Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-12 / 135. szám

1997. június 12., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 11 Gyógy(h)ír és az ára Baksa József kaposvári nyugdíjas kiváltotta négyheti gyógysze­rét, kifizetett érte 4993 forintot, majd megtért Berzsenyi utcai otthonába, itt újságolvasásba kezdett. Egy hír aztán annyira fel­bőszítette, hogy azonnal felhívta szerkesztőségünket. Azt ol­vasta, hogy a Chinoin gyógyszergyár 5,4 milliárd forint oszta­lékot fizetett ki; ennek alig több mint egy százalékát kapják a hazai kisrészvényesek, a többit a francia tulaj viszi haza. Hát azért adom én havonta a nyugdíjam negyedét gyógyszerre, hogy a franciák gazdagodjanak? - háborgott a panaszos. A hét végén kongresszust tart a nagyobbik kormánypárt, ott csak szó lesz erről - nyugtattam Baksa Józsefet. Figyeltem a hí­reket, de nem lettem okosabb. Az derült ki, hogy minden rend­ben van. No, majd a vasárnapi Vasas-juniálison reagál a hírre a kormányfő. Nem reagált. Megtudtuk, hogy néhány korábbi bo- dicsek ellenére - tb-önkormányzat, nyugdíjtörvény -, újra váll- váll mellett menetel a párt és a szakszervezet. Biztosan a hétfői sajtóbeszélgetésre tartogatja a valóság fel­tárását Horn Gyula, aki néhány hete Kaposváron ígérte meg, hogy az időseknek szükséges gyógyszerből több lesz ingyenes. Kapott is egy mentő kérdést: Tudja-e, hogy Magyarországon sok a szegény ember? Bizony, hallott már erről, mondta - vad­kutya legyek, ha nem így volt -, de nagyon sok a szegény Por­tugáliában is, ám az európai csatlakozás nyomán már bonto­gatja szárnyát a megoldás csírája. Vajon Baksa József látja túl sötéten a hazai viszonyokat, vagy a miniszterelnök rózsaszínben a portugált? ízlés dolga. Katona Csongor Hidat vert Január vége óta működik egyesületként a balatonboglári Megértés, előtte a gondozási központ klubjában jöttek össze a város idős emberei alkalmi programokra. Év elején úgy döntöttek, tartalmat kell adni az összejöveteleknek. Az érdekvédelem mellett a hagyományok ápolását tartják nemes feladatuknak, s hogy ezt mennyire komolyan gon­dolják, azt bizonyítja a Révfü­löp lakóival felújított kapcso­lat. Szombaton volt az ünnepé­lyes kézfogás. Az előzménye­ket Takács György, az egyesü­let elnöke idézte fel.- Elhatároztuk, hogy a sze­zon kezdetén minden évben részt veszünk a Balaton meg­koszorúzásán. Idén olyan pro­tokolláris kötöttségek voltak, hogy az esemény közelébe se férhettünk volna, ezért úgy döntöttünk, hogy megszervez­zük mi a magunk koszorúzá­sát. Megkerestük a város régi életének dokumentumait, így tudtuk meg, hogy Révfülöp la­kóival évszázadokon át napi baráti kapcsolatot tartottak a bogiáriak. Komp vitte az északi és déli part között oda- vissza a szőlőmunkásokat, ko­fákat, szekereseket, borkeres­kedőket. A múlt történetének tanulmányozása közben buk­kantunk rá, hogy itt, a két tele­pülés között volt a tó legna­gyobb vízi katasztrófája 1782. július 9-én. A korabeli leírások szerint szeles, viharos idő volt, a kapitány meg kicsit részeg, és a Balaton közepén felborult a komp. Ötvennyolc embert a Megértés Takács György elnök nyelt el akkor a hullámsír. Úgy döntött az egyesület, hogy az egykori áldozatok emlékére minden évben koszorút vetünk a vízbe a tragédia színhelyén. Megkerestük tervünkkel a rév­fülöpieket, akkor derült ki, hogy ott nincs nyugdíjas egye­sület. Az