Somogyi Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-27 / 49. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1997. február 27., csütörtök Aerobik-bemutató Kőröshegyen A kőröshegyi önkormány­zat a település közel másfél száz nyugdíjasának szerve­zett nemrégiben találkozót a Faluházban. A község di­ákjai verset mondtak és vi­dám jeleneteket adtak elő. A helyi dalkör és a hu­szonöt tagú aerobikcsapat is bemutatta tudását. A nyugdíjas klub tagjai ze­nés-táncos játékkal, vers­sel, népdalokkal viszonoz­ták a fiatalok műsorát. A ta­lálkozó a Muskátli étte­remben elfogyasztott va­csora után táncmulatsággal ért véget. Egy evezőlapát volt a fődíj Siófokon a Móló hotelban a Mahart Balatoni Hajózási részvénytársaság vezető­sége és a szakszervezet öt­ven nyugdíjasának szerve­zett batyusbált. Az idős embereket dr. Horváth Gyula vezérigazgató kö­szöntötte. A mulatság haj­nalig tartott, Kovács József szintetizátor-zenéjére fá­radhatatlanul táncoltak a "vén tengeri medvék". A tombolán fődíjként evező­lapátot sorsoltak ki. Gazdátlan nyeremények A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének farsangi bál­ján négy tombolatárgyért nem jelentkeztek a nyerte­sek. A Szent Imre utcai irodában hétköznap dél­előttönként március 31-ig türelmesen várják a 227-es, 290-es, 406-os és 407-es számú szelvények tulajdo­nosait. Ha a fenti időpontig nem jelentkeznek, a gazdát­lan tárgyakat a legköze­lebbi tombolán újra kisor­solják. - Az egyesület ve­zetői kérik az első fél év ki­rándulásaira jelentkezőket, hogy az előlegeket a közeli napokban szíveskedjenek befizetni. Tízéves idén az őszi Napfény Gazdag programmal készül megalakulásának tízéves évfordulójára a nagyatádi Őszi Napfény nyugdíjas klub. Mint Gergő Sándomé elnök elmondta, önálló mű­soros estet rendeznek, ki­rándulást Pannonhalmára, pécsi nyugdíjasokat látnak vendégül. Bábszakkörük a gyermeknapra készít mű­sort, az óvodásoknak és a kisiskolásoknak szeretné­nek örömet szerezni. Vesztesek és nyertesek Kopátsy Sándor: Nem pénzügyi, társadalmi kérdés a reform Arról folyik jelenleg a nyugdíjreformról szóló társadalmi vita, hogy általában jó, vagy rossz. Ebben a vitában én egyértel­műen azok oldalán állok, akik a kormány elképzelését általá­ban is rossznak, főleg időszerűtlennek tartják - mondta Ko­pátsy Sándor. A kendőzetlen szókimondásáról ismert közgaz­dász professzor a közelmúltban e témában rendezett konferen­cián válaszolt lapunk munkatársának kérdéseire.- Azt külön sérelmezem - folytatta -, hogy a nyugdíj- rendszer átalakításának kitalá­lói, a tényleges döntéshozók távol tartják magukat a vitától, azt semmire fel nem hatalma­zott tisztviselőkre bízzák. Na jó, a pénzügyminiszter néha részt vesz a vitákban. Mivel a nyugdíjreform minden más re­formnál is inkább társadalmi és politikai természetű, súlyos hiba, ha védelmét szakbarbá­rokra bízzák.- Talán ezek a tisztviselők nem rendelkeznek kellő érv­rendszerrel?- A szakbarbárokra - ma­radjunk ennél a kifejezésnél - az jellemző, hogy nincs sem­mire felhatalmazásuk, önálló véleményük, csak az átlagos szakmai problémákat látják, számukra nemcsak az egyén, de a széles társadalmi rétegek érdekei sem számítanak.- A reform pedig az egész társadalmat érinti.- A kormány elképzelése különbözőképpen fogja jutal­mazni, illetve büntetni a társa­dalom különböző rétegeit. A fő haszonélvezője a lakosság magasabb jövedelmű harmada, különösen tizede. Kárvallottja a szegényebb kétharmad, vagyis a többség lesz. A mone­táris politikának ezt a szándé­kát már hét éve szenvedi a szegényebb népesség, ezért kívánná vissza a nyolcvanas éveket. A rendszerváltás óta folyó gazdaságpolitika hivata­los elemzése ezért mindig csak az átlagra hivatkozik, soha nem utal a kárvallott rétegekre gyakorolt hatásra. Ezt teszik a nyugdíjreform mai védelmezői is.