Somogyi Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. január 18., szombat A Hét Krajcáré Az arabok története Két kötetben, 1250 nagyalakú oldalon jelent meg - talán nem véletlenül - a Hét Krajcár Kiadó gondozásában Benke Józsefnek, a történelemtudomány kandidátusának - a Kossuth, a Magvető, a Tankönyv- és más kiadóknál megjelent könyvei után - a 18 arab ország függetlenné válása utáni, napjainkig (1995. december 31-ig) tartó történetét tárgyaló műve. Az irdatlan mennyiségű adat (ennek érzékeltetésére csak egy példát: a szerző által a bibliográfiában idézett egyik, Marokkó történetét bemutató munka az ország mai területének tízezer éves történetéről 50, egymástól fontosságában nagyon különböző adatot közöl, míg itt csak a függetlenség elnyerése utáni 40 év történetéről van ugyanennyi) jól követhető, könnyen áttekinthető szerkezetben tagolódik, amelyről a szerző - a saját felfogását is visszatükröző - Előszóban tudósít. Ebből megtudjuk, hogy a könyv által követett, az Arab-félsziget, a Termékeny Félhold, a Nílus- völgy, a Nagy Maghreb és országaik históriáját bemutató sorrend az iszlám terjedésének megfelelő sorrend. E négy nagy földrajzi és történeti egység históriájának rövid felvázolása után következnek az államok, amelyeknél a szerző csak ott nyúl vissza a függetlenség előtti korszakokba, ahol azt az országnak a tájegységtől eltérő specifikus története indokolja, vagy ha az iszlám vallásának ott gyakorolt változatának jellegzetessége megköveteli. Tévhitek eloszlatása Megtudjuk például, hogy az Arab-félszigeti Omán történetileg nem két részből állt, hanem háromból (az egyik, a legnagyobb rész több ezer kilométerre délre, az Indiai-óceán afrikai partvidékén és szigetein terület el), vagy így derül ki, hogy a szunnita-síita ellentétpárban gondolkodó európai felfogásunk milyen keveset tud magáról az iszlámról. Pontosabban: arról, hogy milyen különbség van a jemeni síita irányzat, a zeidita és az ománi sütizmus, az ibádita áramlat között, illetőleg azt, hogy a „dogmatikájában” egymáshoz legközelebb álló két szunnita irányzat, az arábiai vá- habita és a líbiai szenúszíta politikailag a legélesebben egymással szembenálló áramlatok. Egyébként is egy csomó sztereotípiát megingat bennünk. A szerző elemzése alapján elhihet- jük, hogy az USA segítséggel a háta mögött Izrael nem támadta, támadhatta volna meg 1967-ben Egyiptomot, ha az - egyébként teljesen hamisan - forradalmainak tartott nasszeri rendszer eltakarítása nem lett volna sokkal életbevágóbb érdeke a korabeli szaúdi vezetésnek, mint magának Izraelnek. Elhallgatott hódítás Szaúd-Arábia egyébként még a feltételezettnél is nagyobb szerepet játszott és játszik az arab- és nemzetközi politikában, és nemcsak hatalmas mennyiségű energiahordozói miatt. Csak az utóbbi egy évtizedben 40 millió tonna búzát exportált - adományként. A szaúdi vezetésnek még azt is elnézték (mit elnézték: díjazták) a demokratikus nagyhatalmak, hogy több mint egy millió jemeni munkást kiűzött az országból, akik nemcsak állati körülmények közé kerültek hazájukba való visszatértük után, hanem 10 ezer számára haltak éhen; s azt is elnézték a szaúdi kormánynak, hogy a nagy külföldi olajkutató és -kitermelő vállalatokat Jemen területén egymás után robbantotta fel - egészen addig, amíg az 1934-es (USA segítséggel végrehajtott, azóta is e világcsendőr garanciáival tartott) jemeni területi rablásait - egy több Izrael nagyságú régiót - a jemeni kormány el nem ismerte. 1995-ben azután meg is született az 1934- es taifi szerződést legitimnek kimondó mekkai „egyetértési memorandum”, amelyben Jemen szaúdi területnek ismeri el a királyság hódításait (a taifi szerződésről a kortársak azt állítják, hogy ezzel Szaúd-Arábia pro- tektorátusi jogot kapott Jemenre!). És hogy pénzben is mit ér a szaúdi kormány szava, azt az a 40-50 milliárd dollár mutatja, amit Egyiptom nagy hitelezői elengedtek a Nílus-parti országnak az iraki agresszióval kapcsolatos magatatása miatt és még azt is elnézték neki (és erről is hallgatott az úgynevezett demokratikus világsajtó), hogy egy másik, Jemen mellett a legszegényebb arab országtól, Szudántól elrabolta azt a csaknem Dunántúl nagyságú Halaib-ré- giót, amelyben gazdag olajforrásokat tártak fel... Ami az USA- parancsnok végrehajtásán túlmenő Szaddám Húszéin esetében bűn, ugyanaz az országukat teljesen tönkretevő algériai bolsevikok esetében erény. Hiszen amikor Irak megtámadta a „papok Iránját”, Szaddám Húszéin nemcsak az arab egység és függetlenség bajnoka volt, hanem a demokrácia védelmezője a „sötét középkorral” szemben. Amikor az USA stratégiai elképzeléseinek megfelelően lerohanta Irak Kuvaitot (amit azért kellett megtennie, hogy az USA az Arab/Perzsa-öböl egésze feletti kontrollt megszerezhesse), Bush elnök és az amerikai vezetés alig titkolt örömmel nyugtázta: az Egyesült Államokra mint békebíróra a világ egyik legfontosabb térségében hosszú időre szükség lesz. És valóban: jöttek a mai Népszövetség, az ÉNSZ határkijelölő politikus földrajztudósai, és úgy húzták meg az új iraki-kuvaiti határt, hogy Szaddám Húszéin után sem lesz soha olyan iraki kormány, amely elismerné az így levágott iraki terület Kuvaithoz tartozását... Véres bandaharcok Amikor a függetlenné vált Algériában 3 évtized után a bolsevikok (az FLN) kénytelenek voltak választásokat engedélyezni, az Iszlám Üdvfront (a FIS) megszerezte a szavazatok 83 százalékát (az FLN mindössze 10 százalékot kapott). S miután az erőszakszervezetek az utóbbiak kezében voltak, egyszerűen meg nem történmek nyilvánították a választásokat az úgynevezett demokratikus nyugati nagyhatalmak legteljesebb egyetértésével. Az iszlám fundamentalizmus terrorista akciói ezt követően kezdődtek (az már egy teljesen más (?!) történet, hogy ugyanaz az algériai nép a FIS el- tiprását programjába állító La- min Zéruált 61 százalékos többséggel az első fordulóban elnökké választotta négy év múlva)... Látszólag feltűnő az aránytalanság az egyes országok történetének tárgyalása során. A nyolcmilliós, két Magyarország nagyságú Tunézia története alig néhány tucat oldallal van jelen (igaz, itt még a „rendszerváltó” katonai puccs is alkotmányos volt), addig a hárommilliós, alig két magyar megyényi Libanon históriája háromszor olyan hosszú (a 15-20 éves polgárháború, háborúk, bandaharcok, terrorista különítmények, vallási fanatikusok egymás elleni és egymás közötti harcának véres kavalkádjába szinte beleszédül az ember). Ugyanekkor a szöveg rendkívül tömör. Palesztina történetét lezáró Összefoglalás című fejezet ennyi Palesztina területéről: 1917: 100 százalék, 1947: 43 százalék, 1993: 6 százalék. A 18 arab ország története tárgyalása után következik egy Összegező fejezet. Ebből idézünk: „Az arabok, az arab nép, az arab világ - szenvedélyeket kiváltó fogalmak. Aki megismeri az arab történelmet, civilizációt, könnyen a rajongójává válik. Aki azonban megismer egy arabot, annak lelkesedése hamarosan alászáll. Szeretet és gyűlölet sok-sok évszázada együtt jár irányukba, s mint az ilyen érzések általában, olyan prizmák, amelyek színeznek vagy deformálnak. Lennie kell azonban egy közvéleménynek, amely előbb akar tájékozódni, mint véleményt formálni. Ebben a reményben foglaltuk össze országonként a történelmi tényeket és a statisztikai adatokat, s a következő lapokon ezért összegezzük most már a térség egészére vonatkozó főbb ismereteket.” Fontos adatok tárháza Az 1000 oldalon található 1456 lábjegyzet rendkívüli mennyiségű információt tartalmaz. A maradék 250 oldal az úgynevezett Függelék. Ebben az első, legnagyobb részt a 70, túlnyomó részt a szerző által fordított dokumentum foglalja el. Ezt követi a három részből álló kronológia - régi időket is tartalmazó, főbb uralkodóházak szerinti, egy általános és egy országonkénti -, majd egy általános és egy országok szerinti bibliográfia, végül a 2300 nevet tartalmazó (jellegében egyedülállóan megszerkesztett) névmutató. Ahhoz, hogy egy ilyen nagy vállalkozást valamennyire is be lehessen mutatni, sokkal nagyobb tér kellene. És - a kritikai feldolgozáshoz - sokkal több idő. írásunkkal a figyelmet szerettük volna felhívni az első magyar nyelvű, a legújabb kori arab történelmet feldolgozó munkára. Magyar üzletközpont épül Gansu tartományban Somogy betörhet Kínába Nyugodtan ajánlhatnánk nagy értékű nyereményeket azoknak, akik megmondják „mit ábrázol a kép?” Alighanem megmaradna a nyeremény. Elárulom hát, hogy ez a Magyar-Kínai üzletközpont 30 emeletes épülete Kínában, Gansu tartományban, Lazhou városában. Mégpedig számítógépes maketten, de amint az az 1995 márciusában megalakult Magyar-Kínai Baráti Társaság Somogy Megyei Egyesületének terveiből kiderül, két éven belül valóság lesz belőle. Az egyesület két éve alakult azért, hogy segítse az itt élő kínaiak és családjuk beilleszkedését. Somogybán alig száz kínai származású ember él, tehát az egyesületnek igazán sok dolga nem akadt, de úgy gondolták, ha már belefogtak ebbe a munkába, igyekeznek értelmet is szerezni hozzá. Esetleg üzletet. Az egyesület elnöke, Gulyás Zoltán, egyébként a Kaposplast munkatársa. Munkája során került baráti kapcsolatba egy kínai üzletemberrel, aki Gansu tartomány székhelyéről Lanzhouból származik. Elkezdődött a szervező- munka. Azóta kétszer is kint járt Kínában, egyszer egy somogyi delegációval együtt. — Az alakulgató kapcsolatokat akkor konkrét megállapodássá fogalmaztuk, és azt aláírták a megyei vezetők — mondta Gulyás Zoltán. — A megállapodás egyik legfontosabb része az, hogy épüljön meg az az üzletközpont, és kapjanak benne helyet magyar cégek irodái, üzletei. Somogy megyének, a baráti társaságnak pedig ,jár” egy iroda, ahol akár bemutatótermeket, kiállításokat is berendezhetünk. A kínai fél komolyan vette a megállapodást olyannyira, hogy az épület helyét azon nyomban kijelölték, az épület makettjét elkészítették, és mindez már szerepel is a város rendezési tervében. Gulyás Zoltán szerint ez Kínában szinte szentírásnak számít. — A 15 millió dollár értékű beruházást egyesületünk Budapesten élő, kínai származású alelnöke