Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-18 / 244. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP BOGLÁRI TÜKÖR 1997. október 18., szombat A 80. születésnapra 100 ejtőernyős ugrás Megmutatta a szoba ajtajának küszöbén, hogy támaszkodik meg a repülő ajtajában, aztán elrugaszkodik és szépen egyen­súlyozva ráfekszik a levegőre. Minden porcikájában benne van a mozdulat Nincs értelme csodálkozni azon, hogy 78 éve­sen túl van a 80-dik ejtőernyős ugráson. Talán azon sem, hogy mindezt 73 évesen kezdte. A tavaszra, amint betölti a 79- ket meg lesz a 100 ugrás. Eb­ben azért a világ repülős és ej­tőernyős sportjának történeté­ben valószínűleg egyedülálló. Floridából is figyelik munkáját, a fiatalok drukkolnak neki, és honfitársai vigyázzák minden mozdulatát a közös formációs gyakorlatok alkalmával. Mórocz Géza kemény mun­kával értékes sikereket gyűjtve teszi a dolgát. A nemzetközi el­ismerések mögött is ez áll. Nem álmodozik hiába, van bátor­sága. Mondja, zaklatott napokat él, hiszen most ülésezett a ma­gyar repülőszövetség sárkány­repülős szekciója ahol a jövőre Magyarországon megrende­zendő női sárkányrepülős vi­Mórocz Géza a legkönnyebben a felhők között feledi az éveket lágbajnokságról volt szó. Talán most sikerül, amire régóta vá­gyott, hogy a bogiári szüreti fesztivál idejére idehozza a vi­lág legbátrabb hölgyeit. Évek óta ilyen látványosságot sze­retne adni a városának. Amikor éppen nem repül vagy nem ug­rik ejtőernyővel, akkor táncol. Stepp táncot tanul. Képzett rock and roll tánctanár. Harma­dik éve vezeti kis csoportját, amelyben öt páros dolgozik, most a formációban gyakorol­ják a rock and rollt. A tánc ösz- szekapcsolódik a repüléssel, a szövetség jótékonysági báljait rendre Mórocz Géza táncosai nyitják meg. Szereplés vár rá­juk a kaposvári színházban és a Mikorszkóp Színpadon is. A pápa is Eifert-Légli bort kóstolt Pannonhalmán Generációk tudása kamatozik A kékfrankossal fejezték be a szüretet fotó: török anett A héten az utolsó szőlővel megrakott jármű is begördült az Eifert-Légli Borház pincé­szetébe. Kékfrankossal fejez­ték be a szüretet, amely ki­egészítő Pinot Noire roséjuk- hoz. A pincészetre azonban a fehér borok a jellemzőek mint a rajnai rizling, a chardonnay, a király leányka vagy a tra­mini. Eifert József a nehéz munka után kissé megpihenve elmondta, várakozáson felüli az idei termés, s ez a jó időjá­rásnak és az egészséges ültet­vényeknek köszönhető. A családi vállalkozás induló évének, 1993-nak az évjára­tához hasonlítható a mostani termés minősége és mennyi­sége. Nyolc-tíz hektáros, zömmel saját területről szed­ték, de vásároltak is. Mint mondta gavallérok voltak a fizetési feltételekben, vagyis az ültetvényesek gyorsan hozzájutottak a pénzükhöz. A város központjában lévő pin­cészet 1000 hektoliteres ka­pacitással dolgozik. Tőkéjü­ket elsősorban a feldolgozó korszerűsítésére költötték, és ma elégedettek a működésé­vel. Méretét tekintve közép­üzem, amely két családot ké­pes ellátni. Az Eifert és a Légii család több generációra visszamenő­leg mindig is értett a szőlő­höz. Az apákat, Eifert Józse­fet és Légii Ottót a BB nagy­üzem hozta Boglárra. Labor­vezetőként és a nagyüzemi gyakorlat vezetőjeként össze­kapcsolták a napi munkát a tudományos kutatással, a szakmai együttműködést a ba­rátsággal. A nagyobbik fiúk a kft élén ezt már a közös csa­ládi vállalkozásban kamatoz­tatják. Eifert József két leánya is itt találhatja meg jövőjét: Zsuzsanna pénzügyi-számvi­teli főiskolára jár, Ildikó bo­rászatot tanul. A szüret mel­lett a legnagyobb erőfeszítés a piac felkutatása és a kapcso­lattartás, mondja az apa, hi­szen a szőlőtőkétől a terített asztalig kézben tartják a bor útját. A pincészet adottságaiból következően a belföldi gaszt­ronómia, és a szakboltok szál­lítója. Nagy cégek és a diplo­máciai testületek is szívesen rendelnek tőlük reprezentáci­óra, hiszen vendégeik nem ta­lálkoznak a palackokkal az áruházakban. Pannonhalmán II. János Pál pápát is az itt ké­szített roséval kínálták. A borvidéki és az országos ver­senyeken szerzett arany- és ezüstérmek révén jó hírük van az Eifert-Légli boroknak. A városvédők 156 ezer adóforintja A városvédő egyesület az Apeh tájékoztatása szerint 156 ezer forintos támogatást kapott azoktól az adózóktól, akik valamilyen civil szerve­zet támogatására ajánlották fel személyi jövedelemadójuk egy százalékát. Mint Holper László az egyesület elnöke elmondta, a pénz még nem érkezett meg, de a felhasználásáról már döntött a vezetőség: jelentős összeggel hozzájárulnak a vá­ros ifjúsági és tömegsportjá­nak fejlesztéséhez, ugyanak­kor folytatják sikeres hagyo­mányaikat, rendezvényeiket. A város alkotóinak bemutat­kozását patronálják. Építik az orgonát Bánffy Béla orgonaépítő mester Vácon építi fel a bog­iári római katolikus temp­lomba szánt orgonát. Ala­pítványt hoztak létre a vá­ros polgárai, hogy valóra váltsák Varga Béla vágyát. 1933-ban is összefogtak plé­bánosukkal a templom építé­sére; s felszentelésének 65. év­fordulójára, 1998-ban szeret­nék átadni az orgonát. Holper László, az alapítvány kuratóri­umának elnöke elmondta: csaknem tízmillió forintot gyűjtöttek össze alig több mint fél év alatt, de még legalább 10-12 millió szükséges a hangszer beépítéséhez. Kere­sik a támogatókat, akik tisztel­ték a templomépítő Varga Bé­lát és kötődnek Balatonbog- lárhoz. Ezért is írt levelet több neves személyiséghez - azok egyetértésükről biztosították, de támogatás nem érkezett. A II. János Pál pápához és a fran­cia köztársasági elnökhöz írt soraira még váija a kedvező választ. A nyáron ide látoga­tott boglárcsikovok, akik a há­ború éveiben itt érettségiztek s abban az épületben tanultak, amit Varga Béla építtetett, hozzájárultak adományaikkal. A kezdeményező polgárok bíznak a sikerben. A templom építésekor sem voltak jobb kö­rülmények között. Az orgona - a szakértők szerint - Európa egyik legkiválóbb hangszere lesz; méltó a vendégszerető városhoz és az ország első modem templomához. Ha el­készül, az alapítvány a világ tehetséges fiataljainak részvé­telével szeretne itt hangverse­nyeket rendezni és nemzetközi találkozókat szervezni, s Bog­lár lehet az orgonisták európai központja. Bölcsőde: együtt a családdal Játszani is tanulnak Komoly dolog ám a játék! fotó: török ANETT Harminc kisgyereket gondoz­nak a bölcsődében, hosszú tá­von ez elfogadható létszám a 25 helyes intézményben. Sze­rencsére évről évre van után­pótlás. Mára talán elcsitultak a bölcsőde esetleges bezárása körüli hangok, s két koren­gedményes nyugdíjazást kö­vetően egy dolgozót is felve­hettek. Az adminisztrátor fél állásban papírmunkával fog­lalkozik, a másik felében mos. A bölcsődék ez évtől ál­lami normatív támogatást kapnak. Emellett a gondozó­nők és a szülők alapította Fi- cánka alapítvány segíti mun­kájukat évente 100-150 ezer forinttal, Ehhez a város vál­lalkozói is hozzájárulnak. Zics Imréné intézményve­zetőtől hiába várnék hangza­tos nevelési programokat, ez nem mondana semmit. Az már többet, hogy a kisgyer­mekes családoknak már-már családtagja a bölcsőde. Befo­gadó ez a ház, így szól a gyermekhez: várunk szertet­tel, bármilyen vagy. A szülők aggodalma ilyen környezet­ben gyorsan feloldódik. Ahogy a bölcsőde vezetője mondja: a mostani gyerekeket sok-sok ötlettel kell megtaní­tani játszani. Látható a tv- és a videofilmek negatív hatása már az egészen piciknél is. Ezekhez az ötletekhez itt bő­séges a játékok választéka. Amiben nyitott a bölcsőde: itt a saját ruhájában lehet egész nap a kisgyerek és hozhatja megszokott kedvenceit. A szoktatás időszakában pedig az édesanya is vele lehet. Régi, jól működő gyakorlat, hogy a gondozónők elkísérik az óvodába távozókat, együtt ismerkednek az új körülmé­nyekkel. Hirdetőink a BOGLÁRITÜKÖR következő számába is folyamatosan feladhatják hirdetéseiket a 82/311-506-os faxszámon. A BOGLÁRITÜKÖR legközelebbi száma novp: bér 15-én jelenik meg ú SC ,+OGYI HÍRLAP-ban. Megrendelése ,iég előző nap is várjuk. Szeretek visszajönni Boglárra Anette Kalásszal elkerültük egymást, de tudta, hogy a balatoni város vonzerejéről kérdeztük az itteni embereket. Hazájába hazatérve úgy érezte válaszolnia kell, mert van mondanivalója. Francia vagyok, hazám nagy kultúrájú ország. Változatos vi­dék, festői falvak, csodálatos kastélyok, híres konyha és bo­rok. Miért szeretek Boglárra jönni, akkor is, ha 1650 kilomé­tert kell megtennem, amikor a közelben is sok szépet találok? Házasságom révén ehhez a dél­balatoni kisvárosból származó magyar családhoz kötődöm. 1978 júliusában ismertem meg Magyarországot, magyar csa­ládomat és Balatonboglárt. Más korszak volt akkoriban. Fizetni kellett a Platán strandon, ame­lyet főleg magyarok látogattak; kevés volt még a turista. Ebből az időből a nagy családi asztal körüli összejövetelek és a vi­déki élet boldog képeit őrzöm. 11 évnek kellett eltelnie, hogy visszatérjek. 1989-ben új kor­szak kopogtatott. Akkor árasz­tották el a német turisták a vá­rost. Egy kicsit jobban megis­mertem a tavat, a vacogás és az elmerüléstől való félelem nél­küli fürdőzés örömét, mert rossz úszó vagyok. Hosszú sé­tákat tettem a lágy füvű réte­ken, tekintetem végigsimította a kerek hátú Badacsonyt és a körülötte lévő dombokat. Meg­ismertem sok kisvendéglőt, me­lyek jellegzetes magyar étele­ket kínáltak szerény áron. El­bűvölt a borünnep. Megcsodál­tam a népi táncokat és dalokat. Mindezt magyar családunk me­leg fogadtatása koronázta. Ez a második látogatás olyan volt, mint egy villámcsapás. Szo­morú szívvel utaztam Francia- országba, és beiratkoztam egy magyar nyelvtanfolyamra. A tanulás nagyon nehéz, és sajná­lom, hogy nem tudom monda­nivalómat Petőfi nyelvén kife­jezni. Rendszeresen visszatér Bog­lárra, mint idén nyáron is. — Úgy látom az átalakulását, mint ahogy a gyermek cseperedik szemünk előtt. Boldogok va­gyunk a harmonikus fejlődése láttán, de közben azt érezzük: valamit elveszítettünk. A fér­jemmel minden látogatás al­kalmával hosszú sétákat te­szünk a város dombjainak kis utcáin. Sosem untam az egymás mellett sorakozó kis házak és kertek látványát. Szeretem be­járni a várost és a tavat övező dombokat. Körbejárni a fák kö­zött szemérmesen megbúvó vö­rös és kék kápolnát. Kicsit távo­labb, a tájban eldugott vendég­lőben hegedű és cimbalom rin­gatja a lelkünket. Aztán a sző­lőben a csodálatos családi ün­nepek: kemencében sült csirkét, krumplit ízlelünk és fehér bort, amelytől sosem fájdul meg a fe­jünk. Szeretek visszajönni Bog­lárra, hogy érezzem a családi kör melegét; erősebben ver a szívem és rátalálok lelkem mé­lyének visszhangjaira.

Next

/
Thumbnails
Contents