Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-06 / 130. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1997. június 6., péntek Nyomasztó hat kilométer hiány két megye határán Útját kereső Kálmáncsa Kálmáncsa az útját keresi. Nem képletesen, hanem a szó szoros értelmében. Mindössze hat kilométeres út megépítésére lenne szükség, hogy ne legyen a falu zsáktelepülés. Felszámolják a belcsai telepet Felszámolja a belcsai szarvasmarha telepét a Dráva-Coop szövetkezet, és ezzel párhuzamosan a darányi szaktelepüket igyekeznek csúcsra járatni — tudtuk meg Francz Re­zsőtől, a szövetkezet elnö­kétől. — A szarvasmarhára jel­lemző, hogy hatalmas lekö­tött tőke mellett nagyon sze­rény a nyeresége — mondta a Dráva-Coop vezetője. — A befektetett tőke több mint egy évig le van kötve, ugyanakkor jobban járnánk, ha ezt a pénzt inkább bankba raknánk. A termény­árak 1996-ban lényegesen, 80-90 százalékkal emelked­tek az előző évihez képest, azonban például a tej felvá­sárlási ára csak 13 százalék­kal emelkedett. A szarvas- marha ágazat nyereséges­sége tehát az utóbbi időkre még inkább beszűkült. A belcsai telepünk évek óta veszteséges. A 60-as években épült három darab százas istállóval, és alapvető fejlesztésre azóta nem is ke­rült sor. Ugyanakkor a dará­nyi szaktelep termelése eredményes, itt egy liter tej ■előállítási költsége lényege­sen alacsonyabb, mint a bel­csai telepen. S a nagyobb kihasználtsággal a nyeresé­gessége még inkább nőni fog. Most célozgatjuk a napi 20 ezer literes tejtermelést. Ha ezt sikerül elérni, az ot­tani kollégáknak küldöm a megígért sört. A májusi át­lag egyébként 19 ezer 405 liter volt. A tehénlétszám csökke­nése mellett is emelkedik a kifejt tej mennyisége a Dráva-Coopnál. 1996-ban 631 ezer litert fejtek, ez a szám az idén 643 ezer liter. Tavaly a két telepen együtt­véve érte el a napi átlag a 20 367 litert, most a bűvös húszezer litert a darányi te­lep egyedül is képes lesz rö­vid időn belül elérni. N. L.- Éppen hat kilométerre va­gyunk a 6-os főúttól, amelyre Dobszánál érnénk ki - mondta Farkas László kálmáncsai pol­gármester. - Földes út most is vezet arra. Ezt a falusiak máig piacos útnak hívják, mivel va­laha nagyon sok kálmáncsai járt ezen Pécsre a piacra. Ezt kellene ellátni burkolattal. S hat kilométer megépítésével több mint 30 kilométeres utat takarí­tanánk meg, körülbelül ekkora kerülőt jelent ugyanis, ha Kál­Tamburát vettek a kezükbe, és már második éve muzsikálnak rajta a lakócsai iskolások. Szé­pen szól a hangszerük, ezt alá­támaszthatja mindenki, aki már hallotta őket, és az is, aki a hangszert annak idején a ke­zükbe adta. Kedves Tibor, a drávasztárai iskola tanára, aki Sztárán már négy éve irányít egy tamburazenekart. — Jól muzsikálnak a lakócsai tambu- rások, tehetségesek, és ami a lényeg, szeretik is, amit csinál­nak — mondja a pedagógus. — A tambura szólóhangszer, dal­lamot játszanak rajta, és a szláv zene pergő dallamaival hamar jó hangulatot lehet csinálni. Eleinte azokat a dallamokat ta­nultuk, amiket én hoztam ott­honról, aztán azt vettem észre, hogy az itteni, magyarországi horvát nótákat jobban kedvelik a gyerekek, úgyhogy hozzá- kezdtem ezeknek az összegyűj­téséhez. — 10-12 diák alkotja a zene­A kapitánysághoz tartozó fal­vakban a besurranó tolvajlások elszaporodása a legnagyobb probléma — mondta dr. Kiss Elemér, a barcsi kapitányság vezetője. — Egy ilyen banda végre fennakadt a horgon. Két nő és két férfi Ladon, Patosfán, valamint négy baranyai faluban követett el több ilyen jellegű bűncselekményt. Idős egyedül élő emberek jóhiszeműségét máncsáról Pécsre akarunk el­jutni. Az útépítés költsége több mint 80 millió forint lenne, de így a falu bekapcsolódhatna a régió s az ország vérkeringésbe. Nagyon ráférne ez Kálmán- csára, hiszen a valaha gazdag falu mára visszafejlődött. S en­nek egyik fő oka az, hogy zsák- település. Kálmáncsán valaha körjegyzőség működött, gyógyszertára, orvosa, állator­vosa volt, s nyolcosztályos is­kolája is 1975-ig. A közlekedés kart, és nincs gondunk az után­pótlásra. Van rá igény az első- sök-másodikosok között is. Olyannyira fontos a zenekar a gyerekeknek, hogy nevelőesz­közként is felhasználható. Az Orsós Zoli például jelenleg el van tiltva a zenekartól. Bünte­tésben van, és nagyon megvi­seli az eltiltás. A srác jó bőgős, kihasználva bekéredzkedtek, majd meglopták őket. Megbu­kott az a banda is, amely aktí­van látogatta a vidék gázcsere­telepeit. Többek között a béla- vári, heresznyei telep kirablása is az ő számlájukra volt írható. A lebukásukkal meg is szűntek az addig gyakori gázcseretelep- föltörések. Azt is sikerült el­érni, hogy ezek a telepek sok helyütt a külterületről a faluba nehezülésével aztán megindult az elvándorlás. 1941-ben még 1507-en laktak itt, ma a lakos­ság száma a 800-at sem éri el. Utat építeni azonban nem könnyű. A kálmáncsai pedig különösen nehéz eset, hiszen két megyét összekötő útról van szó. Egy része Somogybán van, a másik Baranyában. így csak regionális fejlesztésben re­ménykedhet a falu. Kálmáncsa eddigi partnere, a dobszai faluvezetés is mintha meggondolta volna magát. Még a terveztetés rájuk eső költsé­gével is adósa maradt Kálmán- csának. Nagy László bár sokáig csak sámliról tudta megszólaltatni a hangszert. A tamburatanár horvát me­nekültként került Drávasztá- rára. Jelenleg horvát nyelvet ta­nít az ottani iskolában. Gitá­rozni, harmonikázni már tudott, de csak itt, Magyarországon vette a kezébe a tamburát. N. L. kerüljenek, így csökkentve a bűnözők esélyeit. Egy fiatalkorúakból álló banda a felelős a csokonyavi- sontai nyaraló-föltörésekért. Tavaly nyár óta tíz nyaralóba törtek be, és félmillió forint kárt okoztak. A történet érdekes­sége, hogy rendezett családi kö­rülmények között élő fiatalok­ról van szó. Egyre nagyobb mé­reteket ölt a fiatalkorú bűnözés, különösen a vagyon elleni bűn- cselekmények jellemzőek rájuk — tudtuk meg a barcsi rendőr­ség illetékeseitől. N. L. Sámliról muzsikál a lakócsai legény Szépen szól a tamburica A lakácsai tamburások minden fellépése siker fotó: török anett Horogra akadt a besurranó banda Fiatalkorú nyaraló-fosztogatók Besurranó tolvajokat, és a csokonyavisontai nyaralók fosztoga­tóit csípték el a rendőrök. A gázcseretelepek látogatóit is sike­rült kézrekeríteni, így mára megszűntek a korábban rendsze­res cseretelep-föltörések a dráva mentén. Útra kel a Boróka táncegyüttes Olaszországba, egy nemzetközi fesztiválra kapott megívást a barcsi Kis-Boróka gyermektáncegyüttes, a „nagyok” pedig — a Boróka együttes — finn bemütatkozásra készülnek. Az olasz meghívás San Vito-ba szól, ahová a napokban indul, és kilenc másik együttes mellett lép föl a barcsi gyermektáncegyüttes. Eredményes félév Csokonyavisontán Nagyon jó első félévet zárt idén a csokonyavisontai fürdő. A vendégszám az év első öt hónapjában épp kétszerese az előző év hasonló időszakáénak. Tavaly 11 ezren keresték föl június elejéig a fürdőt, az idén 22 ezren. fotó: pölöskei tiborné Iskolatörténeti adatbázis Ezekben a heteken szombatonként több hajdani osztály is talál­kozik egykori iskolájában, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elkészíttette és a Kárpát-Medence húsz gimnázi­uma számára eljuttatta a Scola Orbis iskolatörténeti adatbázisát. Az iskolai évkönyvekre alapozó történeti feldolgozás tartal­mazni fogja névsorba szedve az intézményben dolgozó összes tanár és végzett diák nevét. Csurgón örülnek a programnak, s már el is kezdték a munkát. A programba bevont középiskolák­nak több mint a fele a határainkon túl működik. Pályakezdők munkához segítése Tanfolyamokat indít a harci munkaügyi központ azoknak, akik nem fejezték be a nyolc általánost ez elsősorban cigányokat érint. A pályakezdők elhelyezését segítendő úgynevezett mun­katapasztalat-szerzési támogatást vezetett be a hivatal, ami ösz- szegében jóval magasabb az eddigi támogatásnál, s azoknak a munkáltatóknak adható, akik pályakezdőt alkalmaznak. 250 éves a lakócsai templom Idén ünnepük a lakócsai katolikus templom építésének 250. év­fordulóját. Az 1747-ben épült műemlékjellegű templomot ez alkalomból megáldotta Mayer Mihály pécsi püspök. A temp­lomot az utóbbi években sikerült megfelelően korszerűsíteni, idei feladat az orgona felújítása lesz majd. Újabb támogatás érkezett Istvándiba 250 ezer forintot nyert a kisiskolák felújítására kiírt pályázaton az istvándi általános iskola. A pénzből a teljes padlózat cseréjét végzik el. Az istvándi gyerekekért létrehozott alapítvány az is­kolások pécsi kirándulását támogatta, amely során a gyerekek meglátogatták az állatkertet, terráriumot, és megnézték a város főbb nevezetességeit. Az alapítványtól százezer forint értékű hűtőszekrényt is kapott az iskola, valmint 40 ezer forint értékű könyvet a nemzeti tankönyvkiadótól. Szívvel varrt foltok „Küldjön egy szívet vagy egy virágot Magyarországnak!” — Ezzel a felhívással fordult a Máltai Szeretetszolgálat a világ foltvarró asszonyaihoz. 27 országból több mint 1200 asszony válaszolt — elküldte a foltvarrással készült munkáját Debre­cenbe. Egy részük most a csurgói városi múzeumban látható. A kiállítás sikere újabb ösztönzést adhat a csurgói lányoknak és asszonyoknak, akik az ősztől ismét dolgozhatnak a művelődési központ foltvarró szakkörében. A Borókásban otthon van A budapesti Pattogós utcai álta­lános iskola „Tehetséges gyer­mekekért” alapítványa szer­vezte 6-8. osztályosoknak a Kék Bolygó elnevezésű orszá­gos vetélkedőt. A 7. osztályos darányi Kiss Balázs az irodalmi versenyben a hetedik helyen végzett, fotópályázatát külön- díjjal jutalmazták. Felkészítő tanára Kissné Szalonnay Zsu­zsanna. A téma a szülőföldem volt — mondta Kiss Balázs. — Iro­dalmi pályamunkámban részle­tesen megírtam azt, hogy Da- rány határában van a legcsodá­latosabb természetvédelmi terü­let, a Borókás. Legszebbek a boróka-bokrok, 6-8 méter ma­gasra is nőnek. Még járni is alig tudtam, amikor a nagyapám ki­vitt ide. Azóta nem tudok be­Kiss Balázs telni a táj szépségével. Később leveleket szedtünk, meg kellett mondani milyen fáról valók, il­letve azt is, hogy milyen állatok nyomait látjuk. Ezek a termé­szetbeli megfigyelések még élménygazdagabbá tették eze­ket a túrákat. Látom, hogy az emberek nyugtalanok, féltik munkájukat, hajszolják magu­kat, nincs idejük kirándulni. „Csukott szemmel” mennek el a természet szépsége mellett. Irodalomból játékos feladat­lapot kellett megoldaniuk. Csak nyolcadikosok tudták meg­előzni. Fotóit különdíjjal is­merte el a zsűri. Kiss Balázs korábban a Plusz Életrevaló játékban szerepelt a darányi iskola csapatával és egyéniben is. Ezen több mint kétezer indulóból a 12. helyen végzett. Kedvenc tantárgyai a fizika, a számítástechnika és az angol nyelv. Szabadidejében legszívesebben magnókat sze­rel és számítógépes programo­kat ír. Gamos Adrien Kőfaragó darányi a Kaukázus lábánál, szögesdrótok között A szerencsés hadifogoly Huszonnégy évesen hurcoltak kényszermunkára a szovjet­unióba - mondta Kusz János darányi nyugdíjas. - Budapes­ten, 1945 februárjában estem orosz fogságba, katonaként. Azt mondták, megyünk haza. Bizony, a haza nem arra volt. Vagonba zárva vitték idegen földre, szögesdrótok közé. Kusz János szerencsésnek mondja magát, mert nem ke­rült olyan embertelen körül­mények közé, mint jó néhány sorstársa. A lágerban, a török határ közelében, több mint négyezren voltak, többségé­ben magyarok.- A Kaukázus lábánál dol­goztunk, vasútvonalat építet­tünk - mondta Kusz János. ­Közel volt a hegy, a levegő tiszta volt, s enyhe a tél. Kőfa­ragóként dolgoztam ott, bár addig kőbányát sem láttam. A mester megadta a méreteket. Az orosz nyelvvel elég jól boldogultam; ma már csak a „ponyimájes”-re emlékszem. Ezt hallottam legtöbbször. Hogy mit kaptunk enni? Csa­lánlevest, köleskását, ritkán sózott halat egy-két szem bur­gonyával. A teknősbékát is megettük; a paradicsomleves már ünnepi étel volt. Húsról csak álmodoztunk. Azon a vi­déken rengeteg füge termett, csak nem nekünk. Ha valaki szedni akart belőle, már lőttek is az őrök. Szerencsére csak a levegőbe. Volt olyan, aki vég­elgyengülésben halt meg. A fiatal azonban jobban bírta a megpróbáltatásokat. - Nem voltam soha kétségbeesve. Bíztam abban, hogy egyszer hazajövök. Mondták, hogy 1947 júliusában indul az első szerelvény Magyarországra. Természetesen a legyengül- tekkel. Rákaptam a dohány­zásra; csak azért, hogy fölke­rüljek az utazólistára. Hetvenkét kilósán vitték ki, amikor hazajött 46 kiló volt. - Augusztus 20-án értem haza a szülőfalumba, Darányba. Ez minden évfordulón eszembe jut - mondta Kusz János. - Nem szoktam elérzékenyülni, de ezt nem feledem. Még öt­ven év után sem. (Gamos)

Next

/
Thumbnails
Contents