Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-21 / 194. szám

1997. augusztus 21., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 11 60 év jóban, rosszban Hat évtizede kötött házassá­got Segesden Árvái Lajos és Csuka Etelka. Ebből az alka­lomból köszöntötte családja és az önkormányzat nevében dr. Mór Tamás polgármester. A 85 éves férj és 77 éves fele­sége Judit lányuk családjával és az unokákkal él együtt. He­ten is jól megférnek a négy­szobás családi házban.- Azzal telik a napom, hogy főzök a családnak és ta­karítok - mondta Árvái La- josné. - Nemrég eltörött a lá­bam, ezért most nem tudok a lányomnak a kertben segíteni, de lesz ez jobb is. Az örökké mozgó, idős asszony a háztartási munkák, a gyerekek nevelése mellett nyugdíjat is szerzett, a segesdi tanácson dolgozott. Vasutas férjével hatvan éve ismerkedett meg Segesden, s hamar összeházasodtak. Bu­dapestre költöztek, majd 1958-ban visszajöttek az asz- szony szülőfalujába. A szülők házában laktak, amihez csak­nem négyholdas terület tarto­zott. Ezen gazdálkodtak, 150 gyümölcsfájuk is volt.- Tizenöt évig voltam fűtő, majd mozdonyvezető lettem. Sokat kellett dolgozni abban az időben. Az ország minden részén megfordul­tam, talán a hatvan év felét töltöttem együtt feleségem­mel - tette hozzá tréfásan Árvái Lajos.- Jóban-rosszban együtt voltunk. Most is így va­gyunk; az egyik nap jó, a másik egy kicsit viharosabb, de aztán minden megoldódik - mondta Etelka néni, s még hozzátette: ha mindenki így volna ezzel, akkor válás so­sem lenne. Nagy meglepetés volt nekünk ez az ünnepség. Jólesett, hogy megemlékez­tek rólunk. Németh István Hedrehelyi emlékek Akármennyire távol is van Hedrehely a megyeszékhely­től, az élet ott is olyan, mint másutt: gondokkal, örömökkel teli. De mindenek előtt mun­kával. — Még a televízióra sincs igazán időm, néha egy- egy sorozat epizódjait tudom csak nyomon követni — pa­naszkodik a hedrehelyi Váradi Dezsó'né. — Dolog mindig akad a ház körül, még akkor is, ha itthon vannak a fiatalok. Öt óra után térnek haza a munká­ból szegények, nekik is kell a pihenés. Úgyhogy én járok ki a kertbe kapálni, pedig rég el­múltam már húsz esztendős. Bizony, manapság a földből sem lehet igazán megélni, a trágya is már több mint ötezer forint. Nem mondom, hogy ré­gen a termelőszövetkezetek, államigazdaságok idején job­ban éltünk volna, de akkor mindent, amit lehetett meg­termeltünk és nem is került annyiba, mint most. Bözsi néni ezután arról kezd beszélni, hogyan éltek régen a háború előtt vagy később, a termelőszövetkezetes időkben. Történeteinek közös jellem­zője, hogy mosolyra fakasztja a hallgatóját. — Nem hiszem, hogy sokan azzal dicsekedhetnének, hogy milyen ízletes békacombot et­tek életükben — mondta. — Néhány éve egyik kedves is­merősömnél vendégeskedtem, aki combbal kínált. Vettem is lelkesen; gondoltam, minek is utasítanám vissza a finom csir­kecombot. Jóízűen falatoztam belőle, el is fogyott mind. Mi­után megettem derült csak ki, békacombbal etettek. De hát láthatja, nem haltam bele! Csak úgy folyik a szó a há­ziasszonyból, előkerülnek a fényképek, s az unokákról kezd mesélni. De a település, amihez kötődik minduntalan előkerül történeteiben. — Számos emlék, élmény köt a faluhoz. Nem is nagyon járok én már sehová, csak va­sárnaponként a református templomba. Sajnos kevesen jönnek az istentiszteletre, pe­dig nagyon szépen prédikál a lelkészünk. Kár, hogy a temp­lomot így elhanyagolják. Sze­retem ezt a falut. Gombás Bálint OLVASÓNK KÉRDEZI Múlt heti oldalunkon fenti címen egy elvált asszony panaszára - miért csak az özvegyek kapnak nyugdijkiegészítést? - dr. Csák- abonyi Balázs országgyűlési képviselő válaszolt. A témával kap­csolatban több olvasónk, telefonon és levélben is kifejtette véle­ményét. Mint írtuk, a törvényhez még számos kormányrendelet megalkotása szükséges, ezért az özvegyi nyugdíjak ügyére ezek megjelenése után visszatérünk. Böhönyei kedves olvasónk konk­rét kérdésére is csak a rendeletek ismeretében tudunk válaszolni. Egy történet két változatban - Súlyos visszaélések gyanúja a nyugdíjasház körül Kommandósok az öregek otthonában Hárman az otthon lakói közül (balról), Csapó István polgármester és Katona Amália Kommandósok támadták meg múlt csütörtökön Vis- nyén az idősek szociális ott­honát, rángatták, zaklatták a bent lakó öregeket. Az akció­nak a Kaposvárról kiérkező rendőrök vetettek véget. A történtekről Horváth Lajos, az intézet vezetője értesítette szerkesztőségünket, így a nem mindennapi eset szálainak felgöngyölítését a helyszínen, Visnyén kezdtük. A panaszos helyett - akinek temetésre kellett utaznia - Csapó István visnyei polgár- mester mondta el az előzmé­nyeket:- Az épület a termelőszövet­kezet tulajdona volt, iroda, az­tán magánlakás célját szolgálta, majd a a rendszerváltás során egy hedrehelyi család vásárolta meg, ha jól emlékszem 750 ezer forint értékű vagyonje­gyért. Horváth Lajos velük kö­tött szerződést, hogy az épületet felújítja, és a megállapodott vé­telárat egy éven belül kifizeti. A szerződés részleteit én nem ismerem, csak azt tudom, hogy egy lepusztult, romos épületet újítottak fel, sok munkával, je­lentős ráfordítással.- Mi úgy számítottunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Katona Amália, Horváth Lajos munkatársa, félig-meddig ro­kona is -, hogy fokozatosan, szobáról szobára újítjuk fel a házat, és ahogy az idős embe­reket tudjuk fogadni, törleszt- jük a vételárat is. A renoválás azonban olyan horribilis pénzt emésztett fel, amit előre nem láthattunk.- Tulajdonképpen mit tar­talmaz a szerződés?- Sajnos azt én pontosan megmondani nem tudom, Hor­váth Lajosnál van az eredeti példány.- Amikor idősek otthona lé­tesítését elhatározták, a felújí­tást megkezdték, rendelkeztek- e azokkal a hatósági engedé­lyekkel, amelyek egy ilyen in­tézmény működéséhez szüksé­gesek?- Horváth Lajos a helyi szer­veket kereste meg, amikor ide jöttünk, talán egy hét sem telt el, felkereste a polgármestert, elmondta mi a szándékunk, mit szeretnénk itt megvalósítani. A polgármester a legmesszebb­menőkig támogatta az elképze­lést.- Hány idős ember él az ott­honban?- Négyen vannak jelenleg, pajtából, kórházból, istállóból, nagyon rossz körülmények kö­zül kerültek ide. Tizennégy szobánk van, húsz idős ember kényelmes elhelyezésére lenne itt mód. Van is jelentkező, de a bizonytalanság miatt, különö­sen a kommandós támadás óta, nem merünk újabb öregeket be­fogadni.- Hogyan zajlott le ez a kommandós akció?- Egy pesti csapat, úgy tu­dom pestiek voltak, egyszer csak berontott, valami Répási százados vezette őket; kitépték Horváth Lajos kezéből a tele­font, kitessékelték az utcára, a nyilvános telefonon tudott csak segítséget kérni. Szerelni kezd­ték a zárakat, hordták ki a búto­rokat, a kis, magatehetetlen öregeknek mondták, hogy pa­koljanak össze, zaklatták, ijesztgették őket. A fél falu ösz- szefutott, megdöbbenve nézték a történteket. Jó két órába telt, mire megjött a rendőrség és vége lett a rémálomnak.- Önök nem somogyiak, hogy kerültek Visnyére?- Újsághirdetés útján szerez­tünk tudomást a visnyei ingat­lanról. Horváth Lajos előtte Pesten és Tatabányán vendég­lős volt, belefáradt az üzleti életbe, különben is szereti az öregeket, úgy gondolta, itt bé­kességre, nyugalomra talál, hát nem így lett.- Milyen megoldást tarta­nának elfogadhatónak?- Ha már ennyit ráköltöt- tünk, az lenne a legjobb, ha az eredeti célra hasznosíthatnánk. Hitelt lehetne felvenni, ha ne­vünkre kerülne az épület, akkor kifizethetnénk a vételárat. Abba is beletörődnénk, ha a tulajdo­nos megtérítené azt a pénzt, amit a ház felújítására költöt­tünk, akkor átadnánk neki az épületet. Megkerestük a tulajdonost is. Minden magyarázkodás nélkül a múlt heti akció vezetőjéhez irányított.- Ügyfelemtől, a tulajdonos­tól, arra kaptunk megbízást, hogy az idegenek által lakott ingatlanán cseréljük ki a zára­kat és ürítsük ki legalább a ház egy részét - mondta Bartha Fe­renc, a Milcsi Személy- és Va­gyonvédelmi Bt ügyvezetője, aki az egy héttel ezelőtti ese­mények részese, irányítója volt, és szerződéseket, bizonylatokat mutat.- Ügyfelünk és Horváth La­jos között semmilyen érvényes szerződés, jogügylet nem léte­zik. A tulajdonos egy pomázi hölgynek adta el az ingatlanát, igen méltányos feltételekkel, egy év türelmi időt adva, hogy 1997. május 31-ig kell a vétel­árat kamatmentesen megfizet­nie. A közjegyző által is hitele­sített okirat záradékában - ez egy ilyen világ - egymillió fo­rint bánatpénzt kötöttek ki, ha az adásvétel meghiúsulna. Ez azt jelenti, hogy a május 31-i határidő után egymillióval töb­bet, az üzlet végleges kudarca esetén az egymilliót és az épü­letet is köteles átadni. Ügyfe­lem további haladékot adott, jú­lius 15-ig, kamatmentesen, csak az eredeti, bánatpénz nél­küli vételárra tartva igényt. E határidő lejárta után fordult hozzánk. Megvizsgáltuk az ira­tokat, tulajdoni lapot kértünk az ingatlannyilvántartástól, így került sor a visnyei akcióra.- Mi volt a feladatuk?- Tulajdonképpen négy la­kásból áll a ház, mi ebből hár­mat szerettünk volna kiüríteni, a zárakat kicserélni. Horváth Lajost, Katona Amáliát, egy italozástól teljesen leromlott halmazállapotú férfit, aki be­szélni sem tudott, találtunk a helyszínen, meg négy idős embert, az otthon lakóit. Ki­kérdeztük őket, milyen jogcí­men tartózkodnak a házban. Az egyik idős hölgy, aki kór­házból került ide, elmondta, százezer forintot meg külön­böző értéktárgyakat adott át Horváthnak, hogy itt lakhas­son. Egy másik mutatott egy átvételi elismervényt 70 ezer forintról, amit szintén Hor­váthnak adott. A harmadik, egy férfi mutatott egy szerző­dést, abban az állt, hogy igénybe veheti a Sport panzió szolgáltatásait, de ilyen nevű visnyei cég nem létezik, sem az adóhivatal, sem az ÁNTSZ, senki nem tud róla. Erre az egész objektumra az égvilágon semmiféle engedély nincs. Ott van ez a négy ember, egyikük oxigénmaszkos lélegeztetést igényel, egy másik súlyos cu­korbeteg, és senki a közelben, aki bármilyen egészségügyi segítséget adhatna. Horváth ezt a négy embert bejelentette ide, s hamis meghatalmazással a nyugdíjukat is ő veszi fel. Olyan súlyos visszaélésekre leltünk itt, hogy megbízóm nevében feljelentést tettem a rendőrségen, úgy tudom, már el is rendelték a nyomozás megindítását. Azóta felhívott egy pesti férfi, Horváthék is­merőse, aki különböző ukrán kapcsolatokkal próbált ijeszt- geni, aztán azt ígérte, hogy ma lejön Kaposvárra, és hoz va­lami előlegfélét.- Végül is nem ürítették ki az épületet, nem tettek eleget a tulajdonos megbízásának.