önkormányzatok tá­mogatását kértük ezután, és - köszönettel kell mondjam - a két polgármester a legmesz- szebbmenő jóindulattal fo­gadta elképzelésünket és meg­egyeztek abban, hogy egyik évben Bogláron, a következő­ben Révfülöpön rendezünk ünnepséget. Támogató segít­ségét ajánlotta fel az első szóra a Balatoni Hajózási Rt vezér- igazgatója és ingyenesen ren­delkezésünkre bocsátotta a tó talán legszebb hajóját, a Ke­lént. Röviden ennyi az északi és déli part felújított barátsá­gának története. Talán már nem szakad meg többé évtize­dekre. (Katona Cs.) A „Szeretet” apró csodái Dr. Farkas Eszter igazgatónő az otthonlakók munkáira büszke A berzencei Festetich-kas- télyban kialakított szociális intézet 1957-ben fogadott elő­ször ellátatlan, magukról gondoskodni képtelen idős embereket. Két év múlva pszichiátriai otthonná alakí­tották, ezt a feladatot tölti be azóta is. Az eltelt negyven esz­tendőre emlékeztek a hét vé­gén a „Szeretet” Szociális Otthonban.- Részt vett az ünnepünkön dr. Pető' Zoltán, a szegedi egyetem professzora is, és elismeréssel szólt a munkánkról - mondja palástolatlan boldogsággal dr. Farkas Eszter, az otthon igaz­gatója, láthatóan nagyra tartja a tudós pszichiáter véleményét. - Két éve vezetem az intézetet, és eddigi tapasztalataim alapján be kell vallanom, igazán a be­tegek között érzem jól magam, a mindennapi bürokratikus akadályok leküzdése, kikerü­lése, elhárítása nem az én vilá­gom. De végig kellett járni a kálváriát, hisz két éve lakóink egyharmadának nem volt sem­miféle ellátmánya, a kötelezően előírt zsebpénzüket is a szűkén mért költségvetésünkből kellett biztosítani. Aztán, amikor hosszú hivatali procedúra után megkapták, amiatt volt vita, hogy kinél legyen a pénz. A gondnok azt akarta, hogy nála, én meg azt mondtam, hogy kedve szerint használja fel az otthon lakója, mert az övé. A beteg ember is vágyakkal, ter­vekkel, jogokkal rendelkező ember. Egyikük arany láncra vágyott, kis kereszttel. Amikor megkapta kicserélték, mert nő, mert vannak igényei. A zárt há­zat kinyitottuk, szabadon kime­hetnek lakóink a faluba, csak azt kértem, tudjuk ki, mikor ment ki, mikor ért vissza. A kezdeti döccenők után már mű­ködik a dolog. Igazán büszke azonban foglalkoztató műhe­lyünk eredményeire vagyok. Az addig unatkozó, ténfergő betegek festeni, horgolni, kötni kezdtek, szőnyeget szőnek, megszállott szívóssággal, a vá­rakozást felülmúló színvona­lon. Ezek otthonunk apró cso­dái, szólni ezekről meghatott­ság nélkül alig tudok. Katona Cs. Új otthonokat terveznek Somogybán öt olyan időskorúakat befogadó intézmény műkö­dik, melyek fenntartásáról a megyei önkormányzat gondosko­dik, ahová egyenlő eséllyel juthat be mindenki. A legfiatalabb — a maga 25 évével — a patalomi szociális otthon, amely eleve ilyen céllal épült. A többieket jórészt egy­kori kastélyokból alakították ki, s elrendezésük nem kedvez a meghitt otthonok igényének. Karbantartásuk, felújításuk na­gyon sokba kerül, s erre ma­napság igen szűkös források állnak rendelkezésre. Mint dr. Vörösné, Lukács Évától, a me­gyei önkormányzat humán­szolgáltatási főosztálya szoci­álpolitikai titkárától megtud­tuk, az utóbbi egy évben nőtt az otthonokba bejutni szándé­kozók száma. A kórházi ágy- számleépítés itt közvetlenül érezteti hatását, sokan épp az egészségügyi intézmények szűkössége miatt kerültek szo­ciális otthonba. Nincs rangsor, de érthetően azokat kell előbb felvenni, akik önmagukat kép­telenek ellátni, akik állandó felügyeletre szorulnak. A szakemberek úgy látják, az önkormányzatok sem mindig teljesítik törvényben megsza­bott kötelezettségüket, olya­nok számára is szociális ott­honi elhelyezést kémek, akik saját környezetükben is gon­dozhatok. Az idősek ellátása minden önkormányzatnak kö­telessége lenne, erre szolgál a házi gondozás, a falugondnoki szolgálat. A szociális otthonokban újabban kénytelenek helyet adni a fiatalabb szenvedélybe­tegeknek, akiktől szabadulni igyekszik a közvetlen környe­zet. Állapotuk és koruk szám­talan konfliktus forrása. A me­gyei önkormányzatot törvény kötelezi, hogy 2000-re létre­hozza a szenvedélybetegek otthonát. A szabási kastély ilyen célú átalakításának ter­veit címzett támogatásra nyúj­tották be, ott ötvenen kaphat­nak helyet. Huszonhat millió kellene hozzá. A mosdósi kórházban 66 idős­nek otthont nyújtó szociális in­tézményt szociális intézményt terveznek. Az átalakításhoz 46,5 millió forintra lenne szükség. Két éve tervezik Ka­posváron a jelenlegi bőrgyó­gyászati osztály épületének hasznosítását. Ha ott sikerül kialakítani a hetven férőhelyes szociális otthont, akkor az em­lített beruházásokkal 2000-re rendeződne az intézmények helyzete, s megszűnhetne a hosszas várakozási idő. Patalomba jelenleg 46-an szeretnének bejutni: 1-2 év tü­relemre van szükségük. Már az áprilisban átadott négy gar­zonba is van jelentkező. Seges- den teljes a kihasználtság, 77 várakozót tartanak számon. A berzencei faházakban nyolcva- nan laknak, és további 45-en szeretnének ott élni. Az otthont átköltöztetné a megyei önkor­mányzat, ha címzett támoga­tásra benyújtott kérelmük meg­hallgatásra talál. Az egykori ha­tárőrlaktanyát kívánják átalakí­tani száz férőhelyes otthonná, ha elegendő pénzt kapnak rá. Kálmáncsán kilencvenötén él­nek a 2-4 ágyas lakrészekben, melyeket a mozgáskorlátozot­tak használhatnak. Huszonötén várnak a bekerülésre. Lad- Gyöngyöspuszta krónikájába valószínűleg bekerül az idei év, ugyanis az intézmény soha nem volt ilyen telített. Most húsz je­lentkezőt tartanak számon. Az ilyen intézményeknél szakmai­lag a 80-85 százalékos kihasz­náltságot tartják jónak, tavaly Somogybán ez elérte a száz százalékot. A fejlesztés egyre sürgetőbb, de a szakemberek már csak a támogatási kérel­mek elbírálóiban bízhatnak. __ Izményi Éva Versmondó siker régiós találkozón A balatonboglári Nosztalgia Nyugdíjas Klubból négyen vettek részt a napokban Nagykanizsán megrendezett Petőfi versmondó verse­nyen. A regionális találko­zón három dél-dunántúli megye idősei szavalták a költő legismertebb műveit. A bogiári klubból Somogyi Istvánná tovább jutott az or­szágos versenyt megelőző szeptemberi elődöntőre. Találkozó a Textil­művek alapítóinak Baráti találkozóra hívják az egykori kaposvári Textil­művek alapító tagjait, azo­kat, akik 1951-52-ben a gyár dolgozói voltak. Az összejövetelre a kaposvári Béke-sörözőben kerül sor (Füredi u. 24.), július 5-én, szombat délután 5 órakor. A szervező Bende Lajosné kéri azokat, akik szívesen látnák újra egykori munka­társaikat, részvételi szándé­kukat június 20-25-e között jelezzék a 317-938-as tele­fonon, délután 6 óra után. A találkozó önköltséges. MSZOSZ nyugdíjas választmányi ülés Június 17-én délelőtt 10 órakor ülést tart az MSZOSZ Nyugdíjas Vá­lasztmánya. Ä megbeszélé­sen a nyugdíjas társadalmat érintő időszerű kérdéseket tárgyalnak meg. Az össze­jövetelt a szakszervezeti székház első emeleti termé­ben tartják. Kirándulás az unokákkal A kaposfüredi óvodások nemrégiben kirándultak a Balaton északi partjára, Keszthelyen, Balatonederi- csen néztek körül. Erre az útra magukkal vitték a szü­lőket, de még a nagymamá­kat is. Volt legalább, aki út­közben kényeztette az apró­ságokat. Az óvoda farsangi mulatságának bevételéből futotta erre. Van még hely a mohácsi útra Június 27-én Pécsvárad, Mohács, Máriagyüd, Siklós, Villány nevezetességeinek megtekintésére szervez ki­rándulást a kaposvári egye­sület. Még akad néhány sza­bad hely az autóbuszban, je­lentkezéseket a 320-075-ös telefonon, vagy személyesen a Szent Imre utcai irodában néhány napig elfogadnak. Egyesületi kapcsolat a kölcsönösség, a barátság alapján A táskái nádtetős pincesoron Somogyi nevezetességeket jár­tak végig a hét végén a kapos­vári nyugdíjasok, Somogyvár, Somogyfajsz, Nikla, Buzsák történelmi, irodalmi, népmű­vészeti értékeit fedezték fel. A táskái védett nádfedeles pince­soron, vacsorával ért véget a program, nem is akármilyen vacsorával: a vadpörköltet Ga- dányi István polgármester főzte, felesége, leánya és fia segédkezett a tálalásban. Eltelve már a parádés ízek­kel, Székely Sándor kaposvári egyesületi elnök a kapcsolat kezdeteiről beszélt.- Az elnökség több tagját korábbi személyes barátság köti a táskái nyugdíjas veze­tőkhöz, a polgármesterhez, ez terebélyesedett az évek során a két egyesület kapcsolatává. Meghívnak ünnepeikre, a ren­dezvényeinken, egy-egy ki­ránduláson ők is megtisztelnek minket jelenlétükkel. Segítünk a táskái nyugdíjasoknak a me­gyeszékhelyen elintézhető ügyes-bajos dolgaik egyenge- tésében, gyógyszertámogatási és egyéb segélykérelmek to­vábbításában.- Kétszázkét beiratkozott tagunk van - mondja Kis Kotor József, a táskái nyugdíjas egyesület elnöke. - Majdnem mindenki nyugdíjas, járadékos már ebben a faluban. A fiata­lok vagy elmennek, vagy segé­lyen tengődnek, kevés a mun­kalehetőség. Mondhatom, az öregek viszik itt hátukon a fa­lut, amíg bírják erővel. Ha megkezdődnek a tavaszi mun­kák, nemigen tartunk összejö­veteleket sem, nincs erre időnk. Majd a hosszú téli esté­ken bepótoljuk. Nagy fájdal­munk, hogy akkor kaptuk meg a kárpótlási jegyeket, amikor már elárverezték a falu határát, budapestiek, fehérváriak lici­táltak az itteni erdőkre, szán­tókra, legelőkre. Mi meg néze­gethetjük az értéktelen kárpót­lási papírokat. Asztalhoz ül végre Gadányi István polgármester is, tölt egy pohárkával az aranyszínű táskái zenitből: - Hadd mond­jam el, ezt a vacsorát én nem az önkormányzat vezetője­ként, hanem magánemberként készítettem el a szabadidőm­ben a barátaimnak. Azt hi­szem, nem mai keletű isme­retségünk feljogosít arra, hogy Székely Sándort, Pécsi Józsefet, Szentes Józsefet, Torma Károlyt a barátomnak nevezhetem. Örülök, hogy jó a kapcsolat a két egyesület között, mindig szívesen látott vendégek vagyunk Kaposvá­ron és kellemes élményekkel térünk haza. Talán ezt mond­ják majd a táskái kirándulás­ról kaposvári barátaink is. (Katona Cs.) Ez ilyenre sikerült - mondja Gadányi István Kis Kotor Jó­zsef táskái és Székely Sándor kaposvári elnöknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents