Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-19 / 141. szám

1997. június 19., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 11 Szita Károly kapós- füredi idősek között A kaposfüredi nyugdíjasok meghívásának tett eleget teg­nap este Kaposvár polgármes­tere. A művelődési házban nagy érdeklődés mellett meg­tartott fórumon Szita Károly beszámolt a város életéről, büszkén a sikerekre, de nem titkolta a gondokat sem. A hallgatóság nagyobb része idős ember lévén részletesen szólt a szociális támogatási rendszer átalakításáról. Mint mondta, a segélyek elenyésző részét adják már csak pénz­ben, inkább élelmiszer-utal­ványokat, ebédjegyeket ad­nak az arra rászorulóknak, közműszámlák átvállalásával segítik azokat, akik képtele­nek ezek kifizetésére. Az ön- kormányzat egyre inkább ki­zárja annak lehetőségét, hogy a segítőkészség forintjait más célra használhassák fel. Ko­vács Lajos, a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének elnöke az ér­dekvédelmi munka aktuális kérdéseiről szólt, majd a két vendég a résztvevők kérdése­ire válaszolt. A nyugdíjbiztosítási önkormányzat záróülése Támogató együttműködés Kedden délelőtt - mandá­tuma lejárván - utolsó ülé­sét tartotta a Somogy Me­gyei Nyugdíjbiztosítási Ön- kormányzat. Kozma Sán- dorné, a testület elnöke idézte fel az elmúlt éveket. Egy új szervezet alapjait rakták le: működési sza­bályzatot, ügyrendet alkot­tak, meg kellett ismerniük a nyugdíjbiztosítási igazgató­ság, az orvosszakértői bi­zottság működését, kialakí­tották a szakellenőrzés rendszerét.- Komoly elemző és véle­ményező munkát végzett az önkormányzat akkor, amikor a nyugdíjkorhatár emelése és a rokkantság felülvizsgálata napirendre került. Nem raj­tunk múlt, hogy állásfoglalá­sunk nem talált meghallga­tásra. A nyugdíjtörvény elő­készítésének idején érdekvé­delmi szervezetek vélemé­nyét kértük ki és összegez­tük. Az országos önkor­mányzat szakértői állásfogla­lásokra alapozott módosító javaslatot készített, legfonto­sabb feladatának tartva, hogy egy jó nyugdíjtörvény szü­lessék. Sajnálatunkra ez al­ternatívaként sem került a parlament elé.- Azért vannak sikerein is, amiről beszámolhatok - foly­tatta Kozma Sándorné. - Olyan jó kapcsolatunk ala­kult ki a megyei nyugdíjas szervezetekkel, és elsősorban a nyugdíjbiztosítási igazga­tósággal, ami példa lehet a minket követő önkormányzat számára is. Az igazgatóság vezetője és munkatársai el­képzeléseinket mindig együttműködőén támogatták. Elismerésünket azzal fejez­tük ki- az országban egye­dülálló kezdeményezés volt ez -, hogy évente javaslatot tettünk az igazgatóság né­hány kiváló munkatársának kitüntetésére "Az év dolgo­zója" címmel. Ikafalvi-Farkasné Kisdeák Mária, a Somogy Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgató­ság igazgatónője méltatta ez­után az önkormányzat munká­ját, mondván: - Köszönete- met és elismerésemet fejezem ki az igazgatóság valamennyi munkatársa nevében mind­azért, amit a testület megala­kulása óta tett, azért a korrekt együttműködésért, amit a mai világban igazán kevés esetben lehet tapasztalni. Bízom ab­ban, hogy munkakapcsola­tunk is, emberi kapcsolatunk is a jövőben töretlen marad. Kívánom, hogy jó egészség­ben, becsülettel és kitartással szolgálják azok érdekeit, akik erre önöknek felhatalmazást adtak. Kovács Lajos, a