- Én nem tudtam, hogy ki­ket találunk ott. Mikor meglát­tuk ezeket a szerencsétlen öre­geket és megismertük a kö­rülményeket, akkor döntöttem úgy, hogy a jogcím nélküli la­káshasználat semmiség a többi súlyos visszaélés mellett, és ez már a rendőrségre tartozik. Egy történet két változatát ismerhettük meg a fentiekből, hogy melyik igaz, majd kide­rül. Leginkább a négy, saját érdekének felismerésére és érvényesítésére képtelen idős ember sorsa aggaszt. Ha van olyan szervezet, amelyik tehet valamit értük, annak moc­canni kéne... Azonnal! Katona Csongor Hagyományőrző baráti közösség Legutóbb a kéthelyi falunapon szerepelt a kórus, szokás szerint nagy sikerrel Már jó két éve is elmúlt, hogy nyugdíjas asszonyokból ha­gyományőrző kórus alakult Kéthelyen. Nem sokkal ezután már ezüst, tavaly tavasszal pe­dig arany minősítést érdemel­tek ki. Húrja Lajos, az iskola énektanára irányítja a próbá­kat, s mint elmondta, egyetlen férfiként is igen jól elboldogul a lelkes hölgykoszorúval. A kiváló minősítések mellett legnagyobb sikerének azt tartja, hogy a kórus mára igazi baráti közösséggé formáló­dott. Tavaly augusztusban a bé­csi Dóm előtt is énekeltek, több egyházi kórus társaságá­ban. Jó kapcsolatot ápolnak a fenyvesi nyugdíjas klubbal, rendszeres résztvevői rendez­vényeiknek, számos közös fel­lépésük volt már. Repertoár­juk elsősorban somogyi da­lokból áll, de a szeptemberi megyei kulturális bemutatóra új számokkal készülnek, széki népdalokból adnak elő egy csokorra valót. F. E. Szentiványi-képek Nagyváradon Szentiványi Árpád képeiből nyílt kiállítás e hó 15-én Nagyváradon a FotoArt Galeryben. Ezúttal a Thaiföldi koktél című képösszeállítást ismerhe­tik meg a tárlat látogatói. A fotókat Tóth István, a galéria vezetője ajánlotta az érdeklődők figyel­mébe. Megjelent a megnyitón Nagyvárad alpol­gármestere is, számos lap, a helyi és a bukaresti televízió tudósításban számolt be az eseményről. Szentiványi Árpád, a Somogy Fotóklub tagja (EFTAP és PSA++ minősítéssel) képeivel nyug­díjas oldalunkat is gyakran gazdagítja. Somogyvári gondoskodás Megközelíti a kétszázat a nyugdíjasok száma Somogyváron. A megromlott egészségű, egye­dülálló időseket Gyurákovics Ferencné szociális gondozónő látogatja rendszerese. A napi meleg ebédet 35—40 ember igényli - a mozgásukban korlátozottak részére házhoz is szállítják -, térí­tési díjat a nyugdíjak mértéke szerint fizetnek. Mint Tamai Erzsébet népművelőtől megtudtuk, több esetben próbálkoztak már nyugdíjasklub alakításával, de a dolog valahol mindig elakadt. Talán a következő kísérlet már sikeres lesz. Tanácsadás kertbarátoknak A Társadalmi Egyesületek Szövetsége, a Móricz Zsigmond Művelődési Házzal, valamint a Kert­barátok és Kistermelők Kaposvári Egyesületével összefogva tanácskozást rendez hétfőn (25-én) reggel fél 9-től a megyei önkormányzat földszinti kistermében. Dr. Sweigert Andrásné, a növény­védő állomás laboratóriumvezetője a szőlőkben és gyümölcsösökben végzendő időszertű nö­vényvédelmi feladatokról tart előadást, ezután a növényvédő-szerekről kaphatnak szakmai taná­csokat. Szeretettel várják az érdeklődő kertbará­tokat. Füstbe ment kőröshegyi tervek Hónapokig készült a kőröshegyi nyugdíjasok klubja a szeptember 20-i megyei kulturális bemu­tatóra, az Este a fonóban című összeállítást gya­korolták. A jelentkezéskor derült ki, hogy a mű­soridő szigorúan korlátozott, nem haladhatja meg a tíz percet, eredetileg tervezett programjuk en­nek épp a duplája. Mint Bánffy Lőrincné, a klub vezetője elmondta, most új összeállítást készítet­tek, ebben hegedűszóló, vers, szólóének és a kó­rus kapott helyet, harmónikakísérettel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents