Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-11 / 238. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. október 11., szombat Az alkotmányosság a politika kerete Gál Zoltán: A NATO-csatlakozás az ország jövője szempontjából alapvető kérdés (Folytatás az 1. oldalról) Ez a vélemény már átlépett egy határt, azt amelyen már minden józan párt visszahőköl, mert ez olyan döbbenetes.- Milyen most a parlamenti retorika? Az elnöki pulpitusról milyennek látszik?- Nem látok gyökeres fordu­latot a korábbiakhoz képest. A népszavazással kapcsolatosan talán többször hangzik el az al­kotmányosság kifejezés. Ne­kem nagyon régi vesszőpari­pám, hogy a szavaknak súlya és jelentése van. Ha állandóan azt vágom a másik fejéhez, akivel nem egyezik a véleményem, hogy alkotmányellenes, meg­sérti az alkotmányt, akkor lejá­ratom magát a fogalmat, és természetesen a fogalom mö­gött lévő tartalmat is. Márpedig ez az, ami egy modem társada­lomban a társadalom kohézióját jelenti. Ez az a keret, amelyen belül a politizálás folyik, és ha ezt a keretet szétbontom, vagy túllépem, akkor valóban csak a szélsőségeknek kedvezek. Ez senkinek sem érdeke. Éppen az alkotmányozás folyamata bizo­nyította be kézzelfoghatóan, hogy a társadalom számára még nem akkora érték, illetve nem tud mit kezdeni az alkot­mány és az alkotmányosság fo­galmával. Márpedig ez a társa­dalom kohézióját kell hogy je­lentse, és nyilván idő kell ah­hoz, hogy így is működjék. Akik már az érlelődés folyama­tában szétszedik ezt, többek között azzal, hogy az ellentétes véleményre azonnal ezt sütik rá, éppen az érlelődés folyama­tát nyújtják meg ezzel: a nyuga­lom és a kiszámíthatóság bekö­vetkeztét tolják ki, nevezetesen azt, amire éppen a társadalom vágyik.- November 16-án szavaz majd az ország. Mit vár a sza­vazástól a parlament elnöke?- A föld ügyében a parla­ment elnökeként nem kívánok nyilatkozni, hiszen ebben a kérdésben lényeges pontokon megoszlik a pártok véleménye. Azt mindenképpen sajnálom, hogy a NATO-szavazás ügye így összekeveredett a földkér­déssel. Azt is - és nyugodtan elmondhatom -, hogy a kor­mány rákényszerült arra: kér­déssé fogalmazza a földügyet. Ezzel népszavazássá vált az egész. Azt hiszem, hogy azok, akik egy kicsit is értik a magyar mezőgazdaságot és az ott kia­lakult helyzetet, perspektívát, tisztában vannak azzal, hogy nem népszavazás kérdése a magyar mezőgazdaság moder­nizációja. Nincs mit bánkódni: így alakult a helyzet. A két ez­zel kapcsolatos kérdés világos álláspontot tükröz, perspektívát is. Talán ennél még fontosabb a NATO-szavazás ügye. Azt sze­retném, hogy az állampolgárok minél nagyobb számban ve­gyenek részt a népszavazáson és voksoljanak a NATO-ra, hi­szen ez egy olyan szövetség, amely képes tagjainak és kör­nyezetének is biztosítani a bé­két. A NATO erős szövetség és azt már régóta tudjuk, hogy az erő magában hordozza saját biztonságának garanciáit. Tehát az ország jövője szempontjából alapvető a kérdés. Ezt a lehető­séget nem szabad elszalasztani: felelősen kell dönteni, hiszen Magyarország ezer éves törté­nete során ritkán adatott meg, hogy saját maga dönthesse el, hogy milyen szövetséghez tar­tozik. Ez most éppen ilyen alka­lom. Biztos vagyok benne, hogy az állampolgárok döntő többsége felelősen dönt majd.- Minden politikai megnyil­vánulás magán viseli már a közeli választás jegyeit. Ho­gyan tudja a parlament vezér­kara kézben tartani majd a törvényhozói munkát? Hogyan tudja megakadályozni, hogy túlkampányolják magukat a pártok képviseled?- Erre kevés eszköz van, és több mint 70 törvénytervezetet tett a kormány a parlament asz­talára. Éppen tegnap kértem a házbizottság ülésén a frakció- vezetőket, hogy a továbbiakban tanúsítsanak önmérsékletet. Magyarországon az elnök nem vonhatja meg a szót a képvise­lőtől azon a címen, hogy túl so­kat beszél.- Nagyon közel vagyunk a választásokhoz. Milyen kam­pányra számít a parlament el­nöke?- Enyhén fogalmazva, erőtel­jes kampányra számítok.- Ez durvát is jelenthet?- Tehát finoman szólva erő­teljes kampány lesz. Amit azzal magyarázok, hogy a jelenlegi koalíció által meghatározott irányhoz és annak megvalósítá­sához képest sok alternatíva nem mutatkozik. Ha ez így van, akkor a retorikáé marad a terep, az válik fegyverré és ez magába hordja, hogy sok oda nem illő megközelítés és kifejezés tar­kítja a választási kampányt.- Köszönjük a véleményét. Kercza Imre - Lengyel János Vendégségben a német nagykövetnél Magyarország nélkül Európa torzó maradna A külföldi befektetések egyharmada Németországból érkezik hazánkba- Jó-e, ha egy nagykövetség tartja a kapcsolatot a megyei sajtóval? A kérdés akkor merült fel, amikor a napokban a posta meghívót hozott a Német Szö­vetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköveté­től. Hasso Buchrucker délelőtti beszélgetésre és ebédre invitálta Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Somogy és Zala megye lapjának főszerkesztőit. A meghívó a Ke- lenhegyi úti rezidenciára szólt. A kapuban a követség magyarul beszélő munkatársa fogadott bennünket és kísért fel a Gellért­hegy oldalában magasodó épü­letbe. Fenn az előtérben a nagy­követ és a legfontosabb területek (gazdaság, tájékoztatás, katonai ügyek) vezető követségi munka­társai vártak ránk. Rövid udvari­assági beszélgetés után Hasso Buchrucker a kertre néző sza­lonba vezette a főszerkesztőket.- Köszönöm, hogy meghívá­sunkat elfogadták - kezdte -, azért hívtuk meg önöket, mert ezzel is jelezni szeretnénk, ne­künk nagyon fontos a megyei sajtó, hiszen vidéken él az or­szág lakosságának négyötöde. A találkozón két dolgot szeretnék elkerülni, az egyik, hogy csak én beszéljek, a másik, hogy udvari­asak legyenek velem szemben. Egyben szeretném előre jelezni: nem beszélhetek a magyar bel­politikáról, annál többet viszont Németországról és a német-ma­gyar kapcsolatokról. Az első két dolgot mi újság­írók, a magyar belpolitikáról fo­lyó beszélgetést pedig - a dip­lomácia íratlan törvényeit kö­vetve - a nagykövet kerülte el. annak ellenére, hogy szívesen hallottuk volna véleményét a magyarországi kisebbségi poli­tikáról és a kaposvári szemét­dombon talált éleslőszer körüli botrányról. Részlettesen válaszolt viszont a nagykövet a hazánk NATO- csatlakozásával kapcsolatos kérdésekre. Elmondta: nézete szerint a NATO kiteijesztése Kelet-Európábán sikeres lesz, nem is lehet más, mivel az Észak Atlanti Szövetség érdek- közösség, diffenzív jellegű szer­vezet, amelynek befelé is stabi­lizáló hatása van. Meggyőző­dése - mondta -, hogy idővel Moszkva is más szemmel néz majd a NATO-ra, hiszen Orosz­országnak is érdeke, hogy stabi­litás legyen a térségben. Ma­gyarország csatlakozása a szö­vetséghez kétirányú utca: a ma­gyaroknak szükségük van a NATO-ra, s a NATO-nak szük­sége van Magyarországra. Vé­leménye igazolására a nagykö­vet Kohl kancellárt idézte: „Magyarország nélkül Európa torzó maradna!" Arra a kérdésre, hogy milyen követelményekkel járna, ha a lakosság a népszavazáson el­vetné a csatlakozás gondolatát, Hasso Buchrucker a következő­ket válaszolta:- Magyarország NATO-csat- lakozása előtt a legnehezebb akadály valószínűleg az ameri­kai szenátus. Meg kell magya­rázniuk ugyanis az amerikaiak­nak - s ez nem könnyű feladat -, hogy az USA a segítségnyújtási kötelezettségét Kelet-Európára is kiterjeszti. Ha a csatlakozni kívánó országokban a népszava­zás negatív lenne, az kedvezőt­lenül befolyásolná az USA-sze- nátust és jóidőre visszavetné Magyarország felvételét a NATO-ba. Megjegyezném vi­szont: ha a NATO meghívta Magyarországot, akkor azt ko­molyan gondolta, és a meghívás tartósnak számít, hosszú távra szól. Nem sokkal azelőtt, hogy a követségen jártunk, került nyil­vánosságra Meciar lakosságcse­rére vonatkozó ötlete. Természe­tes talán, hogy érdeklődtünk a nagykövet véleményéről. Hasso Buchrucker a felvetést a század történelmébe ágyazva közelí­tette meg. Emlékeztetett arra, hogy a második világháború után nagymértékű lakosságcse­rét hajtottak végre Európában, ami köztudottan sok szerencsét­lenséggel járt. A politikusok és a történészek egyetértenek abban, hogy a lakosságcsere rossz po­litikai eszköz. Különben is az egyesült Európában a lakosság­cserre értelmezhetetlen fogalom, hiszen garantált a szabad köl­tözködés joga, mindenki ott te­lepedik le, ahol akar. Minden demokratikus kormány elveti az államilag szervezett lakosság- csere gondolatát.- Az Alföldön - különösen a Duna-Tiszta közén - megélén­kült a beruházás, sok német be­fektető jelent meg a térségben. De a mezőgazdaságban mintha kisebb lenne az aktivitás. Feled- tethetők-e a mezőgazdaság tá­mogatásában tapasztalható ér­dekellentétek az Európai Unió és Magyarország között? - Hangzott a következő kérdés. Hasso Buchrucker bevezető­ként felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon a külföldi befektetők és hitelek egyhar­mada német, s az exportnak ugyancsak egyharmada Német­országba irányul. Elmondta azt is, hogy Horn Gyula minden al­kalommal szorgalmazza, amikor német politikusokkal vagy üz­letemberekkel találkozik, hogy tanúsítsanak nagyobb érdeklő­dést az ország keleti fele iránt, többet fektessenek be a térségbe. A nagykövet ezután a mezőgaz­daság kérdésével foglalkozott:- A német mezőgazdaság nehéz helyzetben van. Amikor 10 millió magyar elnyerte a szabadságát, 18 millió német is akkor érezte először a szabad­ság ízét. Az egyesült Németor­szág déli és nyugati részén kis­üzemek, keleten és északon pe­dig többségében nagyüzemek működnek, amelyek vonzzák a befektetőket. A magyar prob­lémát tehát Németországon be­lül is tapasztaljuk. Ami a né­met-magyar kapcsolatokat il­leti, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy Németország 2 millió márkával segíti a ma­gyar kataszteri rendszer európai normákhoz igazítását. A német mezőgazdasági vállalatok egyébként szívesen jönnek Magyarországra, jó példa erre a Claas szolnoki üzemvásárlása, de látni kell azt is, hogy szíve­sebben fektetnek be cégeink a feldolgozóiparba. Az Európai Unió mezőgaz­dasági politikája még nem kia­lakult, nem végleges. Bár a szabadpiacot bármelyik ága­zatba könnyebb bevezetni, mint a mezőgazdaságba, ám a sza­badverseny itt sem kerülhető el. Ezért a mezőgazdaságból élő lakosságnak rugalmasnak kell lennie, alkalmazkodnia a vál­tozó körülményekhez. Ebben a folyamatban a mezőgazdaság irányítóinak három követel­ménynek kell megfelelni. Az egyik: gondoskodni a vidéki lakosság életterének és a kör­nyezetnek a védelméről. A má­sik: elkerülni, hogy egyetlen ország se függjön teljesen más országok élelmiszertermelésé­től. A harmadik: a vidék lakos­sági struktúrája - amit a leg­egészségesebbnek tartanak - ne változzon meg. A számítások szerint a mezőgazdaság Ma­gyarországon kevésbé lesz problematikus, mint Kelet-Eu- rópa más országaiban. Ha már a gazdaságról esett szó, nem lehetett megkerülni a szekszárdi húskombinátnál tör­ténteket, ahol a szakszervezet és az alkalmazottak hovatovább hadiállapotban állnak a német tulajdonossal, annak túlkapásai miatt. A szekszárdi eset egyedi, a nagykövet szerint a hasonló ügyek száma nem éri el az egy százalékot. Különben is - je­gyezte meg - „fekete bárá­nyok” mindenütt vannak. A nagykövetség továbbra is ösz­tönzi a német-magyar gazda­sági kapcsolatokat, szorgal­mazza, hogy a német befekte­tők tartsák tiszteletben a ma­gyar törvényeket és védjék a német befektetők jó hírét, végül elvárja, hogy a vitás ügyekben igazságos döntések szülesse­nek. A vitákat a követség nem tekinti politikai kérdésnek, azok eldöntésében a követség nem tud és nem is kíván részt venni, az a bíróságok feladata. Közben megterítették az asz­talt és áttelepedtünk az ebéd­lőbe. Előételnek halat, főétel­nek töltött dagadót áfonyamár­tással és zöld körettel, desszert­nek pedig csokoládékrémet szolgáltak fel a libériás pincé­rek. Ebéd közben folytatódott a kiskurzus, immár kötetlenebb formában, alighanem a legke­ményebb kérdés ott hangzott el- A nagykövet úr szerint hol húzódik Európa határa? A Magyarországra mindösz- sze ha hónapja kinevezett, ko­rábban a német külügyminisz­tériumban szolgálatot teljesítő Hasso Buchrucker felnevetett, mint aki tudja, most akarják „megfogni”, majd tapasztalt diplomatához illő választ adott:- Ezt a kérdést nem lehet megválaszolni, nem is ismerek senkit, aki teljesen kielégítően meg tudta volna válaszolni ezt a kérdést, még Egon Bahr, né­met szociáldemokrata politikus sem, aki egyszer ezt mondta: Európa határa addig terjed, amíg a latin betű és a keresz­tény hit. A kávét már a szalonban fo­gyasztottuk el, de azt is mond­hatnánk - utalva Egon Bahr-ra -, hogy Európában, vagy ha úgy tetszik, a vidék-Magyaror- szág és a német nagykövet kéz­fogásán. Árpási Zoltán NYELVÜNK TISZTASÁGÁÉRT Induló vágány, virágzó cserép A klasszikus magyar iroda­lomban gyakran olvashatók ilyen mondatok: „Egyéni, külön világ ez is, lakóinak nemcsak szókincse, hanem még álomvilága is teljesen egyedülálló, ami természe­tes is. ” Illyés Gyula ír így a Puszták népében, a puszták népéről. Az ami névmási kötőszóval való kapcsolás itt helyes és indokolt: hoz- záfűzést, kiegészítést, mel­lékesebb részletet kapcsol az előző tagmondathoz. Nem szerencsés azonban a névmási kötőszós mondat­szerkesztés, ha használata folytán a valós időviszo­nyok fölcserélődnek a mon­datban, és indokolatlan, lo­gikátlan előidejűség lép fel: „A négy tolvajt elfogták, akik ellen rendőrségi eljá­rás indult. ” Efféle közlése­ket gyakran olvashatunk a sajtóbeli rövid hírekben, s valóságismeretünk alapján többnyire nem is értjük őket félre, pedig a fenti példánk­nak nyelvi formája azt su­gallja, hogy a tolvajok ellen már elfogásuk előtt rendőr­ségi eljárás indult. Hasonló­képpen fordított időviszonyt éreztet a következő sajtó­nyelvi példa is: „A Scell- kútnál alkottak egy csopor­tot, akiket a rendőrség iga­zoltatott, és távozásra szólí­tott fel. ” E mondatban a na­gyobb hibát az egyeztetés­ben találjuk: a csoport nem személy, csak ezúttal sze­mélyekből áll, nem lehet te­hát rá aki névmással vissza­utalni, s mivel nem többes számú alak, nem lehet töb­bes számú névmást vonat­koztatni rá. Helyesen tehát: „A Shell-kútnál alkottak egy csoportot, (és) a rendőrség igazoltatta, majd távozásra szólította fel őket. ” Kerüljük továbbá a vo­natkozó névmási kötőszós szerkesztést akkor is, ha komikus hatást kelt az így létrejövő mondat: „Gyors­vonat érkezik az első vá­gányra, amely tovább indul Budapest felé. ” - „A nö­vényt beültette egy cse­répbe, amely néhány hét múlva kivirágzott. ” Helye­sebb például így: „Gyors­vonat érkezik az első vá­gányra, majd tovább indul Budapest felé. ” - Beültette egy cserépbe a növényt, né­hány hét múlva megjelentek rajta a virágok. ” V. Raisz Rózsa

Next

/
Thumbnails
Contents