Somogyi Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-23 / 170. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. július 23., szerda Eső mosta remények Húszszázalékos víztartalmú búzát kénytelenek aratni a szennai Zselici Táj termelő- és értékesítő szövetkezet 355 hektáros tábláján. A szép reményekkel kecsegtető tavaszi árpát csak 30 százalékos veszteséggel tudják betakarítani. Embert és gépet egyaránt próbára tesz az ázott, agyagos talaj, s a gabona magas víztartalma sem kedvez az aratásnak — mondta Zóka Tibor elnök. Ennek ellenére három kombájnnal, jelenleg is folyik a munka. Könnyítene a helyzeten, ha több gép állhatna csatasorba, de erre nincs kapacitás. Bérelni azért nem tudnak, mert a környező szövetkezetek is hasonló gondokkal küszködnek. A várható anyagi veszteséget tetézi, hogy a learatott gabonát szárítani kell. Ez mintegy kétmillió forint többletköltséget jelent. A múlt hét közepéig 120 hektárról sikerült betakarítaniuk az átlagosan négy tonna termést adó búzát. A maradékot és a 250 hektáron termő tavaszi árpát még két hétig aratják. — Nem bízhatunk abban, hogy a csökkent tápanyagtartalmú búzát étkezési gabonaként értékesíthetjük — mondta az elnök. — Bár a hektáronkénti 4 tonna termés elfogadható, tonnánként 2-3 ezer forint veszteséggel kell számolnunk. Az őszi árpából 3,8, a tavasziból 3,5 tonna átlagtermést reméltünk. A sok csapadék a gabonát, a tavaszi aszály a mustárt tette tönkre. Csak a kukoricának kedvezett a sok eső, s a 150 hektáron termő napraforgó is szépnek mutatkozik. Ka- posszerdahely, Szenna, Patca, Szilvásszentmárton és Zselickisfalud 1662 hektár, bérelt termőterületét egyaránt sújtja a mostoha időjárás. A búza termőterülete azonban leginkább Szerdahely és Szenna környékén található. (Várnai) A kosárkötést tanulják, állandó munkáról álmodnak a büssüiek / Árokparton terem a kenyér Kosztics József a büssiii munkanélkülieket oktatja- Mindig azt mondtam, a jég hátán is meg lehet élni, csak hal legyen alatta. Mert lopni nem akarunk. Ha megtanuljuk a fonás mesterségét, az árok szélén mindig találunk annyi anyagot, hogy legalább egy kosarat csináljunk, s máris megvan a betevőnk. Kosztics József, a büssüi tűzoltóraktár alkalmi tanodájában magyarázza eképpen, mi a kosárfonás mesterségének haszna. Körülötte fiatalok; romák és hátrányos helyzetű környékbeliek. Kezükben félig kész kosár, mellettük fűzköteg. Gondosan formálják a kosarakat, s álmaikat. Arról, hogy a tanfolyam befejeztével szakmájuk, munkájuk lesz. Hosszú távon biztonságot, megélhetést adhatnak családjuknak. Az United Way Somogyor- szág alapítványnak a hátrányos helyzetű fiatalokért projektje tavasszal indította útjára a tartósan munkanélküli fiatalok tanfolyamát, amelyen a gyékény, a csuhé és a kaskötés mesterségét sajátíthatják el az arra érdemesek. Az öthónapos képzést a megyei munkaügyi központ támogatja: személyenként százezer forinttal. A megyei és települési ön- kormányzatok Somogy két településén, Büssüben és Kaposke- resztúron segítik a hátrányos helyzetűek oktatását. A gyakorlati képzést az ipartestület oktatási központja együttműködési megállapodás alapján biztosítja. A tanfolyamot vizsga zárja.- A szakmunkásbizonyítványt nyerő, minőségi munkát végző fiatalok előtt megnyílik a piac, a munkával megalapozott élet lehetősége - állítja Kosztics József, aki Pécsen sajátította el a szakmát. Ma már ecu-val fizetnek munkáiért, amelyek Amerikába is eljutottak.- Sokan az öregektől lesik el a mesterség fortélyát, de ez már nem elég. Meg kell felelni az európai szabványoknak. Vékony, középkorú ember szaporázza a munkát. Kuti István - az oktató szerint a legügyesebb - Büssüben él családjával és négy gyermekével.- Megígérték, lesz alkalmam folyamatosan dolgozni. Azt azonban nem tudja: hol és mennyiért adhat tovább egy maga fonta terméket. A település lakói nemrégiben megszemlélhették a raktár előtt kiállított termékeket. Elámultak szépségükön. Kosztics József azt mondja, minden áron föl szeretné emelni ezt az elesett népcsoportot. Várnai Ágnes Két téglagyár is Ígért támogatást - Bontott anyagból táborhely Bontják a kadarkúti plébániát Megsüllyedt a kadarkúti plébánia udvari szárnya, az épület egy részét most bontják le. Lukácsi Géza plébánosnak az a célja: a régi, sokat kiszolgált épület helyett egy modem plébánián — ahol lesz egy nagyterem is —, fogadják majd a híveket. Ha elkészül az új szárny, akkor az utcafronti részt is lebontják. A terveket Jakab Zoltán készítette; ő ezzel támogatta az építkezést, amely tizennégymillió forintba kerül. A devecseri és a szigetvári téglagyár is adott építési anyagot, s a németországi támogatás is megérkezett már a kaposvári püspökségre. Holgókné Györkös Erzsébet hitoktatótól megtudtuk: a bontott anyagból pedig majd egy ötven személy befogadására alkalmas ifjúsági táborhelyet építenek, ahova főleg gimnazistákat várnak. L. S. Falvak a Virágos Magyarországért Több somogyi település is nevezett a Virágos Magyarországért címmel meghirdetett pályázatra, amelynek fővédnöke Kuncze Gábomé. A belügyminiszter felesége néhány BM-es dolgozó kíséretével a minap két zselici településen is megfordult. Sántoson Horváth Róbert jegyző fogadta a vendégeket és beszámolt a terveikről. Közben végigjárták a virágos falut, s arról is értesültek: a polgármesteri hivatal mögött egy játszóteret szeretnének építeni. Kapós- gyarmatra érve, s a virágállványokat, a mesterséges tavat látva Kuncze Gábomé azt mondta: felüdülés végigsétálni ezen a településen. Balogh Józsefié polgármester kalauzolta a látogatókat, akiknek elmondta: sok elképzelésük van még, és büszkék arra, amit már megvalósítottak a tervekből. A szakmai zsűri ezután érkezik a falvakba. L. S. Biokertészet Hetesen az iskolakertben Biokertészettel is foglalkoznak a hetesi Somssich Imre Általános Iskola tanulói. A tankertben egy biokertész irányításával folyik a munka évközben. A gyerekek gondozta növények most érnek, s az intézmény tervei szerint — mint azt Karsai Józsefné igazgatónőtől megtudtuk —, nemcsak az iskolai konyhára jut belőlük; egy részét értékesítik. A diákok palántákat is neveltek, amelyből jutott a falu utcáira, a szárazvirágok pedig a padláson várják, hogy az ifjú virágkötők kompozícióiba kerüljenek. Elbúcsúztatták a hívek a lelkészasszonyt Elbúcsúztak a hívek Móriczné Bátki Anna református lelkészasszonytól, aki a Vajdaságban szolgál. Férje — aki ösztöndíjjal került az egyik magyarországi teológiára — a Vajdaságból származik s most ezért költöznek el Kaposfőről. Fiatal lelkész kerül a helyére, aki Kisasszondon is ellátja a lelki szolgálatot. Kiránduláson a cserénfaiak A Dunakanyarba kirándultak a cserénfaiak. A település önkormányzata által szervezett, jó hangulatú kiránduláson negyven- hatan vettek részt. Esztergom, Visegrád és Szentendre látnivalóival ismerkedett a csoport, amelynek tagjai kedvezményesen ültek buszra, mivel az önkormányzat a maga forintjai mellé egy pályázaton is nyert pénzt a kiránduláshoz. Megkergették Mérőben az alpolgármestert Félbeszakadt a Kaposvári Rákóczi FC II. — Kaposmérő labdarúgócsapatának legutóbbi edzése. Az egyik labdarúgó — véletlenül — a pálya menti házak egyikének kertjébe rúgta a labdát, amit a telek tulajdonosa nem volt hajlandó visszaadni, így a játékos bemászott a kertbe. A tulajdonos magánlaksértésre hivatkozva megfenyegette az illetőt, majd miután Prukner Gábor alpolgármester és néhány játékos is a sértett csapattárs védelmére kelt. A mérői gazda egy fejszét fogva kergette a labdát visszaváró játékosokat. Az incidens után folytatódott az edzés. Tíz nappal csúszik a mikei zabaratás Háromszáz hektáron termelnek rozsot és zabot a mikei szövetkezetben. Kovács Lajos elnök elmondta: az előbbit a hét végén kezdik aratni, a zabbal azonban még legalább 10 napot várni kell. Átlagosan 2,5-3 tonna hektáronkénti termésre számítanak. Szerencsére a földek nem gyomosodnak. A sok csapadék azonban egy héttel meghosszabbítja a betakarítást. A vizes termény szárítása pedig mintegy kétmillió forinttal növeli a költségeket. Forgalmas Bőszénfán a Meseszálló A bőszénfai Meseszállóban nyolc szoba fogadja a vendégeket. A Szabados János belsőépítész tervei alapján kialakított szobákat leginkább a gyerekek kedvelik. Többnyire Budapestről és a nagyobb vidéki városokból keresik fel a Meseszállót; a látogatóknak csak tíz százaléka külföldi. Szabó Gézától, a szálló vezetőjétől — képünkön — megtudtuk: elégedett a forgalommal. A három nyári hónapban 90-95 százalékos kihasználtságú a hotel, amelynek környéke tovább szépül. A tulajdonosoknak a közelmúltban sikerült megvenniük a szomszéd telket, ahol egy gyermek- és egy felnőttmedencét szeretnének építeni és egy nagy játszótér is helyet kap majd itt. fotó: török anett A két diák idős falubelieket faggat a régi időkről Kaposfő múltját kutatják Két tizenéves srác fejébe vette: jó volna többet tudni lakóhelyük, Kaposfő történetéről. Honismeretei, helytörténeti kiadványokat bújnak, és felkeresik az idős kaposfőieket is, hogy régmúlt időkről faggatózzanak. A hatodikos Pitz Roland és az ötödikes Sárái László így jutott el Torma Sándorhoz, az idős gazdához, hogy a Petőfi utcában, a Kapos lecsapolt csatornájánál levő egykori malomról kérdezzék. — Régi cserepekre, téglákra bukkantunk — mesélik —, de most akkor a csalán, hogy meg sem tudjuk közelíteni a területet. Érdemes lenne feltárni a romokat. Ki tudja, mit rejt a környék. 1720-ban egyébként három malom is várta Kaposfőn az őrlésre hozott gabonát. Aztán az államosításkor leszerelték a belső részeket. Állítólag 1953-54-ben működött utoljára malom. A hallottakat a fiúk magnószalagra rögzítették. Az is elhangzott: 1937-ben leégett az egyik malom, s Nagy Sándor bevallotta: ő gyújtotta fel az épületet. A két jóbarát azt tervezi, a szünetben és ä jövő tanévben is tovább kutatja Kaposfő múltját. Azt vallják: a régmúlt üzeneteket hordoz, és az öregek történeteiből — amit nem tanítanak az iskolában — tanulni lehet. A helytörténet, honismeret nyomába szegődő két fiú nemcsak a kazettákat gyűjti, hanem a régi használati tárgyakat, rádiókat, televíziókat. Pitz Roland mezőgazdasági gépszerelő és gépvezető szeretne lenni. Érdeklik a nagy teljesítményű kombájnok, a traktorok, de lehet, hogy egyszer malomtulajdonos lesz. (Lőrincz) A két ifjú „kutató” a relikviák között FOTÓ: TÖRÖK ANETT Farkaskölykökkel a talpasháznál Ladon, a falu központjában lévő, nádfedeles talpasháznál volt a „főhadiszállásuk” a kaposvári, harmadik-negyedik osztályos, leendő kiscserké- szeknek, akiket farkaskölyköknek hívnak. A gyerekek Csorba Tamással, a kaposvári székes- egyház káplánjával és Hodics Beátával érkeztek Ladra. A házigazdák a ladi 610. számú, Stix József vezette Mindszenti bíboros cserkészcsapat tagjai voltak, akik cserkészéletről számoltak be kaposvári társaiknak. A sok játék és ének mellett a fogadalomtételre készülő diákok a cserkésztörvényekkel is megismerkedtek. A háromnapos cserkésztábor — amelyet a jövőben is megrendeznek —, tábortűzzel zárult. L. S.
