Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-26 / 147. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1997. június 26., csütörtök Tavaly még nyolc órát ült egyhuzamban traktoron... A Csáktornyái várkapitány büssüi utódai Körpöly Gábor második föltámadása — Nézd a Körpöly vett egy tehenet...! — mondogatták nevetve a büssüiek.— Mi lesz vele, ha kimúlik? A pesti lakás árán vásárolt állat azonban bikát ellett, amit Körpöly a tehén árának kétszereséért adott tovább. Akkor már nem mosolyogtak. Aztán még két bika született. Az utóbbi harmadik díjas lett egy budapesti kiállításon. A büssüi Körpöly Gábor, az ötvenes évek zaklatásai után talpra állt. 37 éves volt akkor. Most, 78 évesen ismét Büs- süben próbál szerencsét. Ebből a faluból választott hajdan asz- szonyt, ide húzta a szíve, a föld és az állatok szeretete. Négy éve költözött le Kaposvárról, hogy a kárpótlás révén őt megillető 32 hektáron vállalkozóként gazdálkodjon. Két és félmillió forint pályázaton nyert pénzből korszerű gépparkot — pótkocsis traktort, ekét, műtrágyaszórót, kombinátort, tárcsát vásárolt —, s vállalta, hogy három év alatt visszafizeti a kölcsönt. Mi adja az erejét, a hitét? — Nagyon szeretek dolgozni — mondja. — Meg itt van a fiam is... Most végzett a mező- gazdasági szakközépiskolában. O majd átveszi a birtokot. Tavaly még nyolc órát ültem egyhuzamban a traktoron. Én műveltem meg az egész terültet. Idén ez már nem megy; csak öt holdat tudtam fölszántani. A többit a Gábor csinálta. — Hogy értek-e a gépekhez? — Huszonöt évig az egykori Somber téesz-beruházási osztályán voltam műszaki ellenőr. Az összes somogyi majort és a Béke-Füredi lakótelep gépészeti berendezését is én ellenőriztem — mondja nem kis büszkeséggel. — Reuma? Az nincs hál' Istennek. Csak a bal térdem hordozza a doni emlékeket. A feleségemmel van gond. A leköltözést követő napon lebénult. Én gondozom — mondja. Élénk, fekete gombszeme elhomályosul. Végigvezet a fél tucatnyi kutya őrizte portán. Az asszonykéz hiánya szembeötlő, de a gépek ragyognak. — 1959-ben az első három kombájn közül az egyiket én kaptam. Idén kukoricával vetettük be az egész birtokot. Gyönyörű termés várható. El is kel, mert tavaly, mire mindent kifizettünk, mindössze nyolcezer forintunk maradt. Van két növendék bikánk meg három malacunk, két disznónk s néhány baromfi. Főleg a nyugdíjból élünk. Köpöly Gáborról és fiáról azt mondják a faluban, hogy török származásúak. Amikor erről faggatom, elmosolyodik. A fia válaszol helyette: — utánanéztem egy etimológiai szótárban. A körpöly valóban török eredetű szó: egy fa csat, amely a taligát a tézsolával köti össze. — Olyan mint a járom... egészíti ki az idősebb, majd hozzáteszi: — nagybátyám kutatott a család eredete után. Azt találta, hogy egyik ősünk Csáktornyán volt várkapitány. Várnai Ágnes A Noszlopy-klub a Desedán A kaposvári honvéd helyőrség Noszlopy Gáspár Nyug- állományúak Klubjának több mint 200 tagja közül legalább 150-en elmentek a hétvégi desedai kirándulásra. Legkorábban a horgászok keltek, már reggel hatkor vízbe vetették a csalival szerelt horgokat, hisz a legjobbak értékes díjra számíthattak. A halászlé ebéd persze nem a friss fogásból készült, az apróhalas alapié már tíz órakor a kondérban Totyogott, a kéttenyémyi pontypatkókat is előre beszerezték. Ebéd után egy kis bor is akadt, majd zeneszóval, nótázással, tánccal telt a kellemes délután. A marcaliak tatai kirándulása A nyár Marcaliban is a kirándulások időszaka. A nyugdíjas egyesület tagjai Tatára látogattak a hét végén, közel kilencvenen. Következő úticéljuk a főváros, ahol a Parlament patinás épületét és más nevezetességeket tekintenek meg. Népművészek bogiári tárlata A Balatonboglár központjában lévő Fischl-házban állandó kiállítás nyílt a helybéli hagyományőrző népművészek munkáiból. A fafaragások, hímzések, térítők, nagy türelmet és hozzáértést kívánó kézimunkák többsége idős bogiári emberek munkája. Kétnapos túra a Fertő-tóhoz Július 10-11-én kétnapos kirándulásra indulnak a kaposvári egyesület tagjai. Az első napot Sopronban és környékén töltik, másnap Burgenlandba ruccannak át, a Fertő-tó vidékére. Az útra korlátozott számban még jelentkezést elfogadnak. Öreg diákok a vadászházban A nagycsepelyi önkormányzat a község általános iskolájában 35-40 éve végzett diákoknak szervezett találkozót, a régi emlékek felelevenítésére, a közösségi összetartozás erősítésére. Nyolcvanan tettek eleget a megívásnak, sokan magukkal hozták unokáikat is. A találkozón többen voltak olyanok, akik az iskola elvégzése óta csak most látták viszont egykori társaikat. Támaszt kínál az MSZOSZ Az MSZOSZ-hez tartozó somogyi nyugdíjas szervezetek tartottak tanácskozást az elmúlt héten Kaposváron. Az országos választmány munkájáról Déri Ernőné, a testület szakértője adott tájékoztatót, akit arra kértünk, mutassa be olvasóinknak a harmadik legnagyobb nyugdíjas érdekképviseleti szervezetet, az MSZOSZ Nyugdíjas Választmányát.- Közel háromszázezer tagot számlál a szakszervezetek köré tömörült nyugdíjasok tábora, ez negyvennyolc szakmai ágazatban oszlik meg. A taglétszám megyénként eléggé eltérő képet mutat, legtöbben ott csatlakoztak hozzánk, ahol nagy hagyományú, sok embert foglalkoztató iparágak szűntek meg, például a bányavidékeken, Ózd, Diósgyőr környékén. Somogy megye szervezettsége átlagosnak mondható. Most az a célunk, hogy a „hajléktalanná” Vált idős emberek - azok tehát, akiknek a régi munkahelye megszűnt - csatlakozzanak olyan ágazati nyugdíjas csoportokhoz, amelyeknek támogatást, helyiséget ad ma is működő vállalatuk. Ha ez nem lehetséges, akkor hozzanak létre önálló csoportokat, ez persze már költségeket, nagyobb szervező munkát igényel, de mindenképpen szándékunk, hogy segítsük azokat a mára magukra maradt embereket, akik hosszú évtizedeket közösségben dolgoztak.- Az utóbbi egy év legnagyobb érdekvédelmi feladatát a készülő nyugdíjtörvény adta. Ebből jócskán kivette részét az MSZOSZ-választmány is. Néhány hete tizenhárom nagy nyugdíjas szervezet levélben kérte az országgyűlési képviselőket, hogy lelkiismeretük szerint szavazzanak a törvényről. A választmány képviselője miért nem írta alá?- Az intéző bizottság döntött így. Az az álláspontunk, hogy amíg lehet, tárgyalni kell, keresni a lehetséges kompromisz- szumokat, ultimátumok küldözgetését nem tartjuk célravezetőnek.- Túl sok tárgyalásra nincs igazán lehetőség, hisz javában tart a parlamenti vita.- Szó nincs erről, az egyeztetés még folyik a nyugdíjemelések kiszámításának módjáról, mértékéről, és arról, hogy az özvegyi nyugdíjakhoz mennyit ad a költségvetés. A parlamenti végszavazásig még sok minden változhat.- A mostani tanácskozás egyik célja a tagtoborzás is. A szakszervezet is készül a választásokra?- Nincs összefüggés a jövő évben esedékes választások és a Déri Ernőné fotó: lang nyugdíjasok összefogását célzó terveink-között. Csupán azt szeretnénk, ha a bevezetőben már említett „hajléktalan” idős emberek újból közösségre, támaszra találnának. Szabad idejük hasznos eltöltése - kirándulások, ismeretadó előadások, baráti összejövetelek - mellett mi is megismernénk gondjaikat, megtudnánk, ki szorul segítségre. Felvilágosítást tudnánk adni gyógyszertámogatási, szociális segélyezési lehetőségekről. Naponta jönnek új jogszabályok, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mire jogosultak. Az eligazodásban ígérnek segítséget a szakszervezetek. K. Cs. A bajtársi egyesület kirándulása Az unokákat is magukkal vitték a nagyszülők A Nagyatádi Bajtársi Egyesület negyvenöt tagja a Balaton környékén tett a hét végén kirándulást. Első állomásuk Keszthely volt. Itt a Festetich-kastélyt tekintették meg, majd Balatone- dericsre mentek, ahol a vadászmúzeumot látogatták meg. Tapolcán a tavasbarlang nyújtott számukra felejthetetlen élményt, este pedig egy vendéglői közös beszélgetés után indultak haza. A nyugdíjas katonaszervezet családtagjai mellett a város más nyugdíjas klubjaiból is részt vettek néhányan a kiránduláson. (Németh) Múlt idéző levelező diákok Huszonnyolc egykori osztálytárs gyűlt össze a minap a kaposvári helyőrségi klubban, hogy a munkácsys évekre emlékezzen. Húsz éve végeztek csupán, de többségük már nyugdíjas, hiszen egykori leve- lezősök hívták találkozóra egymást és tanáraikat. A taszári Sátor Edéné, a találkozó szervezője elmondta: osztályfőnökük, Ruisz Györgyné is velük együtt ünnepelt, s Jakó Andrásáéval, Zetz Józseffel felidézték a két évtizedet. Volt közöttük olyan is — mint a most 69 esztendős Hasznosi Gyuláné —, aki három gyerek mellett ült be az iskolapadba. Aztán szó esett arról is: a gimnázium generációkat nevel, hiszen nemcsak a nagymama, hanem az unoka is ott végzett. A temetőbe is kimentek, hogy kegyelettel emlékezzenek meghalt társaikra, tanáraikra. Az egykori osztály tanulói arról vallottak: nem kényszerítette őket senki az iskolapadba. Szerettek volna továbbtanulni, de a család mellett csak a levelezős lehetőséget választhatták. Közülük többen nem elégedtek meg az érettségivel, s újra padba ültek, de — mint mondták — nem bánták meg. L. S. Száz éve alapították a kaposvári nyugdíjegyletet Máig ható tanulságok A Magyarországi Munkások Nyugdíjegyletének fiókegyesülete száz éve, 1897-ben alakult meg Kaposváron, a Teleki utcai Ipar vendéglőben - tudjuk meg Sárái Gyula: A kaposvári betegsegélyző pénztár története című nemrég megjelent könyvéből. Most, az egészségügyi és nyugdíjrendszer átalakításának idején, nem kevés tanulságot hordoz a dokumentumkötet. A korai munkásbiztosítás legfontosabb szervezete, az Országos Általános Munkás Betegsegélyző és Rokkantpénztár volt, amely 1887-ben alakult meg. A belépés önkéntes volt, a tagok rendszeres díjat fizettek. Az újonnan belépők csak tízheti várakozás után kaphattak szolgáltatást. Díjtalanul