Somogyi Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

1997. január 2., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP SPORT 9 Jugoszláviában Ivosev a legjobb A belgrádi Politika Ekspres című napilap a hagyományok­nak megfelelően az idén is megválasztotta az esztendő leg­jobb jugoszláv sportolóit. Az első helyen a sportlövő Alek- sandra Ivosev végzett, meg­előzve a kosárlabdázó Vlade Divacot és a röplabdázó Vla­dimir Grbicet. Ciric és Mijatovic az élen A belgrádi Vecemie Novosti című napilap immár 23. alka­lommal választotta meg az év legjobb jugoszláv labdarúgóit. A hazai bajnokságban játszók közül Drágán Ciric (Partizán Beograd), míg az „idegenlégió- soknál” Predrag Mijatovic (Real Madrid) végzett az élen. Tergat és Machado nyerte a Corridát Akárcsak egy évvel ezelőtt, most is kenyai győzelem szüle­tett a Corrida da Sao Paulón, a hagyományos brazíliai szilvesz­teri futóversenyen, amelyet 72. alkalommal rendeztek meg. A férfiaknál a 26 éves Paul Tergat megvédte elsőségét: 43:50 perc alatt teljesítette a 15 kilométeres távot, s győzelméért 10 000 dol­lár jutalmat vehetett fel. A nők­nél hazai futó végzett az első he­lyen; a 30 éves Roseli Machado 52:32 perc alatt ért a célba. Győ­zelméért a brazil futónő is 10 000 dollárt kapott. Parreira az Egyesült Államokban Carlos Alberto Parreira, az 1994-ben világbajnokságot nyert brazil labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya kétéves szerződést írt alá az Egyesült Ál­lamok profi bajnokságában (Ma­jor Soccer League) szereplő New York-New Jersey MetroS- tars együtteséhez. Az 53 éves Parreira 1986/1987-benés 1994- ben irányította a brazil nemzeti tizenegyet. Kapitánysága alatt a dél-amerikai válogatott 46 mér­kőzéséből 28-at megnyert, 13- szor döntetlent játszott, s csak ötöt veszített el. A szakvezető a világbajnoki győzelem után tá­vozott posztjáról, s a spanyol Sevillánál, a török Fenerbahcé- nél, majd legutóbb a brazil Sao Paulónál dolgozott. Farkas László volt a nyerő Egyéni háziversennyel búcsúz­tak el 1996-tól a balatonőszödi sakkozók. Az első helyen Far­kas László végzett, megelőzve Kiss Tamást és Kisstóka Zsol­tot. Az ifjúságiak mezőnyében Benke László, a serdülők kö­zött pedig ifjabb Fias László bizonyult a legjobbnak. A diáksport a szívügye ,yA sport akkor fog meghalni, ha a gyökereket nem becsüljük meg” Tegnap óta Bartsch János a Somogy Megyei Közgyűlés Testnevelési és Sporthivatalának az igazgatója. Vele beszél­gettünk az előtte álló feladatokról, terveiről. — Sokan nincsenek tisztában azzal, mik a legfontosabb fel­adatai a Somogy Megyei Közgyűlés Testnevelési és Sporthivatalának. — A sporttörvény hatá­rozza meg a feladatainkat. Ilyen többek között a sport kü­lönféle társadalmi szervezete­inek — az egyesületektől, szakszövetségektől kezdve egészen a diáksport-tanácsig — működését (elősegíteni, különböző sportesemények megszervezése, lebonyolítása, s nem utolsó sorban az adat­szolgáltatás. — Ha egy intézmény élére új vezető kerül, két alapvető feladata van. Az egyik, hogy a jól bevált, sikeres dolgokat to­vább vigye, a másik pedig, hogy a nem jól működőkön változtasson, újakat hozzon helyette. Melyekre van to­vábbra is szükség? — A sikeres nagy rendez­vényeinket — mint például a hagyományos Balaton-átúszás vagy a Triatlon Balaton Nagy díj — mindenképpen folytatni kell, hiszen jó és nagy visszhangjuk van, a me­gye hírnevét öregbítik. Meg kell őrizni, illetve tovább fej­leszteni a kiskörzeti sportszer­vezői hálózatot, s az egész megye területére kiterjeszteni. Sikeres volt a somogyi sport- szabadegyetem-sorozatunk is. — Amin mindenképpen szükséges változtatni? — Mindenek előtt rendezni, új alapokra kell helyezni a megyei jogú várossal a kap­csolatot. Többet kell törőd­Bartsch János FOTÓ: TÖRÖK ANETT nünk a megyében folyó mun­kával; napi kapcsolatot kell kialakítanunk az emberekkel. De ide sorolom a sajtóval való kapcsolattartást és a sportren­dezvények látogatását is. — Akik egy kicsit is isme­rik Önt, tudják: a diáksport a szívügye. — A sport akkor fog meg­halni, ha a gyökereket nem becsüljük meg. Tisztelnünk és becsülnünk kell a fiatalok eredményeit. Most biztosan sokan meglepődnek, de szá­momra például az év váratlan meglepetése Simon Balázs el- igazolása volt. Vagy az év le­görömtelibb pillanata: két te­hetséges röplabdázónk, Ékes Eszter és Tormási Orsolya tagja lett az ifjúsági váloga­tottnak. Felejthetetlen volt az is, amikor Tatán az országos diákolimpiái duatlondöntőn a megszerezhető 20 aranyérem közül hét somogyi versenyző­nek jutott. Nagyon nagy eredmények ezek, oda kell rá­juk figyelni. — Az utánpótlás után es­sen szó a felnőttekről is. Mit tart a '96-os év legnagyobb eredményének? — Egyértelműen azt, hogy nem szűntek meg a nagy so­mogyi sportegyesületek, pedig a tönk szélén álltak — és áll­nak — ma is. — Mit vár az új évtől? — Nagyon jó lenne, ha az előbb elhangzottakat egy év múlva is elmondhatnánk. Tu­dom, hogy nagyon nehéz lesz; a sporttörvény talán kicsit rendezettebb állapotokat te­remt. — Zárszóként pedig: Ön rendszeres vendége a nagy kaposvári csapatok hazai mérkőzéseinek. Milyen ered­ményt vár tőlük? — Mint törzsszurkoló mondom; a Klíma-Vili Ka­posvári SE kosarasainak ott a helyük az „A” csoportban. Ha most nem is, de nagyon remé­lem, hogy egy év múlva visz- szajut a legjobbak közé az Extraligába a Kaposvári Női RC. Biztos vagyok benne, hogy a Balatel SE Kaposvár röplabdázói — a többi korosz­tályos csapatával együtt — ta­valyhoz hasonlóan ismét ére­mért küzdenek. A Rákóczi- Kaposcukor FC is megőrzi NB Il-es tagságát, s — bár nem járok ki a meccseire — annak is nagyon örülnék, ha a Siófoki Bányász nem esne ki az NB I-ből. Fenyő Gábor Németországban kezdődött Azt mondják, hosszú és ne­héz út vezet odáig, amíg va­laki egy intézmény élére, az igazgatói székbe kerül. Ez kü­lönösen igaz Bartsch Jánosra. 1945-ben született Német­országban egy amerikai hadi- fogolytáborban; innen került Magyarországra, Somogyba. Az általános iskolát Marcali­ban végezte el, ahol négytu­sában egészen az országos diákolimpiái döntőig jutott. Középiskolás évei alatt Szé­kesfehérváron a Videoton jogelődjében, a VT Vasasban kosárlabdázott az NB II-ben. Ezután ismét visszatért Mar­caliba, ahol akkor még isme­retlen volt a kosárlabda. Ő és társai alapították meg a vá­rosban e sportágat: a megyei bajnokságból indultak, s egé­szen az NB II-ig jutottak. Közben röplabdázott (Nagy Zoltánnal együtt), s az ottani megyei I. osztályú csapatban focizott. 1984-ben került Ka­posvárra; három évvel ké­sőbb került be az MHSZ-be, ahol 1990 őszéig — annak megszűnéséig — dolgozott. Itt nagyon sok somogyi si- kerspoítággal — a búvárú­szástól a lövészetig — került napi kapcsolatba. Ezután a Magyar Technikai és Tö­megsportklubok Szövetségé­nek a társadalmi elnöke, majd pár hónapra munkanél­külivé válik. 1991 júniusában megalakult a Somogy Me­gyei Közgyűlés Sportigazga­tósága, ahová pályázat útján kerül be. Előbb a szabadidő- sport, majd a kiskörzetek, az­tán a képzés, továbbképzés, legvégül pedig '96 márciusá­tól a diáksport a területe. 1997 január 1-től — pályázat útján — a Somogy Megyei Közgyűlés Testnevelési és Sporthivatalának (új) igazga­tója. Egerszegi Krisztina Steffi Graf előtt A világszerte elismert olasz napilap, a Gazzetta dello Sport is hagyományaihoz hí­ven megszavaztatta, hogy ki­ket találtak 1996-ban a leg­jobb sportolóknak. A nemzetközi ranglistán a fér­fiaknál az amerikai sprinter, Michael Johnson végzett az élen 538 ponttal; őt honfitársa, Carl Lewis követi (411 pont), míg az orosz úszó, Alekszandr Popov a harmadik a sorban (377 pont). Az év legjobb női sportolója a francia rövidtávfutó Marie- José Perec lett (334 pont), a második helyen az oroszok at­létanője, Szvetlána Masztyer- kova végzett (319 pont). A harmadik az atlantai olimpián 200 méteres hátúszásban arany- , 400 méteres vegyesúszásban pedig bronzérmet szerzett Egerszegi Krisztina lett, mind­össze egyetlen ponttal lema­radva Masztyerkovától. Nagy elismerés ez a magyar úszónő számára, hiszen többek között a németek világranglista-vezető teniszezőnőjét, Steffi Gráfot is megelőzte, aki 280 pontot ka­pott. A csapatoknál a francia te­nisz Davis Kupa-válogatottat tették az első helyre (193 pont), a második a Williams Forma-l-es csapata lett (187 pont), míg a harmadik helyen a holland férfi röplabdaválogatott végzett (184 pont). Érdekesség, hogy az Európa-bajnok német labdarúgó-válogatott 120 pont­tal csak a hetedik helyet tudta megszerezni. * * * Az uruguayi El País című napi­lap Dél-Amerikában Jósé Luis Chilavertet, az argentin Velez Sarfield paraguayi kapusát vá­lasztotta meg 1996 legjobb lab­darúgójának. A második helyet az uruguayi Enzo Francescoli, az argentin River Plate játé­kosa, a harmadikat pedig (holt­versenyben) a kolumbiai Car­los Valderrama, az amerikai Tampa Bay Lightning és az ar­gentin Ariel Ortega, ugyancsak a River Plate játékosa szerezte meg. Külön kategóriát állítottak fel az Európában szereplő lab­darúgók számára. Itt a spanyol FC Barcelona brazil sztárja, Ronaldo végzett az élen, meg­előzve a német Matthias Som­mert (Borussia Dortmund) és az AC Milan libériái sztárját, George Weah-t. Az edzőknél Heman Dario Gomez, a kolumbiai válogatott szövetségi kapitánya, illetve Marcello Lippi, a BEK-győztes olasz Juventus mestere érde­melte ki az első helyet. A sza­vazáson összesen 40 újságíró adta le voksát. Martina Hingis győzelme Az ausztráliai Perthben zajló Hopman Kupán Martina Hingis remek játékkal 6:1, 6:2 arányban verte a dél-afrikai Amanda Coeztert fotó: feb így látja Varga János Egy sportember négy „szemüvege” Az új év eleje a visszapillantás, egyben az új remények megfo­galmazásának időszaka. Olyan sportemberrel beszélgettünk, aki egyidejűleg több „minőségben” készíthet számvetést és kovácsolhat tervet 1997-re. Varga János a Somogy Megyei