Somogyi Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-30 / 176. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. július 30., szerda Matyilivel Igáiban Két pónijával a fürdő előtt áll. A hintón napernyő ke­rek asztallal. A bakon apró, szemüveges ember kalapban, díszes mellény­ben, — kezében ostor. Nemcsak a fogat, a gaz­dája is igazi látványosság. Klem Péter magyar és német vendégeket ültet hintájába, hogy megmutassa a három dombon fekvő fürdőhelyet. Sok látnivaló nincs, mondja, de ami van, azt meg kell is­merni az ide érkezőknek. Elég, ha szól a lovaknak, s már indul is a hintó. Matyili és Játék ismeri a járást... A férfi rokkantnyugdíjas. Komlón dolgozott a bányá­ban, s egy robbanásnál majdnem odaveszett. 25 éve vett nyaralót Igáiban, s tavaly végleg ide költözött. Egykor 22 lova volt, most csak ez a kettő; de mindennap befogja őket. Elindul velük a temp­lom felé, megmutatja az ó- és az újfalut; betérünk egy ma­gánpanzióba. Igazi paradi­csom ez szaletlivel, gondo­zott udvarral. Aztán elkanya­rodunk a cigánynegyed felé, onnan az igali szőlőhegyre baktat a két ló, s újra le, a fürdő elé. A gazdát mindenki ismeri; helybelit, németet egyaránt köszönt, de akik most érkeznek Igalba, kicsit ferde szemmel néznek rá. — Lehet, hogy csodabo­gárnak tartanak, de én nem törődöm vele. Azt hiszik, ezen gazdagszom meg. Nem kérek én a magyaroktól semmit, csak egy üveg sört, amit otthon jóízűen elszopo­gatok. Nemrég összeszedtem a cigánygyerekeket; alig akartak leszállni a kocsiról, úgy megtetszett nekik. Ha arra járok, azt kérdik: Péter bácsi, mikor megyünk újra? Klem Péter az ősszel megkeresi az iskolát, s fel­ajánlja: szívesen tanítja majd lovagolni a gyerekeket. Nemcsak ő, hanem Matyili és Játék is szereti az apróné­pet. (Lőrincz) Ha még egyszer megvered a gyerekemet, letépem a füledet A katedra két oldalán Zsunics Gyula, a ladi általá­nos iskola volt napközis neve­lője állítja: Németh József igazgató azért küldte el az in­tézményből, mert ráütött Horváth Lacinak, a patosfai polgármester unokaöccsének a fenekére. — Zsunics Gyulát másfél éve szakoktatói végzettséggel, jú­lius 15-ig vettem fel a napkö­zibe, mert szülni ment az egyik kolléganő — mondta Németh József iskolaigazgató. — Azért váltam meg tőle, mert elégedet­len voltam a munkájával, a végzettsége pedig — a tör­vénymódosítás miatt — már nem elég a munkakörhöz. Egyébként az is nyomott a lat­ban: az ősztől a két napközis csoport helyett várhatóan csak egyet indítunk. — A pedagógiai intézetben azt mondták: a diplomámmal technikát is taníthatok — így Zsunics Gyula, aki történelem szakra jelentkezett a szombat- helyi tanárképző főiskolára, s ott jártunkkor kapta meg az ér­tesítést: felvették. — A tanév­zárón még szó sem volt arról, hogy elküldenek, mert csak egy csoport lesz. Az igazgató segít­ségével májusban költöztem a családommal szolgálati la­kásba, és az óracserékben is partnernak tűnt, ha felvesznek Szombathelyre. Az iskolában ugyanis nincs történelem sza­kos tanár. A tanévzárón a tan­testület előtt elhangzott: nyol­cadikban én tanítom a törté­nelmet. Ha valaki meg akar válni tőlem, nem hiteget. Tőle tudom: a polgármester örülne, ha nem hosszabbítaná meg a szerződésemet. — Nem mondtam ilyet; a polgármester még csak meg sem kísérelte, hogy személyi ügyekbe beleszóljon, de nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egyszakos tanárt alkalmazzak — mondta Németh József. — Ha Zsunics Gyula tanítana is történelmet, Németh József akkor sem lenne meg a törvé­nyes óraszáma. Inkább a régi kollégák közül akarok beisko­lázni valakit. Közöttük nincs olyan, akire panaszkodnak a szülők, hogy veri a gyereküket. Az igazgató figyelmeztette Zsunics Gyulát, hogy a verés, a sarokba állítás nem jó pedagó­giai módszer. Mégis előfordult ezután is. A másodikos Horváth Lacinak kétszer is a fenekére ütött, mert ebédre készülődés közben rendetlenkedett a sor­ban. A gyerekek, a szülők is vit­ték a hírt: a tanár úr megint ve­rekedett. — Nem verekedtem, s nem a büntetés, csupán a figyelmezte­tés szándékával tettem — mondta Zsunics Gyula. — Tiszta a lelkiismeretem; a gye­rek is elismerte, hogy rendet­lenkedett. Addig, amíg sorako- zónál azon versengenek a nap­köziseim, hogy ki fogja a ke­zemet, nem tartok attól, hogy nem szeretnek. Laci édesapja, amikor meg­tudta, mi történt fiával, az autó­buszváróban azzal fenyegette meg a tanárt: — „nem vagyok nagy ember, de ha még egyszer megvered a fiamat, letépem a füledet!” — Ha az iskola vezetői tud­tak a pedagógiai ballépésekről, Zsunics Gyula fotó: kovács miért nem segítettek, hogy más módszerekkel fegyelmezzen a napközis nevelő? A fenékreve- rősdi inkább a nevelői tehetet­lenségre vall. — Segíteni csak annak lehet, aki elfogadja — állítja az igaz­gató. — Gyula nem ilyen em­ber, s ebből voltak vitáink is. A napközis tanár azt mondta: próbálta, az alsós munkaközös­ség-vezetővel is beszélgetett er­ről, és hívta az igazgatót is: nézze meg a foglalkozást, de az nem jött. Horváth Margit patosfai pol­gármester visszautasította a vá­dat, miszerint az ő javaslatára menesztette az igazgató a nap­közis tanárt. Megjegyezte: mi­ért tett volna ilyet, hiszen más­fél éve ő is támogatta Zsunics Gyula újbóli foglalkoztatását, mivel a korábbi iskolaigazgató nem hosszabbította meg a szer­ződését. Zsunics Gyula most munka- nélküli. Az adott szó igazáról, az összefonódásokról, a befo­lyásolhatóságról morfondíro­zik. A ladi önkormányzat szol­gálati lakásában él feleségével és gyerekével. (Addig, ameddig nem kell másnak a lakás.) Az ősszel elkezdi a történelem szakot. Tanár szeretne lenni. Lőrincz Sándor A bárdudvarnokiak falugyűlésen választják meg gondnokukat Tizenhármán egy ülésre Bárdudvarnok lakóinak mint­egy negyven százaléka él külte­rületen. A jobbára idős, illetve kisgyerekes emberek biztonsá­gos utaztatása sok gondot oko­zott az önkormányzatnak. Óvo­dába, iskolába a nebulóknak naponta tíz kilométert kellett ingázni, a sok gyógyszert fo­gyasztó idősek legközelebb csak Kaposmérőben találtak pa­tikát. Meleg ebédet eddig - na­ponta mintegy százat - megbí­zásos szerződés alapján egy helybeli lakos szállított saját kocsiján a rászorulóknak. Ennek most vége; a Népjó­léti Minisztérium pályázatán Bárdudvarnok is elnyerte a fa­lugondnokság létesítéséhez szükséges összeget. Dr. Hor­váth Zsolt jegyző elmondta; a 2,7 millió forintos állami támo­gatást 675 ezer forinttal egészí­tették ki. A King a Fordtól sike­rült egy 8+1 személyes Ford Transit referenciagépkocsit vá­sárolniuk, csaknem négymillió forintért. A gépkocsi üzemelte­tésére és a falugondnok bérére évente 2-2,5 millió forintot szánnak. A falugondnoki állásra 13 pályázat érkezett az önkor­mányzathoz. A személyt augusz­tus 13-án a lakosság választja meg falugyűlésen. (Várnai) Úszni is megtanulnak a taszári iskolások Ha megvalósul Nagy Endre taszári iskolaigazgató elképzelése, az iskolakezdést követően, valamennyi taszári kisdiák megta­nul úszni. Az oktatást szeptemberben, tömbösített testnevelés órák keretében, a lakótelepi strand hét pályás medencéjében kezdenék meg, majd ezt követően ülnének iskolapadba. A ta­szári általános iskolában előreláthatóan az idén sem lesz keve­sebb gyerek, mert a családok jelentős része nem költözött el. A tavalyi 306-os létszám legföljebb öt-tízzel növekszik, illetve csökken. Az informatika oktatásban élen járó iskolában a helyi önkormányzat jóvoltából szeptembertől az Internet is elérhető lesz. Tavaly 15 diák tett sikeres vizsgát számítástechnikából, s idén már a hetedik osztályosoknak is kötelező az informatika tantárgy, amelyet huszonnégy oktatógéppel fölszerelt, korszerű tanteremben tanítanak. Fodor András filmje a mérői szülőföldről Szülőföldjére, Kaposmérőbe kalauzolta a Duna Televízió jóvol­tából a nézőket a nemrégiben elhunyt somogyi író és poéta, a Kossuth-díjas Fodor András. A hétfőn, főműsoridőben vetített archív film, amelynek riporter-főszereplője volt a mérői szüle­tésű irodalmár, a nyolcvanas évekből villantotta föl a költő-író életének fontosabb somogyi állomásait: Kaposvárt, a fonyódi, lengyeltóti vidéket, s annak jeles polgárait. A múltat dr. Kanyar József, a kaposvári levéltár nyugalmazott igazgatója, a költő­társ, ugyancsak Kossuth-díjas Takáts Gyula, Majer György nyugalmazott kaposmérői igazgató elevenítette föl. A nyolcva­nas évek elején érzékelhető változásokat a települések akkori vezetői, jellegzetes alakjai mutatták be. A film elkalauzolta a nézőket a közel másfél évtizeddel ezelőtti megyeszékhelyre, „bekukkantva” az egykori alma mater, a MÁV Nevelőintézet és a Somssich gimnázium falai közé. Osztopáni diákok olaszországi útja Teramoban egy nemzetközi kézilabdatomán vett részt az osz­topáni általános iskola tizenkét diákja. Ötvenegy ország két­százharminc csapata versengett. Az osztopániak korosztályuk­ban a hetedikek lettek. Ősz János iskolaigazgató, testnevelőta­nár elmondta: a gyerekeknek a bajnokságon kívül a kirándulás is nagy élmény volt, hiszen megnézték Velence, San Marino nevezetességeit is. Egy kisbusszal keltek útra, s hogy eljutottak a kézilabdatomára, az a Metalon kft-nek, a Hungária Biztosító­nak, a Sütév Rt-nek és dr. Kolber Istvánnak, a megyei közgyű­lés elnökének is köszönhető. Az igazgató úgy látja: iskolájuk­ban érdemes a Zsolnai-program szerint oktatni: Helyi tanter­vűkben a személyiség kiteljesítését középpontba állító pedagó­gia módszereket alkalmazzák, amelynek része a kézilabdasport minél magasabb szintű oktatása. Kerámiaszobrok a nagypusztai műhelyből Díszkerámiák, plakettek születnek Farkas Eszter nagypusztai műhelyében. A tehetséges keramikus a Fazekas Háziipari Szö­vetkezetben tanulta meg a mesterség alapjait, korábban a pécsi Zsolnay gyárban dolgozott. Több kiállításon is bemutatkozott már alkotásával. Nyolc éve él a Bárdudvarnokhoz tartozó Nagypusztán, s most újra visszatér az agyaghoz. Szebbnél szebb alkotások kerülnek ki keze közül. Ezekben a hetekben egy iskolának készít plaketteket, de azt tervezi, újra visszatér légies figuráihoz, amelyeket — mivel kemencéje még nincs — keramikusbarátainál éget ki fotó: kovács tibor Sporttal színesítik a falunapot Hetesen Strand a tenger helyett Vikár-kupa falunap címmel év­tizedes hagyományt eleveníte­nek föl Hetesen. A Hetesiek Testedzéséért közalapítvány szervezésében sportrendezvé­nyekre csábító programra vár­ják a résztvevőket szombaton reggel 8 órától. Ádám László polgármester a sportpályán nyitja meg a rendezvényt. Ki­lenckor labdajátékkal indul a versengés. Lövészet, asztalite­nisz, sport-politikai vetélkedő, tizenegyesrúgó, horgász célba dobó és tuskóhajító verseny várja a különleges játékok ked­velőit. Új sportjátékként a ten­gerparton nyaralók kedvenc időtöltése, a strandröplabda in­dul hódító útjára Hetesen. Bár tengerpart nincs a településen, a polgármester úgy gondolta: egy szép strand is megteszi. A helyi ifjúsági klub társadalmi mun­kában, a DRV-Rt 300 ezer fo­rint értékben segítette az építé­sét. A hetesi szövetkezet és Laczó Bálint vállalkozó ugyan­csak áldozott a mintegy 700 ezer forint értékű létesítményre, amelyet sportöltöző és zuha­nyozó egészít ki. Az építkezést Ehl Fülöp alpolgármester irá­nyította. A Balatel Re csapata ünnepélyes keretek között va­sárnap este adta át a hetesi strandot. A mellette levő park­ban homokozót építettek, kerti padokat telepítettek. A rendez­vényt 15 szponzor — köztük két hetesi érdekeltségű — mintegy 30-40, az önkormány­zat 50 ezer forinttal támogatja. (Várnai) Pontosan és időben fizet a kazsoki családi vállalkozás - Hitelt adnak a termelőknek Tejben bízik a Bős Frucht Minden somogyi céget várunk, s megvesszük a tejet. A Bős Frucht szövetkezet ugyanis a tejtermelésben és -feldolgozás­ban is érdekelt. Majd a piac eldönti, kinek milyen lesz a jö­vője; mi például az utóbbi időben növeltük a vevőkörünket. Egyed László, a kazsoki Bős Frucht szövetkezet elnöke mondta ezt, arra a kérdésre vá­laszolva: miként érinti őket a négy megye érdekeltségét egyesítő Baranyatej Rt létre­jötte. A többségében családi tulajdonú vállalkozás a Dám- tejnél értékesíti az extra minő­ségű tejet. A szövetkezet tejelő tehénállománya alig több mint másfél év alatt százharminccal nőtt. Ez, mint mondták, példa nélküli a megyében. Az átvé­telnél még csak kétszázhar­minc, most pedig már négy­száz tehenet gondoznak, és ezeknek a szaporulatát. Har­mincötmillió forintért vásárol­tak gépeket, épületeket újítot­tak föl, s feltöltötték a forgó készleteiket. — A cég átvétele óta jelen­tősen emeltük a tejfelvásárlást, pontosan fizetünk, előleget és hitelt is adunk a tejtermelők­nek — mondta Egyed László. — Akik eddig hozzánk fordul­tak, nem csalódtak. Kötött árakkal dolgozunk, ám a tej zsír- és fehérjetartalma alapján kiegészítő összeget is adunk. Szeptembertől negyvenhét fo­rint induló áron vesszük át a te­jet, a minőségi mutatók alap­ján azonban lesz akinek ötve- net is fizetünk literjéért. Már a jövő évi szerződéseinket is megkötöttük. Megtudtuk: a Dámtej a ta­valy 11 millió liter tejet dolgo­zott fel, az idén pedig már 14,5 millió literrel számolnak. Je­lentős szállítója a Bős Frucht, tehát növekszik a részesedése is. Kazsok, Iregszemcse, Ta­mási negyven-ötven kilométe­res körzetében vannak a biztos partnereik. A háztáji gazdasá­gokról szólva az elnök el­mondta: ezek működésének üzemgazdasági korlátái van­nak; tizenöt tehénnél keveseb­bel nem kifizetődő az állattar­tás. Ekkora állományt pedig kevesebb magángazda tud tar­tani. — A gazdaságos üzemelés­hez emelni kellene a tej árát és a támogatást is — mondta az elnök. — Nem ígérünk magas átvételi árakat, de amiben megegyeztünk, azt pontosan és határidőre fizetjük. Ezért tud­tuk növelni a vevőkörünket. Várnai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents