Somogyi Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-31 / 177. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1997. július 31., csütörtök Dr. Csákabonyi Balázs most is a Somogyi Hírlappal kezdi a napot A nyugdíjazás, ha bevalljuk, ha nem, fontos állomás egy ember életében. Ehhez a mérföldkőhöz érkezett dr. Csákabonyi Balázs somogyi ország- gyűlési képviselő, a parlament alkotmányügyi és igazságügyi bizottságának alelnöke, aki negyvenkét munkában töltött év után a közelmúltban vonult nyugalomba.- A köztiszteletnek örvendő kaposvári ügyvéd 1994-ben országgyűlési képviselőséget vállalt. Miért cserélte fel a biztonságos polgári foglalkozást a sok buktatót rejtő politikai pályára? - kérdeztük a somogyi honatyát, aki földvári nyaralójában piheni ki a parlamenti munka fáradalmait.- Munkám során, akár tanítóként, népművelőként, jogászként, mindig emberekkel foglalkoztam, és azt hiszem, az, hogy egy ember, vagy egy közösség gondjait felvállaltam, a szakmai feladat mellett politikai állásfoglalást is kívánt. Tehát, úgy is mondhatom, hogy egész életemben politizáltam. A legutóbbi választások előtt a pártok keresték a képviselő-jelöltjeiket, engem is több oldalról csábítottak, baloldali érzelmű emberként az MSZP felkérését fogadtam el, támogatásukkal, pártonkívüliként lettem ország- gyűlési képviselő.- Kérem, sorolja fel a negyvenkét éves életpálya fontosabb állomásait.- Tanítóképzőt végeztem, és 1955. július 15-én léptem szolgálatba Gerlán, egy Békés megyei kisközségben, itt tanítottam három évig. A tenisz révén kerültem Somogyba, 1958-ban Harmath Gyulával, a balatoni teniszkirállyal - mindketten tagjai voltunk egykor az ifjúság válogatottnak - vívtuk a Medosz-baj- nokság döntőjét. Ott ismertek meg engem a bogiáriak, és meghívtak művészeti előadónak a Vikár Béla művelődési házba. A járási művelődési osztályok szervezésekor kerültem Nagyatádra népművelési felügyelőnek. Három év múlva a megyei tanács művelődésügyi osztályára hívtak át, ahol 1971- ig dolgoztam népművelési csoportvezetőként. Közben - gyerekkori álmomat valóra váltva - elvégeztem az állam- és jogtudományi egyetemet, végig jártam az ügyvédi vizsga stációit. Abban az időben, 36 évesen, én voltam az ország legöregebb ügyvédjelöltje. Képviselővé választásomig az ügyvédi hivatást folytattam, 1988-tól a kamara elnökeként. Az idei kamarai választásokon már nem indultam, hisz ott sorakozik mögöttünk egy jó tíz évvel fiatalabb, tehetséges derékhad, kapjanak ők is lehetőséget. Az is vezérelt döntésemben, hogy a képviselői munka egész embert kíván, hiába engedi meg a törvény az eredeti hivatás folytatását, fél szívvel ezt a feladatot nem lehet ellátni.- Megyei és városi nyugdíjas vezetőktől, a hadigondozottak alelnökétől tudom, hogy ügyes-bajos dolgaik intézésében, beadványok szerkesztésében, sok segítséget kaptak képviselő úrtól.- Családomban sok idős ember volt és van is még hála Istennek. Közelmúltban halt meg 106 éves nagybátyám, édesanyám is 89 évet élt meg jó egészségben, apósom, aki épp nálunk nyaral 87 éves, gondjaikat így első kézből ismerhetem, de ügyvédi pályám során is szép számú ügyfél akadt ebből a korosztályból. Parlamenti padtársam Üszögi- Bleyer Jenő, az országos szövetség elnöke, információim az öregek helyzetéről tehát teljes körűek. Ezért tartom kötelességemnek, hogy a megyei és a városi nyugdíjas szervezeteknek segítsek, amiben tudok.- Mennyire változik meg a képviselő élete a nyugdíjazás után?- Annyiban mindenképpen, hogy bizottsági munkám mellett most már sorstársaim, a nyugdíjasok képviselete is feladatom lett, a frakció kérésére szeptembertől, s ha jövőre újra választanak, akkor még négy évig az idősek gondjai az én vállamat nyomják. Új munkaterületemhez jó alapot ad a legutóbb elfogadott nyugdíjtörvény, amely rendezte az özvegyi ellátmányokat, rendelkezett a nyugdíjak értékállóságáról. Fontos testületnek tartom a nemrég létrehozott Idősügyi TaGondozom a virágokat, pihenek... nácsot, amelynek ugyan nincs döntési jogköre, de tanúja voltam, hogy a pénzügyminiszter módosította indítványát az ott elhangzott érvek hallatán. A jogszabályok és a fórumok tehát adottak a megfelelő érdekképviselet ellátására.- Mivel telik a nyári szabadsága?- A Somogyi Hírlap, majd az országos lapok olvasásával kezdem a napot. Szenvedélyem még ma is a tenisz, most alkalmam van naponta játszani. Képviselőségem alatt alaposan összegyűltek a kiolvasatlan könyvek, próbálom behozni a lemaradást. Gondozom a kertet, füvet nyírok, öntözöm a virágokat. Pihenek. Katona Csongor Keresik a megoldást Múlt heti oldalunkon a megyei szövetség rendkívüli elnökségi üléséről írt tudósításban közöltük, úgy döntött a testület, hogy anyagiak híján nem vesz rész a szeptember 23-i fővárosi országos fórumon. Mint Kovács Lajos elnök elmondta, azóta egyeztető megbeszéléseket folytatott a rendezőkkel, és keresik a megoldást a somogyi küldöttség részvételére, a költségek előteremtésére.- A nyugdíjas klubok, egyesületek szervezettsége tekintetében Somogy a legjobbak közé tartozik - mondta Kovács Lajos ezért is szeretnék az országos szervezetek, ha részt vennénk a találkozón. Abban állapodtunk meg, hogy két autóbuszt indítunk, az egyiket Kaposvárról, a másikat Táskáról. A rendezvény kulturális bemutatójára meghívták a kaposfüredi tánccsoportot és a táskái asszonykórust. Most támogatókat keresünk a költségek fedezésére. A program szerint valóban fontos, köz- érdeklődésre számot tartó kérdések kerülnek itt szóba. Asztmaklubosok a Töröcskei tónál Augusztus 2-án, szombaton a Töröcskei tóhoz kirándul az Asztmások Somogy Megyei Egyesülete. Az összejövetelen részt venni szándékozó tagok reggel fél 10 és 10 óra között találkoznak a 4-es busz végállomásánál. A szervezők kérik, hogy gyógyszerét mindenki hozza magával. A szokásos betegtanácsadás a kiránduláson sem marad el. Elmarad a fogadónap A hadigondozottak minden hó első hétfőjén szokásos fogadónapja augusztusban elmarad. Jobban János kaposvári önkormányzati képviselő, a szervezet alelnöke szabadságát tölti, ezért legközelebb szeptember 1-én várja az érdeklődőket, panaszosokat a szokott helyen, a megyei nyugdíjas szövetség Fő utcai irodájában. Szólódon falunapra készülnek Augusztus közepén falunapot rendeznek Szóládon. A helyi nyugdíjas klub dalköre és tánccsoportja is készül a nevezetes eseményre. Csató Sándorné klubvezető irányításával - az oda látogató külföldi vendégek kedvéért - német nyelven gyakorolnak néhány magyar népdalt, a táncegyüttes somogyi táncokkal lép majd közönség elé. Unokákkal az Alföldön Lenkei Tibor somi polgár- mester volt az idegenvezető azon a kiránduláson, amelyen Orosháza, Békéscsaba és Gyula nevezetességeivel ismerkedtek meg a nagyberényi és somi nyugdíjasok. A városnéző séták után a Gyopáli fürdőben kúrálták a megviselt ízületeket. Az önköltséges