkezők gond­ján is enyhít majd az ön- kormányzat. Nem lehet egészen boldog ember az, akinek nem öröm a zene Somogyjádi furulyaszó Molnáráé Egri Júlia tanítványai között fotó: török anett Van valami szertartásosság ab­ban, ahogy a somogyjádi iskola énekkara és furulyaegyüttese el­helyezkedik a színpadon. Aztán ahogy belép a két vezető, további instrukciók hangzanak el. A ta­nárok és a gyerekek félszavakból is értik egymást. Miért szükséges a fegyelmezett tartás, a figye­lem? Molnámé Egri Júlia sze­rint azért, mert a zenei élményt csak így élhetik át a gyerekek és a nézőtéren ülők is. Szépen énekelni és furulyázni színpa­di fegyelem nélkül lehetetlen. Az iskolában 1954 óta mű­ködik az énekkar. Egri Bálint alapította, s 1985-ig háromszor lett Az év kórusa. 11 éve közö­sen vezetik az énekkart. Leg­utóbb arany minősítést kaptak. A gyerekek — mint a tanárnő meg­jegyezte — jól fejleszthetők. A furulyások pedig már alsós ko­rukban arra készülnek: felsőben a kórust kísérik. A tanárnő hiva­tásnak és hobbinak tartja az énekórát, a karvezetést, s Ko­dállyal együtt vallja: Nem lehet egészen boldog ember az, aki­nek nem öröm a zene. Ő ilyen családban nőtt fel, és tanítványait is a zene szeretetére neveli. Nem baj, ha nem lesz belőlük zeneta­nár vagy komponista; felszolgá­lóként vagy tévészerelőként sem árt, ha nem keverik majd össze Vivaldit Kodállyal, a Négy év­szakot a Székelyfonóval. Most a karácsonyi műsorra készülnek, hogy ismét bizonyít­sák: ők boldogok. (Lőrincz) A Kaposvár városkörnyéki kistérség a legnagyobb Somogybán Megfogadta az apai intelmet Lörinczné Kiss Ilona pol­gármester FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Amikor a Somogyért Egyesület szervezte vidékjáró körút egyik helyszíne Somogyjád volt, a falu első asszonya szinte nyilvánosan gyónt. A jádi televízió élőben közvetítette az eseményeket; a polgármester a családjának üzent, és amiatt szabadkozott, hogy gyakran van távol a család­jától. Ló'rinczné Kiss Ilona pol­gármestert egyebek mellett arról kérdeztük; hogyan tűri a család a feleség- és az anyanélküliséget. — Egyre nehezebben, s én ez­zel tisztában vagyok — mondta. — Édesanyám, férjem és a gye­rekeim még toleránsak. Talán azért, mert tudják, hogy megfo­gadtam az apai intelmeket. — Miért, mit mondott? — Azt, hogy: „Segíts lá­nyom, másokon, mert mirajtunk is sokan segítettek!” Szüleim 1949-ben egy szatyomyi ruhával települtek át Erdélyből. Somogy- jádon befogadták őket. Jólesett nekik a segítség, a bátorítás. — Többször is sikeresen pá­lyáztak a közmunkatanácshoz. Somogyvár, Somogyjád és Öreglak most a harmadik-ne­gyedik pályázaton is nyert. Mi­ért előnyös ez a társulás? — Azért, mert a közmunkába bevonhattuk a környékbeli állás­talanokat, s azért, mert a felújítá­sokhoz csak az anyagokat kellett megvásárolnia az önkormányza­toknak. így kétszer annyi épület újult meg, mint terveztük. Elő­ször a belvízelvezetést oldottuk meg, aztán a középületek szépül­tek meg. Most belső átalakítá­sokra kaptunk pénzt. Egy tíz fé­rőhelyes idősek otthonát alakí­tunk ki az egykori katolikus isko­lában. Jövő májusban adjuk át. — Ön vezeti a hetvennégy települést tömörítő' Kaposvár Városkörnyéki Kistérségi Te­rületfejlesztési Társulást. Mennyit kell lobbiznia azért, hogy egy-egy település álma megvalósuljon? — Sokat, de én erre szegőd­tem. Rendszeresek a kistérségi ülések, ahol a polgármestereket arról tájékoztatom: milyen pá­lyázati lehetőségek