Asztalitenisz Szövetség elnökségének, valamint Kaposvár vá­ros sport bizottságának egyaránt a tagja, a Kaposplast SC férfi asztalitenisz szakosztályának elnöke és egy NB I-es spor­toló édesapja, ő így vélekedik múltról és jövőről. — A megyei szakszövetség el­nökségének tagjaként sikeres­nek tartom az elköszönt évet. Céljainkat többnyire sikerült megvalósítanunk. Munkánk el­ismerését fémjelezte a női Szu­per Liga mérkőzés sikeres meg­rendezése. Több éves szünet után bővültek nemzetközi kap­csolataink, ennek remélhetőleg az utánpótlás látja majd hasz­nát. Én sikerként könyvelem el, hogy — a somogyi asztalitenisz sport történetében először — szövetségünk első embere az országos elnökség tagja lett. Az új évi terveinkben is sze­repel egy Szuper Liga mérkőzés és sokat jelentene, ha ismét első osztályú országos ranglista ver­senyt rendezhetnénk. Eredmé­nyes szereplést várok fiatalja­inktól a január végi Alpok-Ad­ria játékokon és magam is szor­galmazom a nemzetközi kap­csolataink további bővítését. — A sportbizottság tagjaként nehéz és feszültségekkel terhes évnek ítélem 1996-ot. Szembe­sülnünk kellett az egész magyar sportéletet jellemző gondokkal. Ä megyeszékhely — önhibáján kívül — a szükségesnél keve­sebbet fordíthatott a verseny- sportra így aztán a pénz elosz­tása is állandó taktikázást igé­nyelt. Az eredmény-arányos jut­tatás nem mindig tükrözte a va­lóságot. Előre lépésnek tartom viszont, hogy a három kiemelt egyesület finanszírozása köz­vetlen közgyűlési hatáskörbe került. Bizottsági üléseinket egész éven át a tenni akarás és a jó szándék motiválta. Érzésem szerint az éves munkatervben megfogalmazottakat sikerült megvalósítanunk. — Hogy mit várok 1997-től? Mindenek előtt több pénzt. Ma­gam is reménykedem abban, hogy az új évben sem kénysze­rül egyetlen szakosztály sem kaput zárni, hogy a kiemelt egyesületek az elvárásoknak megfelelően szerepelnek. Ab­ban is reménykedem, hogy mindezek megvalósításához a magánszféra is nagyobb segít­séget nyújt. — A Kaposplast SC szakosz­tály elnökeként fájlalom, hogy tervünket nem tudtuk maradék­talanul megvalósítani, a múlt év közepén zárult bajnokságban nevünkhöz méltatlanul zártunk. Némi javulást és biztatást ho­zott az ősz. Egy csapatra aló já­tékosunk távozott, akiket pó­tolni súlyos anyagi gondjaink miatt nem tudtuk. — A 97-es terveink is szeré­nyek. Igényünk arányban áll a létfentartással. Hiszem, hogy a város egyik legnagyobb múlttal rendelkező sportágának életké­pessége továbbra is közügy. Egyébként férfi csapatunkat a 3-5, izmosodó utánpótlásunkat pedig országosan a 8-12. he­lyek valamelyikére várom. — Fiam, az általam irányított szakosztály versenyzője. Hul­lámzó teljesítményével csak részben voltam elégedett, sok éves élvonalbeli szereplése so­rán voltak jobb évei is. Társai­hoz hasonlóan az ő játékát is be­folyásolta a klub létbizonyta­lansága. Az új ütőbontás köve­telte stílusra is csak nehezen állt át, ráadásul munkája is sok energiáját felemésztette. Az új évben tőle is — miként az egész csapattól — egyenlete­sebb teljesítményt várok. Ahogy őt ismerem, ennek érde­kében mindent meg is fog tenni, hiszen ehhez a sok éves élvo­nalbeli szereplés kellő önbiza- • lommal és rutinnal vértezte föl. (Jutási)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents