Somogyi Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-04 / 206. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1997. szeptember 4., csütörtök Vendégségben az erdészetnél A Somogyvári Erdészeti Rt vezetői és szakszervezeti bi­zottsága augusztus végén megvendégelte nyugdíjas dolgozóit. A karádi vadász­házban tartott összejövetel ebéddel kezdődött, majd a késő délutáni órákig beszél­gettek az egykori és mai kol­légák. Jólesett és köszönetét érdemel a volt munkahely fi­gyelmessége - tudatta la­punkkal Hajdú József nyug­díjas társai nevében is. ópusztaszerre új időpontban A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete közli a szeptem­ber 21-i, ópusztaszeri kirán­dulásra jelentkezett tagjaival, hogy az útra korábban, 9-én kerül sor. Találkozás a szo­kott helyen reggel fél ötkor. őszi Napfényben Fenyvesen Évek óta a szezon végén nyugdíjasokat fogad a bala- tonfenyvesi ifjúsági tábor, így történik ez a héten is. Az anyagi források idén csak egy turnus ellátására voltak elegendők, de a programok­kal nem fukarkodtak a szer­vezők, a fürdőzés, napozás mellett előadást hallhattak az idős korban ajánlatos kímélő életmódról, a rendszeres mozgás fontosságáról, hét­főn jó hangulatú badacsonyi kiránduláson vettek részt. Kaposváriak Nagysallérban A megyei szövetség klubja, a Tájak, Korok, Múzeumok klub és a toponáriak szövet­keztek össze, és hét végén megnézték a nagysalléri va­dásznapok eseményeit. Leg­inkább a kutyabemutató és a lovas vadászugratás nyerte meg tetszésüket. A nyári szünet után első rendezvé­nyük hétfőn délután 3-kor lesz az MSZOSZ első eme­leti 62-es termében, ott be­szélik meg a további őszi programokat. Hagyományőrzők a vásár színpadán A vasárnapig tartó Alpok- Adria vásáron amatőr együt­tesek, így nyugdíjas csopor­tok is fellépési lehetőséget kapnak. Többek között be­mutatja műsorát a Szigetvári utcai, a kaposfüredi, a hetesi, jutái hagyományőrző együt­tes, a buzsáki népdalkor és a toponári nyugdíjas klub is. Fellép egy Tolna és egy Ba­ranya megyei csoport is. 430 ezer özvegy havi 2800-5000 forinttal kap többet A többségnek kedvezőbb 1998. január 1-je után egyetlen özvegynek sem kell majd vá­lasztania az özvegyi nyugdíj és a saját jogú nyugdíj között: aki mindkét nyugdíjra jogosultságot szerzett, annak korlátozás nélkül mindkét nyugdíjat folyósítani is fogják. Csökken azon­ban az özvegyi nyugdíj mértéke, az özvegyek eddig az elhunyt házastárs nyugdíjának 50 százalékát kapták, 1998. január 1-jé- től viszont csak 20-20 százalékát fogják kapni. A házastárs ha­lálát követő egy évig járó ideiglenes özvegyi nyugdíj továbbra is 50 százalék marad. A változások nem mindenkire lesznek egyforma hatással. A túlnyomó többség számára ked­vezőbb lesz az új rendszer, 430 ezer özvegy havi 2800-5000 fo­rinttal több nyugdíjat fog ezután kapni, lesz azonban egy szűk ré­teg az ezután megözvegyülök közül, akiket kétségkívül hátrá­nyosan érint az új szabályozás. De azokra, akik már özve­gyek, az új szabályok csak akkor vonatkoznak, ha úgy jobban jár­nak. Ha az új szabályok kedve­zőtlenek lennének számukra, nyugdíjukat továbbra is a régi szabályok szerint fogják folyósí­tani. Az új szabályok bevezetése után kedvezőbb helyzetbe kerül­nek azok az özvegyek, akik a je­lenlegi rendszerben csak saját jogon kapnak nyugdíjat, és öz­vegyi nyugdíjukról le kellett mondaniuk. (Jelenleg ugyanis csak akkor folyósítják együtt a saját jogú és az özvegyi nyugdí­jat, ha a kettő összege nem ha­ladja