vannak, s mikrotérségenként hogyan ér­demes társulni. A kaposvári a legnagyobb kistérség Somogy­bán. Ebben az évben nekünk si­került a legtöbb pályázatot el­nyerni a területfejlesztési tanács­tól. így épülhet a kőkúti, a hetesi- kaposmérői út, de kapott pénzt a keretből a pálmajori és a büssüi iskola is. L. S. z Éjszaka sem unatkozik a várdai festőművész * Érmeket tervez Szász Szerencsére mindig van ele­gendő megrendelése, így még éjszaka sem unatkozik Szász Endre. A várdai festőművész nemcsak fest, érmeket tervez, s grafikákon is dolgozik. Most éppen jótékonykodik. A bu­dapesti vakok iskolájának ké­szítette el az Anya gyermeké­vel című munkáját. — Akkor jótékonykodom csak, ha értelmét látom, s tudom, hogy mire kell a pénz — mondta. A pestiek ügyesek. Öt­száz példányban megkapják a grafikámat, aminek darabját el­adják tízezer forintért, s máris van ötmillió forintjuk, hogy az intézmény felszerelésére for­dítsák. Köztük egyébként sok olyan gyerek van, akik vakként többet látnak a világból, mint látó társaik, ők nem diszkógye­rekek, hanem értelmes fiatalok. Szász Endrétől megtudtuk: a Sonynak is adott néhány alko­tást. A cég ugyanis kikísérlete­zett egy színes porcelánsokszo­rosítási eljárást. Az így készült művek nagyítóval is úgy néz­nek ki, mintha egyediek lenné­nek. A porcelánminiatúrák száz példányban kerülnek a piacra, és a művész szerint olyanok, akár az ékszerek. A magyar városokról hama­rosan kiadnak egy éremsoroza­tot, amelynek tervezésébe Szász Endrét is bevonták. Töb­bek között Budapest, Pécs és Szeged „látképét” készíti ő, s mint mondta: nemcsak a gyűj­tőknek, hanem a turistáknak is érték lesz. A városokról egyéb­ként grafikák is születnek, ame­lyek egy miskolci szitamű­helybe kerülnek, és a művész kiadásában jelennek meg. (Lőrincz) Szász Endre festőművész: Mindig van munkám fotó: király A búzát, árpát vasúton szállítják külföldre Kocsit raknak Osztopánban Az utóbbi napokban jócskán megnőtt az osztopáni állo­másfőnökség forgalma. A héten hat kocsit rakodtak meg, mintegy 300 tonna árut indítottak útnak. Mint Herceg Istvánná állo­másfőnök elmondta, az októ­beri vagonhiány érzékenyen érintette térségüket. A betárolt búzát, árpát ugyan több helyütt el akarták küldeni vasúton, ám a tervezettnél csak később nyűt erre lehetőség. A dél-európai országokból ugyanis jóval ké­sőbb tértek vissza a szerelvé­nyek, s emiatt tolódás alakult ki. Az utóbbi napokban viszont normalizálódott a helyzet, s a helyi-, valamint a környékbeli szövetkezetek feladják az árut. A búzát és a tengerit szlovén-, illetve horvát kikötőkbe szállít­ják, ám jelentős mennyiséget Olaszországba visznek. A te­herszállítás megnőtt, a személy — viszont szeszélyesen alakul — tudtuk meg az állomásfő­nöktől. — Naponta olykor öt utas, máskor viszont harminc is je­gyet vált. A többség a megye- székhelyre, a fővárosba, vagy Fonyódra utazik. Ünnepnapok előtt nő a forgalom, de előfor­dul, hogy váratlanul alábbhagy — tette hozzá. A kistérségben fontos sze­repe van az osztopáni állomás­nak, hiszen számos településről innen szállítják el a terményt. A kirendeltségen heten dol­goznak, s mint az állomásfő­nök elmondta, jó közösség ko- vácsolódott össze az elmúlt időszakban. (Harsányt) Memyei ex librisek Rijekában Rijekában tegnap megnyílt az első Nemzetközi Ex libris kiállítás, amelyet „a miniatűr festészet Michelangelójaként” számon tartott horvát mű­vész, Juraj Klovic születésének ötszázadik évfor­dulójára rendeztek. A 370 éves egyetemi könyv­tárban megnyitott tárlaton memyei alkotások is vannak. Harangozó Ferenc grafikusművész há­rom ex librise is megtekinthető. Számítástechnikáról Mérőben Alapfokú számítástechnikai tanfolyamot szervez­tek a kaposmérői Hunyadi János Általános Isko­lában. A faluból és a környékről egy tucatnyian jelentkeztek. Nekik Fila Gyula szaktanár tartja heti két órában a tanfolyamot. A negyvenórás kurzus végén egy tanúsítványt kapnak a tanfo­lyamon részt vevők. Oguliniak jártak Dombóváron A horvátországi Ogulinból érkezett delegáció Dombóvárra. A kisvároshoz hasonló adottságok­kal rendelkező horvát város vezetői Bus Károly, a MÁV zágrábi képviselőjének megkeresésével kezdeményezték a testvérvárosi kapcsolat kiala­kítását. A delegáció az előzetes tárgyalások miatt járt Dombóváron, s minden esély megvan a két település mielőbbi ünnepélyes kézfogójára. Lefóliázták a födémszerkezetet Állnak a falak, ám az építkezést pénz híján nem tudják folytatni Bárdudvarnokon. Az épülő falu­ház födémszerkezetét lefóliázták, hogy óvják a félkész épület állagát. A tervek szerint jövőre folytatódnak a munkák; a faluház befejezéséhez legalább negyven millió forint kellene még. Gazdasági ügyek a hivatalban A hetesi és a csombárdi önkormányzat képviselő­testülete legutóbbi ülésén arról döntött, hogy a Somssich Imre Általános Iskola és Óvoda gazda­sági ügyeit január 1-jétől nem az intézmény gaz­dasági szakembere, hanem a polgármesteri hiva­tal munkatársai bonyolítják. Ádám László pol­gármester szerint az iskola önállósága így nem csorbul; a megtakarításokból származó pénzt visszaforgatják a személyiségközpontú nevelési program szerint működő iskolába. Támogatják a tehetségeket és gyarapítják a számítógépparkot. Felszerelésekre, játékokra pályázik a mernyei óvoda Szemük előtt cseperednek — Az egyik legcsodálatosabb hivatás az óvónőké — mondta a mernyei Cser Ferencé óvónő. Húsz éve foglalko­zik gyermekekkel. Az érettségi után képesítés nélküliként Szentgáloskéren dolgozott, s 1980-ban tanítóként diplomá­zott. Három éve megszerezte második, óvónői képesítését. Nyolc éve dolgozik a mernyei óvodában. — Felemelő érzés, amint a 3- 6 éves korú gyerekek fejlődé­sét nyomon követhetjük. Minden nap újdonságot je­lent, a kicsinyek hónapról hónapra egyre értelmesebbé válnak. Már csak ezért is kü­lönleges szakma a mienk: a szemünk előtt cseperednek föl. A memyei intézményben négy óvónő dolgozik. A két csoportos óvodában 52 kis­gyermekkel foglalkoznak, a helybeliek mellett négy mer- nyeszentmiklósival is. Lehe­tőségükhöz képest mindent megadnak a gyerekeknek. A pedagógiai program kidolgo­zása tart, s ebben az értelmi mellett a testi-lelki nevelésre is nagy figyelmet fordítanak. Miután az óvoda átköltözött az iskola földszinti termébe, a gyerekeknek több lehetősé­gük van a testmozgásra. — Hetente felkeressük a tornatermet, s emellett beren­deztünk egy tornaszobát is. Ha rossz idő van, akkor is mozoghatnak a gyerekek. Apránként berendezték a helyiséget. Bordásfal, és csúszda is helyet kapott az épületben, s folyamatosan pá­lyáznak újabb felszerelésre. Ha nyernek, a pénzhez hozzá­teszik azt a közel 50 ezer fo­rintot is, ami az októberi jó­tékonysági bálon gyűlt össze. A háromgyermekes anya úgy véli: hivatását tovább folytat­ják családjában. Két lánya van, s mindegyik kedvet érez az óvónői pálya iránt. (Harsányi)

Next

/
Thumbnails
Contents