Nyugdíja­sok Szervezetei Somogy Me­gyei Szövetségének elnöke is köszönő szavakkal búcsúzott az önkormányzattól. Mint mondta, a szövetség méltá­nyossági nyugdíjemelési és segélyezési kérelmeit mindig jóindulattal támogatta az ön- kormányzat és az igazgató­ság, sok rászoruló idős somo­gyi embernek segítettek ezzel. Az ülés végén - az önkor­mányzat javaslata alapján - Csapóné dr. Tóth Margit nyugellátási osztályvezető, Hermann István fellebbezési főelőadó, Baksa Veronika számviteli csoportmenedzser és Czebei Károly ellenőr ve­hette át „Az év dolgozója” ki­tüntető oklevelet és a pénzju­talmat. K. Cs Megállapodás a nyugdíjakról Egyeztetett állásponttal érkez­tek a nyugdíjas érdekvédelmi szervezetek a tegnap Horn Gyula kormányfő elnökletével megtartott Idősügyi Tanács ülésére. A tanácskozás megál­lapodással ért véget: jövőre át­lagosan legalább 19 százalék­Kedden délelőttre egy tanács­kozásra kaptak meghívót a so­mogyi szakszervezeti nyugdíjas egyesületek vezetői. Wágner József, a Somogy Megyei Va­sas Nyugdíjasok Alapszerveze­tének vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd az elmúlt év szép és hasznos rendezvé­nyeit idézte fel. Köszönetét mondott a rendszeres, önzetlen támogatásért az MSZOSZ ve­zetőinek, Kaposvár polgármes­terének és a megyei nyugdíjas szövetség elnökének. Biczó József az MSZOSZ nevében köszöntötte a tanács­kozás résztvevőit. Méltatta a jó kapcsolatokat a nyugdíjas alap­szervezetekkel, mint mondta: - Önök jelöljék meg a célokat, mi segítünk azok megvalósításá­ban. Déri Emőné, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Nyugdíjas Vá­lasztmányának szakértője, a ta­nácskozás előadója, néhány sta­tisztikai adatot ismertetett. El­mondta: Magyarország lakos­ságának harminc százaléka, több mint 3 millió ember nyug­díjas vagy járadékos. A saját jogú és rokkant nyugdíjasok száma kétmillió 600 ezer. Az ellátmányok átlaga jelenleg 21 ezer 600 forint, 506 ezer ember nyugdíja azonban még mindig húszezer forint alatt van. Leg­inkább támogatásra szorulók je­lenleg az egyedülállók, ezért az özvegyi nyugdíjak rendezése nem tűr már halasztást. Az 1978 után megözvegyültek 20 százalékos pótléka már biztosí­tottnak látszik, azonban ez igazságtalan azokkal szemben, akik korábban veszítették el Klubot kapnak Nagyatádon a nyugdíjas katonák. A Honvé­delmi Minisztérium másfél mil­lió forintot juttatott nekik, hogy saját otthonuk legyen.- Lassan már az is elfelejtő­dik, hogy Nagyatád katonavá­ros volt - jegyzi meg Kálmán Ferenc, nyugállományú ezre­kal emelkednek a nyugdíjak. Még két évig, 1998-ban és 1999-ben az előző évi nettó ke­resetnövekedés lesz a nyugdíj- emelések alapja. Az idei évre 21.5 százalékos bérkiáramlást prognosztizálnak. A nyugdíjak azért emelkednek 19 százalék­házastársukat. Elengedhetet­lennek tartjuk - mondta Déri Emőné -, hogy minden özvegy részesüljön az emelésből. Vita van arról is, hogy milyen for­rásból fedezzék ezeket a kiadá­sokat.- Összejövetelünk célja - a tájékoztatáson túl - a tagtobor­zás is - mondta Déri Emőné. - Sok nyugdíjas ember hátteréből tűntek el az egykori vállalatok, megszűntek több évtizedes munkatársi kapcsolatok. Kér­jük ezért azokat, akik elszakad­tak szakszervezetüktől, jelent­kezzenek a nyugdíjas ágaza­toknál. A hasznos időtöltésen túl fontos információkat kíná­lunk azokról a lehetőségekről, amelyek segélyhez, támogatás­hoz juttathatják mai magányos nyugdíjasainkat. „Ha már itt a pesti ember”, a jelenlévők is elmondták véle­ményüket. Többek között azt, des, a bajtársi egyesület elnöke, miközben arról mesél, hogy a hadsereg jelenlegi vezetői kö­zül kik és milyen szállal kötőd­nek Nagyatádhoz. Aki ma szá­mít, az biztos, hogy járt itt va­lamikor. Ez a város valóban ka­tonaváros volt. A rendszerváltó évek után a fiatalabb tiszteket kai, mert 2.5 százalékot az öz­vegyi nyugdíjak tovább nem odázható rendezésére fordíta­nak. A jövő évre 13,5 százalé­kos inflációt tehát a nyugdíjak emelése 5,5, az özvegyi nyug­díjak emelése 7-8 százalékkal meghaladja. hogy választási év elé nézünk, most álljanak az érdekvédelmi szervezetek a sarkukra. Ha most nem kapunk jelentős javí­tást, három évig csak morgo­lódhatunk. A nyugdíjasok esze­rint két ciklus alatt megtanulták a regulát. Az 1650 vasutas nyugdíjas képviselője megkö­szönte a vasút mai vezetőinek, hogy 200 ezer forintot adnak évente az idősek segélyezésére. De azt sem hagyta szó nélkül, hogy ez a segély adóköteles: milyen ország az, amelyik az alamizsnafdléreket is megsar­colja? Volt aki változó társa­dalmunk gondjaira is tudta a megoldást: meg kell szüntetni a jövedelmek közötti elviselhe­tetlen aránytalanságokat, az örök emberi és erkölcsi értéke­ket kell a középpontba tenni. Végül elénekelték az MSZOSZ indulóját. Katona Cs. és tiszthelyetteseket elvezé­nyelték, az idősebbek nyug­díjba mentek. Ők katonák vol­tak, más közegben nem igazán érzik jól magukat, ezért is hív­ták életre a bajtársi egyesületet. A hadsereg vezetőinek jóindu­latán múlt, hogy az Aradi utcá­ban most klubot építenek. N. J. Nemcsak a húsz­éveseké a világ Második foglalkozásra ke­rült sor a fenti mottóval hét­főn a megyei szövetség által szervezett egészségvédő so­rozatban. Vermes István testnevelő tanár mutatott be kondíciót megtartó, erősítő gyakorlatokat, és minden résztvevőnek adott egy leí­rást az otthon is végezhető mozgássorról. Unokás kirándulást tervez a TKM A Tájak, Korok, Múzeumok kaposvári klubja július 12- én Zalakarosra tervez egy­napos kirándulást. Erre a nagyszülők magukkal vihe­tik az unokákat is. Augusz­tus 1-2-án Tatára szervez­nek kétnapos programot. Mindkét útra Androvits Jó- zsefné várja a jelentkezőket a 316-434-es telefonon, az esti órákban. Klubnapokat a nyáron már nem tartanak. Kárpótoltak figyelmébe A kormány megállapította a politikai okból kárpótoltak életjáradékának kiszámítá­sához szükséges alapössze­get. Ezt a tavalyi 21 ezer fo­rintról 25 ezerre felemelték. Parlamentben a siojuti idősek Siójut 45 nyugdíjasa Buda­pest nevezetességeivel és a Parlamenttel ismerkedett a közelmúltban. A T. Házat dr. Házas József országgyű­lési képviselő mutatta be a siójuti időseknek. Este a Fővárosi Operettszínházban a Csárdáskirálynő előadásán tapsolhattak. Az élménydús nap a Pokolpincében feltá­lalt vacsorával ért évet. A költségek egy részét a sió­juti önkormányzat fedezte. Konzervgyáriak Kaproncán A horvátországi Kaproncára látogat a közeli napokban a nagyatádi konzervgyár nyugdíjas klubjának ötven tagja. A kaproncaiak július­ban viszonozzák a vizitet. Meggyszín szoknya pöttyös blúzzal A szóládi képviselőtestület százezer forintot áldoz a fő­leg nyugdíjasokból alakult dalkör fellépő ruháira. A meggyszínű szoknyát, fe­hérpettyes blúzzal, meggy­színű mellénnyel legköze­lebbi fellépésén már viseli a 23 tagú szóládi együttes. Az MSZOSZ Nyugdíjas Választmány tanácskozása Várják a régi szakikat Wágner József és Déri Emőné fotó: lang Róbert Klubot kapnak a nyugdíjas katonák A heraldika nagybajomi tudósa Deák Varga József Kaposvár címerlevelével A régi címerekkel 1951-ben kezdtem foglal­kozni. Aki ismeri annak a kornak a történe­tét, az tudja, hogy nem a nyerészkedés indí­tott el ezen az úton - idézi emlékeit Deák Varga József, a heraldika nagybajomi tu­dósa. - Mondták is az ismerősök, még ilyen csodabogarat nem láttak...- Katona voltam Nagybajomban, itt ismerkedtem meg a feleségemmel. Egyetemi tanulmányaim félbe szakadtak, állást nem kaptam, rádió nem volt, újság nem járt, valamit kellett kezdeni ma­gammal. A feleségem családjának megmaradt könyvtárában találtam rá a Somogy Vármegye Monográfiája kötetre, és abban a nemesi családok címereire. Mindig szerettem rajzolgatni - portrét, tájképet, ilyesmit festeni persze nem tudok -, de a címereket díszítő ornamentikák annyira megfog­tak, hogy másolni kezdtem ezeket, eleinte tussal, fekete-fehérben. Aztán hozzájutottam báró Nyáry Albert A heraldika vezérfonala című könyvéhez - a múlt század végén a tudományág legnagyobb tudósa volt ő -, és rájöttem, hogy a fekete vonalak színeket is jelölnek, így aztán mindig több és több ragadt rám ebből a szép mesterségből.- Elnézést a tiszteletlen kérdésért, de közben miből tetszett megélni?- Komlón, a bányamémökségen kaptam elő­ször bányamérői állást. A családi hagyományok, a vágyaim is az erdészmémöki pályára irányítot­tak eredetileg, de a számtannal, a fizikával gond­jaim voltak. Aztán a bányában, a teodolit és más műszerek használata közben vált világossá, hogy én tulajdonképpen értem a matematikát. Mikor aztán az állami földmérő hivatalhoz ke­rültem, már könnyedén teljesítettem két techni­kusi és kitüntetéssel mérnöki vizsgámat. A pécsi Geodéziánál dolgoztam huszonkét évig ezután, végül a Kartográfiai Vállalatnál fejeztem be mérnöki pályafutásomat.- A nyugdíjas évek idején a címertan is meg­kapta végre elismertségét.- Már a hatvanas évektől sokan megkerestek, elsősorban külföldre szakadt hazánkfiai érdek­lődtek családjuk múltja iránt. A nyolcvanas évek végén már a városok, megyék, de a kis települé­sek is fontosnak tartották, hogy a csillagos címe­reket felváltsa az eredeti. Ez az időszak a heral­dika igazi feltámadása. Címerlevelek, adomá­nyozó, alapító okiratok kerültek elő, ezek repro­dukálása az igazán szép feladat. A köztársasági elnök úr Lengyeltótiban megtekintette a munká­imból rendezett kiállítást, és azt mondta: - Ha egyszer jogot kapok nemesi címek adományo­zására, önnel készíttetem el az okleveleket...- Az egykor haszontalannak tűnő hobbi mára jól megfizetett művészet lett...- Amit ezekért a munkákért kapok, de még a nyugdíjunk egy részét is a Sárközy-múzeum gya­rapítására, bővítésére fordítjuk - mondja Deák Varga József, és olyan hévvel, szeretettel beszél a gyűjteményről, hogy csak ámulok. Minden tárgy­nak sorsa, meséje van. Be kell látnom, hogy a he­raldika továbbra is passzió maradt, az igazi szen­vedély már a múzeum. De ez már egy másik történet... Katona Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents