Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-01 / 229. szám
1997. október 1., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 7 A közös gondok együttműködésre késztetnek Túlélés összefogással Munkanélküliség, rossz közlekedés, elöregedés, a mezőgazdasági munkát végző, szociálisan hátrányos helyzetű réteg újratermelődése, az etnikum magas aránya jellemzi Belső-Somogynak a megyeközponthoz közelebb eső településeit. Jákónak, Csökölynek, Rinya- kovácsinak és Gigének ugyanakkor egyetlen előnye is a hátrányos helyzet, mert a pályázatok elbírálásánál döntően esik a latba. Ám ahol az önálló erőforrást is föl kell mutatni, „labdába sem rúghatnak”. Hiába a sok, a lakosságnak olykor majdnem a felét kitevő idős, rokkant ember, falugondnokot sem alkalmazhatnak. Ezeken a településeken ugyanis megfizethetetlen a benzinköltség. Bár Kaposvár mintegy 25 kilométeres körzetben elérhető, útiköltségre nem telik a támogatásból. Másként gondolkodó testületek A zömében zsáktelepülések elérését a vasúti járatcsökkentés is hátráltatja. A térség gondjai azonos tőről fakadnak. Különbség csak a termőföld minőségében, az intézmények birtoklásában, a testületek „másként” gondolkodásában van. A téeszek megszűntek, részaránytulajdonba, vagy bérlők kezébe kerültek. Mindössze egy-két gazdálkodó termel 300-400 hektáron Csököly- ben, Jákóban és Rinyaková- csiban. A jórészt családi vállalkozások azonban nem enyhítenek a foglalkoztatási gondokon. A 3-5 hektáron termelőknek pedig még a megélhetését sem fedezi a föld. Pénzfaló szociálpolitika Intézmények — iskola, óvoda — csak Csökölyben, és Jákóban működnek, s még félszáz embernek sem adnak munkát. Nem csoda, hogy mint Gigé- ben is, ahol 50 százalék fölötti az etnikum aránya, a tervezettnél többet fordítottak szociális ellátásra. Nagyrészt ebből adódik az az egymillió forint működési hiány is, amelyet most az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok pályázatától remélnek. Adókra nem számíthatnak, mert a lakosságnak 10 éven keresztül kell nyögni a 4500 forint vízműadót. A néhány százezer forint gépjárműadó csak a hiányt mérsékli. A rendszeres és átmeneti segélyek szaporodása, a gyermeknevelési támogatás, a beiskolázás, az étkezés és az utazás támogatása alapos megterhelést jelentenek a nagyrészt csak állami normatívából gazdálkodó önkormányzatoknak. Több a hátrányos helyzetű gyerek Orbán Margit rinyakovácsi polgármester a gyerekek védelmében az iskolán keresztül juttatja el a támogatást a rászorulóknak. A kicsik száma nem csökken. Ez jórészt azoknak a gyökértelen, bevándorló családoknak az érdeme, akik megsokszorozzák a hátrányos helyzetű utódok számát. Ä térség infrastruktúrája mindezek ellenére elég fejlett, különösen a telefonbekötések száma nőtt meg, ami ugyancsak az önkormányzatok igyekezetét dicséri. Csökölyben — többek között — a fiókgyógyszertár fölújítása és működtetése jelentett előrelépést. Bár a szomszédos Ka- darkúton lépésközeiben a gáz, bevezetéséről ezek a települések nem is álmodhatnak. Egy szűk réteg igényelné a kulturált szórakozást is. Az ezer felé szaggatott önkormányzati kasszából azonban erre már nem futja. Munkaerőt kínáló kis falvak — Munkaerőn kívül semmi sincs ebben a térségben — fakadt ki egy csökölyi lakos. Vajon lesz-e jövője Belső- Somogy kis településeinek? Olyan már akad, akinek Szombathelyről is megéri bérelni a jó csökölyi földet. Olyan azonban nem, aki munkát is adna a 90 százalékban szakképzetlen embereknek. Csak Orbán Margit polgármester asszony lát némi reményt arra, hogy az elmaradott térségekben tervezett, munkahelyteremtő vállalkozások megszaporodnak a kormány által ígért 20 évi adómentesség hírére. A többiek állítják: hosszú távon nincs alapja a befektetésnek. Annak azonban van, hogy a Nagybajomtól Lábodon át Somogyszobig terjedő térség 15 településének vezetői egy asztalhoz ülnek és a közös gondok föltárása nyomán rátaláljanak a kilábaláshoz vezető útra. Várnai Ágnes Belső-Somogy értékei Lágyan ívelő lankák, illatos eper, hatalmas almáskertek. Itt él még a hagyományos paraszti életforma. Nem annyira az értékei miatt, inkább a megélhetés egyetlen lehetőségeként. Minden portára beköszön a postás. Élnek itt már betelepülők, s letelepednek azok a fiatal vállalkozók, akik hisznek e települések jövőjében török anett képriportja A nyomott ár miatt korábban ezerszámra vágták ki Csökölyben Újra ültetik az epret a gazdák A csökölyi gazdák szerint jó volt az idei epertermés. A fóliások is elégedettek. Korábban akadtak olyan családok, amelyek ezerszámra vágták ki a töveket, mert a nyomott ár miatt nem volt kifizetődő a termesztése. Közéjük tartozott Patak Tiborné is, aki haragjában több mint tízezer tövet vágott ki. Most azonban már újra elültetett kétezerötszáz Elsanta palántát és még ezret szeretne. így hétezer tövön várja a termést jövőre. — Több mint tíz éve kezdtünk vele foglalkozni, mert megérte — mondta Patak Ti- bomé. — Most újra növelnénk az ültetvény területét — talán ismét normális lesz az ára — , de nekünk állataink, földjeink is vannak. Több felé már nem szakadhatunk. Ötven hektáron gazdálkodunk. Kukoricát, gabonafélét, krumplit termelünk. Az asszony a helyi szövetkezet könyvelője volt. Annak megszűntével azonban utcára került, s mint mondta: valamiből meg kell élnie a családnak. Férjével együtt a gazdasághoz értenek leginkább. A földből remélnek hasznot. S ha nincs is nagy jövedelmük, azért a tisztes léthez elegendő. (Lőrincz) Fehérnemű német piacra Ha sikerül újabb típusú zárakat kapnia a gigei Gi- Var Bt- nek, arra is van remény, hogy újabb 10-12 környékbeli kap munkát a településen. Az önkormányzat mindenesetre megtette a magáét; mintegy 60 ezer forint ráfordítással fölújíttatott egy volt szolgálati lakást. Nem rajtuk múlott, hogy az autó- zár-sorjázást tervező cég nem tudta beindítani a munkát, s a dolgozni vágyók ismét munkanélküliként tengetik életüket. Akárcsak a háromszáznegyven lakos többsége, akik közül csak huszonketten kaptak munkát a kadarkúti Berend András családi vállalkozásban működtetett varrodájában. Többen a környékbeli falvakból ingáznak az egy műszakos munkahelyre. Á szerény, átlagosan mintegy 17 ezer forint bruttó fizetésért, zömében betanított munkásként vállalták a munkát. Egyéb juttatás nem illeti őket. Varga Zoltánná minőségellenőrtől megtudtuk: a Mosonmagyaróvárról származó gépekkel férfi alsóneműket gyártanak, német piacra. Szerencsére, az idősebb, konzervatív korosztály igényeihez igazodik a megrendelés, ezért a fazon nem igen változik. Egyelőre a piac is biztos. (Várnai) Ingázó gigei gyerekek Még a múlt ciklusban felújították Gigében a régi