Somogyi Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-21 / 44. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP KAPOSVAR 1997. február 21., péntek Költségvetés: a béke ára Dr. Baka József: Az intézmények átalakítása nélkül csőd felé tart Kaposvár Dr. Baka József önkormányzati képviselő fotó: kovács tibor A Németh István iskola nyílt napjai Tegnap a felső-, tegnapelőtt az alsótagozatban tartottak nyílt napot a Németh István iskolában. A hagyományos esemény elsősorban arra szolgál, hogy a leendő elsősök szülei betekinthessenek az intézmény életébe, megismerjék a pedagógusokat, akik gyermeküket tanítani fogják. A nyílt napot nagy érdeklődéssel fogadták az iskolaválasztás előtt álló gyerekek szülei. Névadójukra emlékező diákok Iskolájuk névadójára emlékeztek tegnap a Munkácsy Mihály Gimnázium tanulói. A festő születésének 153. évfordulója alkalmából rövid műsorban elelevenítették fel az európai hírű művész pályafutásának főbb állomásait. Majd virágot helyeztek el Munkácsy Mihály emléktáblájánál. Számítástechnika a Kinizsi iskolában A Kinizsi általános iskola felvételt hirdet az 1997/98- as tanévben induló számítástechnika tagozatos 5. évfolyamon induló osztályába. Várják azoknak a negyedikes tanulóknak a jelentkezését, akik legalább négyes osztályzatot értek el félévkor. Jelentkezni személyesen, levélben és telefonon lehet a 317-451 és a 314- 503-as számon az iskola igazgatójánál, február 28-ig. Ajándékjátékok a gyerekeknek Játékokat, könyveket, édességet kaptak ajándékba a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet lakói közelmúltban rendezett, téltemető farsangi báljukon. A vidám rendezvényen vetélkedő és bohócműsor emelte a hangulatot. A mulatságon részt vett több taszári amerikai katona, valamint Kátai Ildikó, a Család Nemzetközi Misszionárius Szeretetszolgálat képviselője is. Tolvajok jártak az óvodában Hívatlan látogatók jártak a Madár utcai óvodában. A tolvajok takarítógépet, és más használati tárgyakat vittek el, ezzel jelentős kárt okoztak az óvodának. A Kaposvári Rendőrkapitányság lopás bűntette miatt rendelt el nyomozást. Dr. Baka József kaposvári önkormányzati képviselő (MDF) úgy ment el a költség- vetést tárgyaló keddi közgyűlésre, hogy nem szavazza meg azt. Aztán mégis igent mondott. Azt mondja, ez a béke ára. Azt is, hogy a város intézményeinek átvilágítása és feladatokhoz igazítása nélkül biztosan eladósodik.- Ha csak pénzügyi oldalról nézem a város költségvetését, akkor egyetlen megfogalmazás illik rá: pénzügyi, közgazdasági nonszensz. Az 500 millió forintos működési hiányra ugyanis hitelt veszünk föl, amit nem valószínű, hogy rövid távon visz- sza tudunk fizetni, ez általában is nagy baj.- Vagyis eladósodik Kaposvár?- El bizony.- S mi lehet a menekülés útja?- Két megoldás is volna. Az egyik az, hogy bekeményít a város és nem osztogat plusz pénzeket. Ez a tendencia már érvényesül a felsőoktatásban. Ott nincs inflációhatás, nincs béremelésre pénz: a gazdálkodó ki elve érvényesül, amit az ember végigél és nagyon utál. Pontosan tudom, hogy az egyetemek, főiskolák helyzete más: a városban nem lehet azt mondani több mint hatvan intézménynek, hogy most nem kapnak egy fillért sem, gazdálkodjék ki az inflációt. Azt azonban meg lehetett volna tenni, hogy nem adunk pótelőirányzatokat, nem kezdünk el kiosztani százmilliókat, abból ami nincs is. De hát ennek a hatvan intézménynek a zöme