túrára néhány nagymamát elkísértek az unokák is. Életképek a balatoni vonaton Két korosztály — fiatalok és idősek — töltik meg a péntek délutáni Fonyód felé tartó vonat kocsiját. Alig indul el a mozdony, jóízű beszélgetés kezdődik itt is, ott is. Sokan ismerősként üdvözlik egymást, látszik, hogy júniustól szeptemberig gyakran találkoznak. Nincsenek nagy csomagok, a mellettem ülő ősz hajú hölgy például csak egy zöldséggel teli fonott kosarat visz magával. — A Balatonon borzasztó drága minden, ezért inkább haza jövök Kaposvárra, ha elfogy a készletem. Hetven felett már nincs gondom az útiköltségre — mondja, s vidáman elkönyveli bóknak a kora miatti elképedésemet. László Tiborné olyan fiatalos, hogy friss nyugdíjasnak gondoltam. — Tudja, mióta nyugdíjba mentem, élvezem a nyarakat. Az unokáim felnőttek, és eszükbe sincs nálam vakációzni, ahogy tették 16 éven át. A környéken sok a hasonló korú ember: alkonyaikor fürdeni megyünk, esténként kártyázunk, időnként vacsorára hívjuk egymást. Helyesel a szemben ülő Kosaras István és felesége. — Sokan elkeserednek a nyugdíjtól — meséli Edit asz- szony — én alig vártam, hogy végre magamra is időt szánhassak a hivatal és a háztartás terhei után. Hozzánk még eljönnek az unokák nyaralni. — A kertben megterem minden, így zöldségért nem adunk ki pénzt, de a többi élelmiszert mi is inkább Kaposvárról visz- szük — veszi át a szót a férj. — A nyugdíjas jegy jó szolgálatot tesz. Bízom abban, hogy ezt a kis kedvezményt nem vonják meg tőlünk. Újabban, ha megrövidítenek bennünket, mindig azzal indokolják, hogy a mi érdekünkben teszik! Bár amit az új nyugdíjtörvényről hallottam, az alapján nem az öregeket sajnálom, hanem a fiatalokat. Délidőben a büssüi kispadon A falusi házak előtti kispad olyan, mint a városi embernek a presszó. Déltájban és esteledvén az etetésig, amikor egy kis nyugalom van, ide telepednek a szomszédok, ismerősök. Meg- hányják-vetik, hogy mi történt a nagyvilágban, megbámulják az arra járókat. Büssüben még nem ütötte el a delet a templom tornyának órája. A „főtéren”, átellenben az orvosi rendelővel idős férfiak disputáinak. A kispad mögötti takaros ház ablakában javakorabeli asszony könyököl, hallgatja a teremtés koronáinak beszédjét. — Én bonnyai vagyok — mondja a szikárabb. Tüdeje recseg akár egy kivénhedt rádió. Remegő, sárga ujjai közt most is ott az ócska bagó. Csak nevet, amikor mondom: talán jó volna leszokni. Moth András rokonlátogatóba jött Büssübe. Korábban a téeszben dolgozott. Hatvanhét éves, 15700 forint nyugdíjat kézbesít neki a postás. Meséli, valamikor hintóval hordta az ag- ronómust, majd a varrodában is dolgozott. Most a feleségével él kettesben egy 1225 négyszög- öles telken. — Csak elvagyunk mondja —, és sörért szalasztja az ott téb- láboló, szellemileg kissé elmaradott unokát. A gyerek Igáiban tanult a kisegítőben, most meg csak van. Bálint Lajosnak hamar megered a nyelve. A 73 éves téesz nyugdíjas arcára nem telepedtek mély barázdák. Pirospozsgás bőre jelzi: a konty alá valót sem veti meg. — Már az apám is Büssüben élt. Én a téeszben gondoztam a teheneket, aztán meg portás lettem. 