finanszíAz üzletközpont makettje rozza. Az építési terület már Wang Huantin — pontosabban az ő nevével fémjelzett Kai Sheng Kapos Kft — birtokában van. Ez év májusára a helyi önkormányzat a jelenleg még beépített területet — amely egyébként a város központi sugárútján található — üresen, letisztítva adja át. Addigra elkészülnek várhatóan a tervek, és — ismerve a kínai viszonyokat — két évre rá állhat az épület. Somogy, illetve Kaposvár az üzletközpont egy reprezentatív helyén térítésmentesen kap egy területet, akárcsak a baráti társaság. Csupán a fenntartási költségeket kell kifizetni, azaz az ott dolgozó, a kapcsolatokat a helyszínen építgető munkatársak bérét illetve egyéb költségeit. Ezt azonban a különböző kiállítások, bemutatók bevételéből fedezni lehet, így a megye vállalkozói viszonylag olcsón és könnyen megjelenhetnek Kínában, amivel mint felvevő piaccal egyre komolyabban számolnak a fejlett országok is. — Közép-Kína azért is szerencsés hely, mert a nyugati tőke ma még Hong Kongra és az ahhoz közeli területekre koncentrál — mondta Gulyás Zoltán. Pedig ez a terület is rendkívül gyorsan fejlődik, erről személyesen is meggyőződtünk. Most ott úttörők lehetnénk, hiszen 30 éve nem járt a környéken magyar üzletember. Varga Ottó Fenyegetés — A kapitány urat kérem — mondta Kerekes. Míg a kapcsolásra várt, újfent azon tűnődött, miért ütötte bele az orrát abba a förtelmes gyilkosságba. Ha rá is jött, ki a tettes, nem kellett volna felfedni kilétét. Igaz, jól jött a nyomravezetőnek felajánlott százezer forint. Ám a tegnap este kapott fenyegetés kétségessé tette: megérte-e a kockázat. Az ismeretlen tudatta vele: bizonyítékuk van rá, hogy ő köpött, és biztos lehet benne, nem éri meg a holnaputánt. Nyomban a rendőrséghez fordult, ahol azt ígérték: reggel küldik Zi- monyi tizedest, aki majd gondoskodik a biztonságáról. Már 17 óra is elmúlt, ám a tizedesnek se híre, se hamva. A kapitány helyettese vette fel a kagylót. Közölte: a főnöke házon kívül van. — Az én gyilkosom pedig hamarosan házon belül lesz, ha nem intézkednek — mondta Kerekes ingerülten. — Önök megszegték a titoktartás, és ezzel kiszolgáltattak a gyilkosnak... — dörögte a falu egyetlen használható nyilvános telefonfülkéjében. A helyettes nyugtatgatta. Egyebek mellett felhívta a figyelmét arra az örök igazságra, hogy nem minden fenyegetést váltanak valóra. — Kerekes lecsapta a kagylót és hazarohant. A ház üres volt, mert a családját — biztonság kedvéért — a rokonokhoz küldte. Ledőlt és olvasni próbált. De a gondolatai folyton elkalandoztak. Bekapcsolta a televíziót. Valami nyugodt üdülőparadicsomról adtak élő közvetítést. Soha nem vágyott jobban egy ilyen békés szigetre, mint most. Éppen átkapcsolt az esti híradóra, amikor kopogtak. Csak most döbbent rá, hogy elvesztegette az időt. Ahelyett, hogy kalapácsot, kést, Isten tudja, mit készített volna elő védelmére, a képernyőt bámulta. Ez talán a bárányok beletörődése a farkasok ólálkodásába. Mindegy, most már késő — gondolta, és bénultan nézte a zörgetéstől újra megremegő ajtót. Miután a „ki az”?-kérdésre nem jött válasz, rászánta magát az ajtó nyitásra. Száznyolcvan körüli, deltás fickó perdült be rajta. Kabátja alól mindjárt pisztolyt rántott elő, és a mellének szegezte. — Ezt a gyilkosságot már nem fogod beköpni — mondta egykedvűen. — Abból a százezerből, amit a spicliskedésért kaptál, már szép temetésre futja. Kerekes, aki nagyon szeretett élni, szinte a bőrén érezte a kripta hidegségét. Csak a rúgás segíthet — villant át benne. Egyszerre előbukkant egy diákköri kép, amikor is a kapunak háttal állva, ollózva rúgott hatalmas gólt... És már emelte is a lábát. Az előszoba köveze- • téré huppant. A lábfejében éktelen nyilallást érzett. Tisztán hallotta, hogy a pisztoly áttörve az ablakon valahol a kertben landolt. Még fel sem fogta, hogy a golyótól megmenekült, máris nagy rúgást kapott az oldalába. Ordítva ugrott talpra, és bemenekült a nappaliba. Támadója utána iramodott. Hiába borított eléje minden útjába eső bútort, nem tudta megállítani. Átugrotta vagy félrelökte az akadályokat. A hálószobában megtorpant ugyan, amikor az olvasólámpa elérte a vállát, de az egész csak egy pillanatig tartott. A fürdőszobába szinte úgy zuhant be. Nyomban fordult, hogy rátolja a reteszt az ajtóra, de elkésett. Irtózatos lökést érzett, és az ajtó a szemben levő fal felé repítette. Közbe a ruhaszárító zsinórjának vágódott, amely mint túlfeszített húr pattant el egy pillanat alatt. A nedves ruhák suhanva zuhantak alá, és betemették támadóját. Úgy vergődött alattuk, mint a hálóba fogott vadállat. Amikor feje kibukkant a lepedők alól, Kerekes lába ismét meglódult. Az elsőre telibe találta, s mintegy rongylabda úgy vágódott visz- sza a ruhák alá. Mire kibogozta a hirtelen mozdulatlanná vált testet, az életnek már nem látta rajta jelét. Megrémült tettétől. Kissé magához térve matatni kezdett a halott zsebeiben. Elborzadt, amikor kinyitotta az igazolványát: — Zimonyi tizedest küldte az örök vadászmezőkre. — Rendőrt öltem — gondolta, és erőtlenül roskadt a fürdőkád szélére. Nemsokára lépéseket hallott. Pisztoly csöve jelent meg az ajtóban, majd a rendőrkapitány délceg alakja bontakozott ki az ellenfényben. Kerekes arca elé kapta a tenyerét... — Csak semmi pánik, Kerekes úr — mondta. — Magát jöttünk megvédeni. — Kicsit még várhattak volna. — Ne mondjon véleményt elhamarkodottan — így a kapitány. — Az élet bonyolult, Kerekes úr... Néhány órával ezelőtt megdöbbentő dolog történt nálunk. Zimonyi íróasztala mellett találtunk egy — nyilvánvalóan elejtett — levelet, amely azt a szörnyű gyanút ébresztette bennünk, hogy együttműködik a gyilkosokkal. Elolvasása után szinte biztosra vettük: önt is ő fenyegette meg. Azt terveztük, hogy megelőzzük, a lakásban elrejtőzve leleplezzük és elfogjuk. Ám a rosszabbik bekötőútra tévedtünk, és helyenként csak lépésben haladhattunk. Ráadásul defektet kaptunk, és lerázódott a gépkocsi gyújtáselosztó fedele... Hát ezért késtünk. — Én pedig közben rendőrt öltem. — Önvédelem ténye forog fenn... Zimonyi — mintha meghallotta volna, hogy róla van szó — megmozdult, és Sűrűn pislogva nézett a főnökére. Egyszerre ketten is rávetették magukat, és megbilincselték. — Kapitány úr! — kezdte kissé lehiggadva Kerekes. — Ezt a Zimonyit én tettem ártalmatlanná. Úgy gondolom, igényt tarthatok újabb 100 ezer forintra. — Ezt a pénzt, sajnos, nem ígérhetem, meg magának. Az úgy van, hogy előbb meg kell hirdetni a jutalmat, csak azután lehet adományozni. Azt viszont most már garantálhatom, hogy a korábban kapott százezret, nyugodtan felhasználhatja. Tudja, Kerekes úr — igazította meg zubbonyát a snejdig kapitány -j rend a lelke mindennek... Szegedi Nándor
