Somogyi Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-06 / 208. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. szeptember 6., szombat A Baláta ellensége csak a civilizáció lehet Az ismeretlen lápvilág A Baláta Somogy legféltettebb természeti kincsei közé tartozik. Bár kialakulása a régmúltra vezet vissza, tulajdonképpen alig ismerjük. Pedig illene tudnunk róla mindent, de mentségünkre legyen mondva, hogy a kutatók sem merik azt állítani, hogy tudják minden titkát. Éppen ezért az elmúlt hónapokban Borhidi Attila botanikus professzor vezetésével újabb kutatásokat végeztek a Baláta környékén. Borhidi Attila visszatérő vendég a Balá- tánál. Először 1955-ben végzett itt kutatásokat, majd 1988- ban újabb felméréseket. Túlzás nélkül állítható, hogy nála többet senki sem tud a tó növényvilágáról.- Mit illene tudnunk a Batátáról?- Egy három négyzetkilométeres ősi lápról van szó, amely a Dél-Dunántúl legnagyobb lápterülete. Valamikor voltak ennél nagyobbak is a Dráva síkon, de mára eltűntek.- A tudomány mikor fedezte fel a tavat?- Először 1923-ban Boros Ádám professzor írta le a Baláta világát. A trianoni békeszerződés után beszűkültek az ország természetes erőforrásai. A Tisza István Társaság tudományos programot hirdetett újabb lehetőségek feljuttatására. Ekkor vetődött fel a tőzeg kitermelésére alkalmas lápvilág felmérése. Boros Ádám ennek keretében járta végig a somogyi lápokat. Olyanokat is felkeresett, amelyek ma már nem léteznek. Mint például Nagybajom és Kaposmérő között a Csipáné-tó, vagy Szenta és Bolhás között a Csatártó volt. Ezek szép lápfoltok voltak, de részben a vízrendezéseknek, Borhidi Attila fotó: török részben az építkezéseknek köszönhetően eltűntek.- A Baláta nevezetessége volt a húsevő növény. Ma is él még?- Az Aldrovandáról van szó. Ez egy vízben lebegő, rovarfogó hínár. Érdekessége, hogy jellegzetesen szubtrópusi növény. Európában ennél a szélességi foknál északabbra fordul elő. Délebbre viszont igen. Például Brassó mellett a szász- hermányi lápon, illetve az Al- Duna árterében és a Duna torkolatánál. A mostani kutatásaink során is találkozhatunk vele. De nem csak ezzel, hanem olyan ritkaságokkal, is, mint a szíves levelű hídőr. ez a Balá- tán kívül csak a Nyírségben fordul elő, Kálósemlyénnél.- Látszólag tehát sokat tudunk a Balátáról. Mégis, mi indokolta az újabb kutatást?- Világviszonylatban csökken a vizes, mocsaras, lápos területek nagysága. A Unesco azért hirdette meg a Wetland programját, hogy figyelemmel kísérjék milyen változásoki történnek ezeken a területeken, s ezeknek az ismereteknek a birtokában intézkedéseket tegyenek az állapot stabilizálására és fenntartására. Ennek a programnak a keretében térhettünk vissza a Balátához. A nyolcvanas évek végén azt állapíthattuk meg, a lápvíz savanyú lett a savas esők hatására, s ennek következtében megjelent a tőzegmoha. A láp medencéje ösz- szeszűkült a természetes feltöl- tődés következtében, meg kezdődött a lápmedence beerdősü- lése. A tó és környékének víz- gazdálkodása megjavult, a kiszáradóban lévő láperdők regenerálódtak. A mostani vizsgálatok azt igazolták, hogy bizonyos tendenciák stabilizálódtak. Rohamosan folyik a láp beerdősülése. Az utolsó tíz évben nagyobb területet foglalt el az éger, mint a megelőző harminc év alatt. Folytatódott a fel- töltődés. Ugyanakkor a tó víz- gazdálkodása tovább javult. Olyan értékes, védett növényfajok terjedtek el, amelyek korábban csak két-három helyen voltak megtalálhatók. Az osztrák pajzsika 1958-ban egyetlen helyen volt megtalálható a Ba- látánál, ma negyven előfordulást írtunk össze. A lápi csalán negyven éve ismeretlen volt, ma húsz helyen található. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a terület természeti értéke jelentősen megnőtt.- A Baláta erődrezervátum, a legvédettebb területek egyike. 1941-ben már törvény mondta ki a védelmét. Szükség van-e erre a szigorú védelemre?- Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Balátának egyetlen ellensége lehet: a civilizáció. Nagy Jenő A Baláta madártávlatból Kapcsolatépítő régiók Le Croisic és az óceán A Loire régió nem a kastélyok völgye. A folyó itt - közeledve az óceánhoz - folyammá szélesedik. Hosszú és egyhangú delta-vidéket képezve. Valaha tengerjáró hajók jártak itt, s a hidakat ma is úgy építették meg, hogy az óceánjárók átcsússzanak alatta. Kastélyok itt nincsenek, vannak viszont szépen gondozott parasztházak, 50-100 hektáros gazdaságok és sok meglepetés a szinte alföld simaságé tájon. Azt mondják, hogy a Loire régió Franciaország szőlőskertje éppen úgy, mint zöldséges- és virágoskertje. Az öt megyényi terület akkora, mint Belgium. Francia- ország lakóinak 6 százaléka él itt, az ország területének 5,4 százalékán. Nyugaton már az óceán határolja és Párizsból egészen ideáig az óceán-parti Le Croasic-ig fut a TGV, a francia szupervonat, s hozza az óceánt kedvelő turistákat. A mezőgazdaság és az idegenforgalom az a két ágazat, amely ennek a tájnak a kenyeret adja. Azt mondják, a kisgazdaságokban legalább annyi szarvasmarhát nevelnek, ahány ember él ezen a tájon. Az extenzív tartást, sok egyéb mellett az éghajlat is lehetővé teszi. Itt a partok mentén húzódik az Atlanti-óceánban a golfáram, s ennek következménye, hogy Nantes-ban, a régió központjában januárban, februárban már virágba borulnak a fák. S ez a kissé párás meleg teszi lehetővé, hogy időben piacra kerüljön innen a zöldség, a gyümölcs és a virág. Nantes egyébként hírnevét nem az új funkciónak köszönheti, annak hogy az öt megyéből álló régió központja lett, hanem múltjának. Valaha a rabszolga-kereskedelem központja volt itt. Fekete-Afrika elhurcolt fiai itt cseréltek gazdát, s jutottak el a nantes-i kereskedők közvetítésével az új világba. Akkor még lagúnák mosták a házfalat, nem véletlenül nevezték Nyugat Velencéjének. A lagúnákat azóta befedték, a folyó szabályozás következtében ki is száradtak, s a facölöpök, amelyekre a házakat állították azóta megroggyantak. Ez meglátszik a jól karbantartott épületeken is. Van egy ház, nem messze a Loire-parttól, amelyet mindenkinek megmutatnak. A ház Verne Gyula születésének helyszíne. A kalandok, amelynek részesei lehetünk a Verne-regény révén tulajdonképpen ide gyökereznek. A régió azonban nem a múltjából él, hanem a lehetőségeiből. Abból, hogy kincseket kínál az ide érkezőknek. Puy du Fou csodálatos nyári színházát, amelynek nézőterén a nyár elejétől a nyár végéig hetente kétszer 13 ezer ember foglal helyet, s amelynek előadásait kétezer szereplő - a környék falvainak vállalkozó szellemű lakói - teszi hitelessé. A francia paraszti élet és a francia történelem elevenedik meg itt estéről estére. A díszlet pedig maga a táj, és egy kastély, amelyet háborús sebeiből azért nem gyógyítottak meg, hogy méltó díszlete legyen az előadásnak. Angers csodálatos vára, s a várban a 16. században készült óriász- szőnyeg, amelyet nemes egyszerűséggel csak így mutatnak a látogatónak, hogy a világ legdrágább és legszebb faliszőnyege. Értéke felbecsülhetetlen, és ennek megfelelő a védelme is. A várban külön hatalmas termet építettek a részére, s ebben a teremben a klíma- és a fényviszonyok biztosítják, hogy a rengeteg látogató ellenére is megmaradjon kincsnek a szőnyeg. Maga a város is egy ékszer, gyönyörű gondozott francia parkjaival, székesegyházával és múltjával, hiszen ez a település az Anju-királyok székhelye. És kincs az akvárium is, amelyet Le Croisic-ban egy vállalkozó szellemű vállalkozó épített fel önkormányzati garanciával, de a saját pénzéből, azért, hogy megmutassa az ide látogatóknak az óceán élővilágát. A csodálatos koraitokat éppen úgy, mint a változatos koro- nájú és színű halakat. S az udvaron pingvinekből berendezett még egy úszómedencét is. Mindez adottság, amelyre építeni kell a régió jövőjét. Erről az építkezésről hallottak részletes beszámolót a megyei közgyűlés tagjai, amikor a múlt héten a Loire-Atlantic régió vendégei voltak. A kapcsolat, amely a Balaton régió révén jött létre, egyre tartalmasabb. Projektek születtek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a két terület egymást segítve, egymás értékeire építve kerüljön közelebb egymáshoz. Kercza Imre Köcsky Péter a siker kapujában A zene madridi szuperiskolájában A barcsi Köcsky Péter, szeptember közepétől a világhírű orosz zenepedagógus, Dimitrij Baskirov madridi szuperiskolájában kezdi meg a tanulmányait. A Dráva menti város zeneiskolájából már 12 évesen a Zeneakadémiára került fiatalembert egy izraeli és orosz zongoristával együtt, ötszáz jelentkezőből választotta ki a moszkvai konzervatórium professzora. Az indulás előtti hetekben barcsi otthonukban, egy patinás Förster zongora mellett beszélgettünk. — Egy idős budapesti asz- szonytól vásároltuk meg. Már „lemondtak” róla, mégis sikerült talpra állítani. Erős, német, szép hangzású instrumentum. Tizenkét évesen lába alig érte el a zeneiskola zongorájának pedálját. Mégis hihetetlen lendülettel, energiával tolmácsolta kedvenc zeneszerzője, Liszt Ferenc művét. 1989-ben Chopin, a Lányka vágya című zongoradarab interpretálásával megnyerte a nyíregyházi zeneiskolai zongoraverseny nagydíját. Ugyanezzel jutott a legutóbbi Liszt-verseny középdöntőjébe is. — Megőrizte Liszt Ferenc művei iránt érzett vonzalmát? — Igen, de ki is bővült ez a kör. Most leginkább Schumann és Brahms műveivel foglalkozom. Nyolcadik éve járok a Zeneakadémiára, még három van vissza. Sajnos a madridi éveket papíron nem ismerik el, ezért ha hazajöttem ott kell folytatnom, ahol elkezdtem. — A kitörés lehetőségét is biztosította? — A Liszt-verseny óta. Hat társammal együtt jutottam a középdöntőbe és elnyertem a Do- uwe Egberts Alapítvány, fiatal tehetségeknek ítélt különdíját. Tévé és rádiószereplések, újságcikkek követték a sikert. Sorozatban hívtak koncertezni, de sajnos elsősorban Liszt-művek előadását várták tőlem. Korábban Sevillában,-a magyar pavilonban több estén is pódiumra léptem, Olaszországban ötödik lettem egy nemzetközi mezőnyben. Sajnos a lemezgyárak nem nagyon kapkodnak a fiatal tehetségek után. Készített ugyan velem egy CD-t a Siker kapujában koncertről a Douwe Egberts-cég, de a boltokban nem jelent meg. — Hova helyezné a nemzetközi ranglétrán a magyar zongoristákat? — Ott vagyunk az élvonalban. Ezt a verseny bizonyította: sok magyar jutott tovább, és a győztes, Bogány Gergely is közülünk került ki. — Nagyon sokat várok ettől a kurzustól. Úgy gondolom döntően befolyásolja a jövőmet. — Mi a titka ennek az iskolának? — Sokat, megszállottan gyakorolnak. Nagy precizitással és vehemenciával. Egész napokat végigdolgoznak. A neheze azonban — mint mondta — csak most kezdődik. A felvételi költségeit szülei állták. A magániskolához azonban teljes ösztöndíjat kellett igényelni. Szerencsére megkapta az egy évre szóló, havi kétezer dollárt. A kétmillió forintnak megfelelő összeget részben magán- személyek, részben világcégek biztosították. — Barcs, Budapest és Madrid között nem csak a távolság nagy. Le lehet vetkőzni a vidékiséget? — A Zeneakadémia tanulóinak többsége vidéki. A kollégiumok tele vannak tehetséges diákokkal. Sosem éreztem hátrányát annak, hogy egy kisvárosból jöttem. Gondot csak a fellépéseknél jelentett. Hiába telefonáltak, hogy este várnak egy koncertre, a rossz közlekedés miatt le kellett mondanom^ Várnai Ágnes
