Somogyi Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-13 / 214. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1997. szept. 13., szombat Falu és vadászparadicsom Csodás szarvascsapáson Kaszó felülnézetből Kaszái teríték NYELVÜNK TISZTASÁGÁÉRT Eszik-e vagy isszák a mannát? Hogy a nyelv összefügg a gondolkodással, az azt hiszem, közhely. Persze, ez az össze­függés nem olyan világos, mint az, hogy kétszer kettő négy, de annyira azért min­denki számára érthető, hogy fölmentve érezzem magamat a bizonyítás kötelezettsége alól. Talán azt sem kell itt tudomá­nyos alapossággal igazolnom, hogy a nyelv az emberi tudás, az emberi kultúra fejlődésével is párhuzamba állítható. Szá­zadunk kiváló amerikai nyel­vésze, Mario Pei professzor, akinek egyik népszerű nyelvé­szeti munkáját, a szabálytalan nyelvtörténet címűt a szintén kitűnő nyelvész, Fabricius- Kovács Ferenc magyarra is le­fordította, hozzáférhetővé téve ezáltal a nyelvek iránt érdek­lődő magyar olvasók számára is, külön fejeztet szánt köny­vében a nyelv nélkülözhetet­lenségének, s ebben többek között így if: „A nyelv története az em­beri kultúra története. A kul­túrát semmi sem tükrözi oly híven, mint a nyelv... Nem­csak hogy nincs egyetlen terü­lete sem a civilizált életnek, amely nélkülözhetné a nyelve,t hanem az emberi te­vékenység minden formája is a tágabb értelemben vett nyelvtől függ... Minden áthat, mindenben részt vesz, ami emberi tevékenység, viszont ó't magát is e tevékenység min­denformája befolyásolja. ” Bármily felemelő is e gon­dolatmenet, itt álljunk meg! Igen, a nyelv valóban a társa­dalmi tapasztalatátadás esz­köze, évezredek felhalmozott tudásának letéteményese, a kultúra hordozója, de nem mindig, nem szükségszerűen az. Csak akkor, hogy ha meg­felelően élünk azzal a tudás­anyaggal, azzal a kulturális örökséggel, amely elsősorban épp a nyelv révén került birto­kunkba. Ellenkező esetben - még ha csak átmenetileg, akár csupán egy röpke pillanatra is - megbomlik a nyelv és a tu­dás, a nyelv és a kultúra össz­hangja, s a tájékozatlanság, a tudatlanság kerekedik felül. Kis cikkemben erre mutatok be egy jellemző példát. Két évvel ezelőtt egyik sportlapunkban olvashattuk a következőket: „... mielőtt a mezükön a máltai keresztet vi­selő legények megkezdték volna idei diadalmenetüket, igazán ritkán csepegtethettek a győzelmi mannából. ” Aki nem tudja, hogy a Bib­liában többször is előforduló mannát eszik-e vagy isszák, az persze cseppfolyósnak vélheti, de ezzel bizony tájékozatlan­ságot árul el. Talán megbocsát­ják olvasóim, ha - biztos, ami biztos! - idézek is a Bibliából egy-két olyan részt, amelyben mannáról esik szó. Lássuk csak, milyen is ez a Biblia sze­rint az égből hullott eledel! „Nevezé pedig azt az Izráel háza Mánnak: mely olyan vala, mint a koriandromnak magva, fejér, és olyan ízű, mint a mézes pogácsa. ” (A koriander egy olajos magvú, illatos, délvidéki fűszernö­vény.) Egy másik részlet: „Ki­omol vala pedig a nép, és sze­dik vala a Mannát, és megőr- lik vala malmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból hamu­ban sült pogácsákat. ” Nos, ennyit a mannáról! Csepegtetni legföljebb a nek­tárt lehet az efféle mennyei termékek közül, a mannát in­kább csak csipegetni. Apropó, csipegetni! Felcsi­pegetni, fölszedegetni a tudás morzsáit is lehet, sőt ajánlatos. Nem szégyen az. Szégyenkez­nünk csupán akkor kell, ha nem tanulunk a hibákból. Grétsy László Komputer a szülésnél A kisvasút zakatolása veri fel az erdő csendjét. Turistákat visz madárlesre a Batátához. Azt már megtanultam Ka- szóban, hogy a vadászember nem szereti, ha ilyenkor szar- vasbőgés idején idegen ba­rangol a vadcsapáson, mert megzavarják a fenséges tró- feájú szarvasokat, de kivéte­lesen turista szezon is van a nagyatádi vásár jóvoltából. Azt mondja Végvári Jenő, hogy nem tudja eldönteni, most örül­jön, vagy... Abban egyetértünk, hogy az erdőgazdaság vezér- igazgatójának most az a dolga, hogy a vendégéjszakákat szá­molja, s azt nézze, ki és mek­kora trófeát visz haza, mert eb­ből lesz a bevétel, a polgármes­ternek viszont illik örülnie an­nak, hogy ennyien keresik fel a a Klub Kaszót, a Balátát, meg a kisvasutak mert ismét bebizo­nyosodott, hogy híre van a falu­juknak. A baj csak ott van, hogy Végvári Jenő a vezér- igazgató és a polgármester egy- személyben. A kétféle érdeket pedig időnként nehéz össze­egyeztetni. Vagy mégis lehet? — Maradjunk annyiban, hogy az erdőgazdaság stabil, biztos hátteret nyújt a környe­zetnek. Kaszó, a falu, amely négy egykori puszta — Kaszó­puszta, Darvas, Kanizsaberek, Bükkpuszta és Bördec — 176 lakóját jelenti, tulajdonképpen egyet jelent az erdőgazdaság­gal. Az ad megélhetést és kom­fortot. Anélkül nem képszülhe­tett volna el a darvaspusztai vízmű és a gerincvezeték, hogy 35 családhoz bevigyük az egészséges ivóvizet. Nélküle nem tudnánk a szociális hálóról és kulturális programokról be­szélni. Fordítva is igaz, ezek­nek az embereknek a dolgos keze nélkül a gazdaság sem tar­tana ott, ahol tart. Tisztes nye­reséget mondhatunk magunké­nak, mert a terveink valóra vál­tak. A faipari fejlesztések révén piacképes árut tudunk előállí­tani, a tervszerű erdőművelés­sel meg tudtuk őrizni Kaszót a zöld szigetnek. Én egyszer azt mondtam, hogy Kaszó Nagy­atád zöld szíve. Aztán egy alka­lommal itt járt a megyei köz­gyűlés elnöke, s kiigazított: Ka­szó Somogyország zöld szíve. Mi büszként vállaljuk ezt a jel­zőt. — Azt is mondják, hogy Ka­szó igazi vadászparadicsom. — Talán nem érdemtelenül. Én most nem mennék bele ge­netikai magyarázatokba, mert megtették már tőlem avatottabb szakértők is. Tény viszont, hogy az itt elejtett trófeák szinte kivétel nélkül éremre ér­demesek. Sőt! — A „csodaszarvasra” gon­dol? Tavaly igazán lázba jött a szakma, amikor felreppent a hír... — Égtek a telefonok-. Volt aki azért hívott, mert ugratás­nak vélte, más meg azért, mert minden pénzt megadott volna, hogy ő ejthesse el. Ez a vidék a sajátos klímájával kedvez a nagy trófeájú gímszarvasnak Valóban láttuk a „csodaszar­vas” nyomát. A vadászszeren­cse azonban elpártolt tőlünk, nem került terítékre. Most félve jegyzem meg, hogy... Az illeté­kes kerületvezető vadász jelen­tette, hogy megvan az a nagy szarvasbika, amely tavaly kiér­demelte a „csodaszarvas” jel­zőt. De várjuk ki a szarvasbő- gés végét. Azt hiszem ismét lesz miért beszélni Kaszóról. — És ha most sem kerül te­rítékre, akkor nagyon elkedvet­lenedik? — Az időjárás nem kedve­zett a szarvasbőgés kezdetének. A szarvas érzékeny a hőmér­sékletre. Melegben nem szíve­sen mozog, hajnalban vissza­vonul, nincs hajlama a pár­zásra. A következő napok talán hoznak némi változást. Nagy az érdeklődés az itteni szarvasva­dászat iránt. Dél-Somogynak és benne Kaszónak egész Éurópá- ban neve van a vadászok kö­zött. Úgy számoltunk, hogy kétszáz vendégvadászt fogad­hatunk, s 60-65 golyóérett szarvasbika kerülhet terítékre. A kerületvezetőktől tudjuk, hogy az agancsok súlya nagyon szép. Amitől tartok, hogy kevés az igazán öreg bika és kevés a selejt is. Mindent egybevetve azt hiszem, azért sikeres évet zárhatunk majd. Ez számunkra azért is fontos, mert nem átla­gos esztendő elé nézünk: Kaszó — ha úgy tetszik — jövőre lesz hatszáz éves. Magam is megle­pődtem ezen, de tény. Az első írásos emlék, amelyben Kaszó neve olvasható, 1398. május 5- ei keltezésű. Zsigmond király a babócsai birtokot, többek kö­zött a hozzá tartozó Kaszóval a török elleni harcokban szerzett vitézségért a temesi ispánnak adományozta. Barátaink talál­tak a dokumentumra, s annak hitelességét történészek igazol­ták. Szeretnénk méltó módon megünnepelni ezt az évfordu­lót. Hamarosan felállítunk egy szervező bizottságot, hiszen nagyon sok mindent szeretnénk csinálni. Ha sikerül, akkor em­lékművet állítunk, a természeti értékeinket bemutató múzeu­mot nyitunk, s ha kollégáink partnerek lesznek, akkor meg­rendezzük a többi erdő- és vad­gazdasággal közösen a Somogy legjobb hivatásos vadásza cí­mért indított szakmai versenyt. De egyelőre többet nem szíve­sen mondok el, hiszen azt sze­retnénk, ha mindenkinek, aki megpihen nálunk, meglepetés­sel szolgálhatnánk. Nagy Jenő Mi sem kézenfekvőbb mint az, hogy az új generáció világra jövetelénél már a komputer is fontos szerephez jut. A számí­tógép feljegyzi a fájdalmak ritmusát, a bébi szívhangját és megállapítja a gyógyszerek ha­tását a leendő anyára. A nizzai Saint Georges klinika már si­keresen alkalmazza az új tech­nikát. Az orvos vagy a szü­lésznő szemmel tarthatja az anya és a bébi összes adatát, sőt a képernyőn megfigyelheti, mi történik éppen a többi szü­lőszobában. A komputert úgy helyezik el, hogy a vajúdó nő ne lássa a képernyőt.

Next

/
Thumbnails
Contents