- Kiknek jelent előnyt, kik­nek hátrányt a nyugdíjrend­szer átalakítása?- A kormány által tervezett piacosított nyugdíjrendszer előnyös lesz a lakosság képzet­tebb és nagyobb jövedelmű harmadának. De kétharmadnak újabb méltánytalan hátrányt je­lent, mert évtizedekre meg­hosszabbítja a hét éve tartó fo­lyamatot. Ezután is elsősorban azok fizetik meg az átalakulás árát, akiket eddig is terhelt.- A társadalom milyen réte­gei kerülnek a vesztes kéthar­madba?- Tovább romlik a nők hely­zete. Az első lépés az volt, ami­kor a nők nagyobb arányban vesztették el az állásukat, mint a férfiak. A másodikban meg­szüntették alacsonyabb nyug­díjkorhatárukat. Most harmadik csapásként csökkenteni terve­zik a nők nyugdíjának azt a ré­szét, amit a „kötelező-önkén­tes” magánpénztáraktól fognak kapni. A politikai döntéshozók nem veszik tudomásul, hogy a mi társadalmunkban a nőknek a férfiaknál sokkal többet kell tel­jesíteniük, ha munkavállaló­ként is helyt akarnak állni. Fa­rizeus érvelés, hogy majd más csatornákon keresztül kárpótol­ják a nőket. Előbb kárpótlás kellene, aztán jöhet az újabb sarc. De szólni kell a tragikus foglalkoztatás-politikáról is.- Egy másik vesztes társa­dalmi réteget említ?- Jelenleg a munkaerő ne­gyede vagy nem talál munkát, vagy olyan kényszervállalkozó, aki egyáltalán nem, illetve csak minimális járulékot fizet. A vál­toztatásra a kormánynak egy­előre elképzelései sincsenek, tehát joggal lehet azzal szá­molni, hogy a potenciális mun­kaképes évek, a munkaviszony idejének negyede a jövőben is elvész. Ez azonban nem egy­formán érint mindenkit, a la­kosság legképzettebb harmadá­ban öt százalékos kieséssel sem kell számolnunk, a legalsó harmadban pedig az ötven szá­zalékos kalkuláció is kevés le­het. Példaként elég, ha a cigány népességet említem.- Egy újabb kárvallott cso­port?- A nyugdíjreform legna­gyobb vesztesei lesznek. Náluk vált legtragikusabbá a munka- nélküliség a rendszerváltás óta. Ma a cigányság legjelentősebb jövedelmi forrása - a fekete gazdaság mellett - a családi pótlék. Akik azt prédikálják, hogy a reform bevezetése ese­tén a cigányság is érdekelt lesz abban, hogy öreg napjairól már évtizedekkel korábban gondos­kodjon, vagy cinikusak, vagy ostobák. Nemcsak a cigányság, de a jelenlegi munkavállalók és kényszervállalkozók anyagi helyzete sem olyan, hogy ne a mai biztosra, hanem az évtize­dek múlva az államilag sem kellően garantált magánpénztá­rak hozamára építsen. Ezt bizo­nyítja az a sok ügyeskedés, ami országosan - fent még sokkal jobban, mint lent - a járulékfi­zetés kijátszása érdekében fo­lyik. Ideje volna rádöbbenni, hogy a nyugdíjrendszer nem csupán pénzügytechnikai kér­dés, hanem mindannyiunk hú­sába vágó, alapvető társadalmi probléma. Ennek megfelelően kellene kezelni. Katona Csongor Pedagógus életutak emlékei A kaposvári Nyugdíjas Pedagó­gusok Klubjának legutóbbi ösz- szejövetelén a Megjárt utak em­lékei című pályázatra küldött dolgozataikat ismertették a szer­zők. Mint dr. Cserhalminé Mo- óhr Márta, a klub vezetője el­mondta, a felkéréssel az is volt a célja, hogy további kedvet te­remtsen a pedagógusemlékek megörökítésére. Hogyan lettem tanító? - ezt a címet adta visszaemlékezései­nek Halmos László. Tanulmá­nyai a háború, a front, a harcok idejére estek. Pályamunkájában hazautazásának történetét közli, amikor Kaposvár helyett Süme­gen találta magát egy hadtáp el­osztó egységnél, innen tovább hurcolták Grácba. Leírja mene­külésének útját, majd somogyi tanítóskodásának állomásait. 