Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-02 / 179. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. augusztus 2., szombat Kozma Sándor 100 éve halt meg Somogyi volt az első főügyész Augusztus 5-én kedden lesz 100 éve, hogy Somogy egyik híres szülötte s megyéjéhez - még a fővárosba költözése után is - hű­séges fia, Kozma Sándor elhalálozott. Kozma Sándor Kőröshegyen született, majd Sömyén élt, Marcaliban volt ügyvéd, fő­szolgabíró, 1861-ben megvá­lasztott Deák-párti országgyű­lési képviselő. A Somogyi Gazdasági Egylet titkáraként itt szervezett szántó- és ekever­senyt, s innen volt a fő szerve­zője az első Berzsenyi-emlék­ünnepnek 1860 nyarán, Niklán. 1867-ig Kaposváron volt sztá­rügyvéd, s a városi Dalárda igazgatója. Lakásán a kiegye­zéssel egyetértő Deák-párti po­litikusok folytattak vitákat. Az Andrássy-kormány igazság­ügyi minisztériumába kapott 1867 tavaszán meghívást, ezért Pestre költözött. 2 évig az IM IV. osztályát vezette, majd a Kúria legfőbb ítélőszékének lett a bírája, vagyoni pereket tárgyalt legfelsőbb bírósági szinten. 1872. január 1-jétől, az ak­kor létesített királyi ügyészség magyarországi főnöke lett (Er­délynek önálló főügyésze volt) „pesti királyi főügyész” meg­nevezéssel. (Már főügyészi ki­nevezése birtokában 100 napig ő a Királyi Ügyek Igazgatósá­gának vezetője, mely minősé­gében királysértési, szervezke­dési, s más hasonló ügyek vád­képviselete volt a feladata.) Ő az aki megszervezi az or­szág ügyészségét, kitűnő jogá­szokat csábítva a (például Eöt­vös Károlyt a később kiváló Síremlék a Kerepesi temetőben írót) a közigazgatástól és a bí­róságtól független szervezet­hez. A tevékenységet nehezí­tette, hogy sem büntető tör­vénykönyv, sem büntető eljá­rási törvény ekkor még nem volt. Az igazságügyi miniszter rendeleti, utasításai és Kozma körrendeletéi pótolták a törvé­nyeket. Kozma a korábban évekig tartó előzetes letartózta­tások (akkori néven: vizsgálati fogság) idejének s a teljes eljá­rás időtartamának csökkentésé­ért, az indokolatlan őrizetbevé­telek megszüntetéséért, a vád­lottak javára szóló tények bün­tető perbeli kiderítéséért, s azért küzdött, hogy az ügyészi ne akarják mindenáron elítéltetni a megvádolt személyt. Igen fontosnak tartottak, hogy a börtönök, fegyházak és fogházak lakói elviselhető em­beri körülmények közt legye­nek, értelmes munkavégzéssel töltsék büntetésük napjait. Hitt az ilyen szabadságvesztés neve­lőhatásában. Jellemző, Mik­száth által is megírt esete volt egy másfél évtized után szaba­dult András nevű volt rabbal, akit a gombai szőlőjében vin­cellérként felfogadott, csak­hogy legyen munkája, ne kerül­jön ismét hamar a börtönbe. (Jó szőlész lett, akivel vendégei előtt a főügyész büszkélkedett is.) Kezdeményezésére meg­alakult a Rabsegély Egylet, s irodalmi kapcsolatait felhasz­nálva könyvgyűjtést is szerve­zett a börtönkönyvtárak szá­mára. Mert „Könyves ember” volt,aki Ágai Adolf híres újság­író szerint: mindig magával hordta Horatius és Heine vers­köteteit, fejből tudta a költemé­nyek zömét. Működésének legnagyobb sikere az erkölcsileg magas színvonalú testület létrejötte. Ezt a korábban nem volt, ám feladatai folytán szimpatikus­nak nem tartott szervezett is­mertté és megbecsültté, sőt közszeretetnek örvendővé tudta tenni. Helyzete drámai volt, amikor 1882-ben a hírhedt tiszaeszlári bűnperben az általa is ártatlan­nak tartott 15 falusi zsidó ellen kellett helyettese Szeyffert Ede útján a közvádat képviselni, mert a a felizgatott antiszemi­tává tett tömeggel csak a bíró­sági eljárást lehetett elfogad­tatni. Még az eljárás kezdeti szakaszán egy interjúban azt nyilatkozta, hogy nem