Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-24 / 248. szám
1997. október 24., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1 BÉLAVÁR NEMZETI PARKBAN Milyen lehetőségeket és feladatokat jelenthet egy Dráva menti falunak — Bélavárnak —, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park része? — Erről kérdeztük Bélavár lakóit. Éj falvi Jánosnés — Ahhoz, hogy valóban kapcsolódhassunk hozzá, elsősorban infrastruktúrára lenne szükség. Ugyanis sem Bélavár, sem a Dráva mente legtöbb falva nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával, hogy nagyobb idegenforgalmat is elbújom A mi feladatunk a nemzeti parkban, hogy az átlagnál nagyobb tisztaságot, rendet tartsunk magunk körül, gondozzuk a környezetünket. A szemétszállítás most megkezdődött, de szükség lenne szennyvízhálózatra, és főképp nagy-nagy változásra az itteniek szemléletében. Csak így tudnánk a nemzeti parkból bármit is okosan hasznosítani. Kertai Tiborné: — A nemzeti park részeként fokozottan kell figyelnünk a környezetünk tisztaságára. Mind a házunk táján, mind a falu környékén. Azonban nem úgy kellene a legtöbbnek rendet tartani a ház körül, hogy kiviszik a szemetüket a határba. A Dráva természeti értékeit nem hiszem, hogy ki kellene használni. Ha rajtam múlna, csak óvnám, de nem hasznosítanám ennek a vidéknek az értékeit. Milánkovics Jánosné: — Szép vidék ez a mienk, és nagyon el volt hanyagolva, ezért nagyon örülök, hogy nemzeti parkká nyilvánították. Bízom benne, hogy ezzel valami változni fog. Ami az itt élők dolga: hogy tisztábbá, gondozottabbá tegyék a lakhelyeiket. Remélhetőleg nemzeti parkként kicsit többen megismerik majd ezt a vidéket, az itteni településeket. Jó lenne, ha kialakulna turizmus, hiszen ez megélhetést jelentene jó néhány helybelinek, azonban ehhez nagy csodának kellene bekövetkeznie, hiszen ehhez pénz kellene, abból pedig itt nagyon kevés van. Papp Jánosné: — Megkezdődött a szemétszállítás, megkaptuk a kukákat; nekem azonban nem hiányzott. Ami elégethető volt, azt eddig is, ezután is elégetjük, ami meg nem, azt elvittük a temető mellé. A fémhulladékot pedig elkérték a cigányok. Most a szemétszállítás miatt kétezer forinttal több lesz a kommunális adónk. Lassan odaérünk, mint a városban, hogy mindenért fizetnünk kell, egyszer majd a levegőért is. A nyugdíjunk meg közben marad, amennyi volt. Turcsics József: — Csendes és szép ez a vidék: érintetlen, háborítatlan. A legalkalmasabb a pihenésre. Lehetőségek is lennének itt, például a régi határőrlaktanya, ami most üresen áll. Közel van a Drávához, kitűnően lehetne hasznosítania egy idegenforgalommal foglalkozó vállalkozónak. Keszericze Lászlóné: — A Dráva partján nevelkedtem, és nagyon szeretem ezt a vidéket. Hiába elhanyagolt a környék, és sok az illegális szemétlerakó végig a parton, ugyanakkor gyönyörű, nyugalmas ez a táj. Jó lenne, ha megerősödne az idegen- forgalom, hiszen kezdeni kellene valamit ezzel a vidékkel. Ehhez azonban mi magunk kevesek vagyunk. Segítség kellene, pénz és összefogás. Tolnai István: — Részemről nagyon támogatnám, ha bármiféle fejlődés elkezdődhetne ebben a térségben, és azt gondolom, hogy a faluban a legtöbben hasonlóan gondolkodnak. Jelenleg is létezik egyfajta kezdetleges turizmus; 100 kilométeres körzetből nagyon sokan járnak ide sátorozni, horgászni, pihenni. Ha egy a jelenleginél nagyobb turizmus akár csak néhány embernek megélhetést adna, az már megérné. Persze mindehhez pénz kellene, hiszen a turizmus megerősödése csak az infrastruktúra fejlődésével együtt lehetséges. Ez a vidék pedig nagyon szegény, saját erejéből nem képes erre. Pávics Vincéné: — Jó lenne, ha igazi idegenforgalom alakulhatna ki itt. Volna is mit mutatnia ennek a vidéknek. Hely is lenne ilyen célra. Ott van a dombon az egykori határőrlaktanya, ami később varroda lett: ezt nagyon jól lehetne hasznosítani, mert gyönyörű helyen van. Egyébként jönnek már most is ide sokan, turisták, művészek járnak ide. Sokan fölfedezték maguknak ezt a gyönyörű tájat. A baj az, hogy mint szinte mindent, ezt is az egyszerű emberekkel akarják megfizettetni. Most elkezdték például nálunk a szemétszállítást, és nekem hiába kevés a szemetem, mégis ki kell fizetnem az ezer, jövőre pedig a kétezer forintot. Nagyon meg kell ezt a kis nyugdíjamat szorongatnom, hogy minden fizetnivalóra jusson belőle. Bolhói díjlovaglók járöröznek a Dráva menti ősrengetegben Határőrök nyeregben Sártengerben, bozótban, úttalan utakon is bejárják a területet, s ellenőrzik a határszakaszt Évtizedek óta járják a Dráva mentét a bolhói lovas határőrök. Szükség van rájuk; a ló ott is átjut, ahol a gépkocsi elakad. A vidék több szakaszát, a Dráva-parti ősrengetegben csak a lóval lehet közlekedni. Márpedig a határt őrizni kell. — Gyakran az időjárás is feladja a leckét; többnapos esőzés után csak a ló jut át a sártengeren. Ez a határszakasz viszont elég nyugalmas. Többnyire a határrend megsértőivel, horgászokkal, fürdőzőkkel kell boldogulniuk a lovas járőröknek mondja Hudák Tibor, a bolhói határőr-kirendeltség vezetője. — Lovasainknak leginkább a megelőzésben van nagy szerepük. Ember legyen a talpán, aki ellenkezni mer, amikor a közelébe kerülnek a lovaikon. Intézkedni már nem tudnak olyan hatékonyan, mert egyiküknek a lovakra kell ügyelnie. Ezért az a dolguk, hogy a helyszínen tartsák az esetleges határsértőt, amíg megérkezik az erősítés. Négy lovas járőrünk van. Öt- venkilométeres határszakasz tartozik hozzánk. A lovasok egy nap 30-40 kilométert járnak be, s havonta tíz-tizenkét alkalommal ülnek lóra. Bárdos Józseféi Desztics Tibor 4 éve lovagolja végig a határszakaszt. Elmondták: speciálisan felkészített lovakon ülnek. — A jó határőrlóval akár díj- lovaglóversenyt is lehetne nyerni, mert az ott kitűzött feladatok legtöbbjét tudnia kell - mondta Bárdos József. Emellett különböző terepfeladatokra is kiképzik őket, és persze a járműforgalomban haladásra. Egy-másfél év alatt készíthetők fel minderre a lovak. Nagy László Folyó menti ösvény, kíváncsi turisták, gondok és növekvő érdeklődés Sorompóval elzárt Dráva Megnőtt a turisták érdeklődése a Dráva iránt — ezt az idei szezon bizonyította. Egymást érték a vízi túrázók a folyó egyik legszebb szakaszán, Vízvárnál. — Vízvárt meglepték a kirándulók, gyakorta érkeztek kajakos csapatok — mondta Farkas József polgármester. — A turisták a parton sátoroztak, vásárolni pedig a bejöttek a faluba. Vízvár igyekezett fogadókész lenni a megnövekedett turizmusra. A part egy kis részét megtisztítottuk, hogy ki tudjanak kötni. A későbbiekben azonban ennél többre lenne szükség. A vízváriak tapasztalatai szerint sokszor kevés volt a hely a sátraknak. Zuhanyzófülkék kellenének, s meleg víz is, sőt a Dráva mellett végig ösvényt kellene vágni, hogy bejárható lehessen a part — vélekedett a polFarkas József polgármester gármester. — Kiderült: nagy az érdeklődés a vidékünk iránt. Ezt kellene kihasználni, megfelelően tálalva a látnivalóinkat. Dzsungelra, gondozatlan vidékre nem kíváncsi a turista. A rendezéshez azonban szükség lenne a természetvédelem segítségére is. Nagyobb rugalmasságot várunk tőlük, és segítséget: a látnivalók bemutatását, irányadást, hogy mit nézzenek meg a turisták, s útvonalakat, amelyeken eljuthatnak oda. Jelenleg azonban éppen ellenkező a helyzet — állítja a polgármester. — A természetvédők kerítéssel záiják el a Drávát a horgászoktól, sorompóval a vízházat a turisták elől. Pedig ez a legszebb kilátóhelye Vízvárnak. — Német motoroscsoport járt nemrég Vízváron. Eredetileg hat napra jöttek, azonban épp a látnivalók megközelíthetetlensége miatt három nap múlva már elmentek. Az itt élőket sem lehet kitiltani a Dráva-partról, hiszen ennek a vidéknek a lakói, éppúgy otthonuk, mint a növényzetnek vagy a madaraknak. N. L. Átadták a falu egészségházát Elkészült a somogyudvarhe- lyi egészségház, amelyben a felnőtt- és a gyermekrendelő, valamint a terhesgondozó került közös fedél alá. Ezek a rendelők eddig önálló épületben voltak, most az új helyen korszerűbb feltételek között folytatódhat a betegellátás. Az épület felújítására hárommillió forintot költött a somogyudvarhelyi önkormányzat, ehhez azonban egymillió forintot pályázattal sikerült szerezniük. Sokat dolgoztak az építkezésen a falu közhasznú munkásai is. Egy anyagilag nehéz helyzetben levő önkormányzat hajtotta végre ezt a beruházást, jószerével szinte a nincsből. Szükség volt rá azonban, és nem várhattak vele, mivel az eddigi rendelőkre a népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat csak ideiglenes engedélyt adott ki. Bőven van víz tűzoltáshoz Befejezték a tűzoltószertár felújítását Péterhidán. Rossz volt a tető, a gerendázat, be is kellett meszelni már az épületet. Kétszázötvenezer forintjába került mindez a falunak - mondta Ratalics Frigyes alpolgármester. A településen felkészültek a váratlan tüzek elleni védekezésre. Nem bízzák az oltást a véletlenre. Az önkéntes tűzoltók felszerelése megfelelő, háromszáz méternyi tűzoltófecskendőjük van, és 150 méterenként találnak tűzcsapot a faluban. Víz is van bőven az esetleges oltáshoz. A falunak bő vizű kútja van, innét látják el Komlós- dot is. Jutna innét víz még Babócsának is — vélte az alpolgármester. A település önkéntes tűzoltóinak szerencsére nem kell gyakran kivonulniuk: két éve volt itt egy tűz, amit gyorsan eloltottak. Több gyermek Eomlósdon Növekszik a gyerekek száma Komlósdon. Több mint ötven a kiskorúak száma a 230 lakosú kis településen. Az óvodásokat és iskolásokat naponta viszik innen a barcsi intézményekbe; utaztatásukat pedig elősegíti a Péter- hidával közösen létrehozott falugondnoki szolgálata. Közalapítvány a községért Kétszázezer forint jött össze eddig a Vízvár javára létrehozott közalapítvány számláján. Ennek az összegnek, illetve a még eztán befolyó pénzeknek a kamatait használják föl később a helyi társadalmi szervezetek, művészeti csoportok életre segítésére, illetve a közösségi élet megerősítésére. A közalapítvány létrehozásával igyekeznek pénzt szerezni a vízváriak a falu javára. További támogatást remélnek a környékbeli cégektől és a Vízvárról elszármazottaktól is. Szeretnének például ösztöndíjat is létrehozni a legjobban tanuló vízvári diákok segítésére. Sikerült a továbblépés: növekvő jövedelem és számottevő beruházás négy falu szövetkezetében A mezőgazdaság válsága őket sem kímélte, ennek ellenére az idén sikerült továbblépnie a Bolhó, Somogyaracs, Babócsa és Rinyaújnép népének munkát adó Határőr szövetkezetnek. Kilábaltak a mélypontról, ahová jó pár éve került a gazdaság.- Sikerült megerősíteni jó pozícióinkat. 3600 hektár területen gazdálkodunk, és 350 millió forintos s bevételre számítunk az idén — mondta Toldi János elnök. — Az állattartásban az átlagosnál jobban alakultak eredményeink: jók a hozamok, nőttek a bevételeink. Ugyanez nem mondható el a növénytermesztésről; hozamaink átlagosak, értékesítéseink azonban minden képzeletet felülmúlóan rosszul sikerültek. Az aratás közepén összeomlott a gabonapiac, ezer tonna gabonánk van jelenleg, amit nem tudtunk eladni. Amit pedig el tudtunk adni, azt is csak nyomott áron. Némiképpen javított a helyzeten a másfél tonnás hektáronkénti napraforgótermés, és a 2,2 tonnás szójatermés. A kukorica a szövetkezet történetében a legjobb eredményt ígéri. Hogy mégsem felhőtlen az örömük, annak az az oka, hogy ezt is csak alacsony áron tudják eladni. — Zöldborsót szállítunk az atádi konzervgyárnak, csemegekukorica-termesztésbe kezdtünk. Ez is mutatja, hogy keressük a mozgásteret, a jobban eladható termékeket. Négyszáz hektáron folytatunk biotermesztést; ez 40 százalékkal több, mint tavaly. Sok előnyös változás történt az idén a babócsai szövetkezetben. Új tevékenységi körük is van: a vadászati ágazat, amelytől 16-20 millió forint bevétel várható. Sikerült 1000 hektárnyi területet eladniuk a természetvédelmi hivatalnak. Ezt azonban ezután tartós bérleményként művelheti tovább a szövetkezet. A beruházásaik is jelentősek voltak: tizenkét soros kukoricavető gépet vettek, gabonavetőgépet, rakodógépet. Összesen 33 millió forintot költöttek fejlesztésre. N. L. A szövetkezet egyik új szerzeménye a munkákhoz: a legkorszerűbb tizenkét soros kukoricavetőgép fotó: pölöskeiné
