Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-17 / 63. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP GAZDASÁG 1997. március 17., hétfő Medgyessy Péter szerint a gazdasági növekedés megnyugtatja majd a kedélyeket Nem szabad feladni a cél előtt A hetek óta tartó, kisebb-nagyobb demonstrációk az ország útjain azt jelzik, hogy a társadalom kezdi elveszíteni a türelmét az immár évtizedesre nyúlt stagnálás-hanyatlás miatt. Medgyessy Péter pénzügyminisztert arról kérdeztük, milyen okok vezettek a magyar mezőgazdaság jelenlegi válságához, s miben látja a megoldást. A pénzügyminiszter FOTó:FEB- Minden tisztességes politikust foglalkoztat, vajon mi az oka ezeknek a megmozdulásoknak. Tűzoltás helyett érdemesebb inkább azt kutatni, miből fakad az elégedetlenség. Nos, van egy általános ok, ami nemcsak a mezőgazdaságra igaz, hanem általában a nemzetgazdaságra, a társadalom egészére, és van egy specifikus ok, az agráriumra vonatkozóan. Az általános ok röviden úgy fogalmazható meg, hogy a magyar társadalom elérkezett arra a pontra, amikor láthatók a kifáradás jelei. Itt nemcsak a különlegesen nehéz utóbbi két évről van szó, ez nem csupán a Bokros-csomag utóélete, hanem az elmúlt tíz év megpróbáltatásaiból van elege a társadalomnak. Hosszú évek óta vagy nem növekszik az életszínvonal hazánkban, vagy kifejezetten csökken. Emberek százezrei veszítették el a munkahelyüket, megváltozott az élet, az értékrend, nincsenek világos mércék, amelyekhez orientálódni lehet. Ráadásul itt ez a sok megszorítás, szigorítás, átalakulás - nem is csoda, hogy kezdik megelégelni. Tudom, senkit nem vigasztal igazán, de amit az utóbbi tizenkét hónapban a magyar gazdaság folyamatainak alakulásáról mondtam, az úgy is történt - talán szerencsém is volt -, mert következetesek tudtunk maradni. Legalább tíz évi óriási áldozatvállalás után kár lenne most leállnia a magyar társadalomnak, méterekkel a cél előtt. A módszer volt káros Az agrártársadalmat illetően van egy különleges magyarázata is a dolgok ilyetén alakulásának. Az, hogy nehéz és egyre nehezebb megélni mezőgazdasági tevékenységből. Az agrárszféra gondjai három tényezőre vezethetők vissza. Az egyik ok az, hogy rendkívül szerencsétlenül történt meg a mezőgazdaság átalakítása a kilencvenes évek elején. Egyetértek azzal, hogy az ágazatot privatizálni kellett, hiszen a korábbi tulajdonosi struktúra nem volt tovább tartható. A választott módszer azonban kifejezetten káros volt, ugyanis szétverték a minden kétséget kizáróan versenyképes gazdaságokat. Lehetett volna a tulajdont úgy is nevesíteni, hogy közben megmaradjon a hozamok, ternielékenység, termelési kultúra tekintetében világszínvonalú birtokrendszer.- Politikai okai voltak annak, hogy ez mégsem így történt.-így igaz, de ma ki kell mondani, hogy ez kifejezetten bűn volt. Létrejött egy atomizált szerkezet, nagyon sok kistulajdonossal, akik nem találják meg egymást. A modem piacgazdaság fogalmai szerinti szövetkezés - amelyik nem a tulajdonok összevonását, hanem a beszerzés, az értékesítés, az állat- és növény-egészségügyi ellátás közös megszervezését jelenti - mindmáig nem alakult ki. A két-három, maximum öt hektáron gazdálkodó törpebirtokos egyedül nem tud megélni. Nemcsak itt, sehol a világon. Súlyos problémákat okoz a mező- gazdaságnak - s nem csupán a kisgazdaságoknak - az utóbbi évtizedben elszenvedett piacvesztés is. Nemcsak a nagy felvevőnek számító keleti piacokat vesztette el az ágazat, hanem a belföldi piaca is beszűkült, éppen az általános életszínvonal-csökkenés miatt. Miközben az agrárszféra termelési költségei megnőttek, az árakban ezt nem tudta érvényesíteni, mert a fizetőképes kereslet nagymértékben csökkent. Kinyílt az agrárolló A harmadik okot az ágazat jövedelmezőségi problémái idézték elő. Egyrészt azért, mert jelentősen visszaestek a hozamok, főként a nagyüzemi kereteket kívánó kultúrákban, másrészt, mert csökkent a kereslet, s kinyílt az agrárolló. E problémákat csak tetézte, hogy a támogatási rendszer ügyetlenül van megkonstruálva. A mezőgazdaság támogatására elegendőnek kellene lennie az évi 100 milliárd forintnak. Elég is lenne, ha a pénz megfelelő helyre kerülne, de nem oda kerül. Nem működnek nálunk rendesen az intervenciós alapok sem, amelyek nagyszerűen beváltak Nyugat-Európa-szerte. Egymás rovására- Hogyan lehet megszüntetni az évek során felgyülemlett problémákat?- Aligha lehet őket néhány jogszabály felszíni kezelésével megoldani. Két szempontot mindenképpen figyelembe kell venni: az arányos közteherviselés és a szektorsemleges szabályozás elve nem sérülhet. Ennek szellemében készítettük el törvénymódosítási javaslatainkat. Nem lehet olyan szabályozást bevezetni, amelyik a kis- és a nagygazdaságok közül csak az egyiknek kedvez. A kormány a tüntetőkkel folytatott tárgyalásokon elment addig, ameddig elmehetett. Minden további engedmény veszélyeztetné a stabilizációt. Észre kell venni ugyanis, hogy nemcsak a gazdáknál, hanem minden társadalmi rétegnél betelt a pohár, s ha mindenkinek engedünk egy kicsit, akkor semmi nem marad az eddigi eredményekből. Kezdhetnénk elölről az egészet, hiszen egyelőre nem gyűjtöttünk össze annyit, hogy adakozhatnánk belőle. Legfeljebb a többiek rovására kedvezhetnénk egyik-másik erőteljes hangú csoportnak, ám ez végső soron senkinek sem lenne jó.- A kormány adó- és tb-törvény módosítási javaslatai legfeljebb a tüntetők napi gondjait orvosolhatják. Hosz- szú távra mi jelenthet megoldást?- A mezőgazdaságnak a fejlesztéshez mindenekelőtt tőkére van szüksége. Ennek a tőkének egy részét adhatja az állam, de a döntő részének a magánszférából kell érkeznie, hiszen a magyar gazdaság ma már zömében magángazdaság. Ez utóbbi viszont akkor fog befektetni az agrárszférában, ha a földtulajdon is mobil. Ám há jogi személyek is vásárolhatnak földet, akkor nem lehet kizárni - erre nemzetközi jogi egyezmények köteleznek bennünket - a külföldi tulajdonban lévő cégeket sem. Ez pedig - amíg a föld ára ilyen alacsony - semmiképpen nem kívánatos.- Ön szerint a föld azért olcsó, mert az adásvétele korlátozott, vagy mert a jövedelemtermeld képessége olyan rossz, amilyen?- Akkor lesz ára a földnek, ha lehet forgalmazni, és ha van ára, akkor lehet rá hitelt fölvenni, és megindulhat a fejlesztés. Ám ha a föld már nem lesz ilyen olcsó, akkor a külföldieknek sem éri majd meg annyira, hogy itt vegyenek birtokot, nyerészkedési céllal. A megnövekedő földárak azonban az élelmiszerárakat is maguk után húznák, ezért 5-10 éven belül nem szabad fölszabadítani a forgalmazást, csak ha már fokozatosan reális szintre kerül a föld ára. Ami az elvesztett piacokat illeti, elsősorban a piaci munkát kell javítani. Én leginkább azt várom a nemzeti agrárprogramtól, hogy megerősödjenek a felvásárlószervezetek. Olyan tőkével ellátott há- lózat(ok)nak kell kialakulni(uk), amely(ek) előleggel, eszközzel segítik a termelőket; megbízható, előre szerződő kereskedelmi partnerek, akik megteremtik a gazdák számára a termelés biztonságát. Mindenképpen a felvásárlószervezet jelenti a kiutat, noha tudom, nem hozható létre egyik napról a másikra. Ugyanígy szüntethetők meg a támogatási rendszerek működési anomáliái is. Meggyőződésem, hogy sokkal hatékonyabbá tehető a pénzek szétosztása, ha a támogatások nagy része átkerül a közvetítőktől és a kereskedőktől a termelőkhöz. 100 milliárd forint nagyon sok pénz, s ha ennek reálértékét az állam képes lesz megőrizni, és ha valóban a megfelelő helyre kerül, akkor elég is lesz. A vidék szerepe Végül szembe kell néznünk azzal a kihívással, amelyet az európai uniós tagság a vidék számára jelent majd. A nemzetgazdaság fejlődésével párhuzamosan az agrárszféra szükségképpen tovább zsugorodik. A vidék szerepe azonban nem csökkenhet. Népességmegőrző erejét különféle fejlesztésekkel kell szinten tartani, hogy az emberek megtalálják a boldogulásukat. A szolgáltatások, a turizmus, az agrárszférát kiszolgáló különféle tevékenységek fejlesztésének támogatásához komoly államérdek fűződik. A nemzeti agrárprogram a vidék fejlesztésére a GDP 2,5 százalékát szánja. Ebbe beletartozik az úthálózat fejlesztése éppúgy, mint a szűk értelemben vett mezőgazdasági fejlesztés. S hogy mennyi lesz az a bizonyos 2,5 százalék, az attól függ, hogy milyen a nemzetgazdaság teljesítőképessége. Igazából a kedélyek is akkor fognak megnyugodni, ha a gazdaság növekedésnek indul. S ennek szerintem most komoly esélyei vannak. Bertalanfy Judit — Ősszel már megtapasztalta, hogy mennyire könnyű a Pioneer kukoricák közül megtalálnia a • termelési körülményekhez leginkább alkalmazkodó fajtát, és hogy a Pioneer hibridkukoricái, a Helga Stira, Colomba és Dunia mennyire felvirágoztatták gazdaságát. Most pedig ideje felkészülni a vetésre. Itt vannak a Pioneer legújabb, az eddigieknél is nagyobb terméstöbbletet biztosító hibridjei. A FAO 300-as éréscsoport kiválóságai: Clarica, Clarisia, 3752/Evelina A jó gazda választása. CL UJ Kaposmag Kft. (Dombóvár) tel. 74/466-943 • KITE Rt. (Kaposvár) tel. 82/423-380 • További információkért forduljanak munkatársainkhoz: Bálint János (Tel: 30/326-242, 84/317-113), Havancsák Attila (Tel: 30/590-468, 85/313-179) /^PIONEER. Pioneert vet, sikert arat Gépjármű hitelek Személygépkocsi és kishaszonj árművek Lombard hitel Vállalkozások részére éven belüli forgóeszközhitei devizahitel és export- előfinanszírozási hitel Közraktár hitel Agrárgazdasági hitelek MEZŐBANK t