hisz a vallási okú (keresztény gyer­mek vére kell a húsvéti tész­tába, a ászkába) gyilkosságban. Az eljárás alatt - az egykor szintén pápai diák Eötvös Ká­rollyal a védőügyvédek vezető­jével titkon, sikerrel együttmű­ködött. A közvádló a vádat elej­tette, minek következtében a Nyíregyházi Törvényszék a vádlottakat felmentette és sza­badlábra helyezte. (A helyes bí­rói ítéletet az ítélőtábla, majd az akkori legfelsőbb bír4óság a Kúria is helybenhagyta.) Egészségi okból 1896 áprili­sában nyugdíjba vonult, majd 1897. augusztus 5-én elhunyt. Apja Kozma Ferenc 160 hol­das középbirtokos nemes, a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc - pártfogolt- jaként tanult a pozsonyi jog­akadémián, s azt befejezve lett - somogyi birtokainak tiszti ügyésze, majd Somogy megyei táblabíró, s vármegyei tiszti ügyész. Öccse, Ferenc, a ma­gyar lótenyésztés- és verseny felvirágoztatója volt. Tíz gyer­meke közül Andor és Ferenc („Bérd Miklós”) neves költők voltak. Egyik unokája Miklós az MTI és a Rádió legendás ve­zetője, szépunokája Melocco Miklós, Kossuth-díjas szob­rászművészünk. Művészi síremléke a Kere­Egykorú metszet az első főügyészről pesi temető egyik dísze, a jogá­szok közadakozásából létesült. Kallós Ede (leghíresebb műve a pesti Vörösmarty emlékmű a belvárosban) Röck-díjat kapott a Műcsarnokban nagy sikerrel kiállított síremléktervéért. Az utókor elismerését a szé­kesfőváros adományozta dísz­sírhely, s a börtönéről s a teme­tőjéről nevezetes „Kozma utca” is kifejezi. 1991-től az ügyészi törvény kihirdetésének napja június 20. az Ügyészség Napja, melyben az ügyészek megkoszorúzzák sírját. (A somogyiságára élete végéig büszke és a fővárosi „somogyi piknikek” családos­tól állandó résztvevője, a so­mogyi újságokba írogató férfiú síremlékénél eleddig csak Kő­röshegy önkormányzata tisztel­gett...) A legfőbb ügyész 1992- ben Kozma Sándor-díjat - mint legmagasabb szakmai kitünte­tést - alapított, melyet tavaly Somogy főügyésze is megka­pott, Melocco Kozma-érmével együtt. Az Ügyészek Országos Egyesülete és a Legfőbb Ügyész évente meghirdeti a Kozma Sándor tudományos pá­lyázatot, melyen somogyi ügyészek, fogalmazók, vala­mint Pesten és Pécsen tanuló joghallgatók is eddig sikerrel szerepeltek. Öröm Kozma Sándor és So­mogy rajongójának arról hal­lani, hogy ősztől a kaposvári jogásznapokat is Kozma neve alatt rendezik meg. Dr. Nagy Károly ny. főügyészségi tanácsos Herényi Károly: Semmi nem változott, a kapcsolat talán egy kicsit jobb lett A szóvivő szerepei Herényi Károly, az MDF szóvivője Somogyból indult, s pihenni család­jához Somogyba, Balatonföldvárra tér vissza. Az utóbbi időben keve­sebbet szerepel a nyilvánosság előtt. Erről és választási felkészüléséről kérdezték munkatársaink, amikor a Somogyi Hírlap szerkesztőségében járt. — Milyen állapotban van az MDF? — Egy megnyílt MDF-ről van szó. Erősödik, s ezt a közvéleménykutató cégek is kimutatták. — Hány párt lesz az új parlament­ben? — Azt hiszem hat. Ez egy-két cik­luson keresztül még így megy, és utána tömbösödnek a pártok. — Hogyan állnak azok a pártszö­vetségek, pártkapcsolatok,amelyek­nek az egyik propagálója az MDF volt? — Az eredeti elképzelés, a teljes el­lenzéki összefogás jelenleg illúzió. Egyrészt azért, mert a Kisgazdapárt elnöke kijelentette: nem hajlandók semmiféle szövetségbe belemenni a választások előtt. A másik a keresz­ténydemokraták helyzete, amit mi mélységesen sajnálunk, mert ez nem­csak nekik hátrány, hanem az egész el­lenzéknek. Járható útnak jelenleg a Fi- desz-MDF együttműködése tűnik. En­nek kimunkálásán dolgozunk. — Ehhez mit szól a Fidesz? — A Fidesz támogatottsága ma meglehetősen