1948-ban Remetepusztán kezdte oktatói munkáját, ezután Domb­oldalon lett sorkosztos tanító. Miha Mihályné pályamunká­jának címe: Kaposvár, Márama- ros, Zsippó. Az oklevél meg­szerzése után hat évig nem ka­pott állást, 1940-ben Tiszave- resmarton léphetett katedrára. Egy teremben három tanulócso­portot oktattak. Mint úja, a négy nyelvű, négy vallású település lakói békességben éltek egy­mással. A háború után Kapos­várra jött haza, majd Zsippón lett tanítónő, ahol egy juhho- dályt alakítottak át iskolává - írja visszaemlékezésében a 83 éves pedagógus. Papp Irén a Kaposvári Egye­sületi Leánygimnázium történe­tét írta meg Emlékeim a régi is­kolánkról című pályázatában. Ezt az intézményt a 60-as évek­től Munkácsy Mihály Gimnázi­umként ismeijük. A szerző egy­kori híres tanárainak, tanártársa­inak és a gimnázium kiemel­kedő életpályát befutó diákjai­nak emlékét örökíti meg. K. Cs. A népjóléti igazgatóság költségvetése Új autó, fürdőszoba Kaposvár polgármesteri hiva­talának népjóléti igazgatósága hat intézmény szakmai fel­ügyeletét látja el, melyek költ­ségvetését februári ülésén fo­gadta el a városi képviselőtes­tület. Az előzetes szakmai egyeztetésnek köszönhetően e témában nem került sor jelen­tősebb vitákra — tudtuk meg dr. Szili Mária népjóléti igaz­gatótól. Ismerve az anyagi le­hetőségeket, csak a legszüksé­gesebbeket tervezték az in­tézmények. Az időskorúak ellátásával foglalkozik a Szociális Gon­dozási Központ, mely a tava­lyihoz hasonlóan most is het- venmillió forintból gazdál­kodhat. Tavaly már átestek egy jelentős karcsúsításon. Ja­nuárban megszűnt a Jutái úti klub is, a kihasználatlan épület felújítását már nem volt érde­mes vállalni. A négy klub költ­ségvetésének nagyobb részét az energia, a bérek és terheik teszik ki, eszközökre, felszere­lésekre már csak igen kevés jut. A Szigetvári utcai klub idősei nagy örömmel vették tudomásul, hogy képviselői javaslatra egymillió forintot szavaztak meg a városatyák, s ennek köszönhetően új fürdő­szobával gyarapodik az intéz­mény. A szociális étkeztetést ötszázan veszik igénybe Ka­posváron, ebből közel kétszáz adagot házhoz szállítanak gépkocsival. A képviselőtestü­let most egymillió 400 ezer fo­rintot megszavazott egy új gépkocsi vásárlására, ami je­lentősen lerövidítené a szállí­tás idejét. A népjóléti igazgató elmondta azt is, hogy látják, az idős emberek egyre nehezeb­ben fizetik ki a térítési díjat, pedig igyekeznek személyre szólóan, méltányosan megál­lapítani azt. Az új térítési ösz- szegekről márciusban dönt a testület. Fontos szolgálatot lát­nak el a házi gondozónők, akik 89 időset keresnek fel rendsze­resen otthonukban. A tíz hiva­tásos és 43 tiszteletdíjas gon­dozó a takarítástól a bevásárlá­sig szinte mindenben segíti a magányos, sokszor tehetetlen öregeket. A bérezésük azon­ban nem áll arányban tevé­kenységükkel, átlagban 26 ezer forint a bruttó bérük, en­nek ellenére közöttük ritka a fluktuáció. Az 56 férőhelyes Liget Idő­sek Otthonába csak hosszas várakozás után lehet bejutni. Működésére 34 miihó forint jut az idén, ennek 42 százalé­kát az állami támogatás adja, 21 százalékát pedig az önkor­mányzat. Itt is a három mű­szakban dolgozó gondozók bé­rezése a legégetőbb gond, a nagy türelmet, figyelmet kí­vánó szolgálatot 27 ezer forin­tos bruttó alapbérért kell ellát­niuk. I. É. Boszorkányok a Zselic bálján A Zselic Természetjáró Egyesület tagjainak többsége bizony jócskán túl van már a tinédzserkoron - mondta Kis Gáli János, az egyesület vezetője. Az idős emberek egészségéhez mérik a túraútvonalak hosszát is, nyolc-tíz kilométeres gyaloglást egy- egy kiránduláson. A szezon elején - Zsuzsanna-nap környékén - bált rendeznek immár évek óta, az ideit a múlt hét szombatján tartották az Együd Árpád Városi Művelődési Központban. Nem zárt körű összejövetelek ezek, mostani téltemető farsangjukra is meghívták a város más nyugdíjas klubjainak tagságát. Toponár- ról például fél autóbusznyi boszorkány érkezett, ahogy kell, söprűvel a kézben. A jelmezes maskarák parádéja után - ami ugyancsak nagy közönségsikert aratott, hisz bohóctól a régi idők fandlis, cserpákos, pálinkás üveges építő munkásáig, a nyakba akasztott tálcán cipőpertlit áruló vállalkozóig sok karak­ter megjelent - mutatták be fergeteges táncukat. Ne csodálkoz­zunk hát ezen az enyhe februári tavaszon, a toponári boszorká­nyoktól riadt meg a zord tél. K. Cs. Modell lett az alkalmi főzőkanálárusból is A tavaszt várja a kadarkúti festőnő Ackermann Éva kedveli a pasztellt Egyszer egy cigányember kopogta­tott be a kadarkúti Ackermann Évához. Csak a főzőkanalain akart túladni, nem gondolta, hogy hama­rosan modellt kell ülnie. Az amatőr festő a dús lombú fa alá tessékelte, s nyomban nekilátott a portréfestés­hez. A házaló árust azzal nyugtatta: az összes kanalát megveszi, csak ne mocorogjon. A fiatal budapesti rajz-földrajz szakos tanárnő férje Ligeti Béla révén került Ka<jarkútra. Csaknem két évtizeden át tanította a helyi és a környékbeli lur­kókat, s közben — amikor sajátjai is még aprók voltak — járta a művészte­lepeket. Egy idő után nemcsak környe­zete, hanem ő is azt tapasztalta: jobban fest, mint korábban. Az ecsetet, a pasz­tellt nem akarta letenni, jóllehet, nem minden rajztanár tartja fontosnak, hogy alkosson. Ackermann Éva azt vallja: nem szabad, hogy a festőáll­ványt belepje a por. Ahhoz, hogy to­vább lépjen, s megújuljon, elengedhe­tetlen a rendszeres munka. S a kiállítá­sok, hiszen akvarelljeivel, grafikáival, olajfestményeivel nemcsak Somogy­bán, hanem az ország különböző tárla­tain is találkozhattunk. — Általában modell és természet után festek — mondta Ackermann Éva, aki legutóbb a mosdósi Riba Márta művésztelepén vett rész. — Bejártam már a környéket, s megpróbálom visz- szaadni a kadarkúti, a gigei, a nagy- korpádi táj és a Tisza-part szépségét, a falusi életforma romantikáját. Modell- jeimet is a népből választom. A buda­pesti Szent Rita templom egyik képé­hez a kadarkúti gyerekek ültek modellt a díványon; ők voltak a puttók. Wéber Zoltán szobafestő figuráját pedig Szent István alakja őrzi. A nyugdíjas pedagógus — mint mondta — gyakran felállítja festőáll­ványát a verandán, de van úgy, hogy néhány hetes pihenőre kényszerül. Gondolatban ilyenkor is járja a vidéket és készíti vázlatait. Már a tavaszi, nyári kirándulásokat tervezi. Minden városban először a templom(ok)ba ve­zet az útja, csak azután keresi a kies részeket. Szabadban általában a víz­festmények készülnek; odahaza, vázla­tok alapján pedig a több időt igénylő alkotások születnek. Az otthoni mun­kát — mint mondta —, jobban kedveli, mert a vászonra, a papírra nemcsak a színeket, a formákat tudja felvinni, ha­nem az érzelmeit is. Lőrincz Sándor Egy hely, ahol szeretnek minket A kaposvári 48-as Ifjúság utcai könyvtárban működő nyugdíjas klub tagjai küld­tek levelet szerkesztősé­günknek, amelyben négy­éves működésük élményeit írták le. Kirándulások, író-olvasó-találkozók em­lékeit idézték fel. Mint írták, köszönet jár a könyvtár ve­zetőjének és munkatársai­nak azért, hogy biztosítják az összejövetelek lehetősé­gét, tisztelik az idős embe­reket. Ügyes-bajos dolgaink intézésében is segítenek, tü­relemmel vannak irántunk. Örömmel járunk ide, ez egy olyan klub, ahol szeretnek minket - írták a 48-as Ifjú­ság utcai könyvtár nyugdí­jas klubjának tagjai.

Next

/
Thumbnails
Contents