Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-22 / 195. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP VILÁGTÜKÖR 1997. augusztus 22., péntek Az „ötödik hatalmi ág” leszámolása a „negyedikkel” Ukrán újságírók tollal, fegyverrel Nem lehet százszázalékosan szavatolni az újságírók bizton­ságát egy olyan országban, amely gazdaságilag válságos ál­lapotban van - jelentette ki Leonyid Kucsma ukrán elnök. HÍRHÁTTÉR Hárman a csúcson Az előzetes megállapodásnak megfelelően ma Krakkóban tanács­kozik Václav Klaus cseh, Wlodzimierz Cimoszewicz lengyel és Horn Gyula magyar kormányfő, természetesen elsősorban a leendő, teljes jogú NATO-tagsággal összefüggő kérdésekről. Ez a megbeszélés korántsem előzmény nélküli. A hivatalos madridi meghívás óta Prága, Varsó és Budapest közt formálisabbá és rendszeresebbé vált a csatlakozásról természetesen korábban is megkezdett, de inkább a kulisszák mögött folyt egyeztetés. Az el­múlt bő másfél hónapban sor került már a védelmi minisztériumok illetékeseinek budapesti eszmecseréjére, majd júliusban a cseh fő­város adott otthont a három külügyminiszter találkozójának. A krakkói csúcs napirendjén nem kizárólag a Brüsszellel hama­rosan elkezdődő felvételi tárgyalások kérdéseinek áttekintése sze­repel majd, hanem - csaknem hasonló súllyal - az a dilemma is, milyen politikai irányvonalat kövessen a három állam a csatlakozni akaró, ám az első körből (különböző okokból) végül is kimaradt szomszédaival. Szakértők szerint az is igen fontos, hogy a Brüsz- szellel kapcsolatos lépések mellett Prága, Varsó és Budapest közt kialakuljon valamelyes egyeztetés a majdani, esetleges fegyver­zetkorszerűsítési és -beszerzési döntésekről is. Tapasztalatok sze­rint ugyanis a közösen hozott és egyöntetűen képviselt vélemé­nyeknek komolyabb - s az árakban is érvényre juttatható - hatása van, mintha a három állam önállóan cselekednék. (Szegő) Moszkvából indítható SS-23-asok Szlovákia, a titkos atomhatalom A pápa Párizsban 11. János Pál pápát csütörtökön az orlyi repülőtéren Jacques Chirac francia államfő és fele­sége fogadta. A szentatya, aki a 12. katolikus ifjúsági világna­pokra érkezett a francia fővá­rosba, az Eiffel-torony lábainál elterülő Mars-mezőn üdvözölte a rendezvénysorozat több száz­ezer résztvevőjét. II. János Pál ezt megelőzően az Elysée-palotában Chirac el­nökkel találkozott, majd felke­reste a Trocadéro teret - ahol 1789-ben kihirdették az Emberi Jogok Chartáját -, hogy a nyo­mor áldozataira emlékezzék. * Magyarország bizonyságát adta, hogy szilárdan elkötelezte magát a demokratikus értékek mellett, és békés kapcsolatokat kíván minden szomszédjával - hangsúlyozta augusztus 20-a alkalmából Göncz Árpádhoz küldött üzenetében Bili Clinton amerikai elnök. Súlyos incidens zavarta meg ismét a közép-boszniai Jajcéból elüldözött muszlimok hazatéré­sét: miközben a kilencvenhét család „előfutáraiként” érkező férfiak szerdán birtokba vették elhagyott házaikat, két épület­ben pokolgép robbant. Prágában megemlékeztek arról, hogy 29 esztendeje száll­ták meg a Varsói Szerződés or­szágainak katonai alakulatai Csehszlovákiát. Pozsonyban Alexander Dubcek sírjához el­mentek a szlovák parlament el­lenzéki pártjainak, az ötpárti Szlovák Demokratikus Koalí­ció (SDK), a hárompárti Ma­gyar Koalíció, a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) és a szo­ciáldemokraták (SDSS) képvi­selői. Magyarokkal is tárgyalt Po­zsonyban hivatalos szlovákiai látogatásának másnapján a len­gyel államfő. Áleksander Kwasniewski elsősorban a ma­gyaroknak a szlovák kormány­nyal fennálló kedvezőtlen vi­szonya felől és a megoldás le­hetőségéről érdeklődött. Már 140 áldozata van Kelet- Kínában a Winnie nevet viselő tájfunnak. A szélviharban há­romezren megsebesültek. A szélviharban csaknem százezer ház megrongálódott, s emiatt több tízezer ember maradt haj­lék nélkül. Robbanószerkezet oltotta ki egy polgári személy életét teg­nap az Izraelt támogató Dél-Li­banoni Hadsereg ellenőrzése alá tartozó Dzsezzin település közelében. Az eset után az izra­eli hadsereg támadást intézett az Irán-barát Hezbollah fegyve­res szervezet állásai ellen a ke­let-libanoni Bekaa-völgyben. Borisz Gyerevjanko, a nép­szerű délutáni lap, a Vecser- naja Odessza főszerkesztője alig néhány lépésre volt hiva­talától, amikor egy feltehetően profi bérgyilkos sorozata kiol­totta életét. Legalább nyolc szemtanú látta az esetet, de minden olyan hirtelen és meg­lepetésszerűen történt, hogy nem tudtak segítséget nyújtani a forró nyomot kereső ukrán rendőröknek az eltűnt gyilkos kézre kerítésében. Újságírókat 1996 januárja óta negyvenkétszer támadtak meg Ukrajnában a nyílt utcán, ebből tíz merényletkísérlet ju­tott Odesszára. Tavaly nyolc, az idén eddig három újságíró­áldozata volt valamely me­rényletnek. Áz indítékokat illetően Gyerevjanko esetében nem kell messzire menni. Lapjában és saját cikkeiben nemegyszer tollhegyre tűzte a fekete-ten­geri kikötőváros alvilágának viselt dolgait. Tagja volt a vá­rosi képviselő-testületnek, és többször vitába keveredett Eduard Hurviz főpolgármes­terrel, akit a közvélemény az egyik keresztapának tart. Már­ciusban agyba-főbe verték sa­ját lakásán a délutáni lap vá­rosházi rovatvezetőjét, mert szellőztette Hurviz panamáit. Arra célozva, hogy a sajtót gyakran emlegetik negyedik hatalmi ágként, egy kijevi lap ekkor azt írta: a maffia, az ötödik hatalmi ág, leszámol a negyedikkel. Leonyid Kucsma elnök most Szimferopolban bejelen­tette, hogy a sajtó munkatársa­inak meggyilkolását ugyan­olyan súlyos bűnténynek te­kintik a jövőben, mint a rend­őröket érő, mind gyakoribb támadásokat. (Réti) A SME című szlovák ellen­zéki lap magát megnevezni nem kívánó katonai forrásra hivatkozva azt jelentette csü­törtökön, hogy Moszkva ösz- szesen hat közepes hatótávol­ságú hordozórakétát állomá- soztat titokban Szlovákiában. Az SS-23-as rakétákat Moszkva azután titkolta el, hogy már eredményesen szor­galmazta a németországi Per- shingek leszerelését. A Práca című szakszervezeti napilap fő- szerkesztője szerint a májusban meghiúsult kettős referendum „politikai álnokság”, hiszen ép­pen a jelenlegi kormánykoalí­ció képviselői azért ellenezték - úgymond - Szlovákia NATO-tagságát, mert az atom­fegyvereket akar telepíteni Szlovákiába. Tették ezt akkor, amikor a szlovák hegyek között már és még ott bújtatták azokat az atomtöltetű rakétarendszereket, amelyek vezérlésének és ellen­őrzésének a kulcsa máig Moszkva kezében van. A Práca felteszi a kérdést: „a Szlovákia NATO-tagságával kapcsolatos népszavazás meg­hiúsításáról valóban a független szlovák kormány döntött-e? Nem lehetséges-e, hogy a szlo­vák állami politikát ellenőrző idegen hatalmak érdeke érvé­nyesült a referendum meghiúsí­tása által? Mert hogy azok jól tudják, honnan lehetne gyorsan előkapni a rakéták atomtölteteit vagy más tömegpusztító anya­gokat hordozó részeit. „Ki ellen? Magyarország, Lengyelország, Csehország el­len? Vagy talán más célponto­kat rejtenek a rakétákat vezérlő számítógépek? Milyeneket va­jon, és ki ismeri azokat? Kik és milyen szinten döntött mind­ezekről?” - kérdezi a Práca, és hozzáteszi: „ Vladimír Meciar a NATO és az Európai Unió szemében Karadzsics, Milose­vics és Kadhafi személyének egyfajta keveréke.” * Ijesztő részletekkel szolgál a szlovákiai Mohiban, Bécstől alig 145 kilométerre, a magyar határhoz is közel tervezett és félig felépült atomerőmű veszé­lyeiről az az osztrák kormány- jelentés, amelyet két évig titko­san kezeltek. Egy súlyos mohi erőműbale­set Ausztriát a csernobili ka­tasztrófához képest ezerszeres radioaktív sugárzással fenye­getné, amit a szél és a csapadék olyannyira súlyosbíthatna, hogy Bécsben ugyanolyan erős lenne a sugárzás, mint az erőmű 18 kilométeres körzetében. Az erőmű semmiben nem fe­lel meg a nemzetközi normák­nak. Mohi ráadásul földrengé- ses övezetben fekszik: a moz­gások főként a hűtőtornyokra lehetnek veszélyesek, hiszen összeomlásuk a reaktormag le­olvadását idézheti elő. A Meciar-kormány azonban ragaszkodik az erőmű felépíté­séhez, noha a szakértők szerint a négy éve álló rom helyreállí­tása és befejezése többe ke­rülne, mint egy új építkezés. Pozsony már 1998-ban üzembe akarja helyezni a 440 megawat­tos 1. és 2. blokkot. A fűtőele­meket és a már leszállított al­katrészeket 1993 óta a helyszí­nen tárolják, alig védett körül­mények között. Ki megy, ki jön Kínában? Háromszázezer veszteséges cég vár a privatizációra Szeptemberben ül össze a Kínai Kommunista Párt kongresz- szusa. A tanácskozás minden bizonnyal megerősíti majd a szocialista fejlődésre vonatkozó téziseket, de a további hala­dás irányát alighanem az „árnyalatokon” mutatják majd. A Zsenmin Zsipao hasábjain megszaporodtak azok a cik­kek, amelyek Teng Hsziao- ping művének folytatása mel­lett szállnak síkra. A jelenlegi elnök, Csiang Cö-min is sűrűn áll ki a „bevált politika” mel­lett. A viták középpontjában - bár erősen kódolt formában - a privatizáció áll. Evek óta vissza-visszatérő probléma az országban, mi le­gyen a háromszázezer veszte­séges vállalattal. A magánosí­tás természetesen nehezen volna Kína számára elfogad­ható, ezért vetődött fel, hogy a „köztulajdont” elnevezést a „társadalmi tulajdon” váltsa fel. Magánszemélyek, gazda­sági társaságok, bankok sze­rezhetnének így részt a köztu­lajdonban. Mind több szó esik személyi változásokról is. Nem mintha általános fiatalí­tást tűztek volna napirendre, bár az államelnök 71, a mi­niszterelnök és számításba jövő utóda egyaránt 69 éves. A jelek szerint legfeljebb a hetvenöt éven felüliek lépnek majd le az aktív politika szín­padáról, s az úgynevezett sanghaji csoport reformbarát, 50-60 esztendős politikusai­nak is várnia kell még arra, hogy bejussanak a legfőbb ve­zetők közé. A leendő minisz­terelnökként emlegetett, re­formbarát Csu Zsun-csit való­ságos legendák övezik. Sze­mélyesen kereste fel például a gabona felvásárlási ára miatt elégedetlen parasztokat, és rendezte velük a problémákat. A kínai vezetők most Pej- taho üdülőhelyen dolgoznak a kongresszusi téziseken, ame­lyek aligha lehetnek közöm­bösek a világ számára sem. Mindegy, hogy mibe kerül, csak drága legyen Oroszok a Riviérán Amit vagy 20 éve az olajsej­kek, azt jelentik most az orosz újgazdagok a francia Riviérán: pazarló költeke­zést - a szállodák, az étter­mek, a luxusboltok tulajdo­nosainak nagy örömére. A vendégek többnyire a hét végi Moszkva-Nizza járattal érkeznek népes családjukkal együtt, és két hétig maradnak. A legjobb szállodákban ütik fel tanyájukat, lakosztályokat vesznek ki - naponta több ezer márkáért. A dúsgazdag vállalkozók, gabonakereske­dők nem válogatósak az ét- termekbei#sem, s tájékozott­ság híján gyakran a legköltsé­gesebb ételeket rendelik. Ha a gyereknek nem találnak meg­felelőt, a megoldás a kaviár - kilószám. Ugyanígy jöhetnek az első osztályú borok, pezs­gők, de még inkább a vodka. A sokezres számla sem okoz gondot, csak a borravalóról szoktak elfeledkezni. A divatüzleteket a férfiak nemigen látogatják: ezt elha­nyagolt külsejük, a nadrágon kívül hordott ing, a zakó hiá­nya is tükrözi. A nők viszont szorgalmasan vásárolnak az Azúrpart butikjaiban. Néha ízléssel, néha minden ízlés nélkül - abból indulva ki, hogy ami drága, az csak jó le­het. Ennek aztán nemcsak a boltosok, fodrászok örülnek, hanem az egész Riviéra, és vastag ceruzával írják az orosz árjegyzékeket. FEB Lánykommandó Svédországban megalakult a Spice Girls Kommandó. A brit női együttes nevét viselő cso­port azonban korántsem olyan népszerű hazájában, mint a pél­daképnek tekintett popsztárok. A kommandó nem fülbemászó melódiák tolmácsolásával szer­zett hírnevet magának, hanem harcias kampányával. Tagjai a pornográf reklámok ellen indí­tottak keresztes hadjáratot. Legutóbbi akciójuk során négy kamiont gyújtottak fel egy por­nóklub parkolójában a kocsi­kon látható hirdetések miatt. Az erkölcsvédő amazonok állítják: a gyerekeket akarják óvni a pu- cérság látványától. Ám a ható­ságok nem méltányolják érve­lésüket: a csoport tagjait még azelőtt őrizetbe vették, hogy annyi hívet toboroztak volna, mint az eredeti Spice Girls. Pokoli torony Öt holttestet találtak a mentőalakulatok a délnyugat-franciaországi Blaye-ben felrobbant gabonasiló környékén. A 40 méter magas toronyban a felgyülemlett por robbant be, és az épület a szomszédos irodaházra zuhant fotó: feb/reuter

Next

/
Thumbnails
Contents