18 ezer forint a nyugdíjam. Hatan élünk egy födél alatt. Én már csak a kertemet művelem. Nem kellett a kárpótlási föld. Nincs ki megmunkálja. Téesz-nyugdíjas társai felől faggatom. Azt mondja senkiről sem tud, nem tartják a kapcsolatot. — A polgármester? — Azzal jól vagyunk, csak az a baj, hogy itt lopnak a kertből, meg mindenhonnan — panaszkodik. — Én majd megmondom, mi a baj kedves — veti közbe az asszony az ablakból, mert hogy ezt már ő sem állja szó nélkül. — Az egyiket elviszik, ott a másik — panaszolja. Meg azt, hogy a fiatalok itt maradtak a nyakukon. Nincs földjük, munkájuk. Csak tengnek-lengnek napestig. — Amelyik olyan az még lop is — tódítja az asszony. — Kilesik mikor megyünk el hazulról, aztán már be is törtek. Mi, öregek tartjuk el őket — suttogja szégyenkezve. — Sok mindent lehetne mondani — legyint, majd a déli harangszót hallva összekapja magát. — Megyek az orvoshoz — integet. A férfiak helyet szorítanak a sörrel még idejében érkező unokának. Várnai Ágnes A Magyar páros sikere Negyvennyolcán látogattak el a nagyatádi őszi Napfény klub tagjai közül a martonvá- sári országos nyugdíjas találkozóra. A hetedszer megtartott Martonvásári Napokon fellépett és nagy sikerrel szerepelt a klub táncköre. A Magyar páros című táncprodukciójukat végigtapsolták a nézők. Gergő Sándorné elnök elmondta, hogy a programok felejthetetlen élményt nyújtottak az atádi időseknek, közülük sokan most jártak itt először. Még oda menet megálltak egy főhajtásra Kápolnás- nyéken Vörösmarty szülőházánál. Martonvásáron részt vettek a nyugdíjasok fórumán, majd megnézték a Brunszvik-kastélyt és a Beet- hoven-múzeumot. Sétáltak a hatalmas kastélyparkban, itt hallgathattak egy rövid koncertet is. A vacsora melletti beszélgetésre már Segesden a Postakocsi étteremben került sor. (Németh) Névnapozók Hetesen A múlt hét végén ünnepelték Hetesen azoknak az időseknek a névnapját, akiknek e jeles ünnepe március és augusztus közé esett. Az önkormányzat vezetőinek, valamint Portik József hetesi plébánosnak a jelenlétében, a faluházban rendezték meg a vacsorával, zenével, műsorral és tánccal ízesített összejövetelüket. Csonka László helybeli vállalkozó ajándékcsomaggal kedveskedett a névnapjukat ünneplőknek; a férfiak pezsgőt, a hölgyek bonbont kaptak. A nyugdíjas klub két tagja műsorral szórakoztatta a hálás közönséget. Keresztes Gyula egy Petőfi verset dramatizált jelmezben, nagy sikerrel. A hajnalig tartó vígasságon tangóharmonika szolgáltatta a talp alá valót. Ma Andocson vendégeskednek a toponáriak Kényelmes klubot kaptak A toponári nyugdíjas klub kényelmesebb, tágasabb helyiségbe költözhetett a hét elején. A régi könyvtár épületében tarthatja ezután összejöveteleit az utóbbi időben alaposan megszaporodott tagság. A cserének a könyvtár is hasznát látja, mert csendesebb, nyugodtabb termeket kapott. Áz új művelődési ház közelsége a próbák, nagyobb rendezvények megtartását is könnyíti. Ma egyébként Andocson vendégeskednek a toponári nyugdíjasok. A két klub közötti régi keletű kapcsolat ápolására tesznek látogatást a belső-somogyi településen. Műsorral is készültek a vizitre, népdalokat énekelnek a vendéglátók szórakoztatására. Az útra elkíséri a toponári nyugdíjasokat Loth József plébános is. V. S. Óvodáskoszton a bolhási idősek A bolhási önkormányzat - az idősek otthonának megszűnése után is - biztosítja a helyi nyugdíjasoknak naponta a meleg ebédet. Az óvoda konyhájáról hordják házhoz a mozgásukban korlátozott idős embereknek, de helyben is elfogyaszthatja, aki az étkezés mellett egy kis beszélgetésre is vágyik. Huszonötén élnek ezzel a lehetőséggel, a nyugdíjak összege szerint 70-160 forintos térítési díj ellenében.
