Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-30 / 303. szám
$ SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. december 30., hétfő Száz forint selejt December 16-án történt velem az eset. Mielőtt munkába indulok 6.40-kor, a siófoki Széchenyi utcai kis Delikát üzletben veszem meg a reggelimet. Máshol is van az útvonalamon ABC, de azért járok ide — még ha drágább is, mint a többi bolt —, mert nagyon finom tepertős pogácsájuk van. Ezen a reggelen is megvásároltam a fél liter tejemet — tartósat, mert csak ilyet árulnak —, s a két pogácsámat. Mikor a munkahelyemen felbontottam a tejet, szörnyű bűz ütötte meg az orromat, Kiöntöttem egy kicsit a pohárba, s akkor derült ki, hogy teljesen megaludt a tartós tej, ezért volt ilyen kellemetlen a szaga. Gondoltam, most már mindegy, tej nélkül eszem meg a pogácsát. Egyiket megettem, a szokásos kellemes ízű volt, minden csalódásomat elfelejtette, melyet a tej okozott. Hanem amikor a következő pogácsába beleharaptam! Doh, papírzacskó, különböző fűszerek keveréke! Szóval minden, ami rossz, a pogácsában illatozott. Visszatettem a zacskóba, s gondoltam, másnap reggel visszaviszem (nehogy azt higgyék, hogy ingyen pogácsára vágyom, mert ezt megettem), és kérem, cseréljék ki, s szólok az eladónak: figyeljen jobban, mert nem tesz jót a különben tiszta, kellemes kis üzlet hírének. Másnap reggel a szokott időben megérkeztem a boltba. Vittem a pogácsát, s elmondtam a fiatal eladónőnek a problémámat. Erre az volt a válasz, hogy a tejet nem tudja kicserélni, mert nem hoztam vissza. A tejről úgy derül ki, hogy büdös, ha felbontom. Napi 12 órát dolgozom, busszal járok a munkahelyemre. Nem tudom, hogy gondolta, hogy egész nap fogom a büdös tejet, majd a buszon végigcipelve este haza, reggel pedig vissza az üzletbe? Ennyire nincs hitele a vásárló szavának? Ki engedheti meg ma magának, hogy száz forintokat kidobjon az ablakon? Ezt a levelet azért írtam, hogy az üzletvezetők, tulajdonosok világosítsák fel a dolgozóikat: mi ilyenkor a teendő az üzlet jó hírének érdekében. Atal Józsefné Siófok Sóhajok hídja Ma végre megláttam! Nap mint nap arra járok sok száz vagy ezer gyalogostársammal a város egyik legforgalmasabb helyén, ahol valamikor a Somogy Áruház volt (most Parfüméria, Meinl stb.), de helyileg ugyanott. Megyünk a Fő utcáról bokáig vízben, latyakban, mert semerre sem folyik el a víz. Sem ami esik, sem ami a csatornából ugyanoda folyik. Kerülgetjük. Egy-egy bocsánat is elhangzik — hogy erre jártam —, de főleg durcás arcok, leírhatatlan megjegyzések. Majd hamarosan jön a fagy és jól fog csúszni — a gyerekek örömére. De ezzel szemben az Irányi Dániel utca 3. számú házát összeköti az úttest felett hivalkodó domború híd, melyet december 14-én már majdnem kész állapotban találtam. Pár hét óta figyelem a munkálatokat. Luca napján megkérdeztem az egyik munkást, hogy mit csinálnak? A válasz az volt: majd meglássa, ha kész lesz...! Hát igen, megláttam, és a szép, félkörívben kirakott kockakő lejárat után a járdán 8-10 cm-es feltüremkedések, huppanók az aszfalton hegyvíz térképet mutatnak, amelyen elég nehéz járni. A híd szép, és csodálatos a palota is, ahová vezet. Mindenképpen emeli a városképet. Nem vagyunk mi ős-ka- posváriak a belváros fejlődésének ellenségei, de némi párhuzamot kellene tartani. Például akik több évtizede itt élnek, vagy netán itt születtek, ne szenvedjenek az új építkezések miatt, mert a város szívében létesített új kö- zületek szinte semmilyen parkolási lehetőséggel nem rendelkeznek, ezért az ügyfeleik csak úgy odaállnak akár- hová: zöld terület, kapubejáró, Kresz, bármi hiába tiltja. Szóval a gond tengernyi úgy a gyalogosok, mint az autósok számára, ezzel szemben két szép oszlopon ott áll 3,60 méter magasban városunk új büszkesége, a „sóhajok hídja”... Szerecz Lászlóné Kaposvár, Ezredév u. 3. Elhagyottan Karácsony előtt bevásárlás közben a Somogy Áruház előtt egy kartondobozon ülve megdöbbenve láttam azt a szellemi fogyatékos, 30 év körüli férfit, akit legalább 15 éve ismerek. Abban az időben egy idős hölgy viselte a gondját, aki időközben valószínűleg elhunyt. Végigjártam a hivatalos helyeket — Máltai Szeretetszolgálat, református egyház, kaposvári önkormányzat —, hogy megtudjam: ki a gondozója, ki az, aki ilyenkor az utcára ülteti, de nem jártam eredménnyel. Végtelenül felháborít, hogy beteg, fogyatékos embereket csak azért vesznek gondozásba, hogy az értük járó pénzt felvegyék. Erre illetékes hivatalnak jobban oda kellene figyelni. Borjús Györgyné Kaposvár, Gárdonyi G. u.2. A minőség ára A Somogyi Hírlap november 23-i számában Balatonsza- badiban áll a bál címmel megjelent írásra érkezett a következő észrevétel: Többen kifogásolták, hogy jótékonysági bálról lévén szó fizettünk a zenekarnak, mégpedig a legdrágábbnak, melynek a féljem is tagja. Bizonyára ők is jól tudják, hogy egy rendezvény sikere nagyon sokban múlik a zenekartól. Az ajánlkozó ingyen zenekar csupán három hónapja játszik együtt — nem ismerjük a stílusukat —, bemutatkozó „bulinak” szánták a rendezvényüket, ezt a kockázatot nem mertük vállalni. A régi, megszokott zenekart, melynek a környéken törzsközönsége van, szívesebben látjuk, mivel ez a név nekünk garancia a bevételre. A másik zenekar, amely 18 000 forintért vállalta volna a zene szolgáltatást — szintén nemrégiben alakult újjá —, három tagú. Melyik a drágább? Amelyik 18 000 ezerért játszik három fővel, vagy amelyik 20 000 forintért öt személlyel? Ez csupán matematika. Azt pedig, hogy a féljem is éppen itt zenél, nem kell pletykálni. Evek óta szinte ugyanazok a szülők vesznek részt az előkészítésben és az utána következő takarításban. Egyre nehezebb összehívni a szülőket, egyre nehezebb a tombolán kisorsolásra szánt tárgyak „összekéregetése”, egész éjszaka talpon lenni, ügyelni a rendre és a zavartalan szórakozásra. Ez nekem csak munka, hisz a féljem is dolgozik. Szívesen látnánk a bíráló szülőket az SZMK-ban, és szívesen osztanánk meg a munkát, a gondot és a jól végzett munka örömét. Addig pedig úgy érzem, a munkánkért köszönettel tartoznak — amit nem várunk el tőlük, hiszen elsősorban a saját gyermekünkért csináljuk. A döntésünk helyességét bizonyítja, hogy a bál bevétele 131 500 forint volt, s mindenütt elismerő szavakat hallottunk. Szücsné Szányel Katalin SZMK vezetőhelyettes Balatonszabadi PÁLYÁZATI FELHÍVÁS az Országos Rendőr-főkapitányság felvételt hirdet a rendőr szakközépiskolák 1997/1998-as tanévére A budapesti, csopaki, miskolci és a szegedi rendőr szak- középiskola érettségire épülő 2 éves nappali tagozatos képzést indít 1997 szeptemberében. A képzés általános rendőr szakképesítést biztosít, amely egyrészt a rendőrségen tiszthelyettesi és zászlósi munkakörök betöltésére - elsősorban közterületi szolgálat ellátására - készít fel, másrészt megalapozza a továbbképzést, a szakosodást. Azoknak a fiataloknak a jelentkezését várjuk, akik kedvet éreznek a rendőri pálya iránt, azonosulnak a rendőrség „szolgálunk és védünk” felfogásával; képesnek érzik magukat a fokozott tanulmányi, fizikai és fegyelmi követelmények teljesítésére; tanulmányaik befejezése után vállalják a rendőrség hivatásos tiszthelyettesi állományában a szolgálatot. Elsősorban férfiak jelentkezésére számítunk a rendőri szolgálat sajátosságai miatt. A jelentkezés feltételei: 18-25 év, középiskolai érettségi, magyar állampolgárság, belföldi állandó lakhely, a hivatásos állományba vételhez szükséges büntetlen előélet, jó hírnév, fegyveres szolgálatra való alkalmasság, a férfiaknál minimum 170 centiméter, a nőknél 162 centiméter testmagasság, 1000 forint eljárási díj befizetése. Felvételi követelmények: a BM vizsgálat szerinti egészségügyi alkalmasság; tanintézeti műveltségi és pályaalkalmassági, valamint fizikai vizsgán való megfelelés; írásos hozzájárulás a hivatásos állományba vételhez szükséges ellenőrzéshez; a hivatásos rendőri szolgálat vállalása a választott vagy szolgálati érdekből meghatározott bármely rendőri szervnél; a képzésre és a minimum 5 éves munkavállalásra vonatkozó szerződés megkötése. A felvételt nyert tanulók a rendőri szakismereteken túl számítástechnikai, idegennyelvi és önvédelmi ismereteket is tanulnak; sorkatonai szolgálatukat a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 96. paragrafusa alapján a rendőr szakközépiskolai képzéssel teljesíthetik; tanulmányaik befejezése után kitűnő, jeles minősítés esetén kérhetik felvételüket felvételi vizsga nélkül a Rendőrtiszti Főiskolára. Az ORFK biztosít az első tanévben: az első félévben a minimál bérrel megegyező összegű (1996. állapot szerint 14 500 forint) havi ösztöndíjat, amely a 2. félévben a tanulmányi eredmény szerint változhat; térítésmentes oktatást, étkezést, a képzéshez szükséges anyagi és ruházati ellátást, valamint kérésre kollégiumi elhelyezést; diákigazolványt. A második félévben: a hivatásos állományba próbaidőre való kinevezést; a kezdő beosztási és rendfokozati illetménynek megfelelő fizetést; kedvezményes térítéssel étkezést, kérésre kollégiumi elhelyezést. A tanulmányok sikeres befejezés után a hivatásos rendőri állományba való véglegesítést. A jelentkezések beérkezésének határideje: 1997. január 31. Jelentkezés módja: a megyei és budapesti rendőr-főkapitányságok, a Készenléti Rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóság személyzeti osztályain beszerezhető a felvételi tájékoztató. A jelentkezés az említett szerveknél írásban történik a tájékoztatóban található jelentkezési lap és a díj befizetését igazoló csekk beadásával. A tanintézetek beiskolázási körzetei: Budapesti Rendőr Szakközépiskola 1101 Budapest, Kerepesi u. 47-49. Budapest és Baranya, Győr-Moson-Sopron, Komárom- Esztergom, Pest, Tolna megyék. Készenléti Rendőrség, Köz- társasági Őrezred, Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóság. Csopaki Rendőr Szakközépiskola 8229 Csopak, Nosz- tori major Budapest és Fejér, Somogy, Vas, Veszprém, Zala megyék. Miskolci Rendőr Szakközépiskola 3501 Miskolc, Szentpéteri kapu 78. Pf. 82. Budapest és Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék és a Készenléti Rendőrség Szegedi Rendőr Szakközépiskola 6724 Szeged, Bajai út 14. Budapest és Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék. A jelentkezési kérelmek elbírálása a felvételi eljárás ütemezése szerint, de legkésőbb 1997. június 30-ig befejeződik. Az érdeklődőknek személyesen, levélben, vagy telefonon készségesen adnak felvilágosítást az említett rendőri szervek, és iskolák. Jelentkezni lehet a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság, valamint minden városi kapitányság személyzeti főelőadójánál. Jelentkezési határidő: január 1-től 31-ig. Két óra szeretet Évtizedek óta vagyok olvasója lapjuknak, és most, több év óta, mióta nyugdíjas vagyok, ez jelenti számomra a kapcsolatot a külvilággal, a szórakozást, a borút és a derűt. Erről alacsony nyugdíjam miatt sem vagyok hajlandó lemondani, szeretem a Somogyi Hírlapot és az Önök munkáját tisztelem és köszönöm! Nagyon szeretném, ha megjelentetnék írásom. Tartalmát megismerve, bízom abban, megértik ennek fontosságát. Akkor, amikor egy ilyen világot élünk, a sok munkanélküliség, a szegénység, a bűnözés és még sorolhatnám, akkor mégis, így karácsony tájékán új erőre kapva, lelkiekben nagyon gazdagon nézhetünk mi, ka- posszerdahelyi lakosok a következő esztendő elé. Hogy miért? Kérem, olvassák el a mondandómat és utána döntsenek, gazdagíthatunk-e ezáltal az írással másokat is, bearanyozhatjuk-e mások perceit és bátoríthatunk-e másokat is hasonló kezdeményezéssel, mert ami itt, Kaposszerdahelyen történik, évek óta — nyugodtan írhatom —, példaértékű és egyedülálló. December 21-én a kapós- szerdahelyi templomban ismét sor került a Karácsonyi muzsika címmel megrendezett ünnepi műsorra. Az apró meghívókon ez állt: Jöjj el, és ünnepelj velünk! Zsúfolásig megteltek az ülő- és állóhelyek, mindannyian vártunk — és nem hiába — valamit. A kétórás program olyan színes, olyan szívet melengető volt, hogy elfelejtettük a mindennapok gondjait, a sok keserűséget és pénztelenséget. Csak látni kellett volna kisiskolásaink tartalmas, gyönyörű műsorát! A csöpp első osztályostól a negyedik osztályosig hallani a jól érthető, tiszta, szép, magyar beszédet, ami betlehemes játékukon végig jelen volt. Dalaikon, furulyaszólóikon szívünkhöz szóltak. Ez a műsor az évenként megtartott öregek napján is igen nagy hatást gyakorol ránk. Köszönet a tanítónénijüknek, aki oly nagy szeretettel, odaadással, hozzáértéssel tanítja be évről évre új és új jelenetekre, műsorokra falunk ide járó kis csemetéit. De ugyanilyen változatos és szép az évek óta ide járó kaposvári zeneiskola növendékeinek igen színvonalas vendégszereplése. Köszönjük tanáruk és a gyerekek munkáját, igazi zene volt ez számunkra! A kisiskolásokból felnövő ifjúság a szerdahelyi kórus tagjaivá cseperedett az évek során, de ebben a szerdahelyi kórusban részt vettek a fiatalok, középiskolások, nyugdíjasok egyaránt. Jó volt hallani dalaikat, érezni, hogy ők tudnak és akarnak is tenni falunkért és képesek minden nehézség árán ösz- szejönni és évről évre megújítani ezt a kórust. Betanító tanáruk a kaposvári katolikus gimnázium ének-zene tanára. Köszönjük, hogy megértette hívó szavunkat, köszönet lelkiismeretes munkájáért! A rendezvénysorozaton részt vettek a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium énekkara, a jutái népdalkor, a rockszínpad társulata, szólisták, hangszeresek. Mindannyiuknak ezúton mondunk hálás köszönetét munkájukért. És nem utolsósorban igen szeretném megköszönni a szervezőknek, akiknek tulajdonképpen köszönhetjük ezt az egész élményt, Mester József volt népművelőnknek, Balogh József polgármesterünknek, akiknek ezúton, mi nyugdíjasok köszönjük a karácsonyi ajándékcsomagot, amit évről évre küldenek nekünk és gyermekeinknek. Sokat segítenek ezzel, mert van, akinek a fáján nem lenne szaloncukor, az asztalán banán és narancs. Csak azt tudom írni: köszönjük, az Isten soká éltesse! Kedves újságírók! Szerettem volna szavam hitelességéhez képeket is küldeni, de erre, sajnos, nincs módom. Legközelebb ígérem, Önöket is meghívjuk, és higgyék el, lelkiekben igen gazdagon távoznak majd. Ez az esemény, ez az együvé tartozás, ez az örömszerzés másoknak, ez az igazi ajándék! Nekem a karácsonyfa már csak jelkép, az igazi ünnep számomra, és nyugodtan írhatom, sokunk számára, ezzel az eseménysorozattal indul itt, ebben a somogyi kis faluban, Kaposszerdahelyen. Feltölt, erőt ad, bizakodást, hitet, reményt ad ebben a rohanó világban, fényt lop az emberi kemény szívekbe és egyre azt sugallja „ne add fel, ne adjátok fel”, hiszen érdemes. És mindez a szeretet hangján szól és nekünk, és velünk együtt. Köszönjük és kérjük a lelkes szervező gárdát, még tovább, még nagyon sokáig folytassák amihez jó egészséget, megbecsülést és örömteli boldog új esztendőt kívánok! Én csak ezzel a néhány sorral tudok köszönetét mondani, így tudom hálámat kifejezni, ami eltörpül amellett, amit mi itt kaptunk december 21-én, a kaposszerdahelyi templomban. Kézzel nem fogható, szavakkal nem kifejezhető. Egy kis nyugdíjas és sok társa nevében, szeretettel.