jó: az első-második he­lyen vannak. De nyilván számolnak a realitásokkal: egyedül kicsi az esélyük arra, hogy olyan pozícióba kerüljenek, amelyben politikai akaratukat meg tudják valósítani. Ehhez szövetséges kell. Ha úgy látják, hogy érdemes az MDF-fel szövetséget kötni, mert van infrastruktúrája, országos kiépítettségű párt, van kormányzati tapasztalata, a célok és a törekvések hasonlóak, a programok illeszthetőek, akkor azt hi­szem nem lesz akadálya, hogy ne csak egy választási együttműködés legyen, hanem valami távolabb és előre muta- tóbb is. — Igaz, hogy az MDF-nek van or­szágos infrastruktúrája és kiépített­sége, de a választások helyben dőlnek el. Milyen a pozíciója helyben? — Meglehetősen eltérő. A választá­sokon elsősorban a személyek domi­nálnak majd. Ahol kitűnő személyisé­gekkel rendelkezünk, ott bátran né­zünk a választások elé és bízhatunk a jó eredményekben. Ahol nem találtunk és később sem leszünk képesek megta­lálni a megfelelő jelölteket, ott bizony bajban leszünk. Egy választási együttműködés ilyen esetre is jó: adott helyen egy gyengébb MDF-es jelöltet visszaléptetünk, egy erős Fidesz vagy más szövetséges javára. Ez komoly mozgásteret jelent. — Milyen programmal készül a vá­lasztásra az MDF? — Az MDF-nek nincs oka arra, hogy az eredeti programjától eltéijen. A rendszerváltás programját tovább kell vinni. Az első négy évben sikerült a programnak azt a részét megvalósí­tani, amely a demokratikus intézmény- rendszer kiépítését jelentette, a másik ciklusban kellett volna megmutatnunk, hogy ezt képesek vagyunk működ­tetni. Ha kormányzati pozícióba kerü­lünk, akkor ezt meg fogjuk tenni. Az MDF a családot helyzeti a programja középpontjába, a családok egziszten­ciáját, biztonságát, a rendet és a gyara­podást. Azt hiszem, az országnak erre van a leginkább szüksége. Ügy gon­doljuk, talán ez az a pont, ahonnan a magyar társadalom a legjobban meg­szólítható. — A politikában mindig fontos a folytonosság. Tehát valahogy tovább kell vinni az elődök tevékenységét még akkor is, ha teljesen más politi­kai filozófiai alapján kormányzott va­laki. Erre van-e valamilyen elképze­lése az MDF-nek? — A szocialisták a kormányra kerü­lés után magát a rendszert nem bontot­ták meg, hanem tovább próbálták mű­ködtetni, igaz, hogy más szempontok alapján. Nyilván, hogy hangsúlyokat máshova helyeztek, és mi is természe­tesen mást tartunk fontosnak. De ez már nem nevezhető rendszerváltásnak, csak korrekciónak, ami teljesen nor­mális, de folyamatosságot feltételez az ország politikai életében. — Mit gondol: milyen személyiség- típusok lehetnek a nyerők az 1998-as megmérettetésben ? — Nagyon fontos a fiatalítás. Azt hiszem, az a párt fog igazán komoly eredményeket elérni, amelyik hiteles, fiatal, energikus jelölteket képes állí­tani, és esetleg hatalomra kerülve meghatározó pozícióba is ilyen típu­sokat ültet. — Különböző feladatok vannak a választásokra való előkészítésben, amit el kell végezni. A politikai stra­tégiai lépéseket kimunkálták már? — Lássuk be, hogy a kampány a vá­lasztási eredményhirdetés időszakában kezdődik. Most választjuk ki az elője­löltjeinket mind a 176 választókörzet­ben, felkészülve arra a lehetőségre, ha netán egyedül kéne indulni. Azért elő­jelöltek, mert egy lehetséges szövet­ségkötés esetén lesz, akit vissza kell léptetni. — Milyen kampányra számít? — Optimista ember vagyok, és arra számítok, hogy jobb lesz, mint az 1994-es volt. Kevesebb negatív elemet tartalmaz, inkább összefogja, mint el­választja az embereket a megoldandó cél érdekében. Ez nemcsak a pártok, hanem az ország érdeke is, s remélem, hogy ezt a politikusok felismerik. — A politikai kampányokat meg­határozza, hogy mennyi pénzt lehet rá elkölteni. — Saját tapasztalatunk, hogy egy ésszerűtlenül megtervezett kampány nagyon nehéz helyzetbe tud hozni egy pártot. Nekünk ez a székházunkba ke­rült, és eladósodtunk. Adósságot mára ledolgoztuk. Már 1994-ben javasoltuk, hogy a parlament változtassa meg a választójogi törvényt, és különböző limiteket állítson föl. Az elképzelé­sünk megvalósulni látszik, és egyetér­tünk azzal, hogy a kampányra fordít­ható összeget limitálni kell. Ez a jelöl­tenként! egymillió forint elfogadható összeg. A felelősség azért is nagy, mert a pártok nem saját pénzükkel gazdálkodnak, hanem zömmel az adó­fizetők forintjaival, hiszen állami tá­mogatásból tartják fönn magukat. — Herényi Károly az MDF szóvi­vőiéként vált országosan ismertté. Az utóbbi időben viszont kevesebbet sze­repelsz a nyilvánosság előtt. Tudatos ez, vagy a véletlen hozta így? — Tudatos. A szóvivő feladata kormányzati pozícióban hangsúlyozot- tabb. Főleg a negatívumok elhárításá­ban kell az embernek jeleskedni. El­lenzéki pozícióban az a feladatom, hogy elősegítsem az új arcok, a fiatal politikusok fellépését. — Annak idején meglepetés-szó­vivő volt, mert hogy meglepetéssel lett szóvivő. Visszatekintve az elmúlt évekre, hogyan értékel: jól döntött, amikor elvállalta? — Azt hiszem jól, és nagyon szere­tem csinálni. Teljesen új világ nyílt meg előttem, s ez számomra nagyon fontos. Sokkal fontosabb, mint ami­lyenjelentőséget egy politikus ma álta­lában tulajdonít neki. — Mit csinál, amikor éppen nem viszi a szót? — Van sok apró munka is: egyezte­tések, felkészülés időszaka. Nyáron nem nagyon tudok szabadságra menni: az újságokat tele kell rakni hírekkel. A sajtóosztály teljes intenzitással műkö­dik. Délutánonként lemegyek a Du­nára evezni, ez a legkedvesebb időtöl­tésem. Hétvégén pedig itthon, a Bala- ton-parton vagyok a családdal. — A család hogyan fogadja, hogy hét végi vendég a családfő? — Ideális házasság a miénk. Ami­kor a döntés elé kerültem, a felesé­gemmel megbeszéltem. A politikában való szereplés egyik legfontosabb fel­tétele ugyanis a valóban erős családi háttér. — A szóvivőkkel kicsit kegyetlenek az újságírók, mert mindig kerek mondatokat várnak és lehetőleg rövi­det. Készül ezekre? — Erre dresszíroztam magam. A sajtótájékoztató műfaj átlagosan 5 perc. Általában nem szeretem az új­ságírókra bízni, hogy mi jelenik meg abból, amit mondok. Ezért az elejére fogalmazom mondanivalóm lényegét, és akkor nem is kell helyreigazítást kémem, mert egy hullámhosszon va­gyunk. Nem is volt soha helyreigazí- tási ügyem. — Nekünk újságíróknak elég mar­káns véleményünk van a szóvivőkről. Mi a véleménye a szóvivőnek az új­ságírókról? — Alapfilozófiám hogy az újságíró is ember. Azt hiszem, hogy a közös érdek megtalálása a kulcsa minden­nek. Az az érdekem, hogy az általam képviselt eszmerendszer vagy az azt megértő politikusok eljussanak a fo­gyasztóhoz, jelen esetben az olvasó­hoz. Az újságíró érdeke az, hogy az új­ságot naponta megtöltse lehetőleg ér­dekes hírekkel. Itt van egy érdekazo­nosság, s ha ezt össze tudjuk hangolni, akkor nem lehet baj. A másik nagyon fontos dolog, hogy tisztelni kell a má­sik oldalon álló szakmáját, felkészült­ségét, emberi hitelét, és bízni kell benne. — Amikor az MDF kormányzópárt volt, akkor ön a hatalom szóvivője is volt. Változott-e a lehetősége, a mun­kája attól, hogy nem a hatalom szóvi­vője? — Semmit nem változott, a kapcso­lat talán egy kicsit jobb lett. A sajtó egy kicsit jobban kedveli az ellenzéki pozícióban lévőket. Ezt nem mindig mutatja ki, de érződik. Kercza Imre - Lengyel János

Next

/
Thumbnails
Contents