meg a 20 400 forintot. Ha meghaladja, akkor választani kell a sajátjogú és az 50 százalé­kos özvegyi nyugdíj között. Ha a saját jogú nyugdíj kevesebb mint 20 ezer 400 forint, akkor azt az özvegyi nyugdíjból kiegészítik.) Az új szabályok szerint az özve­gyek saját nyugdíjuk mellett mindenképpen megkapják a 20 százalékos özvegyi nyugdíjat is. Gyakran azok számára is ked­vezőbb lesz az új rendszer, akik eddig özvegyi nyugdíjat kaptak és lemondtak saját nyugdíjukról. Ha saját nyugdíjuk és a 20 száza­lékos özvegyi nyugdíj együtt több mint 20 4000 forint, akkor ezután az új szabályok szerint fogják kapni nyugdíjukat. Ha kevesebb, akkor kérhetik, hogy minden maradjon a régiben. Vé­gül azok is több nyugdíjat fog­nak kapni, akiknek eddig a saját nyugdíjat csak a felső összegha­tárig, 20 400 forintig egészítették ki az özvegyi nyugdíjból. Hiszen az új rendszerben akkor is meg­kaphatják a teljes összeget, ha sa­ját nyugdíjuk és 20 százalékos özvegyi nyugdíjuk együtt több mint 20 ezer 400 forint. Akik a törvény életbelépése után fiatalon özvegyülnek meg, már nem választhatnak, nekik az új szabályok szerint fogják fo­lyósítani a nyugdíjukat. Közülük egy igen kis réteg számára egyér­telműen kedvezőtlenek lesznek a mostani változások, ők azok, akik saját nyugdíjra nem szerez­tek jogot. Ezek az özvegyek az eddigi 50 százalékos helyett 20 százalékos özvegyi nyugdíjat fognak kapni. Bármily fájdalmas is ez az érintettek számára: a tár­sadalombiztosítás nem tudja magára vállalni azok eltartását, akik nem fizettek járulékot. Ezeknek az özvegyeknek a meg­élhetéséről a szociális ellátórend­szernek kell gondoskodnia, amíg nem lesznek jogosultak időskori járadékra. Atádi bajtársak a taszári bázison Negyvenhatan látogattak el a nagyatádi Bajtársi Egyesület tagjai közül az SFOR erők ta­szári bázisára. Néhányan a vá­ros más nyugdíjas klubjából is részt vettek a kiránduláson. A laktanyában a nyugdíjas hon­védtisztek megismerkedtek az amerikai katonák életével, megnézték elhelyezési körlete­iket, harci technikájukat. A kirándulás során felkeres­ték még a szennai falumúzeu­mot, majd késő délután a ka­posvári katonanyugdíjasok szervezetének tagjaival töltöt­tek el néhány kellemes, be­szélgetéssel telt órát. (Németh) Atádiak egy amerikai rohamlöveg mellett Közelebb jött Révfülöp Boglárhoz A balatonboglári Megértés Nyugdíjas Egyesület tagjai csa­ládostul látogatták meg a révfü­löpi időseket. Vendéglátójuk Alapi Istvánná a révfülöpi szo­ciális otthon vezetője volt. Nemcsak a nyugdíjasok életé­vel terveivel ismerkedtek meg, hanem a szép északi parti tele­püléssel is. Az idősek dicsére­tére legyen mondva megjárták a Filippi hegyet is. A találkozón verses, nótás műsort adtak egymásnak. A helyi tv is be­számolt a találkozóról, Horváth Jánossal, a bogiári egyesület alelnökével készült riportjában. A találkozót Zácói Tivadarné, a bogiári egyesület titkára szer­vezte. A kezdeményezés sike­réhez Papp Györgyné szava­lata, Székely Györgyné nóta­csokra és az idős hölgyek rap- dala is hozzájárult. A közös ebéd után Hegyvári Tivadar, a bogiáriak ifjú zenésze húzta a talp alá valót. A két település idősei azzal búcsúztak, hogy jövőre a déli parton találkoz­nak. A látogatás része volt annak a kézfogónak, amelyet a bogiári egyesület kezdeményezett a két tóparti település között, idén először ők rendezték meg a kö­zös szezonnyitót. Az évszáza­dok után újra éledő barátságot akkor megállapodással pecsé­telték meg. Találkozó 45 év után A negyvenöt évvel ezelőtt végzettek tartották osztály- találkozójukat szombaton a kaposvári Anna Iskolában. Tisztes korú régi diákok várták ugyanolyan csend­ben osztályfőnöküket mint annak idején. — Ötvenkét gyerek járt ebbe az osztályba — mesélte Far­kas Lászlóné volt osztályfő­nök — Fiúk, lányok vegye­sen. Soknak tűnik ugye? Ab­ban az évben, mikor az én fiaim végeztek volna, vegyes iskolává alakultunk át, a lány nyolcadikat is hozzácsapták az én végzőseimhez. Sokan lettek, de könnyen boldogul­tam velük. Annak idején sem voltak bővében a pénznek a szülők, süteményt sütöttek a gyerekek, és ezt az iskolában a szünetben eladták. A pénz­ből készítettük a tablót, vettük a ballagási virágot. Jártunk vasat gyűjteni is. Szófogadó, lelkes és összetartó gyerekek voltak. — Pont az én élettörténe­tem érdekli? — mondta Szí­jártó Miklós egykori diák. — Na, akkor jót kérdez. Itt taní­tok ebben az iskolában már negyven éve. Itt töltöttem ed­dig életem, hatéves koromtól kezdve. Sőt ma már a lányom is mellettem ül a tanáriban... — Az én életemben semmi különös nincs — mondta La- boda Tibomé dr. Horváth Gertrud. — Miután itt végez­tem, nem volt más lehetősé­gem mint a cukoripari techni­kum. Akkor ez volt az egyet­len iskola, ahonnan felvéte­lizni lehetett az orvosira. Hu­szonnégy éve ortopéd szakor­vos vagyok. — Már nagyon rég külföl­dön élek — kezdte Boros Kornél aki annak idején szó­lóbrácsásként kezdte a Pécsi Nemzeti Színházban. Rá kel­lett jönnöm: zenészként job­ban járok ha külföldön pró­bálkozom. Sokat turnézom de ennek ellenére a családommal együtt gyakran hazatérek. — Sokan nem élnek már a régiek közül. De szerencsére aki mozdulni tudott, eljött — mondta Tóth Györgyné a ta­lálkozó szervezője. — Azok­nak, akik már nincsenek köz­tünk, kopjafát állítottunk a Keleti temetőben, innen azt megyünk felavatni, koszo­rúzni... Virághalmy Sarolta Somogyacsai magány — Kihaló, kifogyó magyar falu a miénk, ahol egyre nehe­zebb a megélhetés — mondta a kora őszi kánikulában So- mogyacsán a kerítésre támasz­kodva a 76 éves Vajda János. — Igaz, hogy az utóbbi né­hány évben több külföldi is vett itt hétvégi házat, de a ko­rombeliek sorra meghalnak, a fiatalok közül pedig sokan el­költöztek... Vajda János bácsi Kaposvá­ron szerzett mezőgazdasági technikumi végzettséget, majd állatfelvásárló volt a húskom­binátnál. Sok év után onnét ment nyugdíjba. Jelenleg a 47 éves beteg fiával él együtt, fe­lesége másfél éve ment el, örökre. — Magunkra maradtunk — mondta elérzékenyülve. — Nyakamba szakadt minden. A fiamra betegsége miatt nem­igen számíthatok. A nyugdíj mellett baromfiakat is tartok, hogy ne a boltban kelljen venni, ha megkívánjuk a húst. Ötszáz négyszögöl kert tarto­zik a házhoz, azon zöldséget, krumplit és kukoricát terme­lek... Beszélt arról is, hogy mind több az üres ház a faluban. Legutóbb egy százhalombattai család — akik tíz évig éltek ácsán — költözött el. Pedig a rendszerváltás óta fejlődött a falu: vezetékes ivóvizet kap­tak, egyre több házhoz kötöt­ték be a telefont, önálló jegy- zőség működik. A legnagyobb gond a munkahelyek hiánya, a közlekedés sem a legjobb... A 349 lakosú faluban 113 a hatvan éven felüliek száma, miközben csak nyolc óvodást és’ 39 iskolás gyermeket tarta­nak nyilván. Krutek József A hosszú élet titkának őrzői A KSH adatai szerint So­mogybán összesen 674 ember ismeri a hosszú élet titkát. Ennyien töltötték be ugyanis a kilencvenedik életévüket. A nemek arányát vizsgálva az tapasztalható, hogy a férfiha­landóság magasabb, mint a nőké: a kilencven évesek kö­zül ugyanis 165 férfi és 509 nő van. A megye lakosainak számával összevetve kiderül­het, hogy a Somogybán élők alig valamivel több, mint két ezreléke töltötte be a kilenc­venedik életévét. G. B. Megújult környezetben ápolják a rászorulókat Csak átmeneti megoldás Gondoskodás nélkül már nem élnének fotó: Gál ivett A bejárati pihenőben, egy szál cigaretta mellett békésen társa­log a kaposvári kórház belgyó­gyászati utókezelőjének két gondozottja. A hatvanas éveiket taposó férfiak mellett halkan szól a rádió. Szabásról kerültek az osztályra. Azt mondják, itt jobban érzik magukat. — Július elsején költöztünk a 30 ágyas osztályra — tájékoztat dr. Rótt Pál osztályvezető főor­vos. — A hatvanas létszámot már Szabáson a felére csökken­tettük, majd mindössze hat bete­get vettünk föl. Azokat, akiket egészségi állapotuk miatt csak itt lehet kezelni. A többieket csa­ládban illetve szociális otthon­ban gondozzák. Tíz nap alatt be­telt a harminc ágy, s ma már több mint tízen várnak elhelye­zésre. Legfeljebb három hónapig tarthatunk itt egy-egy pácienst. A kórházi osztályokról saját ha­táskörömben, a háziorvosok ja­vaslatára illetve egyéb intézmé­nyekből a főigazgató főorvos döntése alapján vesszük föl a rá­szorulókat. — Köztudottan nehéz elkülö­níteni a szociálisan és egész­ségügyileg gondozásra szoru­lókat. Ide milyen indok alapján veszik föl a betegeket? — A nem rehabilitálhatók zöme az idősek közül kerül ki. Őket elsősorban a koruk miatt nem lehet jobb állapotba hozni, s a család valamint a háziorvos sem tudja vállalni a gondozásu­kat. Ugyanakkor kórházi ellá­tásra szorulnak, de az aktív ágyakon már nem kezelhetők. Szabáson és itt is többen vannak, akiknél nagyobb a szociális gon­doskodás iránti igény. Az első­sorban kórházi ellátást igénylők után az OEP, a krónikus betegek ellátásának megfelelő pontszám alapján finanszíroz. Hangsú­lyoznom kell, az utókezelő nem az utolsó állomás a súlyos, kró­nikus betegek kezelésében. Át­meneti megoldást nyújt csupán a további családi, illetve szociális otthoni elhelyezésig. Az utókezelőben egy orvos és 12 nővér gondozza a súlyos be­tegeket, akiknek létéhez elen­gedhetetlen a szakszerű ápolás. Legtöbbjük idős, s agyi kataszt­rófa, érelmeszesedés, daganatos megbetegedés és alkoholizmus­ból eredő súlyos májkárosodás miatt került az osztályra, de akad közöttük hasonló fiatal ember is. Testi gondozásukhoz speciális eszközökre is szükség van. A humánusabb környezetben mód nyílik a kulturált, önálló étke­zésre. Lelki támaszt Szabáson a helyi plébános nyújtott. Kapos­váron most szervezik a mentális gondozást. Megtudtuk: a szociá­lis otthonokba csak 6-12 hónap alatt tudják elhelyezni a rászoru­lókat. Ezt az időt kevesen tudják kivárni... Várnai Ágnes Aranykoronában mért segítség A ságvári Egyetértés Mező- gazdasági Szövetkezet het­ven nyugdíjasáról is gondos­kodik. Az idős tagok 150-300 aranykorona után kapják terményüket: idén búzából 18 kilogrammot, kukoricából várhatóan 20 ki­logrammot kapnak aranyko­ronánként. Aki kora miatt már nem tud állatokkal fog­lalkozni, az pénzben kapja a támogatást. Á háztáji és zárt­kertek művelésébe is besegí­tenek: elfogadható áron, ha­szon nélkül szántják fel, ve­tik be a földjüket. Évente egy alkalommal ajándékot, pénz­jutalmat is kapnak, egy-egy nyugdíjas 8-12 ezer forintot. Holnap Bábolnára, kirándu­lásra viszik az öregeket.

Next

/
Thumbnails
Contents