iskolaépületet. Az akkori faluvezetés azt szorgalmazta: létesítsenek itt egy kisiskolát, hogy a gyerekeknek ne kelljen korán reggel buszra ülniük, s Csökölybe utazniuk. Már kiszemelték a tanítókat is, ám a tervből semmi sem lett. A vállalkozó sem végzett megfelelő munkát, s az ötletnek is egyre több ellenzője akadt, mondván: sok értelme nincs, az ovisoknak és a felső tagozatosoknak úgyis Csökölybe kellene utazniuk. így ovisok, iskolások egyaránt útra kelnek reggelente. Az épület egy része most is kihasználatlanul áll, a másik felében pedig misére gyűlnek össze a katolikus hívek. Lakótelkek az az út mellett Jó néhány telket értékesített a közelmúltban a kiskorpádi ön- kormányzat. A 61-es út melletti területek találtak gazdára. Két házhelynek azonban még nincs új tulajdonosa. Az önkormányzat képviselő-testülete úgy döntött, hogy a saját intézményeire fordítja a bevételt. Legutóbb ebből a pénzből korszerűsítették az óvoda épületét. Pikier Józseftől, Kiskorpád polgármesterétől megtudtuk: ezekben a napokban tárgyal egy vállalkozóval, aki szemet vetett az egyik kiskorpádi ingatlanra. Már csak a szerződés aláírása van hátra. A vállalkozó vevő azt tervezi, hogy az előírásoknak megfelelően egy üzemanyagtöltő-állomást létesít majd a belterületen. Nehezen mozdíthatók a váltó acélkarjai fotó: török Sokáig álmában is menesztette a vonatokat. Mindent ugyanúgy végigcsinált, mint nappal, amikor szolgálatban volt a kiskorpádi bakterházban. Ázt mondja, most már nem álmodik vonatzakatolással. Nagy István bakter napnyugtáig 30 szerelvény biztonságos áthaladására ügyel. Éjjel csak ennek felére. A 12 órai műszakokat 24 óra pihenő váltja föl. A kiskorpádi bakter az IC 201-et szereti legjobban Vigyáz, ha jön a vonat A sárga bakterházikó szigetként emelkedik a sínpár mellett. Függöny nélküli ajtaján, ablakain betekinthető a kanyargó fémkígyó útja. A bakter kicsiny asztalkáján régimódi, fekete telefon. Csörgésére ugrani kell, mert — mint mondta — ezen rendeli el a forgalmi szolgálattevő a szerelvények ki- és behaladását. Az olajos padlójú szoba közepén a századelőt idéző biztosító berendezés, a váltókezelő karjai sorjáznak katonásan. A Siemens tervek alapján készült patinás masina némi erőfeszítésre kényszeríti a vasutast. — Ennek segítségével biztonságosan halad a vonat a síneken — mondja, s lendít egyet a váltókaron. — Mire kell ügyelnie? — A helyes váltóállításra. És a tolatásnál is észnél kell lenni. — Mikor jön az álmosság? — Változó. Éjjel 2-3 óra körül keringet leginkább, de még sosem aludtam el. Olyankor sétálok egy kicsit a friss levegőn. Nagyon oda kell figyelni a sorompó-lezárásoknál, mert sokszor még akkor is átmennek hetven-nyolcvan kilométeres sebességgel, amikor már félig leeresztettem. Tavaly karácsony előtt a sorompó egyik felét, szilveszter tiszteletére meg a másikat vitték el. Ferdelapú, keskeny szekrénykén vasutassapkák sorakoznak. Egy másikon viharlámpák. A vasút hőskorát idéző kellékek, berendezések, rövidesen múzeumi darabokká nemesülnek. A nehéz váltókarokat finom nyomógombok, automata berendezés váltja föl. — Van-e kedvenc szerelvénye a bakternak? — kérdezem, és lelki szemeim előtt megjelennek az előkelő utasokat szállító, kivilágított luxuskocsik. — Az IC 201-est szeretem, mert utána rövidesen megjön a váltótársam. Várnai Ágnes
