Somogyi Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-12 / 161. szám
1997. július 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP VASUTASÜNNEP 11 Búzás Zoltán munka után siet a növényei közé FOTÓ: KOVÁCS Az almafák csendjében Büszkén mutatja az almafáját. Szabolcsból hozta hetvenben. A nagy árvíz után, amikor a vasutasok másfélszáz házat építettek fel a károsultak megsegítésére. A szőlő külön büszkesége: egyetlen tőről annyi hajtás nőtt, hogy ernyőként védi a fél udvart. Búzás Zoltán a dombóvári állomás váltókezelője szabadidejét a kertben tölti. A szemzés és az oltás külön tudománnyá nőtt. Almafán körte érik, körtefán alma. A föld szeretetét Duzsról, a szülőfaluból hozta. Édesapja a háborúban, nevelőapja ötvenhatban halt meg. Fiatalon szakadt rá a család fenntartása. Három kishúgá- ról kellett gondoskodnia. A nagy szőlészetben tizennégy férfi dolgozott. Vagyis tizenhárom meg egy legényke, ő. Mert sokan eljártak akkoriban Dombóvárra a vasúthoz, ő is elindult szerencsét próbálni, harminchárom éve történt. Azóta szinte egyformák a napok: szolgálat vált pihenőidőt. „Megszoktam, hogy óra nélkül is felébredek, amikor munkába kell menni. Bár felhúzom a csörgőt, de előbb fenn vagyok, mint az megszólalna.” A dombóvári állomást, mint a tenyerét ismeri. Mondja négy váltótorony van. Az egyes a legnehezebb hely. Van egy íratlan törvény. Ha valaki ott derekasan helytállt, akkor a hármasba helyezik. Mert ott a legkevesebb a tennivaló. „Nem tudom, hogy hány tízezer váltót állítottam. A gurító azért rossz, mert ha köd van egymás kell túlkiabálni, másképpen nem lehetne irányítani a munkát.” Tudja, Dombóváralsótól Pécsig, az egy szentlőrinczi állomást kivéve, nem kell gömyedezní a váltók fölött, mert az integ- radominó rendszer gombnyomásra állítja át a vágányokat. Dombóvárra nem jutott a technikából. Lehet azért mert nem volt pénz, de az sincs kizárva, hogy valóban olyan nedves a talaj, hogy nem lehet elektronikát szerelni rajta. Különösképpen soha sem foglalkoztatta a dolog. Harmincnégy éve ha leteszi a munkát, siet a növényei közé. Olykor a torony mellett dolgozgat. A virágok megkívánják a gondoskodást. Nem tudom, hogy mesél-e nekik, s ha igen, akkor elmondja-e, hogy számára ez volt a legszebb vasutasnap. Búzás Zoltán váltókezelő ma délelőtt rangos kitüntetést vehet át a harmincnégy év becsületes szolgálatért. Azt viszont tudom, hogy büszkén mutatja majd az unokának. A szeme fényének, aki most náluk nyaral. N. J. MA VESZIK ÁT Elismerés a munkáért A 47. vasutasnapon a kaposvári Csiky Gergely Színházban a következő kitüntetéseket adják át: A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét Búzás Zoltánnak, a dombóvári állomásfőnökség váltókezelőjének; a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét Rimaszombati Istvánnak, a szolnoki vontatási főnökség főmozdonyvezetőjének és Somogyi Józsefnek, a Budapest-Ferencváros pályagazdálkodási főnökség előmunkásának adományozzák. Baross Gábor-díjat kap: Pál József, a MÁV Rt Vezérigazgatóság vezérigazgató-helyettese, Szepesbélai Árpád, a budapesti MÁV Rt Vezérigazgatóság vasútbiztonsági főosztály osztályvezető-helyettese. A közlekedési miniszteri szakmai elismerésében részesül: dr. Zsákai Tibor, a Pálya-, Hid- és Magasépítményi Szakigazgatóság szakigazgatója; Petrák Mihály, a kecskeméti állomásfőnökség állomásfőnöke; Posztós Mihály, a szentesi regionális vasút RV vezetője és Szabó László, a szombathelyi területi igazgatóság igazgató-helyettese. A MÁV Rt vezérigazgatója a vasút szolgálatában, fejlődésének elősegítésében kifejtett kimagasló tevékenységéért a Vasút Szolgálatáért arany fokozat kitüntetésben részesíti: Fitus Lajost, a hegyeshalomi állomásfőnökség vonatmenesztő- jét, Szamos Alfonzt, a MÁV Rt Vezérigazgatóság divízióvezető mb. szakig, vezetőhelyettesét. A Vasút Szolgálatáért ezüst fokozatát kapja: Hankó András, a békéscsabai vontatási főnökség vontatási főnökhelyettese; Bódis Zoltán, a vezérigazgatóság fejlesztési és beruházási főosztályának főmunkatársa és Márvány János, a keszthelyi állomásfőnökség állomásfőnöke kapja. A Vasút Szolgálatáért bronz fokozatát veheti át: Mező Ferenc, a miskolci Tiszai pályaudvar csomóponti főnökségének csomóponti vezetője; Nagy István, a berettyóújfalui állomásfőnökség állomásfőnöke; Pálosi Lajos, a debreceni pályagazdasági főnökség előmunkása; Gyimesi József, a záhonyi TEB-fő- nökség művezetője és Vándor Mihály, a dombóvári vontatási főnökség üzemeltetési vezetőmémöke. Ma: nosztalgia utazás A vasutasnapon és a 125. évfordulón ma emlékvonat közlekedik Dombóvár és Gyékényes között. Az emlékvonat utasai térítés nélkül szállhatnak fel, csupán azt a nosztalgia vonatjegyet kell felmutatniuk, amelyet minden állomáson megkaphatnak a „125. éves a dombóvár-zákányi vasútvonal” című kiadvány mellékleteként. A füzet egyébként a vasútvonal történetét mutatja be, a jeggyel a nosztalgiavonatra fölszállók pedig megnézhetik az új vasúti járműbemutatót, részt vehetnek a Jákónagybajom- ban az emlékfa avatáson, Somogyszobon egy gőzmozdony átadásán, Csurgón a vasúti képeslapok kiállítás megnyitóján, Zákányban az emléktábla leleplezésen, és a gyékényesi járműparádén. A programon résztvevők tájékoztatására közöljük az emlékvonat mai menetrendjét: Dombóvár ind.: 9.20 Kaposvár érk.: 9.50 Kaposvár ind.: 12.00 Jákó-Nagybajom érk.: 12.30 Jákó-Nagybajom ind.: 13.02 Somogyszob érk.: 13.25 Somogyszob ind.: 13.50 Csurgó érk.: 14.12 Csurgó ind.: 14.43 Gyékényes érk.: 14.55 Gyékényes ind.: 15.05 Zákány érk.: 15.08 Zákány ind.: 15.22 Gyékényes érk.: 15.25 Az áruszállítás csökkenése szembetűnő Közte két határállomás A MÁV legutóbbi szervezeti változtatásaként harmincnyolc csomóponti főnökséget hoztak létre. Kettő közülük Somogybán van: a kaposvári és a gyékényesi. Az utóbbi nem csak azért érdekes, mert úgymond három megyés, hiszen egyik vége a nagykanizsai, a másik a szigetvári bejárati jelzőnél van, s ezáltal a nagyobb csomópontok közé tartozik, hanem azért is, mert két határállomás tartozik hozzá. Gyékényes és Murakeresztúr. Pataki Andor szemmellátha- tóan büszke birodalmára, de a gondokat sem hallgatja el. Az ötvenes évek elején a hajdani Dunapentelére az itteni kavicsot hordták az építkezésekhez. Naponta mentek az irányvonatok. Ma a kavicsbányával jóformán semmi kapcsolatuk nincs. A nagy beruházások megszűntek, s bár a drávai kavics kelendő, inkább autóval hordják. Helyben - szaknyelven szólva - alig adnak fel árut. Pataki táblázatokat mutat. Tavaly az elsőhat hónapban 793 vonat lépett ki Gyékényesnél 20 715 tonna áruval, s 756 érkezett 21813 tonna portékával. Az idén 743 szerelvény vitt ki 19 944 tonnát, s 721 hozott 19 761 tonna árut. Lényegében változatlan a forgalom.- A tavalyi adatokhoz szíveskedjen hozzáadni, hogy ott voltak az IFOR, illetve SFOR — Szerelő is alig volt. Gyalog, nagy néha kerékpárral jártunk dolgozni — emlékezik Nyári Sándor. — Aztán egyre több műszerésznek lett autója. A gondok akkor kezdődtek, amikor már mindenki tv-szerelő- nek akart tanulni. Nyolcvanhat nyarán érezni lehetett a feszültséget a cégünk, a Kaposvill körül is. Idő kérdése volt csak hogy, mikor jutunk csődbe. Elmentem a honvédséghez, mert jó helyet kínáltak. Ki gondolta volna, hogy hamarosan megszűnik a katonaság Nagyatádon is. Ez már kilencvenben történt. Negyven évesen már az öreg korára is gondol az ember. Kellett egy biztos hely. A vasútról az a hír járta, hogy nyugdíjas hely. Jelentkeztem Magyar Józsefnél, a kaposvári üzemfőnöknél. Két mondat után felvett váltókezelőnek Szentára. Azért azt odasúgta, hogy ne álljak meg a váltókezeszállítmányok is - figyelmeztetett a csomóponti főnök. Amikor Gyékényest fejleszteni kezdték a szakemberek, jóval nagyobb forgalomra számítottak. A délszláv válság közbe szólt. Ma főleg tranzit áru érkezik, s megy át a határon. Murakeresztúron a Szlovéniába és Olaszországba tartó szerelvényeket továbbítják, Gyékényesen pedig a horvátországi kikötőkből érkezőket, illetve az oda tartókat. Amikor Pataki Andor megpályázta a szolgálati helyét, mert ide pályázni kellett, azt mondta: hatszáz emberrel megold minden gondot. Mielőbb kimondta, számolt. Jöttek a technológiai korszerűsítések: Somogyudvarhelyen és Béla- váron fénysorompót szereltek, s a sorompókezelők munkája feleslegessé vált. Ha elérték a nyugdíjkorhatárt, visszavonulhattak. Ha nem, máshol kerestek nekik munkát. Kapus lésnél. Tanuljak tovább. Három hónapot adtak a váltókezelői vizsga letételére. A 35. napon odamentem az oktatótiszthez: szeretnék levizsgázni... — Megfogadta a tanácsot? — Igyekeztem, de közbeszóltak a magánéletbeli ügyek. Ketten maradtunk az akkori tizenhárom éves lányommal. De nem tettem le a tanulásról. Sok oka volt ennek. Három-négy éve hónapokig úgy dolgoztam, hogy 12 óra munka, 24 óra pihenő. Normális körülmények között a második 12 óra után két nap pihenő jött volna, de nem volt ember. Szóval fárasztó volt. Aztán az is motivált, hogy magasabb beosztásban több a pénz is. Újra nekivágtam a tanulásnak. Ä munka mellett. Letettem a forgalmi vizsgákat, kineveztek forgalmistának Szentára. Itt nem úgy van mint a nagy állomásokon. A forgalmistának mindenhez például mindig kell Gyékényesen. A két megállóban egyébként a jegykiadás is megszűnt. Fénysorompót kap Nemeske is. Újabb szolgálati hely szűnik meg. Ma a déli vonalon a csomópontnak csak három állomásfőnöksége van: Murakeresztúr, Gyékényes és Barcs. A többi állomás csatolt szolgálati helyként szerepel. Pataki tovább számol. Ha a gyékényesi kavicsbánya iparvágányát bekötik a nagy állomás biztosítórendszerébe, akkor újabb létszámot lehet megtakarítani. Berzencét és Babó- csát megálló-rakodóhellyé nyilváníthatnák. Ezzel ugyan nem csökken a létszám, de nem kell forgalmi szolgálattevőt vezényelni, elegendő az állomáskezelő. Különös logika rendezi a vasutasok sorsát. Pataki sem gondolta, hogy névrokona nyomdokaiba lépve időnként fejszámoló művésznek kell lennie. Régen azt mondták, hogy van menetrend, vannak mozdonyok, tehát mennek a vonatok. Ma másképpen mérik a csomóponti főnököket is. Főleg, ha határállomásról van szó. Egy kicsit kirakatban vannak. Nagy Jenő értenie kell, mindent meg kell csinálnia. Ahhoz, hogy tehessen) a dolgom, újabb vizsgákon is meg kell felelni. Most csinálom a kereskedelmi vizsgákat. A személy pénztári után jön az áruforgalmi, majd az árupénztári beszámoló. — És meg sem áll az állomásfőnöki székig? — Ahhoz el kellene végezni a vasúttisztképzőt. Egy éves iskola Budapesten. Nem hiszem, hogy erre sor kerülne. Itt és így érzem jól magam. A kívülállónak nem sokat mond Szenta állomás neve. Legfeljebb azt tudja kisilabizálni a menetrendből, hogy itt van a kaszói kisvasút csatlakozása. Pedig ha a forgalmat nézem ez nagyobb hely, mint Jákó-Nagybajom, vagy Beleg. Naponta 7-8 kocsit is megraknak az iparvágányon. — Meg sem fordult a fejében, hogy elhagyja a vasutat? — Egy kor után megállapodik az ember. Aztán az is igaz, hogy míg korábban lenézték a vasutast, kezd visszajönni a megbecsülése. Pedig az átlagember nem tudja, hogy itt mekkora felelősség. Megszoktam? Megszerettem? Azt hiszem mindkettő igaz. N. J. Bányászból lett mozdonydoktor Vándor Mihály Bányászból, pontosabban bányamérnökből lett a mozdonyok doktora Vándor Mihály, a dombóvári vontatási főnökség vezető mérnöke. Nem akármilyen birodalmat mondhat a magáénak: Ferencváros és Székesfehérvár után az övék az ország harmadik legnagyobb fűtőháza. Százhúsz mozdony tartozik hozzájuk. Nem csak a karbantartások miatt, ha kell a nagyjavításokat is elvégzik. Erre egyébként egyre gyakrabban van szükség. A hazai mozdonypark is elöregedett.- Viszont kapni vadonatújakat a modellboltokban.- Nem vagyok szakbarbár. Nekem nincs terepasztalom. Illetve... No jó, engedtem az unokám unszolásának és csináltam neki egyet. Nem jó az, ha az ember mindenhol a munkahelyével foglalkozik. Én lelkes rádióamatőr vagyok.-Azért ott lesz a szombati já rműpa rádén ?- Kaposvárra mindenképpen elmegyek, mert ott lesznek az új sínautóbuszok már délelőtt is. Kíváncsi vagyok, hogy melyikből vásárol majd a MÁV. Egy azonban biztos: mindenképpen új fejezet kezdődik a műhelyek világában is. N. J. 1997. A SIKER ÉVE Franchise rendszerben, szolgáltatások értékesítésére vállalkozói szemléletű, nyitott egyéniségeket keresünk Kaposvár és Siófok vonzáskörzetéből. Fényképes pályázatát Kaposvár Pf.: 49. címre küldje el 1997. július 15-ig. Jelige: "A siker éve" Nyári Sándor marsallbotja Nyári Sándor meglehetősen későn, éppen a negyvenedik születésnapján szegődött el a MÁV-hoz. Soha sem gondolta, hogy egyszer bakter lesz. Fináncnak készült az érettségi után, de édesanyja azt mondta neki, hogy menjen inkább televízió szerelőnek, mert nagy jövő áll a szakma előtt, következésképpen nagy pénzeket is lehet keresni. El ne feledjük, hogy akkor 1969-et írtak, s a tv újdonságnak számított.
