Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-15 / 241. szám
1997. október 15., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1 A kislaki üzem tíz embernek ad munkát Asztalosok csapatban Sok a gyerek, az idős, adót kevesen fizetnek Szilvásszentmártonban Négyen a sparhelt melegénél Bogdán Lászlóné két gyereket nevel, de másik kettőre is vigyáz, ha megkérik rá a szerző felvétele Tíz dolgozónak ad kenyeret a zselickislaki Agrofa Kft. Többségük a környék falva- iból jár a fűrészüzembe. A műhelyben épület- és natúr fát fűrészelnek. Közelében húzódik meg az asztalosműhely, ahol ajtót-ablakot, hajópadlót, s kerti bútort készítenek. Bakán József ügyvezető igazgató szerint a fapiacon is éles verseny folyik, ám lehet sikeresen is gazdálkodni. A kft az idén 50 millió forintos árbevétellel számol, s fejleszNemrég érkeztek meg a Hadtörténeti Múzeum 1997 remekei című kiállításáról a kaposszerdahelyi Gőbölös Attila fazekas alkotásai. A fiatalember hét éve égeti munkáit saját kemencéjében; korábban bérelt műhelyben korongozott. — Az ókor művészete, a görög kerámia mindig érdekelt — mondta Gőbölös Attila. — Elkezdtem foglalkozni a fekete alakos technikával. Egy időben ezt csináltam, de ebből — mivel rendkívül míves munkák voltak — nem lehetett megélni. Szeretem az en- góbot, a mázas kerámiák nekem ridegek. A kiégetett agyagot viaszolom, ami szerintem természetesebben hat. Műhelyéből áttört hagymatartók, gyertyatartók, vázák, aratókorsók, tejesköcsögök kerülnek ki. A régió üzleteiben, faluházakban kínálja portékáját, ám sok esetben azért nem tudják eladni a kereskedők, mert 50-100 százalékos hasznot tesznek rá, ez pedig tésekre is folyamatosan költ. — Hajtunk, de a munkának van látszata — mondta Harag Péter asztalos, aki Bőszénfá- ról ingázik. — A fa az egyik legszebb anyag, és én szeretem a szakmai kihívásokat. Jeremiás Gábor szintén bő- szénfai. — Szinte mindennap mást csinálunk — mondta —, így soha nem unatkozunk. Már csak ezért és a csapatmunkáért is érdemes itt dolgozni. Az elmúlt időszakban jó társaság alakult ki, segítünk egymásnak. H. M. megdrágítja a hásználati és dísztárgyakat. — Kenyérre kell a pénz és nem kerámiára — jegyezte meg. — Olcsóbb, eladhatóbb munkákat kell készíteni. Az igényesebb, drágább alkotásokat kénytelenek vagyunk kiállításokra, pályázatokra tartalékolni. A kaposszerdahelyi mester felesége tanítónő, a kaposvári Gárdonyi iskolában fazekasz- szakkört vezet és férjura munkáit is ő írókázza. A fazekas Kaposszerdahely legszebb részén, a dombtetőn él. Ötven ház épült itt az elmúlt években. A családok nyolcvan százaléka Kaposvárról települt ide, de kötődnek is a megyeszékhelyhez, mert munkát ad nekik, és a gyerekek is ott tanulnak. — Szeretek itt élni. 1989ben elhanyagolt falu volt Szerdahely, hiányzott az infrastruktúra. Télen nem takarították az utakat, a boltban semmit nem lehetett kapni. Amióta önálló lett, más itt az élet. (Lőrincz) A málló vakolatú ház udvarán négy lurkó játszik. A legkisebbnek gyakran görbül sírásra a szája, mert a „nagyok” nem hagyják, hogy velük játsszon. Odaszalad anyjához, aki magához szorítva vigasztalja, miközben letörli krokodilkönnyeit. Bogdán Lászlóné két gyerekével és édesanyjával él a szil- vásszentmártoni portán. A két másik kicsi csak vendég. Abból a családból, amely nemrég befogadta az asszonyt, mert nem volt hol laknia. Férjétől most válik. — Három éve költöztünk ide — meséli Bogdánné, aki jelenleg gyesen van. — Háromszázhúszezer forintért vettük ezt a házat, de még százhúszat ráköl- töttünk. Jött a kislány, munka- nélküli lett a férjem, megromlott a házasságunk. Félek, hogy a fejünkre szakadnak az elsőszoba gerendái. Az utcai nagyszoba inkább fészerhez hasonlít, mint a hajdani tisztaszobához. Kimustrált bútorok, szemétre való kacatok hevernek szanaszét. — Itt alszunk a gyerekekkel — tessékel be a másik helyiségbe, s mutatja a szőnyegtelen beton aljzatot, a nagy rekamiét. A szobában s a konyhában is rend van, a sparhelten paradicsomleves fő, amihez darás tésztát tesz délben az asztalra. Édesanyja a felújított mosókonyhában lakik. A tűzhelyet már beállították. — Lesz mivel fűtenünk — veti közbe —, mert kijártam dolgozni az erdőbe a szembe szomszédomékkal. Megkaptam a kiszedett ágfát. Még nincs az udvarban, majd megkérek valakit, hogy hozza haza. Rendesek az itteni családok, a költöztetésben is sokat segítettek. Az ember csak akkor tudja meg, hogy ki a barát és ki az ellenség, amikor nagy bajban van. Én sok szilvásszentmártoni barátra találtam. A 416 lelket számláló település tizenkét millió forintos költségvetésből gazdálkodik. Ez épphogy fedezi a legfontosabb kiadásokat; csak kis értékű felújításra futja. A polgármester a legsürgetőbb feladatok között tartja számon a mihamarabbi A kertben sok zöldségféle terem, tart néhány baromfit, s a mélyhűtőben is akad még némi disznóhús, amit meg kellett feleznie a férjével. Baloghnénak 10 810 forintos gyest hoz a postás; egy ezressel kevesebb a családi pótlék. Ebből havonta 8 ezer forintos kölcsönt fizet ki. A maradékból és édesanyja nyugdíjából élnek négyen. — Az önkormányzat is támogatna — így a középkorú asszony. — A polgármesterünk rendes, jóindulatú, de nincs elég pénz. Szilvásszentmártonban rengeteg a gyerek, sok az idős, adót csak kevesen fizetnek. Az önkormányzat átválvízrendezést s a járdaépítést. A Fő utca jobb oldalán 500 méter hosszan kellene megépíteni a járdát, de ez több mint kétmillió forintba kerül. Egyelőre kérdéses, hogy mikor kezdhetik el a munkát. A település alaposan kiszámolt költségvetésből gazlalta az óvodai, iskolai díjakat, vagy annak egy részét. Ez is nagy segítség. Bogdán Lászlóné korábban dolgozott raktárosként, eladóként is. Most abban bízik, ha két év múlva lejár az OTP-rész- let, megpróbál majd spórolni, hogy rendbe tetesse az első szobát is. A gyes után el akar helyezkedni, mert különben nem élnének meg. — S hogy mi a legnagyobb örömöm? A gyerekeim. A kisfiam a hetedik terhességemből maradt meg. Ugye, tudja, mit érzek, amikor azzal bújik oda hozzám: Anya, szeretlek! Lőrincz Sándor dálkodik. Mintegy 1,5 millió forintot fizetnek az óvodások és az iskolások után. A körjegyzőség fenntartásához csaknem 1,8 milliót fordítanak, s kiemelten kezelik a szociálpolitikai feladatokat. Csak erre több mint kétmillió forintot szánnak az idén. A szűkös lehetőségek ellenére támogatják a fiatalokat, akik az őszi iskolakezdéskor kaptak pénzt. (Harsányi) Gazdagondok Zselicszentpálon — A gazdaságot fokozatosan építettem ki. Több lépcsőben gépesítettem. Az elmúlt hét év alatt traktort, és számos kiegészítő berendezést vásároltam — mondta a zselic- szentpáli Kosa Endre. A zselicszentpáli magán- vállalkozó állattartással foglalkozik. Bár manapság nem könnyű a helyzete, mégsem adja fel. Azt mondta: az alacsony ár okozza a legtöbb fejfájást. A gazdák hiába nevelik egész éven át a hízómarhát, ha a felvásárló nevetséges összeget ajánl. — Minden forintot gondosan beosztunk, s szinte az összes munkát mi végezzük el. 11 hektárnyi földünk van, ami kell, megterem rajta minden — tette hozzá. Az idén kukoricát, triti- kálét és búzát termesztettek, ami fedezi az állatok takarmányozási szükségletét. Most hat növendék hízómarhát, néhány fejőstehenet, és hat borjút nevel. Egy lovat és — elsősorban saját célra — disznót is tart. Gondos gazdaként felismerte: fejlesztés nélkül aligha életképes egy vállalkozás. Ha keveset is, de feltétlenül áldozni kell a bővítésre. Apránként így gyarapodott a géppark: most van pótkocsi, eke és tárcsa is. Ezek nélkül aligha dolgozhatna. Amikor terveiről faggattam, azt mondta: a fejlesztést nem akaija abbahagyni. 55 éves, s nem ábrándozik nagyratörő tervekről. A kisgazdaságban viszont elkelne egy megbízható vetőgép, s a betakarításban is sokat segítene egy kombájn. A zselicszentpáli gazda manapság is gyakran oszt-szoroz, az új lehetőségek után kutat. Természetesen eközben a napi munkáról sem feledkezik meg. Napokon belül a kukorica ad tengernyi munkát, amit öt hektáron termeszt. A növény, de főként a szántóföld is megérezte az esőt, emiatt a vártnál később kezdik el a munkát. A legutóbbi ellenőrzéskor 28 százalékos volt a víztartalom, s úgy becsülte, hogy legalább hét tonnás lesz a hozam. Bár sok munkát ad az idei kukorica szezon, de a gazda mégis elégedett. Úgy számolt, hogy a várt mennyiség elég lesz az állatoknak. (Harsányi) A fekete alakos vázától a hagymatartóig Kenyere a kerámia Gőbölös Attila a fazekaskorong mellett A pénzhiány nehezíti a hosszú távú fejlesztést Zselicszentpálon Kétmillió forint támogatásra Számos elképzelésünk van most is, de pénzhiány miatt az idén sajnos nem telik jelentős értékű fejlesztésre a falunkban — mondta Szabó József zselicszentpáli polgármester. A szennai falumúzeumban legalább egymillió forint kellene a csökölyi pajta újrazsúpozására Kézről kézre járt a kisded Az Európa Nostra-díjas szennai szabadtéri néprajzi gyűjtemény Somogy egyik leglátogatottabb múzeuma. Az idén már tizennégyezren keresték fel a skanzent; valamivel többen, mint az elmúlt években. A hazai vendégeken kívül amerikaiak, angolok, franciák és arabok is megfordultak itt. Sási János, a falumúzeum vezetője elégedett a látogatói létszámmal, hiszen már most 2-3 ezerrel több vendégük volt, mint a korábbi években. Mint mondta: a házakat rendszeresen meszelik, kaszálják a füvet, javítják a kerítéseket, s az idén rendeztek egy kéthetes kézművestábort a diákoknak, amit várhatóan újabbak követnek. S hogy miért kellett erre ennyit várni? Sási János szerint azért, mert a programszervezésre nem volt megfelelő szakember a múzeumban. A leépítéskor— mondván, nincs rá szükség —, a népművelőt küldték el legelőször. Ő műszaki lévén nem tudta a népművelői munkát magára vállalni. Akik korábban rendszeresen ellátogattak a falumúzeumba, mindig úgy tértek haza: élmény volt ott tölteni néhány órát. Csepinszky Mária — a gyűjtemény, s talán fogalmazhatunk így is: Szenna lelke — mérhetetlen munkával mindent elkövetett azért, hogy a talpasházak határolta terület élettel teljen meg. Az embernek most olyan érzése támad: hiányzik a szíves szó. És a rendezvények sora is. A mostani vezető, Sási János is nosztalgiázik: — Nekem is szívügyem volt, hogy minden ház úgy épüljön meg, ahogyan kell — mondta —, hiszen az idetelepítésükben én is közreműködtem. És hiányzik az a tevékenység, amit Csepinszky Marika végzett a falumúzeumban. Talán az ő személye is. Egyébként a minap találkoztunk; egy csoportot hozott Szennába. Egy nemespátrói lakóépület évek óta darabokra szedve várja, hogy újra felépítsék a harangláb mögötti területen. Egy présházat is szeretnének ide telepíteni, de arra sincs pénz. Mint ahogy a csökölyi pajta zsúpozására sem, ami egymillió forintba kerül. — Örülök, hogy legalább a fenntartásra van pénz — jegyezte meg Sási János. — Szeretnénk, ha az önkormányzat is támogatná a gyűjteményt — igaz, a falunapra csináltattak ide egy szép fahidat —, hiszen nemcsak nekünk, hanem a településnek is érdeke, hogy minél többen látogassanak Szennába. A múzeum előtti, árkon túli rész gyakran szemetes, és ritkán kaszálják. Mi csak az árkon innen tartjuk rendbe a területet. S hogy mit terveznek még az idén a falumúzeumban? Vélhetően lesz még egy tábor karácsony táján, s ha lehull az első hó, Karácsony Tamás, a Csiky Gergely Színház színésze is felkerekedik a stábbal, hogy a jövő évi megyenapra filmetűdben mutassa be az éló' falumúzeumot. A kazettás templomban megelevenedik egy régi keresztelő is Bellái Zol-, tán református lelkész közreműködésével. Az újszülött bizonyára kapós lesz, hiszen a kisdedet — régi, szennai népszokás szerint — kézről kézre adják majd. A film szakértője Csepinszky Mária lesz. Lőrincz Sándor A harangláb melletti területre épülnének a házak fotó: lang