oktatási intézmény. Én pedig oktatáspárti vagyok és ezért szavaztam meg a költségvetésnek ezt a részét. Volt, aki nem tette. Abban bíztam, amikor az igen gombot nyomtam meg, hogy a bevételek a tervezettet meghaladják. A bevételeket ugyanis nem kell, nem is lehet pontosan előre tudni, de a bizonytalanságnak minket is óvatosságra kell inteni. A képviselő-testület ugyanis szeret osztogatni a semmiből. A bevételek alultervezettsége révén 150 millió forint tartalék keletkezhet. Én kimunkáltattam azt is, hogy mennyi lesz a hiány. Amit most jóváhagytunk a költségvetésben, annak egy része bázisjel- legű tétel, tehát a következő évet is befolyásolja majd. Ez 300-400 millió forintos hiányt hoz jövőre, s akkor már nem csak a működési kiadás, hanem a fejlesztések is hiányoldalra kerülnek. 1999-ben már meghaladhatja a 6-800 millió forintot a hiány. Ez abból adódik, hogy a normatívákba, amelyet a magyar állam ad az oktatáshoz, nem fémek bele az intézmények. A városnak 832 millió forintot kell hozzá adni az ön- kormányzati forrásokból. Erre az összes adó nem elég. Bárki beláthatja, hogy ezt csak egy ideig lehet csinálni és utána el kell dönteni, hogy mi történjék. Azt mondják - igaz egzakt bizonyítékunk nincs rá -, hogy az intézményhálózat Kaposváron eleve elrontott: a feladatuk igazából nem jól van kialakítva. Én már a kilencvenes évek elején javasoltam: vizsgáltassuk meg egy külső céggel, hogy milyen feladatok vannak és ahhoz hogyan igazodik az intézmény- hálózat. Ehhez hozzá kell számítani a pénzt, és akkor kiderül, hogy kell-e az a 800 millió forint vagy sem. Ilyen alapon lehet már tárgyalni az állammal. Az állammal egyébként szerintem mindig lehet tárgyalni, ha rendkívüli dolog van. De hát nincs rendkívüli dolog, mert a többi helyen kijönnek a pénzből. A mostani közgyűlés is úgy kezelte ezt a témát, hogy majd meglátjuk. Pedig úgy érzem, hogy kutya kötelességünk legalább az elemzést elvégezni, s nem átadni a következő közgyűlésnek a választ.- Mert csőd felé megy Kaposvár?- Ha nem történik változás, ezt a nagyságrendet nem tudja rendesen kezelni a város.- A képviselők érthető okokból lobbiznak bizonyos témák mellett. A lobbi érdekek kielégítése nélkül olcsóbban üzemelne a város?- Ezzel a problémával most így szembesült a város, és a közgyűlés a kényelmesebb utat választotta. Igazság az, hogy az intézmények önmagukban szegények. Az éremnek azért van egy másik oldala is. A mostanit megelőző közgyűlésben én a pénzügyi bizottság elnöke voltam, s akkor a támogatások 3 százalékát zároltuk. Azt mondtam: aki fizetőképtelenné válik, az jöjjön be a városházára, megnézzük, hogy igaz-e a fizetőképtelenség, s ha tény, akkor megkapja a pénzt. Legnagyobb meglepetésemre az év végén a harmincmillió forintért senki nem jelentkezett. Ebben a mostani helyzetben én megpróbáltam volna ezt a megoldást. A költségvetést végül is megszavaztuk és ilyen variációk nem voltak a javaslatban. Én is beláttam, hogy nem túl jó ebbe belemenni, mert a béke ára ez a költségvetés.- A béke következménye nem az lesz, hogy a következő költségvetéskor ezeket az elveket még nehezebb lesz érvényesíteni?- Biztos lesz ilyen következménye is.- És akkor mi lesz a gyógyír?- Gyógyír nincs.- Tehát az intézménystruktúra átvilágítását és a feladathoz igazítását előbb-utóbb el kell végezni?- Ez egyértelmű. Nagyon fájó dolog ez és a végrehajtásához több idő is kell. Emiatt az utánunk az özönvíz-szemlélet miatt van lelkiismeret-furdalá- som, bár megszavaztam a költségvetést, mert nem akartam kilógni a sorból. (Kercza) DIÁKOK A BOMBARIADÓKRÓL Bombariadó miatt tegnap — néhány héten belül — harmadszor kellett kiüríteni a kaposvári Kinizsi Pál Élelmi- szeripari Szakközépiskolát. Az utóbbi időben több iskolai bombariadó borzolta a kedélyeket és apasztotta a rendőrség pénzét (is). Főként az ilyen riadókat a közelmúltban átélt oktatási intézményekben kérdeztünk meg diákokat arról, hogy mi a véleményük a zömében ismeretlen telefonálóról, illetve az elszaporodott bombariadókról. Hosszú Hajnalka, a Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola diákja: - Az összes diák nevében mondhatom, hogy ezek a vaklármák hátrányosan érintenek bennünket. A többszörös bombariadó miatt elveszítettük a diáknapunkat. És az is elképzelhető, hogy ezek miatt néhány nappal hosszabb lesz a tanév, megrövidül a szünetünk. Ez pedig nem igazán tetszik nekünk. Én nem félek, mert biztos vagyok abban, hogy csak ostoba módon szórakozik valaki. Bár Budapesten mostanában sok bomba robbant, az is megfordult a fejemben, hogy akár itt is előfordulhat. De bízom abban, hogy ez nem történhet meg soha. Egyébként az iskola diákjai is mindent megtesznek azért, hogy elkapják az elvetemült tettest. Tombácz Tamás, a Kinizsi élelmiszeripari középiskola tanulója: - Az egész iskola nevében elítélem a bombariadókat, a telefonáló rosszat tesz nekünk és a tanárainknak is. Anyagilag pedig mind az iskolát, mind pedig a fölöslegesen kivonuló rendőrséget is súlyosan érinti. Az első riadónál a sportcsarnokban voltam testnevelés órán, a másodikat viszont az iskolában éltem át. Volt ugyan bennem egy dilemma, hogy valaki vajon csak szórakozik, vagy tényleg komoly-e a fenyegetés, de nem féltem, mert — a tanáraink és a rendőrök jóvoltából — minden rendezetten, szervezetten ment, nem volt összevisszaság és pánik. Úgy tudom, hogy a telefonáló gyerekhangú volt, ebből gondoltam, hogy nincs nagy veszélye a robbanásnak. Az viszont biztos, hogy az iskola élete megsínyli a bombariadókat. Kelemen Klára, a Berzsenyi Dániel Általános Iskola hetedikese: - Szerintem ezek a bombariadók veszélyesek, hiszen akár pánikhangulatot is okozhatnak. Nagyon rossz vicc a telefonálótól. Persze, ha „csak” blöfföl, akkor nincs nagy baj, de mi van ha egyszer majd valaki komolyan gondolja? Félek a bombariadótól, mert a televízióban is látom, hogy hány robbanás történik manapság Budapesten. Azt hiszem nem érezném magam biztonságban a fővárosban, félnék ott élni. Az is eszembe jutott már, hogy egy iskolában rengeteg terem van, átvizsgálásukhoz sok idő kell, hiszen ennyi helyiségben nagyon nehéz lenne megtalálni egy igazi bombát. Lévai Barbara, a Berzsenyi általános iskola diákja: - Emlékszem arra a bombariadóra, ami néhány évvel ezelőtt volt az iskolánkban. Nem féltem, mert biztos voltam abban, hogy a telefonáló csak blöfföl. Bíztam abban, hogy nincs olyan gazember, aki egy iskolát fölrobbantana, bár úgy gondolom, hogy előfordulhat. A riadó a matek óra kellős közepén volt (nem is jött rosszkor). A nyolcadikos diákot el is csípték, és kirúgták az iskolából. Valószínű egy dolgozatírást akart így megúszni. Koleszúr Tibor, a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szak- középiskola tanulója: - Az elmúlt szombaton pótoltuk azt a tanítási napot, amely a bombariadó miatt elmaradt. Nem féltem, mert az iskolánkban nem ez volt az első. Az első után — még aznap — folytatódott a tanítás, a másodiknál viszont hazaküldtek minket, és most „elúszott” a szombatunk a riadó miatt. Éppen a 3. óra végén történt. Kényelmesen kifelé indultunk, de a tanárok sürgettek. Mondták: ahogy eddig nem robbant, most viszont megtörténhet. Aztán rögtön hazamentünk. A számunkra érthetetlen bombariadó miatt most a tanárokkal együtt mi is „bűnhődünk”. Horváth Kornélia, a Noszlopy közgazdasági szakközépiskola diákja: - Rossz volt, mert a bombariadós napot be kell pótolni. Mesztegnyői vagyok, tehát kollégiumban élek itt Kaposváron. Ezzel az ismeretlen telefonáló — mivel szombaton nem mehetek haza — megrövidítette a családommal töltött időt. A bombariadónál nem féltem, de azért úgy gondolom, hogy volt és mindig is lesz ebben kockázat. Az viszont megnyugtató volt, ahogy a tanárok és a rendőrök megszervezték az épület kiürítését. Nagyon elítélem ezt az „álpánikot” keltő telefonálót; azért is, mert a megszakított tanítási napot be kell pótolnunk, s a diákoknak talán nincs is ennél rosszabb. FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Kicsinek és nagynak egyaránt elkel a segítség Klasszikusok és a Hupikék törpikék a rajzórákon Katedra és apró csodák V. Molnár Júlia, a kaposvári katolikus gimnázium rajztanára azt szeretné, ha tanítványai az apró dolgokban is észrevennék a szépet: egy fakéregben, az erdő-mező virágaiban, az ódon épület részleteiben. Grafikáival most jelentkezett először kiállításon. A kaposvári Szín-Folt Galéria nagy sikerű, miniatűr- kép-tárlatán az ő alkotásai is közönségdíjat kaptak. — A gyakorlóiskolában dolgoztam, majd a két lányommal 4,5 évig otthon voltam — mondta. — Ez idő alatt csak királylányokat rajzoltam. Nemrég Honty Márta kaposvári iparművész megkérdezte tőlem: Ugye, te is küldesz munkát a szín-foltos tárlatra? Miért ne? — gondoltam, aztán elővettem régi rajzaimat, s újra hozzáfogtam a grafikához. Mindig az egyvonalas dolgok vonzottak. Vonalbiztonságáért, egyszerű, kifejező munkáiért kedvelem Reich Károly, Kass János és Szász Endre alkotói stílusát. Azt tartja: dr. Szíjártó István indította el a pályán, mert óráin mindenre kinyitotta a szemét. Ezért hívja ő is segítségül rajzóráin a társművészeteket. — Azt szeretném, hogy az a 45 perc ne száraz rajzóra legyen — mondta. — Minden órán szól a zene, elsősorban klasszikus muzsika, de néha engedek a kísértésnek és a gyerekek kedvencét, a Hupikék törpikéket is hallgatjuk. Ä fiatal pedagógus a gimnázium valamennyi korosztályát tanítja, s már várja a tavaszt, hogy tanítványainak megmutassa a természet apró csodáit. (Lőrincz) Kandelábersirató Ismét telibe találtak egy kandelábert a kaposvári sétálóutcában. Nemcsak meghajlott, hanem ketté is törött, a Dédász szerelői próbálnak lelket önteni bele. A míves kandeláberek gyakran esnek áldozatul a türelmetlen vagy figyelmetlen teherautósoknak, akik jobb híján a jellegzetes alakú kövekkel borított sétáló utcán járnak autóval a lakók is. A szakemberek szerint százhúsz méter út építése megoldaná a gondot. Az Irányi Dániel utca 7. szám alatti telken át ugyanis utat lehetne nyitni a tömbbelsőbe. Nem okozna gondot az áruszállítás a boltokba és a lakóknak sem kellene a sétálóutcán végighajtani, hogy eljussanak a garázsokba. S talán a városukra büszke kaposváriak sem siratnák a kandelábereket.