járt az orvosi és kórházi kezelés, a keresőképteleneknek készpénzsegélyt, a női biztosítottaknak szülési segélyt is biztosítottak. Somogybán először a szigetvári fiók alakult meg, 1880. április 23-án kelt mérlegük 57 tagot említ. A betegség esetére szóló kötelező biztosítást egy 1881. évi törvény vezette be. Ennek nyomán alakult meg a Kaposvári Betegsegélyző Pénztár 1884. január 16-án a városi tanács kistanácstermében. Első elnökének Lencz Sándort, alelnöknek Schöffer Mártont választották meg, a pénztár titkára Sipos Géza, Kaposvár főjegyzője lett. Ä kezdeti lelkesedést és fejlődést rövidesen a gondok követték - úja a szerző. - A munkáltatók egy része nem fogadta szívesen a pénztár működését, sok esetben elmaradt a tanoncok és a segédek bejelentése, de néhány orvos is ellenszenvvel viseltetett a pénztár iránt, megtagadva a biztosítottak ellátását. Mint egy 1886 évi jelentésben olvasható: "Némely tag az orvos ellen teljesíthetetlen igénnyel lép fel, legcsekélyebb bajában is nagyobb igényeket támaszt, mint aki magának nagy fizetésű háziorvost tart... A pénztár fejlődését nagyban gátolja továbbá a kórházi teher, pénztári beteget előszeretettel vesznek fel a kórházba, a pénztárt köny- nyű, s jó adósnak tekintvén..." A kezdeti töretlen fejlődés után 1898-ban jelentősen csökken a tagok száma. A munkaadók alkalmazottaikat nem jelentették be, megvárták, míg büntető eljárás indul ellenük, kibúvókat keresetek. Az említett évben 3500 tag esetében 8648 ki- és bejelentőlapot kellett a pénztár tisztviselőinek feldolgoznia... A kötetet eredeti tagnyilvántartások és pénztárforgalmi kimutatások teszik színesebbé. Az egészség- és nyugdíjbiztosítás kezdeteiről olvasva akaratlanul is mai átalakuló gazdaságunk gyermekbetegségei jutnak eszünkbe. A száz évvel ezelőtt történtek máig ható tanulságát hordozza a dokumentumkönyv. K. Cs. Elő néphagyományok Buzsák lakóinak kétharmada hatvan év feletti. Ennél is jóval idősebbek azok, akik naponta ellátogatnak az önkormányzat által fenntartott közösségbe. Mint Buzsáki Istvánná klubvezetőtől megtudtuk, nem telnek hasztalanul a nyugdíjas órák, hiszen ők a néphagyományok élő forrásai. Szívesen énekelnek, mesélnek a régi szokásokról, sőt jelesebb alkalmakkor még az egykori táncokat is bemutatják. Bu- zsákiné lelkesen gyűjti ezeket a ritka emlékeket. A klubnak ötvenegy tagja van, de csak azok járnak be naponta, akik könnyen mozognak. A többieknek gépkocsival viszik házhoz az ebédet. Az utóbbi télen többen örökre eltávoztak, öt nyugdíjas most kórházban hiányolja a közösséget. A többiek rendszeresen érdeklődnek felőlük, s haza térve már látogatókra is számítanak. Hat egyedülállót otthon gondoz Buzsákiné és egy közhasznú munkás ápolónő: elkísérik őket orvoshoz, bevásárolnak, gyógyszert váltanak, gondoskodnak a házak takarításáról. A buzsáki nyugdíjasok közül többen a legalacsonyabb ellátást kapják, az önkormányzat segíti a rászorulókat. Sokuknak alanyi jogon jár a közgyógyellátási igazolvány, hat családnak ápolási díjat juttatnak. A klubot kétmillió forintból tartják fenn, míg szociális étkeztetésre nyolcszázezer forintot költenek. Az aktívabb nyugdíjasok egyesületbe tömörültek, tevékenységükhöz százezer forinttal járul hozzá az önkormányzat. (Izményi)
